Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-15 / 12. szám
8 1996. január 15., hétfő Oktatás UJ KELET Új típusú érettségi A tizedik osztály befejezését szentesítő alapműveltségi vizsga csak a nemzeti alaptanterv (NAT)— 1998 szeptemberétől kötelező — fokozatos bevezetése után, 2002-ben, az új típusú érettségi vizsga pedig 2004-ben lesz először Magyarországon— jelentette be az elmúlt hét keddi bemutatkozásán Mihály Ottó, az Országos Közoktatási Intézet január 1-jével kinevezett főigazgatja. Az Országos Közoktatási Intézet átszervezését a közoktatás tartalmi korszerűsítése, a nemzeti alaptanterv 1998-as bevezetésének előkészítése, valamint az érettségi tervezett reform- ja tette szükségessé. Az intézet fo feladatai az ezekkel kapcsolatos elemzések, értékelések, szakmai anyagok és a vizsgáztatás új rendjének kidolgozása. Az új, kétszintű érettségi koncepciója viták kereszttüzében áll. Valójában a mai gyakorlat szentesítése a tervezett két szint: a magasabb szintű vizsgát a felsőfokú továbbtanulásra pályázók, az alcsonyabb szintűt pedig a munkát vállalók választhatják. Éles vitát vált ki jelenleg, hogy milyen tantárgyak legyenek kötelezők, illetve választhatók. Különösen azt a variációt támadják sokan, amelyik a történelmet nem sorolja a kötelező érettségi tárgyak közé. A tervek szerint a vizsgáztatás — néhány szóbelis tantárgy, köztük a magyar nyelv és irodalom, valamint az idegen nyelv kivételével — írásbeli standardok alapján történik. A szakmai vita azonban még csak ezután kezdődik — az elhangzott vélemények szerint. A közoktatási törvény módosításának előkészítésére január 10-én szakértői bizottság alakult a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. A neves pedagógusokból, oktatási szakemberekből, kutatókból álló bizottságnak—a szintén a közelmúltban létrejött felsőoktatási szakértői bizottsághoz hasonlóan — a törvénytervezettel kapcsolatos vélemények, javaslatok értékelése, elemzése és azok alapján a kormány elé kerülő változat kidolgozása lesz a legfontosabb feladata. * * * A Művelődési és Közoktatási Minisztérium három dokumentumával, a közoktatás távlati fejlesztésének stratégiájával, a nemzeti alaptantervvel és az érettségi reformjának tervezetével kapcsolatos néhány me- gyénkbeli pedagógus véleménye: Dr. Kuknyó János, a megyei pedagógiai intézet igazgatója: —- A jelen szisztéma nem új keletű, hiszen a környező országokban, Nyugat-Európá- ban is hasonló iskolarendszer működik, kilenc-, tíz- osztályos tanköte- lezettséggel. A NAT előkészítése egy hosszabb ideje tartó folyamat, amely minden évben iskolai-társadalmi viták során formálódott- alakult, s képlékenysége még minden bizonnyal tovább tart. A pedagógustársadalom — véleményem szerint — kicsit bele is fáradt a nagy várakozásba, az örökös újításokba. Az előző kormány oktatáspolitikája is reformokat kezdeményezett: megfogalmazta a legfontosabb nevelési célokat, kerettantervekkel próbálta szabályozni az iskolai munkát. A mostani elképzelésekből ez kimaradt, eleve a helyi tantervekre épül. Erényének azt tartom, hogy fölszabadítja az iskolát, lehetőséget ad az egyediségre, a hagyományos tantervszemlélettel szakítva az újdonságokra figyel (számítógép, idegen nyelv, művészetre nevelés, életmód, életvitel), modernebb, ugyanakkor pragmatikusabb iskolaképet rajzol. Nagy buktatóját az iskola- szerkezetben látom, ilyen kérdések felmerülésével: mi lesz az általános iskolákkal? Lefelé építkezünk? A szülők majdani dilemmájával, az elit- és a népiskolákkal, a diagnosztikai vizsgák túlzott szerepével a gimnáziumok vajon elegendőnek tartják-e a két évet a felsőfokú oktatási intézményekbe történő felkészítésre? Úgy gondolom, hogy ez az iskola drágább iskola lesz, jelentős helyi fejlesztéseket követel meg. S hogy ezek a feltételek gyorsan megteremtődnek-e? Ebben, bizony, én szkeptikus vagyok. Bíró Gábor, a kisvárdai Bessenyei Gimnázium igazgatója: — Még nem tartom eléggé kiforrottnak az egészet; teljes mértékben hallgat a 11—12. évfolyamról, gyakorlatilag az osztályközösség folytonos felbomlását eredményezi. Egységes követelményrendszert állapít meg, a felső szintet is meghatározza, azzal az indoklással, hogy a mostani, magasra tett mércét a nagy többség nem tudja teljesíteni. Véleményem szerint az elitképzést erősíti, az elit még elitebb, a szegény még szegényebb lesz —- s ez vonatkozik az iskolákra éppúgy, mint azok diákjaira. Az „átjárhatóság” még kevésbé lesz járható. Nem lesz olcsóbb iskola, sőt! Minden tankönyvet újra kell írni, amely önmagában is jelentősen megnöveli az iskoláztatás költségeit. Nem értek egyet azzal, hogy a történelem műveltségi területként nem kötelező, míg például az informatika külön műveltségi területnek számít, amely egyébként szükséges is lenne, de ennek tárgyi feltételei még a képzeletben is ködösek. A kérdés erősen nyitott: mindez milyen szinten fog megvalósulni? Szondi György, nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Iskola igazgatója: — A legnagyobb érdemének azt tar- | tóm, hogy elkészült, hogy elfogadták. Az utóbbi évek minden mindegy helyzetére tett pontot, az pedig, hogy milyen lett, egy külön dolog. Talán nekünk magunknak is meg kellene kérdezni: mit tettem én azért, hogy jobb legyen, hogy előrébb léphessünk a jelen körülmények között? Ez egy alapot jelent, a művelt- j ség tovább építhető alapjaihoz j nyújt ajánlást. Tartalmát tekint- j ve számtalan kérdés hordozója a követelményszinttől a felsőoktatási intézmények „vízumáig”, j a felvételiig bezárólag. A „köztesekből”csupán a helyi- tanterv-készítés problematikájára elég utalnom: a jelen fizetési feltételek mellett lesz-e ideje bárkinek is tantervet készíteni? Az utóbbi négy évben egyetlen 1 fillért sem költhettünk taneszközökre, vajon miből tudunk újítani majd? Én a végrehajtásában, a megvalósíthatóságában látom a gondot. (lefler) Fotók: Csonka Róbert írásbeli a kereskedelmiben A Pedagógiai Műhely huszadik születésnapjáról a közelmúltban megemlékező ünnepi összejövetelen — melynek résztvevői szaktekintélyük mellett publikációs munkásságukkal is nevet szereztek — felmerült a tollat is fogó pedagógus hiánya, gyakoriságukat a fehér hollóval példázva. Egy ilyen „fehér hollót” kutatva jutottunk el Szedlák Ri- chárdhoz, a DOTE Egészség- ügyi Főiskola kollégiumának igazgatójához, akinek hófehér haja valamit sejtetni enged abból a bizonyos ritka madárból. A publikáció s főleg a tankönyvírás iránti gyér érdeklődést ő a következőkkel magyarázza: —Ma tankönyvet írni kevésbé számít jövedelmező vállalkozásnak, sok időt, óriási energiát igényel egy-egy tankönyv elkészítése. Aki mégis erre adja a fejét, csak két okból teszi-te- heti: először is mert elkötelezettje a szakmaiságnak, a pedagógiai újításnak, másodsorban pedig hobbi alapon végzi a sok utánajárással, nagy kitartással járó munkát. A megjelent két, biológiai tárgyú tankönyvem, melyet majd újabb kettő követ a sorban, alternatív lehetőséget nyújt a nyolc-, illetve a hatosztályos gimnáziumok tanulói, oktatói számára. A szerkezetileg egységes, a nyolcévfolyamos általános iskolára épülő iskolarendszert színesítette az 1986. szeptember 1-jével életbe lépett oktatási törvény, az új iskolatípus, a nyolc- és hatosztályos gimnázium bevezetésével. Ehhez társult 1988—89-ben az a szintén újító gondolat mely alternatív tantervet és tankönyvet kínált az egységesen kötelező tanterv helyett, túl a nemzeti alaptantervben megfogalmazott kötelező tananyagon. Ez idő tájt a kelet-magyarországi régió új iskolatípusainak a koordinálását végeztem több kollégámmal, elkötelezettként, amely „eskütétel” a mai napig tart. A nyíregyházi Kossuth Gimnázium igazgatójaként egy évtizedet dolgoztam, mígnem 1992-ben pályamódosításra kényszerültem, közben a munkanélküliség szele is megcsapott. Ezt követően a nyíregyházi Arany János Gimnáziumban lehetőségem volt tanárként a tankönyveim „kipróbálására” is, amelyeket tudomásom szerint Szombathelytől Nyíregyházáig alkalmaznak az iskolákban. — Milyennek kell lennie a jó tankönyvnek? — Sok szempontnak meg kell, hogy feleljen, de alapvetően két dolgot tartok fontosnak: megfelelő információkat hordozzon, követve a legújabbakat is és legyen olvasmányos. Vizuálisan láttasson, ti- pológiailag is beszédes legyen, ne használjon apró betűket, a könyv formátuma is ezt kövesse. A könyveim A/4-es méretűek, számtalan illusztráció segíti az anyag megértését. Szeretném, persze, ha a tankönyv lapjai is színesek lennének, ám az így is magas előállítási költség ezt nem teszi lehetővé. — A könyv írásakor kinek tölti meg a lapokat? —Egyértelműen a gyerekeknek. Egy osztályképet látok magam előtt, ahol a kevésbé tehetséges gyerek mellett ott van az egészen kiváló is. Igaz, hogy az új iskolatípusba járóknál nagy tudásbeli különbség nincs, s bátran mondhatom, hogy egy—két évvel megelőzik tudásszintben a hasonló korú, hagyományos képzésben részesülő társaikat. Az osztályképbe természetesen beletartozik a tanár is, igy az ő elvárásaira is rá kell tudni érezni. Mindez így, együtt a hosszú tanítási gyakorlat során alakulhat ki az emberben, s ehhez kell még tárSzedlák Richárd Fotó: Bozsó sulnia a már elmondottaknak ahhoz, hogy valakiből tankönyvíró váljon. Mert tanítani nem tanítják, viszont elsajátítható. — Tankönyvekből mára már bőséges a választék. Szükségesnek látja ennyiféle tankönyv megjelentetését? — A paletta valóban színessé vált, véleményem szerint a nyelvi tankönyvekből nagy a túlkínálat, ám a természettudományos tankönyvekből még kevés van. Azt mindenképpen jó dolognak tartom, hogy az iskoláknak lehetőségük van eldönteni, hogy mely könyvekből taníthassanak. —Élnek is vele? —Nem minden esetben, olykor felfedezhető a restség, az újtól való idegenkedés. Mi azon vagyunk (a szerzőtársakkal együtt), hogy a kollégák munkáját is könnyebbé tegyük. A teljesség igénye nélküli felsorolásban meg kell említenem néhány megyei tankönyvszerző nevét: Fejérvári Ferencné, Kiss Gyula, a Ceglédi házaspár, dr. László Béla, Virányi Györgyné. A könyveim a megyei pedagógiai intézet kiadásában jelentek- jelennek meg. Lefíer György A Így on irigyelhetjük a 'kissrácokat. Nekik már csak mese, talán el sem hiszik az öregeknek a hajópadlós, olajszagú tantermet, a palatáblát, a nyakba akasztott bakót, a napi tanítást megelőző közös éneklést, a tanító tekintélyét, az iskolában honoló családias szere- tetet. A világ rohamléptű változásával hirtelen támadt a nagy forgószél az iskolában is, s ami szüléinknek még álmukban sem juthatott eszébe, az ma természetes része gyermekeink életének: három—négyévesek „egérrel”rajzolják a számítógépesjátékokat, röp- ködnek a levegőben a chipek, a bitek, ott van nekik az Internet, egy billentyű lenyomásával ki-bej árhatnak a nagy világkönyvtárakban, akármikor, pillanatok alatt hozzáférhetnek bármilyen információhoz. Nagyon sajnálhatjuk a kissrácokat. Van kurzorjuk, videojátékuk, távirányítójuk, de azt mutatja ki az elemzés, hogy a tanulók — tisztelet a kivitelnek—nem szeretnek és nem is tudnak olvasni, alapvető kulturális igényeik között nem jelenik meg a könyv mint az érték tisztelete, komoly fizikai megerőltetést jelent számukra egy átlagosnál hosszabb leckét nemhogy megtanulni, hanem csak egyszer is végigböngészni. Mi történt itt? Zűrzavar, káosz az iskolában, demonstráló pedagógusok az utcán, megfáradt, kizsigerezett, a túlórában agyonhajszolt, a felkészületlenségük miatt tekintélyüket vesztetttanárok, akiknek nincs módjuk hozzáolvasni a tananyaghoz, mert szabad idejükben káposztát termelnek, nyulat tenyésztenek. Mi lesz itt?Megbocsátják-e majd gyermekeink azt Forgószélben a merényletet, amit itt ellenük hosszú éveken át elkövettek, amikor magyar középiskolában érettségi vizsgát lehetett tenni úgy, hogy nem volt kötelező a Himnusz, a Szózat, az egyszeregy, sőt, egy átmeneti időszakban eltörölték az érettségi tárgyak közül a történelmet. Mi vár még rájuk az ezután következő reformintézkedések megvalósítása során? Amint a napi hírek között olvashattuk, itt a legújabb döntés: a Nemzeti Alaptanterv szerint 2002- ben tehetnek majd először vizsgát az akkori 10. osztály tanulói, illetve2004-ben érettségizhetnek az új elvek alapján a negyedikes gimnazisták. Azokat érinti tehát a változtatás, akik most járnak az általános iskola negyedik osztályába. Hogy pontosan milyen változásokról van szó, egyelőre az úgynevezett közvélemény előtt nem tisztázott, mi is lesz majd azzal a tizedik osztállyal, átvesszük-e mégis az orosz módszert, vagy a tankötelezettség —16 év — érvényesítésével valóban a gyermekek érdekeit óhajtják szolgálni. Egyes szakértők szerint nem is érdemes még ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen a jelzett időpontig lesz két választás hazánkban, várható két kormányváltás, s az újak úgyis eltörlik a régiek intézkedéseit. a hzomoritó ez a követ- r~4keztetés, mert remény- / Stelenségetkelt: a „szakma ” eleve elképzelhetőnek tartja, hogy miután megjártuk az oktatás megannyi zsákutcáját, amikor az iskolákban végre a nemzet alapértékeinek kellene megjelenniük még most is megtörténhet velünk hogy pártérdekek fontosabbak lehetnek a nemzet érdekeinél. Bár ne így lenne, de amit itt mi már átéltünk... Ezért nagyon félthetjük a kissrácokat. BE
