Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-17 / 14. szám
U J KELET Megyénk életéből 1996. január 17., szerda 3 Presszóból könyvtár Itt a könyv az unikum Kocsmából egyre több van, könyvtárból pedig egyre kevesebb. Olyanról már hallottunk, hogy művelődési intézményből presszót csináltak, de a fordítottjáról csak ritkán. Most ez történt Örökösföldön. Valamikor volt a Család étterem, ABC és presszó, ami a Start Vállalaté volt. Az ön- kormányzat megvette a létesítményt, és a korábbi szűk fiókkönyvtár végre normális körülmények közé költözhet. A Család utcai könyvállományt kiegészítették—a már megszűnt — Ferenc körúti és Fotó: Bozsó Honvéd utcai könyvtárak állományával. Ezen felül új könyvek vásárlásával is bővítik a kínálatot. Nyolcórás nyitva tartással üzemelne a könyvtár, tíz órától tizennyolc óráig. Ha sikerül minden technikai akadályt leküzdeni, akkor a hónap végén, de legkésőbb február első napjaiban fogadhatja az olvasókat. A humán iroda egy főállású munkatársat is delegál a könyvtárba, aki művelődés- szervezőként kulturális és szórakoztató programokat állít össze a lakótelepen élőknek. —Sch— Ostorokat fon a nyugdíjas tanár A Mandala Dalszínház nyíregyházi bemutatója amatőrök és vannak profik. Milyen kár, hogy nem „csak” színjátszás, színházi élet van! Mintha olyan jól állnánk, hogy rifeusa egyszer azt mondta, hogy a Mandala Dalszínház a művészeti ág csúcsát képviseli. Bárkány Mónika és Tarczy Gyula Régebben a szülők továbbtanulni vágyó gyermekeiknek sokszor azt mondták, hogy tanítóra és papra mindig szükség lesz, így ez az a két pálya, amely úgymond nyugdíjas állás. A 64 esztendős paszabi Tóth Lajost is hasonló tanácsokkal látta el annak idején az édesapja. Hallgatott rá, és a tanári pályát választotta. Lajos bácsi általános iskolai tanulmányait a paszabi iskolában kezdte, majd Sárospatakon folytatta. Akkoriban alakult át az iskola, így ő már érettségi, valamint református kántori és vallásoktatói bizonyítványt kapott. Onnan az egri főiskolára vették fel ének-zene—testnevelés szakra. Pedagógusi pályája során szép eredményeket ért el a kóruséletben. A tiszaberceli általános iskola énekkarával még rádiófelvételen is részt vett. Először társadalmi szakfelügyelőként, majd járási, később megyei ének-zene szakos szak- felügyelőként 23 éven át járta a megyét. Később még a középiskolai szakfelügyeletet is ő látta el a megyében az énekzenei vonalon. Mint mondja, tanítani jobban szeretett, de szakfelügyelőként sokat tanult, még a legrosszabb órákon is szerzett hasznos tapasztalatokat. A tanár úr nyugdíjas évei alatt ostorfonással foglalkozik. Bélelt nyolcágúakat fon, amelyre a tiszaberceli Oláh János bácsi tanította meg. Már több mint hatvan ostora van, s mindegyiket valódi bőrből készítette. A legnagyobb gondja, hogy nehezen tudja beszerezni az alapanyagot. Szívesen felvenné a kapcsolatot cipőipari szövetkezetekkel, amelyek a számukra már hasznosíthatatlan bőröket felajánlanák neki. Elmondása szerint az ostor nyelét a legnehezebb díszíteni. Büszke arra, hogy nincs két egyforma ostora. Tavaly Huszár István festőművésznek adott egy ostort, akitől cserébe egy nagyértékű festményt kapott. Szabad idejében zongorázik, vagy egy hold kertjének megművelése ad munkát dologidőben. A műszaki terület sem áll távol tőle, nagyon sok televíziót és rádiót is megjavított már. A vágyaink mi magunk vagyunk. Akiket szeretünk, akkor is körünkben vannak, ha már nincsenek körünkben, sőt akkor is, ha soha nem is voltak! Mi — anyagi világunkba zárat- tatván — csak egy dimenziót érzékelhetünk a világból, holott vannak más dimenziók is. Körülöttünk, bennünk. Mindenütt. Mint ahogy mi is mindenütt jelen vagyunk addig, míg csak emlékezhetnek ránk. Ezért kell úgy élnünk, hogy életünk, tetteink, szeretetünk megóvjon minket akkor is, ha már átmentünk a túlsó partra... Nincsen rosszabb egy megvalósult álomnál. Az álmoknak és a vágyaknak ugyanakkor joguk van életterükhöz, joguk van a léthez! Ezek az igazságok bennünk élnek, reményeink részét képezik. Erről ma már nehéz lenne épkézláb színdarabot írni... Kell hozzá még valami. Valami, ami reális szférába helyezi ezeket az „irreális” alapvetéseket, valami, ami szembeállít minket — önmagunkkal. Ez pedig nem más, mint a materi- alizáció. A megvalósulás, a testet öltés. Ezt a fikciót keríti szép mesévé a Dr. Herz című musical. Igazán nem is tudnám megmondani, hogy gyermekeknek vagy felnőtteknek született-e ez a mű, de talán nem is lényeges. Kortalan maga a darab, mint ahogy kortalan az az emberi kategória is, melyet képes megérinteni! Milyen kár, hogy vannak A Nyírteleki 2. Számú Általános Iskola pedagógusai rájöttek arra, hogy bizonyos tantárgyak témaköreinek együttes tanítása sokkal hatékonyabb, mintha külön- külön sajátítanák el azokat a gyerekek. Ugyanis bizonyos témák kapcsolódnak egymáshoz, és megértésüket az együttesség és a komplexitás sokkal könnyebbé teszi. Bocsi Irén, Szahóné Lukács Éva és Zagyva Klára tanárnők havonta egy alkalommal komplex órát tartanak, melynek keretében irodalmat, ének-zenét és rajzot tanítanak a felső tagozatos gyerekeknek. Mivel minden évfolyamon két-két osztály van, csak az egyik ilyen jellegű fejlesztését tudják felvállalni. így az ötödikesek versengenek egymással, melyik osztály érdemli meg, hogy másfajta rendszer szerint tanuljon. A komplex művészeti nevelés segítségével a gyerekek különböző képességeit szeretnék fejleszteni. Meggyőződésük, hogy a tananyag sokoldalú megközelítésével szélesítik megengedhetnénk magunknak az értelmetlen presztízsharcok energiafecsélréseit! Mintha nem lenne szebb, jobb, boldo- gítóbb, eredményesebb egymásért küzdeni, és nem egymás ellen? De hát mit tehetünk mi? Leírjuk, amit gondolunk, és reménykedünk benne, hogy el is olvassák. Abban már nem merünk hinni, hogy el is gondolkodnak rajta, nemhogy meg is fogadják... Az ország „amatőr színjátszásának” egyik legfőbb koa diákok rálátását, növelik kifejezőkészségüket, kreativitásukat. A tanítás során a pedagógusok drámapedagógiai elemeket alkalmaznak, a gyerekekkel szerepjátékot játszanak. Ennek eredményeként a vissza- húzódóbb tanulók is kedvet éreznek a szerepléshez, lehetőségük van arra, hogy kifejezzék érzelmeiket és gondolataikat. Ugyanakkor komoly előadásokat is megtanulnak, tavaly például a Légy jó mindA Dr. Herz csak megerősítheti az embert ebben a véleményben. Az előadás tiszta vonalvezetésű, becsületes, jó rendezői munkát tükröz. Micsoda — a képtelenség határait súrolgató — munka- mennyiség van ebben az előadásban, ha meggondoljuk, hogy „ráérő idejükből” hasították ki a résztvevők! Milyen mélységesen tiszteletre méltó tett a mai világban ez a tevékenység, ez az előadás! Milyen kár, hogy ezt egyáltalán le kell írni... halálig című darabot adták elő a nyolcadikosok. A komplex órák a pedagógustól sokkal nagyobb felkészülést követelnek, a„közös” órák tematikáját még nyáron elkészítik. Terveik között szerepel, hogy a történelemtanárokkal is egyeztetnek, hiszen még rendszerezettebb tudást szerezhetnek a gyerekek, ha a megtanulandó anyag történelmi hátterét is ismerik. Nyaranta képzőművészeti Meg vagyok győződve: a Mandala együttesének minden keserűsége és dacos színházimádata itatta úgy át ezt az előadást, hogy hitelességében önmaga fölé nőtt. Semmilyen rokoni vagy baráti közönségérzés nem magyarázat egy huszonöt perces (!) viharos vastapsra! Ez a siker, ez az eredmény a fájdalom mezején vívta meg harcait.... és győzött. Győzött minden sanda szándék, minden hatalmi szó, minden kényszer fölött! Véletlen egybeesés? Meglehet. Hiszen a darab is arról szól, amiről itt beszélek. A sár- batiport vágyak, a kipofozott álmok végső erkölcsi diadaláról! Külön meg kell említenem két nevet. Mindamellett, hogy minden játszó a legmagasabb hőfokon abszolválta feladatát, Bárkányi Mónika és Tarczy Gyula művészi teljesítménye egész egyszerűen lenyűgöző! Bárkányi Mónika maga a kirobbanó tehetség, maga a tűz! Tánc- és énektudása, színészi adottságai, remélem, kellőképpen kötelezik őt, hogy a pályán maradjon. Ez a pálya pedig — ezt bizton állítom — nyitva áll előtte, csak a karját kell kinyújtania érte. Tarczy Gyula olyan elegáns a színpadon, olyan remek musical-tehetség, hogy minden színigazgató megnyalhatná a tíz ujját, ha leszerződtethetné... Remélem, sokan fogják láttábort is szerveznek a lelkes tanárnők, az elmúlt nyáron Szentendrére látogattak el. Rendszeresen viszik színházba, hangversenyre a gyerekeket. A diákok többsége ingerszegény környezetben él, műveltségük fejlesztését, ismereteik növelését a pedagógusoknak kell felvállalni. Pótolniuk kell olyan ismereteket, amelyeket egy nagyobb városban vagy jobb anyagi körülmények és magasabb műveltségű családban élők a közvetlen környezetükben ismerhetnek meg. Krajnyák Józsefné igazgatónő néhány éve még tagja volt a lelkes pedagóguscsapatnak, mint a trió irodalomtanára. Kicsit sajnálja, hogy vezetői elfoglaltsága miatt ezt a faladatot már nem tudja felvállalni, de örül annak, hogy van olyan munkatársa, aki tőle át tudta vállalni ezt a munkát. — Effajta nevelésre szükség van — mondta Krajnyák Józsefné —, olyan csúnya ez a világ, de meg kell tanítanunk a felnövekvő nemzedéket, hogy megtalálja benne a szépet. Tóth Mihály Komplex művészeti nevelés Nyírteleken A szépség megtalálásáért Fotó: Bozsó Katalin
