Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-15 / 12. szám

UJ KELET Kézilabda Ferencvárosi döntetlen Értékes döntetlennel kezdett a Ferencváros női kézilabda­csapata a Bajnokok Ligája B- csoportjában. A romániai talál­kozón végig a házigazda Rim- nicu Vilcea együttese vezetett, Farkas Ágnesnek— egy gyors ellentámadásból >— öt másod­perccel a találkozó lefújása előtt sikerült egyenlítenie. — Köszönöm a lányoknak a remek helytállást. Remélem, a további mérkőzéseken sike­rül kiharcolnunk a csoport- győzelmet — nyilatkozta a találkozó után Németh And­rás, a Ferencváros vezető­edzője. C. Rimnicu Vilcea (ro­mán)—Ferencváros 26-26 (14-14) Legjobb dobók: Gheorghiu 7, Lázár 4, illetve Farkas Ágnes 9, Kökény 5, Pádár 4, Becz 4 L V. kg Nem lehet ■ megállítani ■ az észak­1 amerikai pro­fi kosárlabda- bajnokság- ban (NBA) szereplő Chicago Bullst, valamint annak legna­gyobb sztárját, Michael Jordánt. A legutóbbi játékna­pon ismét győzött az együttes, ezúttal a Philadelphia 76ers gárdáján kerekedett felül ide­genben (120:93), s ezzel az idényben már harminc diadal­nál tart. A mezőny egyetlen csapata sem büszkélkedhet ilyen remek teljesitménnyel, a második leg­eredményesebb az Orlando Magic, amely a mostani baj­nokságban 27-szer hagyta el győztesként a játékteret. Jordan még nem játszott olyan jól az idényben, mint a 76ers ottho­nában: 48 pontot dobott, s tíz Proti kosárlabda Jordan 48 pontja lepattanó megszerzése is az ő nevéhez fűződik. A kiváló já­tékos pályafutása során már 165-ször fordult elő, hogy egy találkozón negyven vagy an­nál több pontot ért el. Eredmények: Indiana Pacers—Minnesota Timberwolves 103:94, Toron­to Raptors—Washington Bul­lets 106:100, Atlanta Hawks— Boston Celtics 108:105, New Jersey Nets—Detroit Pistons 80:91, New York Knicks— Sacramento Kings 111:119, Philadelphia 76ers—Chicago Bulls 93:120, Dallas Mavericks—Charlotte Hor­nets 83:103, San Antonio Spurs—Orlando Magic 106:105, Denver Nuggets— Portland TrailBlazers 117:118, Vancouver Grizz­lies—Miami Heat 69:65, Los Angeles Clippers—Houston Rockets 104:115. Kézilabda EHF Kupa Kiütéses vereség a melegebb éghajlaton Valencia Urbana—Kisvárdai SE 30-13 (12-6) Valencia, 500 néző. V.: Carle, Lelarge (franciák) Valencia: Lopez — Ciubotaru 10/4, Samoilova 6, Arroyo 1, Auta 8, Sanchez 4/1, Reyes 1. Csere: Ruiz, Pedro. Edző: Grácia Gregorio. Kisvárda: Demeter — Nagy A. 4, Nagy H. 5/3, Hollóné, Agárdi 2, Farkas, Baunok. Csere: Pataki, Bírta (kapusok), Kulcsár 1, Buglyó 1. Edző: Benyáts Balázs. Kiállítások: 6, ill 6 perc. Hétméteresek: 6/5, ill. 4/3. Nagy Anita (4) és Nagy Henni (5) góljai kevésnek bizonyul­tak, pedig ők mindent megtettek a siker érdekében A kellemes út és ott-tartóz- kodás után reménykedve várta a kisvárdai csapat a Valencia elleni kupamérkőzést, bár szombaton kellemetlen hírt kö­zöltek a csapattal: nem 12, ha­nem 11 órától játsszák a mér­kőzést. Erre állítólag azért volt szükség, mert a spanyol televí­zió csak ebben az időpontban tudta egyenesben közvetíteni a találkozót. A várdaiak egyéb­ként sincsenek hozzászokva a délelőtti meccsekhez, így a 11 órai kezdés igen korainak tűnt, ám utólag ez sem magyarázat a katasztrofális vereségre. Mindössze 500 néző gyűlt össze a 2500 férőhelyes valen­ciai sportcsarnokban. A francia játékvezetők sípjelére a mieink indították útjára a labdát, de az első támadást elügyetlenked- ték, az ellenfél nem hibázott, és a 2. percben a végig kitűnő­en játszó román idegenlégiós, Ciubotaru jóvoltából megsze­rezték a vezetést, amire a 3. percben Nagy Heni válaszolt. Ekkor még úgy tűnt, hogy nem lesz különösebb baj, mert mind­két csapat továbbra is ideges volt, és szinte egyformán kö­vetett el hibákat. A következő gólt a 6. percben a Valencia lőtte, és még ezt követően ket­tőt, amire a várdaiak csak a fél­idő közepén tudtak eggyel vá­laszolni (15. perc: 4-2), majd Nagy Andrea tovább csökken­tette a hátrányt (4-3). A félidő közepétől aztán beindult a ha­zai henger, különösen a színes bőrű Auta és a román idegenlé­giós góljaival a félidő végére tetemes előnyre tettek szert. A szünetben Benyáts edző pró­bálta felrázni a lányokat, és kérte, hogy azt játsszák, amit megbeszéltek. A második harminc perc ele­jén úgy tűnt, hogy a vendégek végre összeszedik magukat, és megpróbálnak egyenrangú el­lenfelek lenni, esetleg csök­kentik a gólkülönbséget, ám a lendületük hamar alábbha­gyott, továbbra is idegesen, kapkodva, remegő lábbal és kézzel vezették támadásaikat, amelyeket rendre elhibáztak: vagy már a mezőnyben elve­szítették a labdát, vagy az el­lenfél hárította az erőtlen lö­véseket. A spanyol csapat a vendégek hibáin fellelkesed­ve a 45. percre már tíz góllal elhúzott (20-10). Ez az ered­mény aztán végképp felőrölte a magyar csapat hadrendjét, és az ellenfél szinte tetszés sze­rint érte el góljait. Még a re­ménye is elszállt annak, hogy a vendégek javítsanak, mert az ibériaiaknak ezt követően szinte minden sikerült, min­den támadásukat góllal tudták befejezni, míg a Kisvárdának csak talált góljai akadtak, és megkönnyebülést jelentett az egyébként kitűnően bírásko­dó francia páros mérkőzés vé­gét jelző sípszava. Nyugodtan el lehet mondani, hogy mindenre számított a köz­vélemény és a csapat, csak arra nem, hogy ilyen arányú vere­séget szenved. Alapvetően va­lóban nem jobb együttes a Va­lencia, de nem remegett a ke­zük, nem kapkodtak, nem vol­tak idegesek, egyszerűen tették azt, ami a dolguk: játszottak. Ezzel szemben a várdai lányok az első perctől falfehéren lép­tek pályára, és mélyen a tudá­suk alatt játszottak. Grácia Gregorio: —Készül­tünk a magyar csapat ellen, és arra törekedtünk, hogy minél nagyobb gólkülönséggel nyer­jünk, de ennyire nem számítot­tunk. Úgy készülünk a vissza­vágóra, mintha nulláról indul­nánk. Benyáts Balázs: — A szám­talan kihagyott ziccer, az ért­hetetlenül kapkodó, ideges já­ték ezt eredményezte, ami le­sújtó... A spanyolok meg oko­san kihasználták a hibáinkat. Fullajtár András Mátészalkai felkészülési teremtorna Namény már nyert egy csatát Profi jégkorong Sok gólt hozott az észak-ameri­kai profi jég­korong liga legutóbbi já­téknapján le­bonyolított Pittsburgh Penguins— San Jose Sharks találkozó. Némi megle­petésre az idényben eddig sze­rény teljesítményt nyújtó vendé­gek 10-8-ra nyertek a pontvadá­szat egyik legjobbja ellen. Az összecsapás fordulópontja az volt, amikor 7-7-es állásnál Chris Tancill vezetést szerzett a Sharksnak, amely már nem en­gedte ki kezéből a győzelmet. Ray Sheppard pályafutása hete­dik mesterhármasával segítette a győztes csapatot. Ezúttal is ered­ményesen játszott Mario Lemieux, a „Pingvinek” legna­gyobb sztárja, aki két gólt szer­zett, kettőt pedig előkészitett. Lemieux harminchét mérkő­zésen 39-szer talált az ellenfelek hálójába, 60 gólpasszt adott, így 99 ponttal vezeti a liga kanadai táblázatát. Eredmények: Philadelphia Flyers—New York Rangers 0-4, Boston Bruins—New Jersey Devils 3-2, Montreal Canadiens—St. Louis Blues 3-3 — hosszabbítás után, Pittsburgh Penguins—San Jose Sharks 8-10, Tampa Bay Light­ning—Ottawa Senators 4-1, To­ronto Maple Leafs—Vancouver Canucks 2-5, Washington Capitals—Detroit Red Wings 2-4, Edmonton Oilers—Buffalo Sabres 5-4—hosszabbítás után. Vasárnap felkészülési terem­tornát rendeztek a mátészalkai sportcsarnokban. Az esemé­nyen hat megyénkbeli labda­rúgócsapat lépett pályára, két NB III-as (Mátészalka, Bakta- lórántháza), két megyei első (Nyírcsaholy, Vásárosnamény) és két másodosztályú (Túrricse, Jánkmajtis) együttes. A délelőtt kilenc órakor kez­dődött küzdelmek két csoport­ban zajlottak. Mindkét csopor­tot úgy alakították ki, hogy az említett három bajnokságot egy-egy csapat képviselje. A házigazdák így (az alapszakasz­ban) a naményiakkal és a túrricseiekkel találkoztak, míg a baktaiak a csaholyiakkal és a majtisiakkal. A tornára kiláto­gató szépszámú közönség (csak­nem telt ház volt) látványos Az eseménynek magas ran­gú vendége is volt Czékus La­jos, az MLSZ főtitkárhelyettese személyében, aki baráti meghí­vásnak eleget téve utazott Szatmárba. — Gyaiay Imre barátom (a Mátészalkai MTK szakosztály- vezetője — a szerk.) hívott fel — aki korábban a szovjet, majd az orosz labdarúgó-válogatott protokollfőnökeként sokat se­gített nekünk —, hogy Máté­szalkán rendeznek egy teremtor­nát. Az ő meghívásának tettem eleget, amikor eljöttem, és nem megoldásokat, sok találatot lát­hatott (különösen a baktaiak bombagóljai mentek élmény­számba) és meglepő eredmé­nyek szemtanúja lehetett. Pél­dául annak, hogy a hazaiak rög­tön az első meccsükön 8-2-re kikaptak a kispályán ügyeseb­ben mozgó Vásárosnaménytől. így ezen az ágon a naményiak nyerték az alapszakaszt, míg a másikon a baktaiak érvényesí­tették a papírformát, és bejutot­tak a fináléba. A végső helyezések délután alakultak ki, amikor a két cso­port harmadik, második és első helyezettjei ütköztek meg egy­mással. Az MMTK gyenge kez­dés után befutott a dobogó har­madik fokára. A döntő páratlan izgalmakat hozott. Már úgy tűnt, hogy a Bakta 4-3-ra nyer, is csalódtam, hiszen lelkes, he­lyenként színvonalas játékot láttam, amelyet meg is érdemel a sok kilátogató. Egyébként sok meghívást kapunk a szövetség­ben, ezúttal, szerencsére, sikerült szabaddá tennem a hétvégémet. De ezt már csak azért sem bán­tam meg, mert ezek a felkészü­lésüket tartó nagypályás labda­rúgók kimondott teremfutball- megoldásokat is produkáltak. Remekül alkalmazkodtak a kö­rülményekhez, ez tetszik nekem — szólt elismerően a főtitkár­helyettes. amikor két perccel a vége előtt egalizált a Namény. Hetes­rúgások következtek, mindkét oldalon hibázott valaki, ám az bizonyult döntőnek, hogy ezu­tán az addig jól játszó Gdovin betlizett. így 6-5-re a naményi csapat győzedelmeskedett, ez­zel megnyerte a tornát. Eredmények, alapszakasz: V ásárosnamény—Mátészalka 8-2, Mátészalka—Túrricse 8-2, Vásárosnamény—Túrricse 4-4, Baktalórántháza—Nyírcsa- holy 7-4, Baktalórántháza— Jánkmajtis 4-4, Nyírcsaholy— Jánkmajtis 3-4. Helyosztók. Az ötödik he- lyért: Túrricse—Nyírcsaholy 5- 4. A harmadik helyért: Máté­szalka—Jánkmajtis 10-2. Dön­tő: Vásárosnamény—Baktaló­rántháza 4-4, büntetőkkel 6-5. — Mennyire ismeri egyéb­ként a megye együtteseit? —A nyírmeggyesi és a nyír­bátori csapatot több ízben lát­tam. Elég gyakran járok itt, hi­szen több barátom is van erre­felé. És az is okot ad a vonzó­dásra, hogy bármilyen rendez­vényt hoztunk ide — felnőtt­vagy utánpótlás-mérkőzést —, azt hibátlanul lebonyolították. — Várható-e ilyen esemény, a közeljövőben? — Most van alakulóban a versenynaptárunk, egyelőre nem tudok erről konkrét dol­got mondani. Azonban után­pótlásszinten mindenképpen várható valamilyen rendez­vény. — Mi a véleménye a régió labdarúgásáról? — Elsősorban az, hogy Nyír­egyháza — ezzel a megye — ismét megérdemelne egy NB I- es csapatot. Mondom ezt azért, mert itt mindig igazi esemény volt a futball, sok nézővel. Nem beszélve arról, hogy rengeteg tehetség van a megyében, so­rolhatnánk, kik kerültek el in­nen és jutottak el akár a válo­gatottig is. Úgy látom, az itteni munka körültekintőbb után­pótlás-neveléssel, tehetségku­tatással eredményesebb lehet­ne, bár a talentumok tekinteté­ben adottak a feltételek a felju­táshoz, amihez a gazdasági ala­pokat kellene megteremteni. — Következtethetünk ebből arra, hogy ön szerint lesz a megyének a közeljövőben első osztályú reprezentánsa? — Igen. Ez elé a gazdasági feltételek emelik a legnagyobb gátat — hiszen meglátásom szerint minden más megvan — , amelyek leküzdéséhez össz­pontosítani kellene az erőket. — Végezetül egy, nem a me­gye labdarúgását érintő kér­dés. Vegyesek a magyar válo­gatott világbajnoki sorsolásá­nak visszhangjai. Ön miként látja, van minek örülni? — Kedvezőnek tűnik a sor­solás. Merészebben nem lehet fogalmazni, hiszen a ’90-es vb kvalifikációs küzdelmeiben csúfosan leszerepeltünk az elő­zetes derűlátás ellenére. Az idő­pontok is szerencsésnek mutat­koznak, bár azokkal a finnek­kel kezdünk szeptemberben, akik végigjátsszák a nyarat. Emlékeimben kutatok, ezelőtt 18 évvel játszottunk velük tét­mérkőzést idegenben, és bi­zony kikaptunk 2-1-re. Pedig akkor még állítólag jobb csa­patunk volt. Tehát semmikép­pen sem szabad őket félvállról venni! Ezzel együtt, úgy érzem, valami megindult a futballban, a bajnokság színvonalában, a játékosok felkészítésében-fel- készülésében. — Ez szemléletbeli változást is jelent? —Igen. Az olimpiai váloga­tottal voltam kinn a Kanári-szi­geteken téli edzőtáborban, és láttam, hogy önszántukból erő­sítőterembe jártak a játékosok. Lisztes Krisztián például déle­lőtt is, délután is ott volt. Ez a csapat érzi, hogy többre van szüksége annál, mint amit az elődei mutattak. Testközelből látják a külföldi focit, a ritmu- sosabb felkészülést, és ezt las­san ők maguk is átveszik. Vagy akár ott van a Fradi példája. Míg korábban nemigen hallot­tuk labdarúgásunk külföldi visszhangját, nemrégiben me­xikói szakemberektől hallot­tam vissza, hogy micsoda gó­lokat rúgott Vincze Ottó a Grasshoppers—FTC meccsen. Tehát érdemes megizzadni a felkészülésben. Bízom abban, hogy ennek lesz következmé­nye a nagyválogatottnál is. (csiky) Czékus: Nyíregyháza NB I-et érdemelne!

Next

/
Thumbnails
Contents