Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-18 / 15. szám

10 1996. január 18., csütörtök Blődli ÜJ KELET Kathy és Gary a levegőben esküdtek Gary és Kathy, amikor kipró­bálták a Flyaway nevű légpár­na-szimulátort, annyira megtet­szett nekik, hogy elhatározták: a levegőben lebegve fognak há­zasságot kötni! A konstrukció tulajdonképpen ugyanolyan ötletes, mint amilyen egyszerű. A Flyaway egy hen­ger alakú helyiség egy repülő- gépmotorral és egy nagy propel­lerrel a padlón. Természetesen a propellert erős drótháló fedi. Aki repülni akar, felölti az erre alkal­mas speciális ruhát, és hasra fek­szik a dróthálón. Amikor elindít­ják a repülőgépmotort, a propel­lert: megkezdődik a repülés. Úgy lebeg a fölfelé száguló levegő­ben a test, mint a tollpihe. A szimulátort eredetileg ej­tőernyősök képzésére hozták létre, azonban kiderült, hogy szenzációs játék, remek szóra­kozást nyújt. Naponta százak Vannak csodálatos emberek, és vannak olyanok, akik való­di csodákat művelnek. Tony Anthony az utóbbi kategóriához tartozik. Ez az állandóan mo­solygó ötvenegy éves szimpa­tikus férfi a 60-as években Mo­hamed Ali barátja volt, ő maga fizetnek szép kis summát, hogy megismerhessék a súlytalanság állapotához hasonló érzést. — Olyan marhajó volt. hogy elhatároztuk: ebben a kamrá­ban tartjuk az esküvőnket — meséli nevetve Gary. Amint mondta, úgy is lett. Hívtak papot, tanúkat és egy tévétársaságot. A motor zaja olyan erős volt, hogy a pap le­rövidítette az ominózus szöve­get, és csak ennyit kérdezett tő­lük: akarod, akarod? A vála­szok üvöltve hangzottak el, mert a tanúk és a pap csak így hallhatták. Egyébként minden ment, mint a karikacsapás. Kathy és Gary immár boldog házasok. Remélik, hogy hosz- szú, boldog életük lesz, és sok­szor visszatérhetnek még a Fly- away-hez a nevadai Las Vegas- ba, hogy újra és újra átélhessék a repülés élményét. is szépreményű bokszoló. Később azonban inkább úgy gondolta, jobban jár, ha limu­zinokat fűrészel ketté, majd jócskán meghosszabbítva azo­kat, ismét eladja. Tony leg­szívesebben Lincolnokat és Cadillaceket nyújt meg, és ál­talában százmillió forintért adja el. Ez a munkája. Jól keres vele. Örömet azonban mégis az okoz neki, ha a fogával roppant sú­lyokat emelgethet. Hetven ki­lón kezdett, és egy évnyi edzés­sel elérte a százhuszonnégy ki­lós csúcsot. — Százhuszonöt kilón eddig hiába próbálkoztam — mond­ja nevetve —, ugyanis elkezd­tek recsegni a fogaim. Úgy ha­tároztam, hogy ezentúl lovagi tornákon veszek majd részt. Nemsokára kezdődik az első Görögországban. A fogaimat azért edzésben tartom. Tony Anthony, az acélfogú Párnacsata­világbajnokság Elhinnék, hogy ilyen van? Jobb, ha elhiszik, mert tényleg van ilyen: párnacsata-világbajnokság! A versenyt minden évben megrendezik, mégpedig július 4-én, Amerika legnagyobb ünnepén, a Nemzet Napján. Ek­kor érkeznek a kaliforniai Pilowba a versenyzők és szurko­lók, közeiről és távolról. A küzdők egy hosszú acélcsövön ülnek 120 centiméter ma­gasan egy iszapmedence fölött, és egymást püfölik az iszappal töltött szákokkal. Aki leesik, az vesztett. Ha mindketten lees­nek, mindketten kiesnek. Mivel a csőre mellig az iszapban gá­zolva lehet csak felmászni, a terep meglehetősen csúszós. Ér­tik, ugye? Klassz, tiszta amerikai sport. A pórul járt kaszkadőr — Olyan érzés volt, mintha gőzkalapáccsal ütöttek volna a mellemre, és utána hosszú szegeket vertek volna a mellkasom­ba. Csak ordítottam és ordítottam a fájdalomtól, azután elájultam — meséli a világhírű kaszkadőr, John Wooten, aki iszonyatos sebesüléseket szerzett, amikor egy motorkerékpártrükkje nem sikerült. — Megrendeltünk egy pallót tölgyfából — meséli Wooten. — A pallónak öt centiméter vastagnak és harminc centimé­ter szélesnek kellett volna lennie. így rendeltük a faáru­kereskedőnél. Az a bunkó jól becsapott, mert fenyőpallót adott helyette, ami nem elég kemény. Ezt a motorbiciklis trükköt már több százszor megcsináltam, és a világon semmi bajom nem volt. Halálpontosan tudom, mi szükséges hozzá. A motor a palló közepére ért, amikor a palló összeroppant. A motoros a levegőbe repült, majd rámzuhant. Ezek után köröbelül öt­ven hosszú fatű és vagy tíz motorbicikli-küllő fúródott mé­lyen a mellkasomba. Mit mondjak, elég volt. A harmincnyolc éves Wooten, aki 183 centiméter magas és 113 kilogramm, szörnyű sérüléseket szenvedett. A motorbiciklis gerinc­törésben meghalt. A faáru-kereskedőt nyolc év börtönre ítélték. Az ejtőernyőző topmodell Ha látszani kell neki, hát hadd látsszon! Ha ennék az a feltétele, hogy ki kell ugrani egy repülőgépből, akkor ki kell ugrani egy repülőgépből! Barbara Kopp nagyon jól tudja ezt, annál is inkább, mert ő reklámozza a legna­gyobb eredményességgel a bikiniket és a fürdőruhákat egy floridai cégnél. Az a vé­leménye, hogy zuhanás köz­ben — amit egyébként na­gyon szexis érzésnek minősít — lehet leginkább bemutatni a lenge ruhadarabokat, mert a férfiak mindig felvillanyo- zódnak a tehetetlen női test láttára. — Elhatároztam, hogy va­lami újat hozok a szakmába. Már régen ejtőernyőzöm, és úgy gondoltam, hogy a hob­bimat célszerű lesz a mun­kámmal egyesíteni. Nem volt rossz ötlet. Én vagyok a világ egyetlen ejtőernyős modellje! Felülök a gépre, és mikor a piros lámpa villogni kezd, a fotósommal együtt kiugrunk. Én korábban, ő később. Ha jó magasról ugrunk, az ejtő­ernyő kinyitása előtt akár egy egész tekercset is el lehet fényképezni. Ha az ernyő ki­nyílt, akkor már mindennek vége, mert úgy lóg az ember, mint egy rakás szerencsét­lenség. Ilyenkor már inkább énekelgetek magamban, amíg földet érek — meséli Bar­bara. oficma um au jubliken kände síg alien f Ska man synas sä ska man. Och förutsättningarna Parknappast kunná bli bättre än när man sakta sjunker mot jorden i en fallskärm.... I

Next

/
Thumbnails
Contents