Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-23 / 19. szám
4 1996. január 23., kedd Külföld UJ KELET ■ Innen-onnan o/0 Prága — Szófiában múlt pénteken megverték Csehország bulgáriai nagykövetét, aki könnyebb sérüléseket szenvedett. A hétfői prágai lapok szerint PetrPospisil nagykövet péntek délben egy jónevű étteremben ebédelt Szófia központjában. Szomszédságában egy fiatalokból álló, hangoskodó csoport szórakozott. A nagykövetet zavarta a hangos szórakozás, s mivel jól tud bolgárul, megkérte a fiatalokat, hogy beszéljenek kissé csöndesebben. Válasz helyett az egyik fiatalember felállt, a diplomatához lépett, fellökte, majd ököllel arcon vágta. A csoport ezután megfenyegette a nagykövetet, hogy ha továbbra sem nyughat, esetleg kidobják az ablakon. Pospisil cseh újságíróknak kijelentette: az incidenst személyesen nem tartja súlyosnak, de a jelenlegi bulgáriai helyzetre nagyon jellemző esemény. o/0 Loudonville (New York) — Visszaénekelte magát a Guinness Rekordok Könyvébe egy ír kocsmatulajdonos, aki 11 álló napig ontotta magából az ír és egyéb nótákat, és ezzel új csúcsot állított fel. Az 55 éves Eamonn McGirr 17 évvel ezelőtt állította fel első rekordját, amikor öt és fél napig énekelt egyfolytában. Ezt a teljesítményt később egy indiai férfi 10 napon és 22 órán át tartó éneklésével szárnyalta túl. A mostani rekorddöntési kísérlet január 10-én kezdődött. A szabályok szerint McGirr bármit énekelhetett, vagy dúdolhatott, sőt újságot is olvashatott valamilyen dallamra. Óránként öt perc pihenőt engedélyeztek neki, ő azonban jól sáfárkodott az idejével, és így néhány órányi alvást is beiktathatott — írta az AP. 0/g Szófia — Hárman meghaltak és ketten megsebesültek egy szófiai pizzériában vasárnap este egy robbantás következtében — jelentette az AFP a bolgár rendőrségre hivatkozva. Egy Ivelin Sztefanov nevű férfi késő délután belépett egy pizzériába Szófia központjában, és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a magával hozott robbanóanyagot, ha a szomszédos, csődbe jutott valutapénztár nem fizeti vissza 13 000 dollárját. A rendőrségnek sikerült kiürítenie a pizzériát. A férfi is elhagyta a helyiséget és a kocsijához indult, amikor a rendőrök kísérletet tettek letartóztatására. A férfi ekkor meggyújtotta a robbanóanyagot, s a robbanásban vele együtt életét vesztette egy rendőr és egy másik személy. Két másik rendőr megsebesült, őket kórházba szállították, életük nincs veszélyben. Jugoszlávia Választások az év második felében A szövetségi és helyi választásokra az idei év második felében kerül sor, míg a szerbiai köztársasági választásokat csak akkor rendezik meg, amikor lejár a képviselők mandátuma — jelentette ki Ivica Dacic, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) szóvivője a Politika című lapnak adott nyilatkozatában. A köz- társasági parlament felhatalmazása 1997 decemberében jár le. Az újság hétfői számában megjelent nyilatkozatban a szóvivő hangsúlyozta: a hatalmon lévő párt az idei évben a gazdasági fellendülés beindítását, a Szerbiában élő polgárok politikai és nemzetiségi jogainak erősítését, valamint a bűnözés elleni harc fokozását tekinti legfőbb feladatának. Dacic azt is bejelentette, hogy a párt márciusban rendezendő kongresszusán személyi változások is lesznek. „A változások azokat érintik majd, akik sohasem azonosultak igazán a szocialista párttal mint baloldali szervezettel, akik saját hasznukat keresték, s akik nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy vitába szánjanak a jobboldallal” — hangsúlyozta Dacic. A szóvivő elmondta, hogy a baloldali pártok között nincs komoly konfliktus, s így együtt dolgozhatnak a