Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-18 / 15. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. január 18., csütörtök 15 Milliós mínusz akadt a horogra „Kicsit tele van a hócipőm” Tovább mélyül a halászi szakadék Csalni lehet, de nem érdemes! (Folytatás a 14. oldalról) Az októberit is most kaptuk meg decemberben. Hogyan lehet így játszani?! Én még szerencsés is vagyok, mert van munkahelyem — a csapatban rajtam kívül egy ember mondhatja ezt el magáról —, de ha nem lenne, nagyon-nagyon kínos idők jöttek volna a családomra! Bomlási folyamat indult meg Hegedűs János, az aranylá- búak trénere sem a nyugalom szobra. Hogy ő marad-e az edző? — Nem az edző személye, nem az én személyem a fontos, hanem az, hogy a futballcsapat továbbra is életben legyen! — hangsúlyozta. — Vannak azonban aggályaim, mert öt éve még zömmel halászi játékosok voltak az együttesben, utána viszont megindult egy bomlási folyamat. Sok labdarúgó elment, minden évben új csapatot kell építeni, új edzőnek kell jönni. Nagyhalász az edzők. Eredményes fél évet tudhat maga mögött Petrohai Miklós. A 21 éves — egyébként nagy- ecsedi -— támadó a nyáron Nagyecsedről „ruccant át” Nyírcsaholyba, a megyei első osztályba feljutott együtteshez. Aztán csapata biztos pontja lett, olyannyira, hogy ezt az NB I- es békéscsabaiak is megneszel- ték. Figyelték a fiút, majd ...elakadtak a hóban... — Virovecz Pállal, az edzőmmel vették fel a kapcsolatot a békéscsabaiak — magyarázta a játékos -—, úgy volt, hogy még az ősszel eljönnek a leveleki meccsünkre és megnéznek. Végül — az időjárásjátékosok, vezetők átjáróháza lett. Ilyen körülmények között pedig nem lehet komoly munkát végezni. — Mikor kezdődött volna a felkészülés? —Mindig január harmadikán kezdünk. Most viszont csak akkor kezdődhet el a munka, ha rendeződtek a problémák. Hiába megyek én ki az edzésre, egy játékos sem fog eljönni. Hogy is jönnének, mikor a tavalyi fizetéssel is tartoznak nekik! Számukra ez létkérdés! Több csapat megkeresett már azzal, hogy kössünk le edzőmeccseket. Erre persze semmi biztosat nem mondhattam. De még semmiről sem maradtunk le. Nagyhalászban egy éve is hasonló helyzet állt elő. Akkor végül Ballai Mihályék igent mondtak a felkérésre, az együttes pedig szép tavaszt produkálva a hatodik helyen végzett. Ezt a vezetőséget azonban — ahogy hallani — megpiszkálták, amely így átadta a stafétabotot a Puskás Tamás, Fabók Gyula, Nagy Ferenc, Kaponyás József nevével fémjelzett új formációnak. Annak, amely a ra, a hóra hivatkozva — nem jöttek el, azóta pedig nem is telefonáltak. Többet nem tudok az ügyről, ám természetesen izgat a magasabb osztályba való szerződés gondolata. — Ahhoz, hogy a csabaiak jelentkezzenek, jól kellett játszanod. így is történt? — Úgy gondolom, megfeleltem a csapatban, zökkenőmentesen beilleszkedtem, rúgtam is hat gólt. Jól érzem magam, most fut a szekér. Mindössze az erőnlétemmel van egy kis probléma, ezen szeretnék javítani. Viszont az alapozás során meglesz a lehetőségem az előrelépésre. múlt héten tett pontot tevékenykedése végére. Annak, amely munkája idején derült ki a tetemes pénzügyi hiány. Aknamunka? Puskás Tamás, a volt szakosztályvezető nem kívánt meg- szólalni lapunk hasábjain, azonban annyit elmondott, hogy semmiképpen sem vállalja el újra őszi funkcióját. A volt vezetőség — amely távolról sincs a legjobb viszonyban a tavaly tavaszival — aknamunkát gyanít. Tagjai — ahogy elhangzott — nagy tenni akarással csaptak a lovak közé, csakhogy előállt néhány tényező — itt sejthető a hiány —, amit nem láttak, nem láthattak előre, így csapdába sétáltak. Az ügy tehát meglehetősen bonyolult és összetett. A szálak kibogozásához idő kell. Újabb közgyűlésen talán megnyugtató döntés születik. Már amennyire születhet ilyen. Addig várnak és reménykednek Nagyhalászban. Csiky Nándor — Úgy hírlik, Nyírcsaholy- ban sokan munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudják látogatni a tréningeket. Te is így vagy ezzel? — Én tudok időt szakítani az edzésekre, ugyanis munkanélküli vagyok. — Népszerű ember lettél Nyírcsaholyban ? — Sokan megismernek, de nemcsak Csaholyban, hanem a megyében is. Ez már csak azért is így van, mert felfigyeltek csapatunkra a szép eredmények láttán. ■—A csaholyi pálya igen göröngyös. Hogyan alkalmazkodtál ehhez? — Főleg az egyik oldala hepehupás a pályánknak, ez sokszor engem is megtréfált, volt, hogy emiatt mellérúgtam a labdának. Ám mára már körülbelül sejtem, hol mire számítsak, ki tudom számítani, merre pattan a labda. Az ellenfelek persze nem... —Mit vársz a tavaszi szezontól? — Folytatni szeretném azt, amit az ősszel abbahagytam... (csiky) Játékvezetői tanfolyam A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Bizottsága alapfokú játékvezetői tanfo- iyamot indít 1996 február hónapban. A résztvevők eredményes vizsga letétele után a megyei labdarúgó-mérkőzéseken már a tavaszi szezon folyamán működési lehetőséget kapnak. Jelentkezni lehet minden délelőtt a szövetség Mártírok tér 9. VIII. emeleti helyiségében az irodavezetőnél vagy telefonon a 311-577-es számon név és lakcím bemondásával január 25-éig. Szoboszlai Ottó polgármester felszólalása közben Fotó: Bozsó Kati Petrohait már nem csapja be a pálya Mintha csak tavasz lenne... Langymeleg, cirógató napsütés — január derekán! Élvezet ilyenkor a szabadban mozogni. Hogy edzeni is? Na hisz, erről megvan a nyírbátori labdarúgók különbejáratú véleménye. Ám kell a kondi, így aztán mit lehet tenni: csakis egyet, végrehajtani, amit a mester előír. Ő pedig—jelen esetben Jávor Pál — precíz ember. Olyannyira az, hogy a bátori öltözőfolyosó falára kibiggyesztette „csomagtervét”. A kék kartonpapíron napra pontosan lebontott menetrend. Két óra. Tréning fél háromtól. Ráérős léptekkel cammog be a klubházba Lőrincz Sándor. A csatár a legfürgébbek egyike. Nála csak a régi-új fiú, Szegedi György volt gyorsabb, aki éppen melegítőt vételez a szertárban. A zöld nadrág passzol dundi termetéhez, mire máris barátkozik a gondolattal, hogy elorozza a „szerkót”. Lőrincz ezalatt egykedvűen „szobro- zik” a bejáratnál. Fancsali áb- rázattal bök a kifüggesztett táblázatra. Lőrincz tízig számol — Nézz rá erre, ez a napi menü. Jó, mi? Három kilométerkezdésként, utána ötvenszer ötven méter iramfutás — olvassa hangosan. — Úgy értesültünk, Jávor mester nem ismer tréfát. — Megköveteli, amit felvezetett a tablóra. Nem enged el egy métert sem — nyögi lemondóan. — Csak azt ne mondd, hogy nem próbáltok csalni! Minden futballista él ezzel a trükkel? — Csalni sem lehet. Jó, ha egy kicsit le tudunk csippenteni a körből, levágva a kanyarokat. — Beszéljünk az őszről. Nem sikerült túl fényesre az idény. — Nekem és a csapatnak is gyengén ment. Tavasszal minden másképp lesz. Tíz gólt vállalok! Idehaza valamennyi meccsen szeretnék a hálóba találni, s idegenben is egyszer- kétszer. Visszajön Szegedi Gyurika és Kormos, velük erősödünk, úgyhogy csak jobb jöhet. Lőrincz elviharzik, érkezik helyette Somogyi József szakosztályvezető. Az iroda felé tartunk, befelé tessékel. Odakint melegebb van, mint a hűvöset árasztó szobában. Azért leülünk. a téma adott. — Háttérbeszélgetéseink során megpendítetted, hogy kissé belefáradtál a futballba. Nem múlt el a rossz érzés? — Kicsit tele van a „hócipőm”, de láthatod: itt vagyok, csinálom... Boltot vezetni, az üzlettel foglalkozni, ugyanakkor a csapat ügyeit is intézni — egyszerre túl sok a jóból. Embereket irányítok, nagy vagyon fölött őrködöm, röviden: észnél kell lennem. A csapat sem úgy szerepel, ahogy azt reméltem, ráadásul a család is piszkál az állandó távoliét miatt. Szeretem a focit, benne dolgozom jó pár éve, most viszont tépelődöm. Az is igaz, ha kiszállnék, egy hét múlva már hiányozna ez a légkör. A télen nem tudtam annyit tenni a klubért, mint régebben. Lukács túl drága —Erről ennyit. Áruld már el, ki az a középpályás, akit az NB 11-ből néztetek ki magatoknak? — Lukács Ivánról lett volna szó. ám élő szerződés köti Kazincbarcikára, s számunkra megfizethetetlen összeget kérnek érte. Az ukrán játékos arra törekszik, hogy felvehesse a magyar állampolgárságot, márpedig ezt beígérték neki Barcikán. Bízom benne, hogy nélküle is elboldogulunk, csak sérülés ne jöjjön közbe! Ez végzetes lehet. A végszót már útközben ejtjük meg. Mialatt a szabadba tartunk, a fiúk is átgaloppoznak a „hátsó füvesre”. Ránézésre príma a talaj, kívánni sem lehet jobbat. A névsor számbavétele után megállapítást nyer: hézagos a létszám. A kapus Gere beteg. Lengyel lábujjáról levált a köröm, Lukács sérült — ők felmentést élveznek. Kormos és Szakács csúsztat valamelyest, mire bő negyedóra elteltével pihegve magyarázzák: „Késett a vonat”! Bíró nincs sehol. Jávor Pál kiadja az utasítást: „Uccu neki, futás”. — Nincs különösebb gondom a társasággal, kellemes benyomásokat szereztem. Úgy tűnik, a játékosok kíváncsiak arra, mit érhetnek el kemény munkával. Értenek a szóból.... Attól féltem, hogy a tempótól elkomorulnak majd az arcok, de akik jelen vannak, egytől egyig teszik a dolgukat — sóhajtja két cigaretta között a tréner. Cigi és strigula — Hány pakli dohányt füstölsz el egy mérkőzés alatt? — Két dobozt mindig előkészítek. Egyszer Nyírkárászban elfogyott a cigim, hát az szörnyű volt. Szalasztanom kellett a technikai vezetőt, hogy akárhonnan, de hozzon füstölnivalót. Jávor edző és az elmaradhatatlan cigeratta — Lőrincz szerint nem lehet téged átverni, könyörtelenül bevasalod rajtuk a köröket. — Dalnoki Jenő — annak idején — annyi kavicsot vett a kezébe, ahány kört rendelt el játékosainak. Ahogy azok elfutottak előtte, az „Öreg” úgy ejtett le egy darabot a földre. Tévedhetetlen módszere volt. Én egyszerűbben számolok, strigulákat húzok lábammal a hóbuckákba. Persze a „rafkó- sabb” játékosok lecsapják a pályát, mindazonáltal ezt kivédem azzal, hogy növelem a teljesítendő távot, mondjuk újabb ötszáz méterrel. Koncz Tibor Az arcok sok mindenről árulkodnak
