Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-17 / 14. szám

U J KELET Megyénk életéből 1996. január 17., szerda 3 Presszóból könyvtár Itt a könyv az unikum Kocsmából egyre több van, könyvtárból pedig egyre ke­vesebb. Olyanról már hallot­tunk, hogy művelődési intéz­ményből presszót csináltak, de a fordítottjáról csak ritkán. Most ez történt Örökösföl­dön. Valamikor volt a Család étterem, ABC és presszó, ami a Start Vállalaté volt. Az ön- kormányzat megvette a léte­sítményt, és a korábbi szűk fiókkönyvtár végre normális körülmények közé költözhet. A Család utcai könyvállo­mányt kiegészítették—a már megszűnt — Ferenc körúti és Fotó: Bozsó Honvéd utcai könyvtárak ál­lományával. Ezen felül új könyvek vásárlásával is bő­vítik a kínálatot. Nyolcórás nyitva tartással üzemelne a könyvtár, tíz órától tizen­nyolc óráig. Ha sikerül min­den technikai akadályt leküz­deni, akkor a hónap végén, de legkésőbb február első napja­iban fogadhatja az olvasókat. A humán iroda egy főállású munkatársat is delegál a könyvtárba, aki művelődés- szervezőként kulturális és szó­rakoztató programokat állít össze a lakótelepen élőknek. —Sch— Ostorokat fon a nyugdíjas tanár A Mandala Dalszínház nyíregyházi bemutatója amatőrök és vannak profik. Milyen kár, hogy nem „csak” színjátszás, színházi élet van! Mintha olyan jól állnánk, hogy rifeusa egyszer azt mondta, hogy a Mandala Dalszínház a művészeti ág csúcsát képvi­seli. Bárkány Mónika és Tarczy Gyula Régebben a szülők továbbta­nulni vágyó gyermekeiknek sokszor azt mondták, hogy ta­nítóra és papra mindig szükség lesz, így ez az a két pálya, amely úgymond nyugdíjas ál­lás. A 64 esztendős paszabi Tóth Lajost is hasonló taná­csokkal látta el annak idején az édesapja. Hallgatott rá, és a ta­nári pályát választotta. Lajos bácsi általános iskolai tanulmányait a paszabi iskolá­ban kezdte, majd Sárospatakon folytatta. Akkoriban alakult át az iskola, így ő már érettségi, valamint református kántori és vallásoktatói bizonyítványt ka­pott. Onnan az egri főiskolára vették fel ének-zene—testne­velés szakra. Pedagógusi pályája során szép eredményeket ért el a kó­ruséletben. A tiszaberceli álta­lános iskola énekkarával még rádiófelvételen is részt vett. Először társadalmi szakfelü­gyelőként, majd járási, később megyei ének-zene szakos szak- felügyelőként 23 éven át járta a megyét. Később még a kö­zépiskolai szakfelügyeletet is ő látta el a megyében az ének­zenei vonalon. Mint mondja, tanítani jobban szeretett, de szakfelügyelőként sokat tanult, még a legrosszabb órákon is szerzett hasznos tapasztalato­kat. A tanár úr nyugdíjas évei alatt ostorfonással foglalkozik. Bélelt nyolcágúakat fon, amelyre a tiszaberceli Oláh Já­nos bácsi tanította meg. Már több mint hatvan ostora van, s mindegyiket valódi bőrből ké­szítette. A legnagyobb gondja, hogy nehezen tudja beszerezni az alapanyagot. Szívesen felven­né a kapcsolatot cipőipari szö­vetkezetekkel, amelyek a szá­mukra már hasznosíthatatlan bőröket felajánlanák neki. El­mondása szerint az ostor nye­lét a legnehezebb díszíteni. Büszke arra, hogy nincs két egyforma ostora. Tavaly Hu­szár István festőművésznek adott egy ostort, akitől