baloldali elvek alapján működő társadalom felépítéséért. Az ellenzéki pártokról szólva Dacic elmondta: „Az ellenzéki pártok számára saját tevékenységük jelenti a legnagyobb ellenpropagandát. Amint megszületett a béke, sok párt visszatért a hatalmon lévő párt elleni harc hagyományos módszereihez”. Dacic hozzátette: ilyen ellenzékkel és ilyen ellenzéki vezetőkkel az egyik oldalon, a SPS-nek nem kell igazán aggódnia jövője miatt. Dacic azt is közölte, hogy a SPS nem zárkózik el a kisebbségekkel folytatott tárgyalások elől, majd bejelentette, hogy a koszovói albánok is visszakapják kulturális, gazdasági és egyéb jogaikat, amint véget vetnek a szerbiai politikai rendszer bojkottjának és hajlandóak lesznek részt venni a választásokon. A szóvivő szerint az SPS programja nagyon közel áll a Szocialista Intemacionálé elveihez. „Éppen ezért arra számítunk, hogy élénk kapcsolatot építünk ki az intemacionálé vezetőségével, s napirendre kerül felvételünk kérdése is”— tette hozzá. A béketeremtő misszió katonai céljai Az emberek békét akarnak A NATO és az IFOR-erők béketeremtő missziója igyekszik minden segítséget megadni olyan problémák megoldásához, mint a mostari konfliktus vagy a háborús bűnök elkövetésére utaló bizonyítékok védelme, ám lehetőségei itt behatárol- tabbak, mivel a műveletek alapvető katonai célja mégsem ez, hanem egy átfogó és szavatolt biztonsági környezet megteremtése. Más kérdés, hogyha ez sikerrel jár, akkor egyúttal kedvező feltételt is teremt a polgári jellegű feladatok elvégzéséhez — szögezte le ismételten Javier Solana NATO-főtitkár a Le Soir hétfői számában megjelent terjedelmes interjúban. Példaként merült fel a beszélgetésben Mostar esete, ahol az IFOR nem vállalhatta fel, hogy rendőri feladatokat lásson el, de az IFOR-katonák fizikai jelenléte mégiscsak olyan visszatartó tényező, amely útját állhatja, hogy „a szemben álló felek valamilyen hibát kövessenek el”. „Ha mi nem lennénk most Mostarban, akkor talán még a rendőrség magvának a létrehozása is lehetetlenné válhatna”, így viszont az IFOR által teremtett viszonylagos nyugalom alkalmat nyújt másoknak további feladatok elvégzésére — mutatott rá. Hasonlóképpen, a hágai nemzetközi törvényszék szakembereinek munkáját is az IFOR elsősorban közvetve tudja segíteni, azzal, hogy katonai értelemben biztosítja a béke betartását, és ezzel biztonságosabbá teszi a környezetet. Solana mindenesetre hozzátette még: ami az esetleges háborús bűnök elkövetésére utaló bizonyítékokat illeti, az IFOR annak mindenképpen útját állja majd, hogy ezeket megsemmisítsék. „Nem árulom el, hogy miként, de meg fogjuk akadályozni” — jelentette ki. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik a hadifoglyok szabadon bocsátásával kapcsolatos bosnyák vonakodásról, Solana válaszában mindenekelőtt megértést mutatott „egy olyan kormánnyal szemben, amelyet számos eltűnt személy” sorsa aggaszt. Leszögezte ugyanakkor, hogy a daytoni megállapodás nem teremtett közvetlen kapcsolatot a hadifoglyok és az eltűntek ügye között, s éppen ezért a boszniai félnek is mielőbb el kell engednie a foglyait. Solana egyébként optimistának vallotta magát a konszolidáció esélyeit illetően. A napokban maga is járt Boszniában, s miközben szerinte nyilvánvaló volt, hogy hatalmas ellenérzés halmozódott fel az emberekben a másik féllel szemben, az is egyértelmű, hogy immár mindenki békét akar. „Az emberek békét akarnak..., a nehézség akkor következik, amikor felmerül a kérdés, hogy miként éljenek együtt” — mutatott rá interjújában a NATO főtitkára. Egy véres hatalom kaukázusi foglyai Ki irányítja Oroszországot? Az elmúlt egy hét oroszországi fejleményei után mind nyilvánvalóbb: a bizalmi tőkéjének maradványait is felélt Borisz Jelcin mindenáron hatalmon akar maradni, s ennek eléréséhez semmi sem drága. A Kaukázus egészének lángba borításával fenyegető túszdráma hátborzongatóan cinikus és kegyetlen megoldása, valamint az utóbbi személyi változások mind azt jelzik: a Kreml lázasan keresi a nem létező csodaszert Jelcin hatalmának meghosszabbítására. A keménykezű nacionalista mezben feltűnni próbáló Jelcin taktikája moszkvai elemzők szerint alapvetően elhibázott. Ennek felismerése viszont olyan megoldásokra sarkallhatja Jelcint az elnökválasztásig hátralévő öt hónapban, amelyeknek nem sok köze van az alkotmányhoz és a demokrácia eddigi látszatához, miközben a világnak mindinkább egy véres és kegyetlen kényúrral lesz dolga a Kremlben. A túszok életét semmibe vevő dagesztáni beavatkozás erkölcsileg teljesen lejáratta a hatalmat. Annak képviselői — beleértve az ország első számú vezetőjét — szánalmas ügyefogyottsággal próbálták bizonygatni az égbekiáltóan szörnyűséges akció sikerét. Felmerült: ki irányítja az országot és Jelcint, akinek szájába egy iskolás gyerek számára is nyilvánvaló ostobaságokat adtak. A Csecsenföldön városokat és falvakat rommá lövető hatalom a tízezernyi áldozat Után mit sem törődött az ártatlan túszok — köztük nők és-gyermekek — életével. A tehetetlenségét és alkalmatlanságát takargató vezetés pervomajszkojei akciójával alighanem betelt a pohár és a mégoly fásult orosz társadalom ezt már végképp nem bocsátja meg Jelcinnek. Még a tapintatos és az államfő iránt elfogult Otto Lacisz szemleíró és elnöki tanácsadó is az Izvesztyija hasábjain figyelmeztette Jelcint: a jelek szerint már elfelejtette, hogy öt éve a társadalom támogatása segítette őt hatalomra, s ma mindent megtesz azért, hogy semmivé váljon esélye politikájának össznépi támogatására. Lacisz szerint: téved Jelcin, ha azt hiszi, hogy a kommunisták választási előretörése a reformpolitika bukását jelenti. A tavalyi parlamenti választáson a csecsenföldi háború, a korrupt bürokraták, a gazdaságot rendbe tenni képtelen ügyefogyott csinovnyikok szenvedtek vereséget — állapította meg. Jelcin azonban a jelek szerint sokkal inkább hisz a környezetében lévő keményvonalasoknak, akik úgy vélik: akkor kaphat bizalmat ismét, ha politikai ellenfelei térfelén játszva, azoknál is keményebb nacionalistaként és az orosz érdekek védelmezőjeként próbál fellépni. Az erőt és határozottságot példázni hivatott pervomajszkojei túszmentés a visszájára fordult, s aligha hoznak sikert a minapi személycsdrék. Jelcin hatalmon maradása érdekében látványosan igyekszik megszabadulni a politikai ballasztnak tartott egykori reformercsapat utolsó tagjaitól. Az Andrej Kozirevet felváltó Jevgenyij Primakovot egy keményvonalas nacionalista külpolitikai irányvonal magvalósítására szánja Jelcin. Az egykori kémfőnököt a „Mr. Nyetnek” hívott Gromiko és a „Mr. Da" Kozirev után a moszkvai nyugati újságírók találóan máris „Mr. Nyikogdának" (Mr. Soha) hívják, miután egy sor kérdésben, így a NATO-bővítés ügyében a kompromisszumkészség szikráját sem mutatja. Az értelmiség körében népszerű Szergej Filatov útját kiadva a csecsenföldi katonai akció során megismert héját, Nyikolaj Jegorovot helyezte Jelcin az elnöki adminisztráció elére. Az őrmesteri stílusáról ismert egykori kolhozelnök-párttitkár Jego- rovtól az elnökválasztás előtt szintén keménységet vár Jelcin, mindenekelőtt az elnök azon vidéki képviselőivel szemben, akik tavaly decemberben nem segítették kellően a hatalmi pártnak nevezett, Cser- nomirgyin kormányfő vezette Házunk Oroszország nevű mozgalom sikerét. Az orosz reformokkal és a