Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-19 / 16. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. január 19., péntek 3 Tablettabörze Nem hittem a szememnek, amikor a minap az egyik országos napilapunkban azt olvastam: a gyógyszerárak emeléséről szóló döntést a hatásvizsgálatok eredményének hiánya miatt két héttel elnapolta a kormány, így egyelőre elmarad a február elsejére jelzett változás. Másnap azt közölték: a drágítással talán megvárják a szociális törvény módosítását. Olyan magától értetődő ez az intézkedés, mégis szerfölött szokatlan. Mi, egyszerű honpolgárok rég leszoktunk arról, hogy előrejelzéseket, felméréseket várjunk bármely, a Bokros-éra idején született, nagy jelentőségű lépés előtt. A Horn Gyula mellé rendelt, prognosztizálásra hivatott tanácsadó testület tagjai — közmegbecsülésnek örvendő szociológusok,' politológusok, pszichológusok — rég felálltak már a székeikből. Nyilván időben mérték fel az erőviszonyokat és saját szerepüket, s úgy döntöttek: nem akarnak egész életükre hiteltelenné válni. S most íme, mégiscsak érdekli a legfőbb stratégákat: mit is jelenthet, ha a közeljövőben esetleg nem csupán a lakosság 30 százaléka lesz kénytelen a patikákban hagyni a piruláit. Vajon felfigyelnének-e a nemzetközi szervezetek arra, ha a fejlett Európához oly buzgón csatlakozni igyekvő Magyar- országon a mostaninál is feltűnőbb méreteket öltene a maszek alapon folyó gyógyszercserebere, s a halálokok között előkelő helyre kerülnének a tudatlanságból elkövetett mérgezések? Köztudott, hogy a nyugdíjasok már létrehozták a klubrendszer keretein belül működő tablettabörzét. Kialakultak az árfolyamok: hány Voltaren ér egy doboz Panadolt, és így tovább. Minderről hírt adott a Kossuth rádió Szombat délelőtt című műsora, a TV 2 Objektívje és a 168 Óra. Elindult egy túlságosan is veszélyes játszma az életért. Mi jöhet ezután? Mi történhet, ha az idei 30—35 százalékos gyógyszeráremelés mégis a lakosságon csapódik le? Tán önként elindulnak az öregek a büdösbarlangokba meghalni, mint Sántha Ferenc: Sokan voltunk című novellájában? Elkeseredésemben elmebajos gondolat villan az agyamba: de hát már fojtógázokat lehelő barlangjaink sincsenek! Gyüre Agnes Méhésztovábbképzés Egészségügyi témában szakmai továbbképzést szervez állatorvosoknak, méh- egészségügyi felelősöknek és méhészeknek a Magyar Méhészek Egyesülete Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete és a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állategészségügyi Állomás január 24-én 9 órától Nyíregyházán, az Országzászló tér 8. szám alatt, a negyedik emeleten. Súlyos gond, hogy a méhészek és egyes méhegészségügyi felelősök nem ismerik fel idejében a méhbetegségeket. Ez vezetett oda, hogy Tisztaberekén 88, Bökönyben 120 méhcsaládot kellett elégetni. Ha időben diagnosztizálják a bajt, és jelentik a megfelelő helyen, elkerülhető lett volna a végső megoldás! Dr. Csaba György, az állategészségügyi állomás osztályvezetője ezért betegségek felismerésére, és a további teendőkre oktatja a részvevőket, dr. Kerekes András pedig az állat- egészségüggyel kapcsolatos régi és új törvényeket, valamint rendelkezéseket ismerteti az előadásán megjelenők- kel. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Dojcsák „Áfás számlát vegyenek!” Túl enyhék az ítéletek Az utóbbi időben napilapokban, hirdetési újságokban egyre többször találkozhatunk olyan meghökkentő hirdetésekkel, melyek azt ígérik, hogy a vállalkozásunk beindítása előtt beszerzett gépeinkről, anyagainkról legális úton áfás számlát kérhetünk, illetve a vállalkozók „áfagondját” segítenek megoldani bizonyos cégek. A megadott telefonszámokat feltárcsázva megtudtuk, hogy áfa plusz tíz százalékért bármilyen eszközünkről számlát kaphatunk, de potom bruttó 5 százalékért is már bármiről számlához juthatunk. Ez utóbbi ajánlatot tévő cég vezetője — a cég mellesleg debreceni székhelyű — azt mondta megnyugtatásul, hogy virágzik az üzlet, és hogy ez teljesen legális, az APEH hi- i ába vizsgálja őket. A kiváló lehetőséget remek könyvelőjének köszönheti. Újabb és újabb telefonszámokat tárcsázva kiderült, a cégvezető úr odáig jutott az „üzletágban”, hogy más megyékben ügynököket foglalkoztat áfás számla forgalmazása, jutalékos rendszerben történő közvetítése céljából. Mandzák László, az APEH Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatója előtt sem ismeretlen az a helyzet, amiről az előbbiekben beszámoltunk. Mint a későbbiekben kiderült, ő is olvasta, kollégáik nyilvántartják a hirdetések feladóit. Ő az előbb említett cégvezetővel szemben borúsabban látja az „üzletág” jövőjét. — Általában á hirdetések egy része úgy jelenik meg, hogy vállalkozásának beindítása előtt a tulajdonában lévő eszközeiről, szerszámairól, gépeiről, anyagairól stb. áfás számlát adok. Amennyiben a felvásárláskor szabályosan történik minden, akkor ez nem törvénybe ütköző. Azaz, ha az áfásszámla-adó előbb felvásárolja a vállalkozó korábban tulajdonába került eszközeit, és azt adja el (vissza) drágábban, illetve 10 százalék plusz áfa közvetítési díjért, akkor a jelenlegi jogszabályok szerint ebben nincs semmi kivetnivaló. Hiszen gondoljuk csak el, hogy azt a használt cikket bárkitől megvásárolhatná, akinek erre megfelelő jogosítványa van, és azt bárkinek tovább is adhatja. Megnyugtatásul azért elmondom, hogy a felvásárlási jegyeket mi minden esetben ellenőrizzük. — Az előbb említett ügylet tehát jogilag szabályos. Mi a helyzet a vásárlás esetében? — Természetesen felfigyeltünk ezekre a hirdetésekre is. Ennek eredményeképpen nagyon sok ilyen, vagy ehhez hasonló rendőrségi ügyünk van folyamatban. Vannak behatárolt köreink, megyénkben négy gócpont is van. Ezeken a környékeken a fiktív számlaadás elég nagy divat. A számlázást, azaz a csalást egy országos hálózat részeként követik el ezek az emberek. Mi a gyanús számlák kiállítóinak az adatait fölvisszük egy listára, így számítógép segítségével bármikor megnézhetjük egy-egy nagy összegű áfavisszaigénylés beérkezésekor, hogy a számlaki- bocsátó cég neve szerepel-e a „gyanús állományban”? A későbbiekben valószínűleg mód lesz arra, hogy a fiktív számlát kibocsátók neveit is nyilvánosságra hozzuk. — Van-e már ítélet az ilyenek ellen? — Természetesen van, mondok egy szélsőséges esetet. Egy budapesti fiatalember személyigazolványokat lopott, és ezek felhasználásával betéti társaságokat alapított, megyénkben például hármat, majd elkezdett a bt.-i között számlázgatni. Kamionok, nagyértékű gépek, berendezések cseréltek papíron gazdát. így próbált áfát visszaigényelni. Nekünk ez feltűnt, de mivel a három bt.