Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-22 / 18. szám

UJ KELET Kézilabda EHF Kupa Sport 1996. január 22., hétfő 13 A megye legjobbjai Megvédték a mundér becsületét KISVÁRDAI SE—VALENCIA URBANA 22—22 (8—12) Kisvárda: 1000 néző V.: Jajas, Janovics KSE: Demeter—Nagy A. 4, Nagy H. 2, Hollóné, Farkas 1, Agárdi 11, Baunok. Csere: Pataki (kapus), Kulcsár 3, Buglyó 1. Edző: Benyáts Balázs. Valencia: Cruz— Arroyo 2, Ciubotaru 4, Samoilova 5/1, Sanchez 5, Auta 4, Reyes 2. Csere: Irvella, Ruiz. Edző: Gracia Gregorió Kiállítások: 10, illetve 8 perc. Hétméteresek: 0, illetve 3/1. Az EHF-Kupa negyeddön­tőjének második mérkőzésén mindenki tisztában volt a kis- várdaiak behozhatatlan hátrá­nyával. Mint ismert az első, spanyolországi összecsapáson 17 gólos hazai győzelem szü­letett. így gyakorlatilag mind­két csapat nyugodtan készülhe­tett a találkozóra. Szerencsére a közönség sem pártolt el a kedvenceitől, mert telt ház előtt kezdődött el a mérkőzés, a két horvát játékvezető sípjelére. A hazaiak kezdték a játékot és rögtön az első támadásból Nagy Heni megszerezte a ve­zetést. A gólnak nem sokáig örülhetett a közönség, mert a vendégek egyik kitűnősége, Samoilova egyenlített az ellen- támadás során. Meglepően ha­talmas iramot diktált mindkét csapat. A vendégek bizonyíta­ni akarták, hogy nem véletle­nül nyertek az első meccsen, míg a várdaiak tisztes ered­ménnyel akartak búcsúzni a nemzetközi kupától. Majd a vendéglátó csapatnál ismét kezdtek előjönni az utóbbi időben megszokott hibák. Ezt ismételten kihasználta a frissen és lendületesen játszó vendég­csapat, de a félidő közepére háromgólos előnyre tettek szert (3-6). A mieink próbáltak fel­zárkózni, és hibát hibára hal­moztak, erőtlenek voltak lövé­seik, amit a kitűnően védőOnz könnyedén hárított. Egyedül Agárdi „csipkedte” magát. Az első félidő nyolc kisvárdai gól­jából egymaga ötöt lőtt. A spa­nyolok meg szépen araszolgat- tak, és a félidő végére már négy gól volt az előnyük. A szünetben nem tudni, hogy Benyáts edző milyen varázs­szavakat mondott a lányoknak, mert egészen más csapatot lát­hatott a közönség. A játékrész elején Agárdi és Nagy Andrea góljaival máris kettőre csök­kentették hátrányukat. Ekkor már a közönség is „megsza­golt” valamit, és erőteljes buz­dításba kezdtek. Az „összefo­gásnak” meg lett az eredménye, mert Agárdiék a 40. percben végre kiegyenlítettek. Ezt kö­vetően fej-fej mellett ment a játék. Vagy egy góllal a spa­nyolok vezettek, vagy döntet­len volt az állás. Újabb hazai rövidzárlat következett, ami azt eredményezte, hogy a 48. perc­re ismét elhúztak három góllal Sanchezék (16-19). Ekkor már azt lehetett hinni, hogy ismét nagy gólarányú győzelmet aratnak. Ám ebbe se a csapat, sem a közönség nem akart be­lenyugodni. Az is zokon esett a hazaiaknak, hogy az addig kifogástalanul dirigáló játék­vezetők több hibát is elkövet­tek, amivel rendre a kisvárdai csapatot sújtották. Emiatt aztán végképp „bepörgött” a közön­ség, a „zúgolódásuktól” rengett a sportcsarnok. Ettől új erőre kaptak a lányok, és fokozato­san kezdték ledolgozni hátrá­nyukat, aminek az lett az ered­ménye, hogy az 58. percre is­mét egyenlőt mutatott az ered­ményjelző (21-21). Izgalmas hajrá következett. Hatalmas küzdelem folyt a pá­lyán a győzelemért. Már úgy látszott, hogy a nyírségi csapat­nak kedvez a szerencse, mert a találkozó vége előtt alig egy perccel megszerezték a vezetést (22-21). De a rutinosabb spa­nyoloknak 20 másodperc is elég ahhoz, hogy kihozzák dön­tetlenre a mérkőzés végét, az utolsó másodpercekben ők is belőtték a 22. góljukat. Ezen a mérkőzésen már egy sokkal jobb Kisvárda játszott, különösen a második játékrész­ben nyújtották azt, ami elvár­ható tőlük. De még sokat kell javulniuk, hogy teljes egészé­ben utolérjék magukat. Ezen a meccsen kimagaslót nyújtott Agárdi, de dicséret illeti Dewc- ter és Pataki kapusokat is, akik időnként bravúrosan védtek. Ezzel a mérkőzéssel lezárult egy szakasz a csapat életében, megmérettettek a nemzetközi porondon. Van még tanulniva- ló, kell a még több rutin, de nyugodtan kimondhatjuk, hogy nem vallottak szégyent, és ha egy kicsit jobban elhiszik a lá­nyok, hogy van mit keresniük a legjobb négy között, akkor talán szombat este már azt le­hetett volna találgatni Kis­várdán, hogy a döntőbejutásért ki ve) kerülhetnek össze. Benyáts Balázs: — Főleg a második félideji játék már kez­dett hasonlítani arra, amit a lá­nyok tudnak. Többjátékos még mindig tudásán alul teljesített. Bíztunk a tisztes helytállásban, ez némileg sikerült is... Grácia Gregorió: — Győzni jöttünk Kisvárdára, de ebben a csodálatos közönségük meg­akadályozott bennünket... Fullajtár András ■k ....... 3: Wh Hil MgMir J3|v a ' 4-- -4 p:s,t, .. * -A ■ff f 1 I -fi i" i sai J ijyÉMfc 1 ÉL.. ..jLI»< jFliKm, Jg Ü ywí .WkitmCÁüi*.- "'Ül 1 ♦. j * •> fi A debreceniek továbbjutottak Jól kezdődött a vasárnapi játéknap a magyar csapatok számára az európai női kézilab­dakupák negyeddöntőiben, hi­szen az EHF Kupa-győztes debreceniek kilencgólos hátrá­nyukat ledolgozva továbbjutot­tak a harmadik legrangosabb sorozatban. DVSC-Symphonia—GOG Gudme (dán) 24-15 (13-8) Debrecen, 2500 néző, V.: Ali- vojvodic, Zrilic (jugoszlávok) DVSC-Symphonia: Szopóczy Brigitta — Kokainé Molnár Er­zsébet 2, Jeddi Mária 7, Katkó Andrea 4/3, Virincsik Anasztá- zia 2/1, Csapó Erika, Judi Zupko 1 csere: Irina Szamoz- vanova (kapus), Borók Rita 5, Nyilas Tünde 2, László Krisz­tina 1, Sándomé'Sípos Éva. A kilencgólos előny birtoká­ban magabiztos védekezéssel kezdett a vendégcsapat, a ha­zaiak pedig rendkívül idegesen nyitottak. Ez is a magyarázata annak, hogy csak az 5. percben esett az első gól, ezt a váloga­tottakkal teletűzdelt dánok dob­ták. A fanatikus hajdúsági kö­zönség űzte-hajtotta a játékoso­kat, a kapuban pedig Sza- mozvanovának szinte lehetet­len volt gólt lőni. 40-40-es összesítéssel, az idegenben el­ért több találattal a kupavédő DVSC-Symphonia jutott to­vább. Sportolók köszöntése Dr. Aján Tamás köszönti a legjobbakat Szombaton délután három órakor megtelt a Megyeháza nagyterme. Ezúttal nem a kép­viselők töltötték meg a székso­rokat, hanem sportolók, edzők és sportvezetők vették kölcsön a politikusok székeit, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye 1995- ben legsikeresebb sportolóinak ünneplésének idejére. Az el­nökségben helyet foglalt dr. Aján Tamás, a MOB főtitkára; Csabai lászlóné, Nyíregyháza polgármestere; Seres Antal, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Önkormányzat elnökhe­lyettese; Barta László, a megyei közgyűlés sportbizottságának elnöke és dr. Bige Lászlóné, a megyei sporthivatal vezetője. Az elnökség mögötti szék­sorban foglaltak helyet a spor­tolók felsőházának tagjai, a megyei olimpikonok, illetve az Atlantába készülő szabolcsi versenyzők. Ott ült az eddig legeredményesebb Szabó Tün­de úszónő. A sportágat még egy hölgy képviselte, Kovács Rita, aki 800 méteren szeretne indulni az atlantai olimpián. A két atléta, Szabó Ildikó és Petrika Ibolya mellett ott volt az ökölvívó Váradi János. A súlyemelők voltak a legtöbben, a Nyíregyházáról elkerült Kő­szegi György, Németh László, aki visszavonulásáig az NYVSC versenyzője volt, és a három aktív sportoló, Feri At­tila, aki Barcelonában már sze­repelt román színekben, vala­mint a mostani olimpiára ké­szülő Popa Adrián és Juhász István. Az olimpikonok padso­rában találtuk Harsági Andrea tollaslabdázót, Ling Antal lo­vast és lváncsó Vilmos röplab- dást. A megjelenteket dr. Bige Lászlóné köszöntötte, majd át­adta szót dr. Aján Tamásnak. A MOB-főtikára szólt az atlantai olimpiáról is. A magyar csapat­nak adottak a lehetőségei a felkészüléshez, mintegy 180— 190 sportoló utazhat majd Amerikába. A magyar csapat célja a nemzetek rangsorában az első tíz közé kerülni, ami igazán nagy fegyvertény lenne egy ilyen kis ország részéről. A jó szereplésre az utóbbi évek anyagi gondjai ellenére is van remény. A főtitkár tréfásan megjegyezte, hogy jó lenne, ha más „ágazatban” is az első tíz közé tartoznánk. Majd elisme­rését fejezte ki a kiváló eredmé­nyeket elérő szabolcsi sporto­lóknak. Reményét fejezte ki, hogy az olimpia után is eljöhet, amikor a megye lakói a sikeres olimpikonokat ünnepük. Az immár ötödször megren­dezett megyei díjátadó ünnep­ségen először a sportágak leg­jobbjaitjutalmazták a szövetsé­gek vezetői. A tájfutók is ott voltak a sorrendben, de végül is ez a szövetség nem adott át díjakat. Ezután a közönségszavaza­tok alapján legjobbnak ítélt sportolók következtek. A kö­zönség kedvenceinek az Új Kelet ajánlott fel serlegeket, melyeket Kézy Béla főszerkesz­tő adott át a versenyzőknek. Aján Tamás, a MOB főtitká­ra, a Piremon BEK-győztes csa­patának és Tóth István Eb­ezüstérmes erőemelő és fek­venyomó mozgáskorlátozott sportolónak adott át különdíja­kat. Ezt követően a szakma ál­tal legjobbaknak ítélt sportolók kaptak emlékplaketteket. A közönségszavazatok alapján Szabolcs-Szatmár- Bereg megye legjobb sporto­lói 1995-ben: Férfiak: Feri Attila súlyeme­lő, nők: Zarnóczai Klára rá­dióstájfutó, utánpótláskorú fiúk: Cserpák Zsolt rádiós táj­futó, utánpótláskorú lányok: Zubor Ildikó teniszező, férfi csapatok: Piremon SE ülőröp­labda, női csapatok: Kisvárdai SE kézilabda, edző: Venczel Miklós rádiós tájfutás. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legjobb sportolói 1995- ben: férfiak: Feria Attila súlyemelő, nők: Kovács Rita úszó, utánpótláskorú fiúk: Pistár Róbert birkózó, után­pótláskorú lányok: Kürti Éva, atlétika, férfi csapatok: Kárpát-Hús NYKC kézilab­da, női csapatok: Kisvárdai SE kézilabda, legjobb edző: Glückmann Pál súlyemelés. Kézy Béla főszerkesztő átadja a közönségdíjat Zubor Ildikónak. Racskó Tibor felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents