Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-19 / 16. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. január 19., péntek 5 Honosítható nemzetközi nyelvvizsga Egyre nyilvánvalóbb, hogy rendkívül dinamikusan fejlődő világunkban milyen óriási jelentősége van, ha valaki idegen nyelve(ke)t beszél. Bár nem a „papír” számít egy-egy munkakör betöltésénél, illetve a felsőoktatási intézménybe való jelentkezésnél, igényelhetik a nyelvtudást igazoló okmányok felmutatását. A TIT Nyelviskola szaktitkára, Papp Ágnes tájékoztatta lapunkat a szervezet ’96-ban is terítéken lévő programjairól, induló tanfolyamairól. — A TIT Nyelviskola és a debreceni egyetem Nyelvi Lektorátusa január végétől havi egy alkalommal általános és középiskolai tanárok részére előadássorozatot indít. Ez a módszertani továbbképzés abban kíván segítséget nyújtani a nyelvtanároknak, hogy ők hogyan készítsék fel diákjaikat az alap-, közép-, és felsőfokú nyelvvizsgákra. Az öt foglalkozásból álló képzés keretén belül minden alkalommal neves előadókat hívunk meg a KLTE-ről. Az első foglalkozás angol nyelvből január 27-én, németből február 3- án indul, ezekre január 20-áig lehet jelentkezni a nyelviskolában. Nyíregyházán januárban is lehetett nyelvvizsgát tenni. Ha valaki ne adj ’ Isten nem járt szerencsével, nyelviskolánk márciusban szervezi a következő alap- és középfokú nyelvvizsgát angol, német, orosz nyelvből, melyekre a jelentkezési határidő február 15. Továbbra is átadjuk a jelentkezési lapokat és a vizsgadíj befizetéséhez a csekkeket, a kitöltött jelentkezési lapokat összegyűjtjük, megszervezzük a vizsgabizottság utaztatását Nyíregyházára. A vizsgát megelőző hetekben magnóhallgatási lehetőséget szervezünk olyan típusú szövegek hallgatására, amilyen a vizsgán is várható. Az írásbeli vizsgákra a felkészülést fordítási-, és tesztfeladatok gyakorlásával segítjük. Igény szerint 60 órás nyelvvizsgára felkészítő kurzusokat indítunk január végén. Plusz szolgáltatásaink közé tartozik az is, miszerint a sikeres vizsgázó személyesen veheti át nyelvvizsga bizonyítványát a I l i Nyelviskolában. Ily módon nem kell kivárnia a postai kézbesítés idejét, illetve megszűnik az a kockázat is, hogy a bizonyítványokat esetleg rossz címre küldik. Manapság széles a kínálat a különböző szövegszerkesztői ismereteket oktató, titkár- és titkárnőképző tanfolyamokból. Egyesületünk több mint negyedszázada szervezi a titkárnőképző tanfolyamot, amelynek tematikája mindig a jelenkor követelményeihez és a jövőben várható igényekhez alkalmazkodik. Az alapcél elérését úgy tudjuk megvalósítani, hogy nagy körültekintéssel közelítjük meg a képzés során a titkárnői, ügyintézői feladatokat és így egy sokoldalúan képzett személyt formálunk a középfokú végzettséggel rendelkezőkből. A kurzuson belül nyelvtanfolyamokat, alapfokú számítógépkezelői ismereteket oktatunk hallgatóinknak. A tanfolyamra még tudunk fogadni jelentkezőket. A TIT Nyelviskola — a térségben egyedülállóként — a nemzetközileg elfogadott ICC :— International Certificate Conference — nyelvvizsgák szevezésével is foglalkozik. 1986-ban kaptuk meg a jogot a Német Népfőiskolái Szövetség Nyelvvizsga Központjától az angol, majd a német nyelvvizsgák lebonyolítására. Az eredményes nyelvvizsgák honosft- hatóak. Orosz Edina Ady alig ismeri arca Táblás ház Varjú Olga előadóestjén M%[A(p uK Fotó: RaCskó Tibor Manapság meresz dolog Ady-esttel előállni. Sok oka van ennek. A legfőbb az, hogy olyan elődök hatását, hagyományait kell ideiglenesen feledtetni, mint amilyen például Latinovits Zoltán volt. A színészkirály Ady-interpretációi ugyanis — mivel hanglemezen hozzáférhetők — örökéletűek. A második nehézség: a szimbolista költészet egyik legnagyobb alakjának zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, de még ő sem volt tévedhetetlen — például világnézeti kérdésekben. Tehát nagyon biztos ítélőképességgel kell nekilátni a válogatásnak vagy bele kell komponálni az említett emberi, esendőségi tényezőt az előadás dramaturgiájába. Újabb dilemmákat jelent, ha valaki nő létére szeretne férfi szerzővel azonosulni egy olyan monológ során, amelynek jelentős része a szerelemről szól. (Lévén, hogy a szerelemben a nemi szerepek igen markánsan elkülönülnek.) Varjú Olga, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Dómján Edit-díjas művésze mégis vállalkozott a feladatra, és január 16-án este — a nézők tumultusa mellett — a Krúdy Kamarában bemutatta a Szómágia című Ady-estjét. A műsor — e sorok írójának magánvéleménye szerint — az értelmiségi rétegen belül is a vájtfülűeket célozza meg. A mágián résztvevők olyan lelki mélységeket és magasságokat járnak be röpke egy óra alatt, amelyeket egyesek egy egész élet alatt sem ismerhetnek meg. Emiatt aztán a nézőknek váratlan hangulati és témaváltásokon kell átesniük. Az ebből adódó feszültségek azonban nem zilálják szét a figyelmüket. Ez az egy óra arról szól, hogyan jut el valaki az isteni kegyelem — vagyis a hit — folytán a bensőjében elhatalmasodó káosz „állapotából az értelmi és érzelmi harmónia állapotába. Miként változik szerelemközpontú énje szeretetközpon- túvá. (Nem biztos, hogy véglegesen.) A produkció első szembetűnő erénye, hogy pénztelenség szülte hátrányból előnyt tud kovácsolni. Magyarán: bár elkönyveljük, hogy az itt megjelenített kávéház a Nóra díszleteinek átvariálásával született, nemigen foglalkozunk ezzel fél percnél tovább, mert nincs időnk külsődleges tényekkel foglalkozni, ha egyszer a belbecsre is koncentrálhatunk. Varjú Olga viszonylagos esz- köztelensége tudatos elem. A második pozitívum: — akármilyen furcsán hangzik— ennek az estnek ismeretterjesztő funkciója is van. Túlnyomó többségben olyan opuszokkal találkozhatunk, amelyek aligha vésődtek a köztudatba. S e versekből a művésznő a költő eleddig homályba veszett arcát rajzolja meg. Varjú Olga — Latinovitssal ellentétben — nem a gyermeki, magáraha- gyott, síró-mérgeskedő Adyt mutatja meg. Az ő interpretációjáról a megőrzött méltóság, a talpon maradás jut eszünkbe. A harmadik említésre méltó momentum az: bátor — ha ugyan nem vakmerő — újítás a míves szépirodalmat a korabeli kuplékkal egy egységbe olvasztani, hiszen az erős fajsúlybeli, stilisztikai eltérések megölhetik a pátoszt. Az előadás egésze felől szemlélve azonban indokolható ez a szerkesztésbeli huszárvágás. Az indító zenei blokk ugyanis azt hivatott alátámasztani, hogy „Valaki útravált belőlünk” , a záró viszont azt: „az élet él és élni akar”. Itt érdemes1 szót. ejtenünk Kazár Pál pianistaként nyújtott teljesítményéről. Az ő fekete zongorája ha kellett, tudott sírni, nyeríteni és búgni. Ugyanakkor ha kellett, csendes háttérzenét szolgáltatott. Telitalálat a magnóról szóló kórusműrészlet is. Összefoglalva: aki vállalkozik arra, hogy Varjú Olgával megjárja a mennyet és poklot, valószínűleg nem bánja meg. Gyiire Ágnes (-----------------------------------B. Tóth János kalandvágyó ember, szeret új tájakkal és idegen kultúrákkal ismerkedni. Még főiskolás korában (1985-ben) járta be Japánt, ami a szocialista időkben nem kis fegyverténynek számított. A főiskolás fiúból tanár lett, teltek az évek, de titkos tervét nem tudta elfelejteni. El akart jutni Kínába. Szintén a főiskolai évek eredménye, hogy megtanulta az eszperantó nyelvet, és l^apcsolatba került külföldi, köztük kínai eszperantistákkal. Időközben elszakadt a pedagógiától, főállású festőművésszé vált. Gyűjtötte a pénzt és a kapcsolatokat, végül 1995. július 30-án elérkezett a nagy nap, egy volt kolléganőjével elindult az emberiség egyötödét tömörítő országba. Hazaérkezése után mesélt nekünk az utazásról. — A kínai eszperantisták szervezték meg utunkat, különösen sokat köszönhetek WangTianyinak A román légitársaság gépével érkeztünk meg a fővárosba. Pekingben és környékén nagyon sok látnivaló volt, mindent nem tudtunk megnézni, a Nagy Falat például utunk végére hagytuk. Innen Honan tartomány központjába, Csengcsouba utaztunk. Ezt a 695 kilométeres távot belföldi repülőjárattal tettük meg, vonattal nehéz lett volna, annyi az utas. Előfordult, hogy egy-egy vonatjegy miatt napokat kellett vámunk. Kínai barátaink általában mindenféle kapcsolatokat kihasználva szereztek jegyet. Honan az ország egyik leggazdagabb tartománya, híres búzatermeléséről. Kirándultunk a kung-fu bölcsőjéhez, a Shao-lin kolostorhoz. Innen kerülnek ki a legjelentősebb mesterei a küzdősportnak. A kolostor a Kína öt szent hegye közé tartozó Szung-san lábánál található. Néhány száz méterre tőle fekszik a híres pagodaerdő. A több mint 200 pagoda alatt a kolostor egy-egy híres szerzetese, bonca fekszik. Megfordultunk Lojang városában is, amely 770-től volt Kína fővárosa, hosszabb ideig, mint Peking. Hsziao-ti császár uralkodása idején kezdték itt készíteni a Lungmen (Sárkánykapu) sziklatemplomrendszert. Összesen 1352 barlangot véstek a sziklafalba, és volt időszak, amikor egyszerre 800 ezren dolgoztak itt! —Honnan szerezte ezt a rengeteg ismeretet? — Idegenvezetőimtől és eszperantó nyelvű kiadványokból. Sajnos az utat a tervezett három hónapról szűk kettőre kellett rövidíteni, mert kiderült, hogy Kína elég drága. Visszatérve az útra: következő állomásunk Hszian volt. A város Senhszi tartomány székhelye, Csangan néven az ország fővárosa is volt, na, meg a világ legnagyobb városa az első évezred második felében, amikor már egymillióan lakták. Ennek közelében állt az időszámítás előtti harmadik században Csin Si Huang-ti császár fővárosa. Huang-ti egyesítette Kínává a különálló tartományokat, fejedelemségeket. Jórészt hadifoglyokból álló munkássereg, közel 720 ezer rab építette fel 37 év alatt a császár 1250 méter kerületű síremlékét. Korabeli feljegyzések szerint a koporsó higany tóban úszik és egy egész várost, több kilométer hosszú palotarendszert építettek fel a föld alatt. Erre vigyázott az 1974 és ’76 között feltárt agyaghadsereg: 8000 agyagkatonát — mindegyik különböző! — temettek el három verembe, hogy védelmezzék a császárt a túlvilági erőkkel szemben. — Milyenek a kínai hétköznapok a tengerparti különleges gazdasági övezetektől távol, a szocializmusban ? — Az ország belsejében alacsonyabb az életszínvonal, egy átlagfizetés 5—600 jüan. Ez megfelel egy 8—9 ezer forintos fizetésnek, és ez az ő áraikhoz képest tisztességes pénz. Ha szegények lennének, biztos, hogy nem utcán reggeliznének, megvennék és elkészítenék az ételt. Az energiárak, a közlekedés olcsó. Például 1000 kilométer megtételéhez hálókocsis utazásnál is elegendő 1500 forint (átszámolva természetesen). Külföldieknek más a tarifa, de nekünk vendéglátóink általában szereztek olcsóbbat. Mi keveset tudunk az ottani viszonyokról, hiszen sok helyen mi voltunk az első magyarok, fehér embert sem láttunk napokig. Sok városban díszvacsorát rendeztek tiszteletünkre. Nekik nagy dolog volt, hogy egy ilyen távoli országból jöttek látogatók hozzájuk. Az áruházaikban, boltjaikban az égvilágon mindent meg lehet kapni. Minden megyeszékhelyen legalább hat—nyolc nagyáruház van klímaberendezéssel, foto- cellás ajtókkal, a legmodernebb technikával. A szocialista rendszert csak a formalitásokban éreztük. Azt hirdetik, hogy náluk a rendszer szocialista, a gazdaság viszont kapitalista, és ehhez tartják is magukat. Próbálják a szociális hálót megerősíteni, ugyanakkor utat engednek a nyugat-európai, amerikai gazdasági törekvéseknek, de ügyelnek, hogy a profit jó része az országban maradjon. Nagy álmom volt, hogy megkóstoljam a kígyóhúst. Utunk vége felé az egyik szállodánkhoz közel volt egy kisvendéglő, ahol már napok óta figyeltem a ketrecben a kígyókat. Az étterem előtt van több ketrec, az egyikben kígyó, a másikban csirke, a harmadikban béka, a kedves vendég pedig azt választ, amit akar. Elmentem, és kiválasztottam egy kígyót. A pincér kivette a ketrecből, és elvágta a nyakát. A kígyóvért borral összekeverte, és felajánlotta, hogy fogyasszam el. Megittam. Utá\ na kiszedték a belsőségeket, és a kígyóepét pálinkában szolgálták fel. Azt is elfogyasztottam. Húsz perc múlva hozták az elkészített kígyót, amit teljes egészében nekem kellett megenni. Eleinte viszolyog- tam tőle, de végül is egész jó volt. — Vannak további nagy tervei? — Kínába még el akarok menni, mert nagy tervem volt eljutni Tibetbe, és ez most nem sikerült. Filmet is szeretnénk készíteni Ti- betről kínai szervezőmmel, aki a kínai tévénél dolgozik, és Wang Tianyi bátyja. Kína csodálatos ország, az emberek vendég- szeretők. Különleges világ. — Mit profitált az útból, mint festő és mint eszperan- tista? — Nagyon sokat. Megismertem a hagyományos kínai festészetet, a festők gondolkodásmódját.' Egy pár vonallal ki tudnak fejezni bármilyen gondolatot; nem kell bőbeszédűnek lenni, hogy elmondjam az érzéseimet — ezt tanultam tőlük. Eszperantótudásomat pedig tökéletesítettem és nagyon sok új barátot szereztem. Dojcsák Tibor Marco Polo nyomdokain Kígyóepe pálinkával
