Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-16 / 13. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. január 16., kedd 15 Barna Miklós nem bujdokol A teljesítmény lesz a döntő Mi tagadás, a nyíregyházi emberfogót nem zárta szívébe az ezerfejű, volt is ebből vita — nem is kicsi. Tóth János klubigazgató játékosa mellett érvelt, türelemre intve a „rosszalkodó” szurkolókat. Most új helyzet állt elő. Barna Miklós — merthogy róla van szó — levetette a piros-kék gúnyát, s szakvezetői javallatra elindult szerencsét próbálni. No, nem ment messzire... — A bajnokság befejeztével, kósza híreket hallottam arról, hogy esetleg Sényőre kerülök. Ez aztán az új évben realizálódott. Konkrétan: Tóth János ajánlotta, hogy itt játéklehetőséget kaphatok, amit ő Nyíregyházán nem tud garantálni számomra. így adódott ez a helyzet, és én belementem a kömyezetváltás- ba. Végül is ugyanaz az osztály, az ellenfelek azonosak, a folyamatos szereplés esélyének felkínálása pedig a saját érdekeimmel egyezett. — Akkor hát nem ért váratlanul a dolog. Úgyszólván benne volt a pakliban távozásod az NYFC-től. — Benne volt, benne volt, de felkészülve nem voltam rá... — Mennyire vagy járatos sényői körökben? — A régi játékosok közül jó néhányat ismerek. Torda Csabával például — még annak idején — együtt futballoztam a Bánki Donát Szak- középiskola csapatában. Az új fiúkkal — ellenfélként — a pályán találkoztam, közelebbi kapcsolatban azonban nem álltam velük. — Azt nyilván felmérted: Sényőn sokkal nagyobb lesz a felelősséged... — Ezzel számolok, az biztos, hogy sokkal nagyobb teher fog rám hárulni. De remélem, ez is a fejlődésemet szolgálja majd, s lélekben megerősödöm. — Ereztél megkönnyebbülést amiatt, hogy egy időre eltűnsz azok szeme elől, akik kikezdték az ősszel? — Elbujdokolni nem lehet, és nem is akarok senki elől. Amúgy Sényő közel fekszik Nyíregyházához, márpedig itt is futballozni kell, meg ott is. A teljesítmény dönt, ami meghatározhatja jövőmet. — Mi a véleményed új együttesedről, hol végez a bajnokságban? — Van három-négy csapat, amely elkapható. Ha ez sikerül, bentmaradhatunk. A riválisok ellen pontokat kell szereznünk, míg a többiekkel szemben a tisztességes helytállásra törekedhetünk. — Nem tartasz attól, hogy az NYFC tavasszal összeáll, s téged elfelejtenek? — Amennyiben papíron is lefektetik a szerződést, június 30-áig leszek a sényői klub játékosa. Időközben Nyíregyházán is lejárnak szerződések, tehát az érintettek sincsenek nyeregben. Erről csupán annyit, tartom magam olyan jó futballistának, hogy bárkivel felvegyem a versenyt Nyíregyházán! Koncz Tibor Kotula elhagyja Kisváráét Hétfőtől számítva hivatalosan is elkezdte a felkészülést a Kisvárda NB III-as labdarúgócsapata. Azért, hogy ne a nulláról induljon a munka, a játékosok egy ideje tornateremben rúgták a labdát, úgymond bemelegítve a rájuk váró megpróbáltatásokra. A hét elején kell befutnia az ukrán duónak, Czapnak és Popovicsnak, mert ők az utolsó pillanatig otthon töltötték szabadságukat. Ide vonatkozó hír, hogy némiképp felborította a vezetők elképzeléseit Kotula László bejelentése, miszerint családi okok miatt megválni kényszerül a várdai együttestől. Köztudott, hogy a gyors csatárt nyáron igazolta a KSE, méghozzá a harmadosztályból kiesett Encs beleegyezésével. Kotula érvei meggyőzték az elnökséget, ezáltal a támadó szabad utat kapott, hazatérhet Borsodba. Új csapata — minden bizonnyal — a vetélytárs Szikszó lesz. A távozó futballista megüresedett posztjára máris megvan a jelölt, ám a játékos kiléte egyelőre nem publikus. Kisvárdáról származik az az információ is, hogy Dudás Zoltán mégsem csatlakozik Mészáros Károly tanítványaihoz, miután a Sényőről búcsúzni kívánó középpályás a Nyírkárász ajánlatát részesíti előnyben. Ami viszont biztos, Ocse- nás József és Drágár Zsolt a várkerti pályán látható tavasszal, velük kiegészülve dolgozik majd a keret. K.T. Madalina: beállók én, de nem érem el a kapufát! Záhonyban varázsló kellett volna? 8. Záhony 15 7 4 4 37-22 25 „Senkit sem szeretnék megbántani, de formabontó lesz, amit elmondok — két okból is —, elvégre szereplésünk magyarázatra szorul! Egyrészt meg kell védenem magam, nem szeretném, ha 8. helyünk láttán azt mondanák, ennek az edző az oka! Másrészt nyilatkozatommal talán sikerül felnyitnom a záhonyi közvélemény szemét” — fogadott Madalina György, a Záhonyi VSC edzője, amikor csapata féléves értékelését kértem tőle. Első ránézésre valóban kudarc ez a szereplés, ám — a dolgok mögé nézve — másképpen is értelmezhető. Olyan csapatról van szó, amely nyáron csaknem atomjaira hullott, és a fegyelem sem volt erőssége. így előfordult például, hogy az egyik, lecserélését sérelmező játékos egyszerűen hazament a mérkőzésről, s csak másnap tudta meg az eredményt az újságból... — A Volánnál már egyszer tartottam a hátamat, most kénytelen vagyok megvédeni magam! Nyilatkozatommal fel szeretném nyitni az elégedetlenkedők szemét. Tehát... Tudott, hogy a Záhony évek óta a spiccen van a bajnokságban. A feljutás mégsem sikerült, mert amikor még nem jelentek meg a most forgó pénzek a labdarúgásban, ehelyett a tárgyi, munkahelyi feltételek számítottak, és ebben Záhony verhetetlen volt. Ez Erdei Árpád elnöknek köszönhető, akinek élete munkája van abban, hogy Záhonyban ilyenek a körülmények. Mára azonban már kevés, amit ez jelent. Ha egy kis falu vállalkozója benyúl a zsebébe és támogatja csapatát, az már edzés nélkül is képes megverni egy Záhonyt, mert Záhonyban nagyon szűkösek az igazolásokra jutó pénzek. így esett szét tavaly tavasszal ez a csapat, amikor világossá vált, hogy csakis a megerősödött Bakta lehet a befutó. De én arra gondoltam, hogyha odamegyek, és együtt marad a keret, „madalinás” edzéssekkel sikerül felrázni a fiúkat. Tévedtem. Boldogító igen, mint rémálom Kimondtam a „boldogító igent”, és egy héten belül öt ember jelentette be, hogy elmegy: Izajszkij, Kacsur, Onder, Mónus, Anropov. Egyiket sem lehetett kivédeni. Megmaradtak azok, akik azelőtt nem fértek be a csapatba, őket kiegészítették kiöregedett ifistákkal. így mentünk edzőtáborba, de már akkor is láttam, hogy ez a gárda roppant gyenge. Természetesen erősíteni próbáltunk, de ez az utolsó pillanatban aligha sikerülhetett jól. Leigazoltuk Kutasit a járásból, Sípost Rakamazról, Kovácsot kapusnak, visszahozattam a játékosok által kitagadott Pfeiffertet. A fiúk olyan edzettségi állapotban voltak, hogy majdnem sírva fakadtam, amikor megtartottam az első edzéseket. Szinte poroszkáltak a pályán! Volt olyan, aki kis munkától rosszul lett! „Lenullázták magukat” — Gondolom, a fizikai fá-- sultsághoz szellemi is társult... — Hogyne! Teljesen lenullázták magukat. A középhátvéd Hegedűs például olyan lábbal futballozott, melynél még a gipszelő előtt ülők lába is alkalmasabb a labdarúgásra. Ilyen körülmények között törvényszerű volt gyenge szereplésünk. Én persze bíztam benne, hogyha dolgozunk, valahogy átvészeljük az első hat meccset, melyből négyet otthon játszottunk. Nem sikerült! Az első találkozón derült ki, hogy a meglévő szűkös állományból Sípos és Pokol Zsolt kiesik, mert besárgult. A másodikra két játékosom egyszerűen nem jött el. Érdekes, hogy a 15 mérkőzésen ilyen-olyan okok miatt ötször fordult elő hasonló dolog, azaz hagytak cserben a játékosok. A negyedik fordulóban ukrán játékosokkal egészültünk ki — ugyanakkor Ragány abbahagyta —, és valamelyest erősödtünk. De balszerencsés meccsen — kiállítások tizedeltek minket — ismét kikaptunk. Aztán ott volt az Újfehértó elleni 90 perc. Előtte egyénenként kérdeztem meg kapusaimat: vállalják-e a mérkőzést. Mindenki nemmel felelt! Mondtam, jól van, gyerekek, beállók én, csak nem érem el a kapufát! Aztán az ötödik, Csenger elleni találkozón sikerült csak nagy nehezen nyerni. Eddig tartott vesszőfutásunk, ekkorra a fiúk megszokták, hogy többet kell edzeni. — A sikertelenségben mekkora volt az edző felelőssége? — Tudom, én is hibáztam. Konok voltam, mert nem állítottam be azokat, akik nem jártak edzésre. Ha szemet hunyok Kikapott az Ajax Minden sorozat megszakad egyszer. Ez a szabály érvényes a BEK-győztes, Világ (vagy: Interkontinentális) Kupát őrző holland Ajax Amsterdam futballistáira is. Az amszterdami szupergárda vasárnap lejátszotta tizenkilencedik bajnoki mérkőzését Til- burgban. A helyi Willem II. együttese Henri van der Véginek az 55. percben lőtt góljával 1-0-ra nyert. Közvetlenül a gólt követően az Ajax cserélt. Lement Wooter és Litmanen, bejött a két nigériai ász, Finidi és Kanu. A tilburgiak átadták a terepet az Ajaxnak, amely mindvégig „egyirányú utcává” változtatta a terepet. Helyzet sokasodott vendéghelyzet hátán, de a három pontot otthon tartotta a tilburgi legénység. efelett, lehet, eredményesebbek vagyunk. A következő dologban viszont egyértelműen hibásnak érzem magam. Elgondolkoztam azon, hogyha új helyre érkeztem, általában nem mértem fel pontosan, milyen állapotban van az együttes. Sokat követeltem, nem pihentünk rá, a formaidőzítés nem sikerült. Emiatt szinte mindenütt elment az első négy meccs. Valószínű az is, hogy nem kellett volna erőltetnem a kétcsa„A jobb edzők közé sorolom magam, de varázsló nem vagyok!” Fotó: Racskó György fejében, hogy odébbáll? — Persze, többször is! Mégsem mentem, nehogy azt mondják, megfutamodtam. Bíztam a gárda javulásában. — Eddig sok negatívum hangzott el. Melyik volt az az összecsapás, amelyen elkapta a fonalat a társaság, és mi változott akkorra? — A naményi találkozó a hetedik körben, amelyen egy pontot elcsíptünk. A fiúk kezdték érteni-elfogadni elképzeléseimet. Ez a bravúros pontszerzés lökést adott. A nyolcadik forduló után úgy éreztem, összeállt a csapat, akkor a soron következő 7 meccsen egyetlenegyszer kaptunk ki: Demecserben. Ezt nagyon sajnálom, mert azon a napon verhető volt a Demecser. Vereségünk azért történhetett meg, mert borzasztóan fegyelmezetlenül futballoztak a játékosok. Nem akarták elfogadni utasításaimat, ezért improvizációba bonyolódtak, ami oda vezetett, ahova. Vannak-e jók? táros játékot, de mentségemre legyen mondva: ha változtattam, akkor sem lettünk sikeresebbek. Az viszont a játékosok felelőssége, hogy sportszerűtlen jeleneteket rendeztek az öltözőben. Meggyőződésem, ez nagyban hozzájárult sikertelenségünkhöz. Injekció segítségnyújtás ellen — A sikerekhez szokott záhonyi közvélemény hogyan fogadta a pofonokat? — Értelmetlen közönnyel. Az embereket szinte beoltották a segítségnyújtás ellen. Nem volt prémium, ezt úgy oldottam meg, hogy rábeszéltem egy vállalkozó ismerősömet a segítségre. Hat meccsre adott pénzt, ezt én kicsit kipótoltam, és ez egész szezonra elegendőnek bizonyult! Ez is jellemzi harmatos produkciónkat. A MÁV-on és az önkormányzaton túl egyetlen ember volt, aki segítő kezet nyújtott: Földvári Lajos vállalkozó. Nem túlzás: az ő kezében vagyunk. Nem hiszem el, hogy nincs vállalkozó Záhonyban, aki ne tehetné meg, hogy szponzoráljon minket. Támogatás helyett szidják az elnököt, és szidnak engem. — Ilyen körülmények között megfordult-e Madalina ■— Ez a hírhedt fegyelmezetlenség idővel — hiszen a hajrában már jöttek az eredmények — bizonyára tovatűnt. —Igen. Már nem fordult elő, hogy rosszalló hangnemben kikiabált nekem a játékos a pályáról, mindenki tette a dolgát. — Kiket emelne ki név szerint? Vannak ilyenek egyáltalán? — Pfeifferttel vagyok a legelégedettebb, de a menet közben érkezett Sevcsuk és Sipos is tetszett. Ennyi. — Összességében milyennek tartja ezt a szereplést? — Elfogadhatónak. Miért? Én a jobb edzők közé sorolom magam, de varázsló nem vagyok. Ilyen játékoskerettel és segítő szándékkal van akkora eredmény ez, mint a Demecser első helye. Az első nyolc meccsen 7 pontot szereztünk, a másik heten 21 pontból 18- at. Látszik, hogy az utóbbi fél szezonra összeért a csapat. — Ezek tudatában úgy tűnik, rosszkor jött a tél. Az ősz végi lendület így könnyen megtörhet. — Egyértelmű. De az az érdekes az egészben, hogy ha két nekünk álló meccset megnyerünk (Újfehértó, Tiszalök),és nem vesztünk pontot, a negyedik helyen zárunk. így ugye senki nem lázadozna. Csiky Nándor Még minden bizonytalan Záhonyban Madalina edzőtől hétfőn a legfrissebb hírek felől érdeklődtünk. — Még elszomorítóbb a helyzetünk, mint volt — mondta a tréner. — Ha nem segít Földvári Lajos vállalkozó, és megmarad a közöny, kínos idők jönnek. Négy ember — Rácz Cs„ Rácz L., Pokol, Hegedűs — a visszavonulás gondolatával foglalkozik, nagyon sajnálnám, ha így döntenének. Pedig ha maradnának, és egy-két új emberrel kiegészülnénk, ütőképes együttesünk lehetne.