privatizációval azonosított, a kommunisták szemében régi szálka Anatolij Csubajsz menesztése tette fel a pontot az i-re. Csubajszt Jelcin környezete sem szívlelte, aminek régi okai vannak,' s kapóra jött az elnökválasztás előtt szükségesnek ítélt káderváltás a leszámolásra. A határozott és következetes Csubajsz el akarta venni például a szesz- és dohányimport terén rendkívüli kedvezményeket élvező sport- szervezetektől kiváltságaikat. (Hírek szerint az importőrök 90 százaléka ilyen szervezetek mögé bújva kerüli meg törvényesen az adózást és a vámfizetést) Az elnök első számú teniszpartnere és jelentős befolyással bíró tanácsadója, Samil Tarpiscsev sportminiszterként személyesen is érintett az ügyben, és régóta áskálódott Csubajsz ellen. Nem beszélve a moszkvai polgármesterről, Jurij Luzskovról, aki egy időben megtiltotta, hogy Csubajsz eljárása alapján úgymond potom pénzért privatizáljanak Moszkvában állami vagyont. Más kérdés, hogy ez nem akadályozta meg Luzskovot, hogy anyósát jól menő saját üzlethez juttassa Moszva egyik kerületében. Csubajsz után végső soron nem kizárt Viktor Csernomirgyin kormányfő menesztése sem. Jelcin Csernomirgyin első helyettesére és régi ellenlábasára, a konzervatívnak tartott Oleg Szoszkovecre bízta ugyanis az elnökválasztást előkészíteni hivatott stáb felállítását, amelyről az elnök talányosán sejttette,, hogy, később esetleg saját céljait szolgálja. A Komszomolszkaja Pravda hasábjain* Georgij Sahnazarov, Mihail Gorbacsov egykori tanácsadója utalt rá, hogy a közpénzen folytatott kampány nemcsak alkotmányellenes, hanem egyenesen büntetendő. Mindamellett Csernomirgyin helyzetének látványos gyengülésével Szoszkovec lehet előbb- utóbb az új kormányfő — legalábbis a szovjet idők ma is kiválóan működő apparátusi logikája szerint. Jelcin nemcsak maga válik meg a reformerektől, azok is menekülnek a 180 fokos fordulatot végrehajtó elnök mellől. Rudolf Pihoja, az orosz levéltárak liberális demokrataként ismert, ízig-vérig értelmiségi vezetője maga állt fel a hét végén. A személycserék Jelcin keményvonalas környezetének szándéka szerint azt hivatottak a választók felé közvetíteni, hogy az elnök kész változtatni a széles körben bírált politikán. Mindez azonban aligha növeli a kommunisták és nacionalisták térfelén játszó elnök hitelét és támogatottságát. Jelcin nem kerülheti meg a felelősséget mindazért, ami az országban történik, s nem segíthet az sem, ha a pervomajszkojei „siker” felelőseit leváltja. Jelcin nem veszi észre, hogy a teljesen elhibázott taktika ellenzékének malmára hajtja a vizet. A kommunistáknak még a kisujjukat sem kell mozdítani, elég hagyni Jelcint, hogy végigmenjen a maga választotta úton, amely biztos bukásához vezet. Pervomajszkoje olyan fordulópont volt, amely először tette nyilvánvalóvá Jelcin számításainak elhibázottságát. Ennek felismerése viszont egyre agresszívebbé teheti Jelcint és környezetét, s a hatalom megtartása érdekében olyan megoldásokat választhatnak, amelyeknek nem sok köze lesz az alkotmányossághoz, még kevésbé a demokrácia eddigi lászatához. A csecsen szakadárok elleni háború folytatását kilátásba helyező, és az egész csecsen népet gyilkosnak, útonállónak, de legalábbis tolvajnak nevező, a KGB-utód FSZB-t vezető Mihail Barszukov kijelentései nem sok jót sejtetnek Jelcin további szándékait illetően. Az erőszak nyilván további erőszakot szül, és az ország mind mélyebb válsága ürügy lehet akár a rendkívüli állapot bevezetésére és az elnökválasztás elhalasztására. Egyelőre azonban nem tudni, hogy t— Puskin után szabadon -— Oroszország a Kaukázus, vagy Jelcin, netalán mindkettő foglyává válik... Köti Lóránt (MTl), Moszkva