-ben hat név és három különböző könyvelő szerepelt — akik egyébként mit sem tudtak az egészről —, nem tudtuk behatárolni, hogy ki van az ügyletek mögött. Végül egy mondvacsinált ürüggyel becsalogattuk a fiatalembert hozzánk, két rendőr pedig már itt várta. így tudtuk meg, hogy ki is áll a tranzakciók hátterében. Igaz, ekkorra már egy 5 milliós áfavisszaigénylést kiutaltunk neki, a másodiknál bukott meg. — Véleménye szerint az előbb említett büntetéseknek és a közismerten elhúzódó ügyeknek mennyire van visszatartó erejük? — Úgy érzem, az ítéleteknek nincs meg eléggé a visszatartó erejük. Lehet, hogy a nagyobb nyilvánosság segítségünkre lehetne ebben. Száraz A. A búsuló juhász saját nyájat szeretne A juhásznak jól megy dolga... Szerintem nyáron, vagy amikor jobb idő van, de nem ilyen cudar télen, mint ami mostanában van. Gondoltam ezt akkor, amikor Tiszalök felé autózva a város szélén békésen legelésző birkanyájat pillantottunk meg, néhány kecskével együtt. A jámbor jószágok szorgalmasan rágcsálták az olvadó hó alól kikandikáló száraz fűcsomókat, a juhász meg, mit sem törődve a metsző széllel, kampósbotjára támaszkodva, két puli kinézetű segítővel szemlélte a lassan hömpölygő állatsereget. A meleg kocsiból kiszállva közelebb merészkedtem a juhászhoz, tartva az ebek támadásától. Már messziről odaköszöntem, s kérdeztem: — Nem bántanak a kutyák? — Nem szeretik azok az emberhúst — válaszol a gazda viccesen. — Magáé a nyáj, bátyám? — Bár az enyém lenne, a kedvem is jobb volna. Amúgy egy gazdáé. De volt nekem is valamikor a hatvanas évek végéig. Most a másét őrzöm. Tudja, kell egy kis kiegészítés a kevéske nyugdíjamhoz. Közben megtudom, hogy beszélgetőpartnerem neve Borbély Imre. — Mióta űzi ezt a mesterséget? — Az volt régen, amikor kezdem, tízéves korom óta ezt csinálom. Egészen 1990-ig a tisza- löki Szabadság tsz juhásza voltam. Aztán jött egy elnök, aki megalakított egy kft.-t, de úgy, hogy nekünk majdnem ráment a lakásunk. Azt mondta, a birka nem üzlet, eladta a nyájat, de a legnagyobb bajom az, hogy a 20 darab saját jószágom is az állatok között volt. —Aztán mi a fizetség? — Mint mondtam, jól jön egy kis pótlás a nyugdíjhoz, meg nem lehet ezzel olyan könnyen felhagyni annak, aki ezt szokta meg. Mit gondol, ülni fogok otthon hatvanévesen...? — Arra nem gondolt, hogy ismét saját birkái legyenek? — Szeretném én nagyon, de legalább tíz évre „agyonvágtak” mások. Adósság szakadt a nyakamba, meg oda a 20 darab jószágom is, amit még most sem fizettek ki. Gondolja csak meg, az öt év alatt az legalább nyolcszor ellett volna. Most a fejem se fájna. — Van remény rá, hogy kártalanítják? ■— Talán most már lesz belőle valami, és akkor kezdhetek önálló vállalkozáshoz, vagy társulok valakivel. Nagyon bízom benne, hogy még egyszer a sajátomra is vigyázhatok. — Mi ennek a szakmának a szépsége? — Megmagyarázom. Nézze, a kőműves szakmában nem az a szép, amikor a maltert kavar- gatják, hanem amikor felépült a ház, és végignéz rajta elégedetten, aki csinálta. Itt is az a szép, amikor valaki gondoz egy nyájat, és utána gyönyörködve szemléli az állatokat, tudva azt, hogy az eredmény az ő munkájának a gyümölcse. —Megéri most birkát nevelni? — Már hogyne érné meg. Hét-nyolcezer forint körül van egy anyajuh, de akörül van egy tízhetes bárány is. A gyapjú ára lehetne jobb is. — A két kutya érti a dolgát? — Az egyikre rá lehet bízni a nyájat, a kisebbik még most tanulja az őrzést. A kutya nagyon hálás jószág. Ha az ember törődik vele, cserében úgy rendbe tartja a nyájat, hogy abban hiba nincsen... —fuli — 7-----------------------------------------------------------------------------------Hangsúly — eltolódásokkal A Petőfi rádió hullámsáv- jára kellett annak csavarnia készülékét, aki a Hangsúly című műsort hallgatni akarta szerdán este. A rádiós irodalmi folyóirat úgy definiálja magát, hogy szabolcs-szat- már-beregi. Ez jogos, hiszen 1983-ban Ratkó József alapította, indította, Antall Istvánnal, Nagy András Lászlóval és Görömbei Andrással ők vívták meg csatáit a kultúra akkori fura uraival. A Hangsúlyt a hatalom nem szerette. Ma a hatalmat nem érdekli a rádiós irodalmi folyóirat, bár láthatóan ma is vannak, akik nem szeretik, talán éppen ezért kényszerült a Nyíregyházán felvett program a Petőfire emigrálni. Itt nem kellett, nem kell, pedig lényegében nem a szeretem és nem szeretem kérdése az, hogy egy megyei ihletésű irodalmi folyóirat helyet kapjon a helyi rádiók valamelyikén. A műsor—ha nem is minden részében tetszett, ez persze nem minősít, hiszen az ízlések és pofonok nagyon különbözők lehetnek — hű maradt az alapítók szelleméhez. Kitekintett országra, országhatáron túlra. Illyés Gyula, Aczél Géza, Határ Győző, a kassai Gáli Sándor, a német nemzetiség sorát megörökítő grafikus, König Róbert nevei mind azt jelzik: a Hangsúly keresi a választ arra, vajon Elő marionettek vagyunk-e (Határ Győző verse), avagy valamiféle másnapos freskón kimerevedett emberek (Aczél Géza költeménye). Az emberi felelősség, az emberi kapcsolat, a hagyomány és magyarság őrzése éppúgy egyféle költői kérdés-felelet játék részeként jelentek meg, mint az irodalmi szerkesztés útkeresésének problémái. A műsor a múlt évi Ratkó-díjas Aczél Géza gondolatait állított a középpontba, aki, mint az Alföld főszerkesztője, maga is megvívja harcát, hogy menedzser legyen-e vagy költő, irodalmi kutató vagy osváti szellemű redaktor, akinek ráadásul szembe kell néznie azzal, hogy a modem kor integrálásra serkenti, hiszen a multimédia, a komputer egyszerre ellenfél és szövetséges. A Hangsúly tehát — most is, mint fennállása alatt mindenkor — úgy volt politikus, hogy nem politizált. Úgy volt gondolatébresztő, hogy nem magyarázott, csupán kérdéseket tett föl. Ha azt mondom, hogy Berecz András meséje nem volt sikeres választás, akkor elsősorban a szöveg, a történetecske hosszúsága késztet erre. Ha viszont azt mondom, a grafikus Kőniggel készült beszélgetés rövid volt, az azért van, mert egy svábokról beszélő sváb művész átélt gondolataiból, különösen ma, több is elfért volna a műsorban. A fellépő művészek, Jancsó Sarolta, Kézdi György, Szabó Viola megértették a Hangsúly gondolatiságát, és rajtuk is múlott, hogy a műsor egy órája alatt az ember örömmel ült a rádió előtt. Mindezek a szubjektív gondolatok ugyanakkor azzal is társulnak, hogy feltegyem a kérdést: vajon miért nem kell ez itt nálunk? Vajon miért van az, hogy egyetlen rádió sincs a három közül, mely azt mondaná: ezt vállalom, ezt sugárzóm, hiszen valami olyanról van szó, ami itt született, itt nőtt fel, és végtére a sajátunk. A nyíregyházi rádió láthatóan már nem érdeklődik. Talán mert csak irodalmi, ma már nincs benne kockázat, csak egy műsor, talán nem iß a leghallgatottabb. Vagy csak szerkesztői ízlés vagy -telen- ség kényszeríti exilbe, de elképzelhető, hogy személyes okok is vannak a háttérben. Mindegy az ok. A Hangsúly ma elérhető a kereskedelmi rádióknak. Meggyőződésem, olcsón. Olcsón, hiszen a kultúrának ma csak értéke van, ára nincs. Úgy tűnik, a ratkói örökség után csak a Petőfi rádió kapkod. Nem rossz fórum, ez kétségtelen. De máért helyettünk? Miért nem mellettünk? . (bürget)
