Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-19 / 16. szám
UJ KELET Knoblok Baktáé lehet... Labdarúgás 1996. január 19., péntek 11 Edzőtáborba utazik az NYFC Nem lesz lazsálás! Zöld fényt kapott Knoblok Sándor. A sényőiek 31 esztendős csatára Baktalórántházára igazolhat. Menni akart, hát mehet. Minderről szerdán este határozott a másodikvonalbeli klub elnöksége. A vezetők díjazták, hogy a játékos nem suba alatt intézte az ügyet, személyesen kért elbocsátást. Nem tartották vissza, átengedték az NB III-as együtteshez. Baktán igencsak örvendeztek a „jó hír” hallatán. — Nagyon jó futballistának tartom Knoblokot, ő pótolni tudja majd a Baktárói távozó Ifjúsági csapatok (a játékosok 14—21 évesek lehetnek) részvételére számítanak azon a tornán, melyet január 20-án, szombaton rendeznek a mátészalkai sportcsarnokban. Az Erimpex Kupa kispályás teremlabdarúgó seregszemle szervezői tizenhat együttes Fecskut. Érkezésével egy csapásra megszűnnek csatárgondjaink. Még annyit, amikor bő két éve a Baktalórántháza— Sényő mérkőzésen dőlt el, hogy ki nyeri a megyei első osztályú bajnokságot, Knoblok jószerivel egyedül nyerte meg a meccset a vendégeknek — kommentálta a fejleményeket Kormány Béla egyesületi elnök. Az átigazolás részleteinek tisztázása végett az érintettek rövidesen a tárgyalóasztalnál találkoznak. K.T. nevezését fogadják el. Érdeklődni lehet a 44/315-016-os telefonszámon, a vonal túlsó végén Gere Sándor szolgál bővebb felvilágosítással. Nevezni lehet majd a helyszínen is, mégpedig reggel 8 órától. A nevezési díj csapatonként kétezer forint. A Nyíregyházi FC salakpályáján egy lélek sincs, az öltözőben is csak egy-két játékos lézeng. — Most lett vége az edzésnek — világosít fel Kovács János mester. — Délután már nem találkozunk, ám nemsokára eligazítást tartunk a fiúknak az Eger—Tardosi edzőtáborral kapcsolatosan. Karkusz, Herczeg, Csehi a „hadiszálláson”, a többiek most frissítik fel magukat a másfél órás hajtás után. — Volt egy hasfalhúzódásom — még régebbről —, s csak most kapcsolódtam be az igazi alapozásba — magyarázza Csehi Tibor. A fogammal is volt probléma, kihúzták, majd összevarrták az ínyemet. — Nehéz belerázódni az edzések ritmusába? — Nem, az évek alatt már megszoktam ezt. Jó is, mert Eger-Tardoson lesz munka elég. —Nem vagy nyűgös, amikor erre gondolsz? —Kénytelenek leszünk végrehajtani az edzői utasításokat. Nem lesz lazsálás! — Hogyan viseled az összezártságot? — Három hét már sok lenne, egyet azonban el lehet viselni! Csehi időközben a fésűjét követeli Adámszkin, mondván mindig kisajátítja. A középhátvéd beígér egy fülest a csatárnak, de az sem marad rest, hogy teljes legyen a szócsata. Harag persze nincs. — Hideg van — panaszkodik Adó —, de muszáj bírni az edzéseket most már átestem a kezdeti nehézségeken. — Úgy hírlik, nagyon kemény egy hét vár rátok... — Valószínűleg, de nem lesz gond. Jó a társaság, megleszünk valahogy. — Mit csináltok majd, ha nem edzettek? — Akkor előkerül a kártya! — villan elő egy félmosoly. Adámszkiék az öltöző felé veszik az irányt, Tóth János klubigazgató tizenegytől tart eligazítást. Szép lassan összerázódik az egész együttes, csak Szatke Zolinak engedélyeztek „kimenőt”. — Pénteken reggel fél nyolckor Eger-Tardos felé vesszük az irányt — újságolja a klub- igazgató. — Huszonkét labdarúgó, négy edző és egy gyúró lesz a „fedélzeten”. Pénteken délelőtt már edzést tartunk, azonnal rákapcsolunk. Tréningek kíméletlen mennyiségben és pihenés — ez lesz a programunk. Napi három edzésünk lesz. A tavalyi ritmusunktól annyiban térünk el, hogy reggel hét órakor nem tréningezünk, viszont este fél nyolckor igen. Vasárnap és szerdán csak két foglalkozásunk lesz, utóbbi napon azért, mert bemegyünk a városi fürdőbe. Jövő hét szombaton állóképességi tesztelést végzünk — mindig ezzel zárjuk a januári alapozást —, míg másnap már a bujtosi csarnokban teremtornán veszünk részt. — Bajlódik-e valaki sérüléssel? — Komoly sérültünk nincs. Viszont arpó húzódások — amelyek alapozáskor elkerülhetetlenek — előfordulnak. Annak igazán örülök, hogy senki sem influenzás, mindössze Karkusznak van hőemelkedése, de ez csak egy kisebb megfázás. Thiiróczi Miskának a kemény talaj megfogta a vád- liját, Domokos Bélának még a decemberi teremtornán összeszedett húzódását ápolgatjuk, azonban bízom benne, mire visszajövünk, már nem lesznek ilyen gondjaink. — Az első edzések lezajlottak. Hogyan mozogtak a fiúk? — Optimista vagyok, a játékosok elfogadták a feladatokat, beálltak a sorba, nincs nyöszörgés. Elég keményen beletapostunk a gázpedálba ezen a héten, erre Eger-Tardoson még ráteszünk egy adagot. A labdarúgók tehát már rátapostak a gázpedálra, immár a buszsofőrön a sor. Csiky Focifarsang a határőröknél A hagyományokhoz híven rendezi meg január 20-án, szombaton a Nyírbátori Határőr Igazgatóság a Farsang Kupa teremlabdarúgó-bajnokságot. A tornán az igazgatóság tizenhat csapata vesz részt, a mérkőzéseket a FIFA — az általánosnál szigorúbb — szabályai alapján négy plusz egyes felállásban vívják a játékosok. A szurkolók, érdeklődők a küzdelmeket reggel nyolc és délután öt óra között ingyen nézhetik meg a város sportcsarnokában. Eligazítást tart a vezetőedző az edzőtáborról Fotó: Bozsó Katalin Teremtorna Mátészalkán Hallgatag „kém” a Várkertben Aki nem figyel, lemorzsolódik Edzés, edzés és edzés... Robot, kilátástalan egyhangúság. Ettől veri ki a víz a labdarúgót, aki kínjában visszaszámol. Még ennyi és ennyi nap, aztán végre valahára tétmérkőzés. De hol vagyunk még ettől...? Most felkészülési időszak van, tehát szenvedni kell! Nincs ez másképp Kisvárdán sem. A várkerti pálya keményre fagyott, fekete salakján senyvednek a fiúk. Sóhaj szakad fel, mikor a tréning utolsó fázisában előkerül a labda. A kétszer húszperces minimeccs előtt a játékosok „lezavartak” egynéhány kilométert. majd hogy el ne emyedjenek, negyedórát gimnasztikáztak. Ám mégiscsak a foci az igazi. A szántóföldre emlékeztető talajon a „pirosak” porolják a fehérmellényes ellenfelet. Az Oláh—Czap—Petranics— Tóth, Drágár ötösfogattal társulok jól választottak — féltucat gólt vágnak az „ellennek”. Az oldalvonal mellett Gólyán Ist\’án cövekelt le. Kiváló alkalom a faggatózásra. HOL VAN POPOVICS? — Sajnos Popovicsról semmi hírünk, ez idáig nem jelentkezett. Az ukrán védő Beregszászon maradt, talány, hogy miért halasztgatja az utazást. Igazoltan hiányzik Takács, aki délután is dolgozik — tekint szét a szakosztályvezető. — Drágáron és Ocsenáson kívül érkezik-e még valaki Kisvárdára? — Igen, mert szeretnénk megszerezni a sényői Tóth Kornélt. 0 egyelőre a Nyíregyházával készül, ám, ha semmi nem jön közbe, várhatóan február elején csatlakozik hozzánk. Ismeretes, hogy Kotula távozott, emiatt megüresedett posztjára csatárt akarunk igazolni. Erről ugyancsak februárban születik döntés. A szóváltásba bele-belefülel Mészáros Károly edző. Nem egyedül. Szikár arcú, magas homlokú férfi álldogál közelünkben. Kémkedni jött, ezt azonban senki nem veszi rossz néven tőle. Sőt. Az „idegent” barátként kezelik. Nem csoda, hisz nem is oly rég még az ő hangjára ugrottak a játékosok. A kiváltságos ember: Komáromi György. Az új esztendőben övé az ificsapat. Csak két hét múlva találkozik legénységével, addig ráér. Figyelget, keveset beszél. Utódja gondjai azért őt is érdeklik. — Gond az mindig akad. Az első mindjárt az, hogy Popo- vics nincs jelen. Aztán meg kell birkóznom Lelt hiányával is — morfondírozik Mészáros Károly. — Mennyire eresztettek le a keret tagjai a szabadság alatt? — Két csoportra osztható a társaság. A többség megfelelő állapotban kezdte a munkát, viszont néhány játékos súlyfelesleggel startolt. Ez látszik a futóteljesítményükön, nekik van mit ledolgozni. Ami feltűnő: az új fiúnak számító Ocse- nás jól karbantartotta magát, ennek nagyon örülök. Azt valamennyien tudják, hogy február 25-éig el kell érniük versenysúlyukat, máskülönben lemorzsolódnak. Ehhez még annyit, ahogy tapasztalhatta, a hangulat jó, és eddig senkit sem kellett noszogatnom. — Hány fővel gyakorolnak pillanatnyilag? — Huszonkettes a bő keret, ez majd leszűkül tizennyolcra. Velünk edz a dombrádi Bállá János, a gyulaházi Szentmik- lósi László, az anarcsi Kozics Tamás, valamint a komádi Farkas József. Elöl viszonylag gyengék vagyunk, a tehetséges Kántor sokat betegeskedik, így Oláh mellé kell még egy gólerős csatár. CZAP ÉS A VASAS! Nem mehetünk el anélkül Kisvárdáról, hogy ne bírjuk vallomásra a harmadosztályú együttes legfelkapottabb futballistáját. Valerij Czapra sokan vadásznak, az ukrán ász kelendő portéka. Lenne, ha menne! Mészáros mester ugyan nem helyesli a védő sztárolását, mégis áldását adja a villáminterjúra. — Annyi mindent pletykáltak rólad össze, hogy néha azt sem lehetett tudni: hol vagy éppen. Legutoljára a Kabát emlegették, állítólag ott is edzettéi. Mi ebből az igazság? — Semmi. Végig otthon voltam. Bevallom, sokan megkerestek, három-négy csapat érdeklődött utánam, ezeken a helyeken, lehetőség szintjén felmerült a nevem. — Ezek szerint Kisvárdán folytatod? — Még egy fél évig maradok. — Miért nem tovább? — Kimondom hát, kevés a Valerij Czap — még egy fél év Kisvárdán? pénz, a csapat is gyengült. Remélem, leszünk feljebb is. A város nem tud többet áldozni a futballra, mivel el kell hogy tartsa az NB I-es kézilabdázókat is. Ezt megértem, de én magasabb osztályba vágyom! Öt éve játszom Kisvárdán, s egyszer sem sikerült a feljutás. Mire várjak? Ha minden igaz, májusban a Vasashoz megyek próbajátékra... — Beférnél az élvonalba? — Miért is ne! Eddig is az hiányzott, hogy nem volt szerencsém. Odaátról nem egy olyan játékost igazoltak a magyar NB I-es klubok, akik semmivel sem jobbak nálam! Csak ők szerencsés csillagzat alatt születtek... Koncz Tibor Kétszer húszperces minimeccs Kisvárdán Fotó: Racskó
