Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-16 / 13. szám
1996. január 16., kedd Játék A szerencse palotája Nem is a nagyon távoli múltba kell visszanyúlnunk, hogy emlékezzünk rá, menynyire rejtélyes és misztikus, színfalak mögötti terület számunkra a kaszinók világa. Filmeken bámultuk Monte Carlót és Las Vegast, ország- nyi vagyonok ide-oda vándorlásáról hallottunk. Aztán fordult egyet az idő kereke, s immár alig több mint két év óta Nyíregyházán is kockára teheti a pénzét, akinek van, s aki meg meri kísérteni szerencséjét. — Mennyire tekinthető ez játéknak? — kérdeztük Ho- rovitz Jánost, a nyíregyházi kaszinó vezetőjét. —Annyira, amennyire a játékos annak tekinti. Ebből a szempontból kétféle típust figyeltünk meg. Az egyik kis tétekben fogad, több lehetőséget is kipróbál, szórakozik, beszélget, társaságot keres, tehát valóban játszik. A másik kizárólag pénzt akar. Többet kockáztat, mint amennyit egyébként szórakozásra költené, s ha veszít, ezt a végletekig képes fokozni. — Hányféle módon lehet itt szerencsét próbálni? — Öt játékunk van. A kétféle rulett, a Black Jack és a póker az élőjátékok, ezekhez jönnek még az automaták. — Melyik a legnépszerűbb? — Az élőjátékok sokkal kedveltebbek. Közülük a kedvenc viszont szinte hétről hétre változik. —Kikből alakul a vendégkör? — Természetesen a nyíregyháziak és a környékbeliek adják az ide látogatók nagy részét, de vannak Miskolcról és Debrecenből, s bejönnek a turisták és az üzleti úton lévők is. A törzsközönség tagjai szenvedélyes játékosok. Ők már túl a kezdeti, tapasztalatlanságból adódó hevületeken, tudják, mennyit kockáztathatnak, s ha elvesztik, visszanyerik másnap. — Ön játszik-e valamit, amikor éppen nem kaszinót vezet? — Nem játszom. Csak azokat a játékokat szeretem, amelyeknek tétje van, veszíteni viszont utálok. Vetélkedők és nyelvművelés A televízió Mindent vagy semmit című vetélkedőjében a kérdéseket beküldők említésekor gyakorta elhangzik dr. Durucz Istvánná nyugdíjas, nyíregyházi tanárnő neve. Állandó szereplője ő — mindenkori tanítványaival együtt — a rádió nyelvművelő műsorának is, melyet Beszélni nehéz címmel sugároznak. A játék és a nyelv eme nem túlságosan gyakori találkozása indított el bennünket a Krúdy Gimnáziumba, ahol egy kis közösség délutánonként a magyar nyelv szépségeinek feltárásán, s a minél szebb beszéd tudományának elsajátításán fáradozik. Tógyer Edinát — találjuk a tanárnő társaságában, de hát az órarend... a többiek később jönnek. A várakozás percei alatt a tanárnőt a vetélkedőről hallgatjuk. Korát meghazudtoló lendülettel beszél arról, hogy miért szereti EZT a játékot. Dicséri a szándékot, mely az elgé- piesedő világunkban egyre inkább elhanyagolt, humán műveltséget igyekszik felújítani. Nagyok ugyan a nyeremények, de őt csak a játék izgatja: a kérdések, azok összeállítása — férjével közösen találják ki, a lehető legfurfangosabb módon meghatározva a témák címszavait —, s az emBalról: Tógyer Edina, Durucz Istvánná, Ló'rincz Andrea, Teski Edina, Barta Beatrix Kedves útbaigazítás a portán, emeleti lépcsőmászás, némi téblábolás a folyosón, s máris ott állunk a keresett terem ajtajában. Belépve kicsit meglepődünk, hogy csak egy . élénkszemű, nyílt tekintetű kislányt — később megtudjuk, berek, akik játszanak. Azt, hogy milyen díjért, nem is figyeli. Ezért is nem állt — bár többször is hívták — a kamerák elé. A Kérdezz! Felelek áll még közel a szívéhez, a többit túl üzletiesnek, reklámízűnek tartja. Itt tartunk, mikor még három kislány érkezik, s együtt a kis csapat. Durucz tanáméni egyszerre felejti el Vágó Istvánt és Egri Jánost az összes vetélkedőjükkel együtt, s beleveti magát a magyar nyelv titkainak és szépségeinek kellős közepébe. Kiosztja a feladatot: „A Rába ETO játékosai előtt is legalább hat gólhelyzet adódott, sajnos a megfelelő összpontosítás híján valamennyi kimaradt.” Ezt a mondatot a lányok, a papíron mindenféle titokzatos jelekkel, hullámvonalakkal, nyilakkal és más hieroglifákkal látják el, ezek segítségével derül ki: hogyan kell ezt a hírt a szép magyar beszéd szabályainak megfelelően elmondani. A tanulók dolgoznak, a tanárnő mesél. A Péchy Blankával történt megismerkedéséről, a szép kiejtési versenyekről (ezekről jó néhány diákja tért haza győztesen), a Kazinczy- díjról, amiért úgy érzi, nagyon megdolgozott, a Duna TV-ben nemrég indult nyelvművelő műsorról, melynek még csak három adása volt, de ők már ott vannak a résztvevők között. És hogy öröm ezekkel a gyerekekkel dolgozni (közben elkészültek a munkák, valamennyien az általuk odaírt jelek szerint felolvassák a mondatot — élmény hallgatni), mert értelmesek, lelkesek és fogékonyak. A tanárnővel együtt vallják: a magyar az egyik legjátékosabb nyelv a világon. Az azonban, amit ők tesznek nyelvünk folyamatos szépítéséért, megtisztításáért az egyre burjánzó sallangoktól, több mint játék. Szolgálat. Örök bohóc voltam Búcsú a fegyverektől? A megyeszékhely egyik külvárosi részén álló ház előtt öles felirat hirdeti: amerikai játékok diszkontboltja van az épületben. Kíváncsiak lettünk. Az üzletben tipikus karácsony utáni állapotok. Üres dobozok, leapadt árukészlet, művészi rendetlenség. — Decemberben csaknem minden játékunkat elvitték — panaszkodik büszkén a tulajdonos, Lantos László. — Most a készlet feltöltése a dolgunk. — Honnan szerzik be az árut? — Egy amerikai áruházlánccal állunk üzleti kapcsolatban immár ötödik éve. Az ottani rendkívül szigorú szabvány, az esztétikai, higiéniai és biztonsági előírások szerint piacképtelen árut vesszük meg egy tömegben. — Miben különböznek ezek a játékok a nálunk kaphatóktól? — Legnagyobb hátrányuk, hogy — mivel amerikai közönségnek készültek — a beszélő játékok angolul mondják az utasításokat. Ezt azonban előnnyé is lehet változtatni a nyelvtanulásnál. Ugyanakkor igen praktikusak. Ha például a zsírkrétát a szájába veszi a gyerek, nem jár következményekkel, a játékok nem törnek, nem balesetveszélyesek. Semmit sem veszünk nagy tételben, így egyedi darabokat tudunk kínálni. — Milyen a vevőkör? —- Környékbeliek, régi vásárlók, óvodák, iskolák. Az, hogy mit vesznek, jelentősen függ attól, hogy milyen filmeket és reklámokat látnak a műholdas tévéműsorokon és a mozikban (aPocahontas-babá- kat a film vetítése előtt érintetlenül a polcon hagyták, a bemutató után napok alatt elkelt az összes). Sokan keresik a készségfejlesztő játékokat. Nagy örömünk: a fegyverek nem kelendők. Erdős Borcsa a Móricz Zsig- mond Színház másodéves előkép- zős (stúdiós) hallgatója. Magyarán: színészpalánta. Ha a színház maga a játék, akkor a színészek a legjátékosabb emberek. Egy fiatal színészpalántának — ezek szerint — nagyon játékosnak kell lennie, hiszen a fiatalság is maga a játék... —Borcsa! Mi az, hogy „játék” ? — Külső forma-, aminek a mögöttes célja a lényeges, csak ez éppen... soha sem publikus. — És még micsoda? —Problémamegoldási kísérlet. Én például a nehézségeim elkendőzésére használom leginkább. — Mikor kezdtél játszani? — Két—három hónapos koromban. A világ megismerési folyamata is játék. —Emlékszelaz elsőjátékodra? —-Emlékszem? Ma is megvan. Mindennap puszival búcsúzom tőle elalvás előtt. Ő a Mackóm. Születésemkor kaptam. — Mit jászottál legszívesebben gyermekkorodban? —Egy Ki vagyok én? nevezetű állatos játékot és barkochbát. Persze a játszótéren is sűrűn előfordultam, ahol a fiúkkal fociztam! Nagyon fiús kislány voltam. Amolyan játékmester... — Milyen jegyben születtél? — A szűz jegyében, de oroszlán az aszcendensem. Olyan is vagyok. —Igaz az a mondás, hogy az élet is játék? —Persze, hogy igaz. Én sokszor játszom, nem vagyok gátlásos... ... vagy nagyon is az vagyok... és éppen így védekezem? — Hol nagyobb szerinted a játék tétje? Az életben vagy a színpadon? — A színházban kötötteb- bek a szabályok. Mások írják őket, nem én. A civil életben már más a helyzet. — Lehet, hogy félreértettél. Én azt kérdeztem, hogy hol nagyobb a tét? — Nem értettelek félre. Szerintem a színpadon. — Az életben minden játék vérre megy, vagy nem? —... nem hiszem. Az óvodában már—persze később az iskolában is—én voltam a bohóc... —A bohóc számomra az örök vesztes jelképe. Neked nem? —Én is az voltam. Persze ez egy idő után kitör az emberből... —Hamost azt mondanám, hogy barkochbázzunk, és én kérdeznék, mit kellene kitalálnom ? — A sárgaborsó-főzeléket! — Hogy micsodát? — Azt főztem ma délelőtt és.... hát ezért... Különben minden játék egy megmérettetés. Ennek pedig az a tétje, hogy milyennek ismersz meg egy embert. A játék nagyon jó út a megismeréshez. — Kik a kedvenc színészeid? — Benedek Miklós, Hernádi Judit, Epeijes Károly, Gáspár Sándor. — Miért ők? — Remek a humoruk. — Akkor neked a játék és a humor egy fán terem? — Igen. Persze! — Hiszen vannak szomorú játékok is... — A színházban vannak. Szomorújátékok... igen... — És az életben? — Ott is, csak azok mind egyszemélyesek... — Arra gondolsz, amikor az ember annyira, de annyira sajnálja magát... — Igen, arra. Néha olyan jólesik ez a játék az embernek. — Ha most azt mondanám, hogy játszhatsz valamit—bármit —, akkor mit választanál? — Kimennék az erdőbe avart rugdosni... de most hó van. — tai — Játsszanak Önök is! A játékoldal nem hű önmagához, ha nem játszunk az olvasóval. Egy matematikainak látszó, ám valójában logikai leckét adunk fel. Egy lombikban egy darab, másodpercenként kettéosztódás- sal szaporodó sejt van. Az így keletkezett sejtek mindegyike szintén egy másodperc alatt osztódik ketté. így a lombik tizenkét óra alatt telik meg. Kérdés: Mennyi idő elteltével lesz a lombik félig? A válaszokat kérjük január 18-án (csütörtök) estig postára adni a szerkesztőség címére (Nyíregyháza, Árok utca 15. sz.). A helyesen válaszolók között jutalmakat sorsolunk ki. ÚJ KELET Játszunk, játszadozunk Nyíregyháza sétálóutcáján járókelőket szólítottunk meg, három kérdést tettünk fel nekik a játékról: 1. Mit jelent önnek az a fogalom, hogy játék? 2. Játszik-e rendszeresen valamit vagy valamivel? 3. A televízió vetélkedői közül önnek melyik tetszik a legjobban? íme hárman a válaszadók közül: Spivák Tibor: 1. —Nekem a játék kikapcsolódást jelent ebben a rohanó világban. A sportrendezvényeken együtt lehet a család, és több időt tölthetünk együtt. 2. —Rendszeresen sportolok, különösen a labdajátékokat kedvelem. A családdal túrázni szeretünk a legjobban. Ritkán szoktam lottószelvényt is venni. Én is a nagy nyeremény reményében vásárolom a szelvényeket. 3. — Vitraynak a Hogy is van ez? című műsora tetszik a legjobban. Szimpatikus még Vágó István Mindent vagy semmit! vetélkedője is. Azokat a vetélkedőket szeretem a leginkább, ahol a szerencsén kívül a tudásnak is szerepe van. Molnár Klára: 1. — A szórakozást és a kikapcsolódást együtt jelenti nekem a játék, de a szerencse lehetőségét is. 2. — Régebben versenyszerűen asztaliteniszeztem. Akkor ez jelentette nekem a játékot. Ma néha kártyázom és biliárdozom is. 3. — A Mindent vagy semmit, tartom a legérdekesebb tévévetélkedőnek. Ott a tudásnak van elsődleges szerepe. Mihály János: 1. — A szórakozás és a szerencse lehetőségét jelenti a játék. Úgy szokták mondani, hogy a szerencsét nem szabad üldözni, de kár kihagyni—ez így igaz. Ha szerencsém van, akkor akár két lottószelvénnyel is lehetek milliomos. 2. — Ma már csak lottózom, de régebben rendszeresen totóztam is. A totót kollektíván érdemes játszanak mert úgy nagyobb a nyeremény esélye. 3. — Legjobban a Szerencsekereket szeretem. Látványos, izgalmas, és rövid idő alatt sok pénzt lehet nyerni. — Sch —