cserébe egy nagyértékű festményt ka­pott. Szabad idejében zongorá­zik, vagy egy hold kertjének megművelése ad munkát do­logidőben. A műszaki terület sem áll távol tőle, nagyon sok televíziót és rádiót is megjaví­tott már. A vágyaink mi magunk va­gyunk. Akiket szeretünk, akkor is körünkben vannak, ha már nincsenek körünkben, sőt ak­kor is, ha soha nem is voltak! Mi — anyagi világunkba zárat- tatván — csak egy dimenziót érzékelhetünk a világból, holott vannak más dimenziók is. Kö­rülöttünk, bennünk. Mindenütt. Mint ahogy mi is mindenütt je­len vagyunk addig, míg csak emlékezhetnek ránk. Ezért kell úgy élnünk, hogy életünk, tet­teink, szeretetünk megóvjon minket akkor is, ha már átmen­tünk a túlsó partra... Nincsen rosszabb egy meg­valósult álomnál. Az álmoknak és a vágyaknak ugyanakkor jo­guk van életterükhöz, joguk van a léthez! Ezek az igazságok bennünk élnek, reményeink részét képe­zik. Erről ma már nehéz lenne épkézláb színdarabot írni... Kell hozzá még valami. Vala­mi, ami reális szférába helyezi ezeket az „irreális” alapvetése­ket, valami, ami szembeállít minket — önmagunkkal. Ez pedig nem más, mint a materi- alizáció. A megvalósulás, a tes­tet öltés. Ezt a fikciót keríti szép mesévé a Dr. Herz című musi­cal. Igazán nem is tudnám meg­mondani, hogy gyermekeknek vagy felnőtteknek született-e ez a mű, de talán nem is lényeges. Kortalan maga a darab, mint ahogy kortalan az az emberi kategória is, melyet képes meg­érinteni! Milyen kár, hogy vannak A Nyírteleki 2. Számú Álta­lános Iskola pedagógusai rájöt­tek arra, hogy bizonyos tan­tárgyak témaköreinek együttes tanítása sokkal ha­tékonyabb, mintha külön- külön sajátítanák el azokat a gyerekek. Ugyanis bizo­nyos témák kapcsolódnak egymáshoz, és megértésü­ket az együttesség és a komplexitás sokkal könnyebbé teszi. Bocsi Irén, Szahóné Lukács Éva és Zagyva Klára tanárnők havonta egy alkalommal komplex órát tartanak, melynek keretében irodal­mat, ének-zenét és rajzot ta­nítanak a felső tagozatos gyerekeknek. Mivel min­den évfolyamon két-két osztály van, csak az egyik ilyen jellegű fejlesztését tudják felvállalni. így az ötödikesek versengenek egymással, me­lyik osztály érdemli meg, hogy másfajta rendszer szerint tanul­jon. A komplex művészeti ne­velés segítségével a gyerekek különböző képességeit szeret­nék fejleszteni. Meggyőződé­sük, hogy a tananyag sokolda­lú megközelítésével szélesítik megengedhetnénk magunknak az értelmetlen presztízsharcok energiafecsélréseit! Mintha nem lenne szebb, jobb, boldo- gítóbb, eredményesebb egymá­sért küzdeni, és nem egymás ellen? De hát mit tehetünk mi? Le­írjuk, amit gondolunk, és re­ménykedünk benne, hogy el is olvassák. Abban már nem me­rünk hinni, hogy el is gondol­kodnak rajta, nemhogy meg is fogadják... Az ország „amatőr szín­játszásának” egyik legfőbb ko­a diákok rálátását, növelik ki­fejezőkészségüket, kreativitá­sukat. A tanítás során a peda­gógusok drámapedagógiai ele­meket alkalmaznak, a gyere­kekkel szerepjátékot játszanak. Ennek eredményeként a vissza- húzódóbb tanulók is kedvet éreznek a szerepléshez, lehető­ségük van arra, hogy kifejez­zék érzelmeiket és gondolatai­kat. Ugyanakkor komoly elő­adásokat is megtanulnak, ta­valy például a Légy jó mind­A Dr. Herz csak megerősít­heti az embert ebben a véle­ményben. Az előadás tisz­ta vonalvezetésű, becsületes, jó rendezői munkát tükröz. Micsoda — a képtelenség ha­tárait súrolgató — munka- mennyiség van ebben az elő­adásban, ha meggondoljuk, hogy „ráérő idejükből” hasítot­ták ki a résztvevők! Milyen mélységesen tiszteletre méltó tett a mai világban ez a tevé­kenység, ez az előadás! Milyen kár, hogy ezt egyáltalán le kell írni... halálig című darabot adták elő a nyolcadikosok. A komplex órák a pedagógustól sokkal na­gyobb felkészülést követelnek, a„közös” órák tematikáját még nyáron elkészítik. Terveik kö­zött szerepel, hogy a törté­nelemtanárokkal is egyeztet­nek, hiszen még rendszerezet­tebb tudást szerezhetnek a gye­rekek, ha a megtanulandó anyag történelmi hátterét is is­merik. Nyaranta képzőművészeti Meg vagyok győződve: a Mandala együttesének minden keserűsége és dacos színház­imádata itatta úgy át ezt az elő­adást, hogy hitelességében ön­maga fölé nőtt. Semmilyen ro­koni vagy baráti közönségérzés nem magyarázat egy huszonöt perces (!) viharos vastapsra! Ez a siker, ez az eredmény a fáj­dalom mezején vívta meg har­cait.... és győzött. Győzött min­den sanda szándék, minden ha­talmi szó, minden kényszer fö­lött! Véletlen egybeesés? Megle­het. Hiszen a darab is arról szól, amiről itt beszélek. A sár- batiport vágyak, a kipofozott álmok végső erkölcsi diadalá­ról! Külön meg kell említenem két nevet. Mindamellett, hogy minden játszó a legmagasabb hőfokon abszolválta feladatát, Bárkányi Mónika és Tarczy Gyula művészi teljesítménye egész egyszerűen lenyűgöző! Bárkányi Mónika maga a ki­robbanó tehetség, maga a tűz! Tánc- és énektudása, színészi adottságai, remélem, kellőkép­pen kötelezik őt, hogy a pályán maradjon. Ez a pálya pedig — ezt bizton állítom — nyitva áll előtte, csak a karját kell kinyúj­tania érte. Tarczy Gyula olyan elegáns a színpadon, olyan re­mek musical-tehetség, hogy minden színigazgató megnyal­hatná a tíz ujját, ha leszerződ­tethetné... Remélem, sokan fogják lát­tábort is szerveznek a lelkes tanárnők, az elmúlt nyáron Szentendrére látogattak el. Rendszeresen viszik szín­házba, hangversenyre a gyerekeket. A diákok több­sége ingerszegény környe­zetben él, műveltségük fej­lesztését, ismereteik növelé­sét a pedagógusoknak kell felvállalni. Pótolniuk kell olyan ismereteket, amelye­ket egy nagyobb városban vagy jobb anyagi körülmé­nyek és magasabb művelt­ségű családban élők a köz­vetlen környezetükben is­merhetnek meg. Krajnyák Józsefné igazgatónő néhány éve még tagja volt a lelkes pedagóguscsapatnak, mint a trió irodalomtanára. Kicsit sajnálja, hogy vezetői elfog­laltsága miatt ezt a faladatot már nem tudja felvállalni, de örül annak, hogy van olyan munkatársa, aki tőle át tudta vállalni ezt a munkát. — Effaj­ta nevelésre szükség van — mondta Krajnyák Józsefné —, olyan csúnya ez a világ, de meg kell tanítanunk a felnövekvő nemzedéket, hogy megtalálja benne a szépet. Tóth Mihály Komplex művészeti nevelés Nyírteleken A szépség megtalálásáért Fotó: Bozsó Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents