Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-12 / 10. szám
U J KELET Megyénk életéből 1996. január 12., péntek 3 MSZP-kongresszusi előkészületek Szabolcsban Nem lesz tisztújítás? Az országos napilapokat böngészve, a rádió és a televízió híradásait hallgatva egyértelmű, hogy megkezdődött a felkészülés az MSZP márciusi kongresszusára. A tét nem kevés, hiszen tisztújító kongresszusról van szó, ahol akár alapjaiban is megváltozhat a pártvezetőség összetétele. Tu- kacs István megyei ügyvezető alelnököt kérdeztük a szabolcsi előkészületekről. — A tisztújító kongresszus március 28—29-én lesz, így a küldötteket február 15-éig meg kell választanunk. Megkezdődött és jelenleg is tart a taggyűléseket előkészítő szervezési munka, Nyíregyházán például 27-én választjuk meg a küldötteket. —A megyei küldöttek március elején tanácskoznak, közös véleményt alakítanak ki a párt és a kormány eddigi munkájáról, a kongresszus elé kerülő alapszabály-tervezetről, illetve a személyi kérdésekről. A delegáltak hazatérésük után újra találkoznak, megvitatják a kongresszuson elhangzottakat, és amennyiben az új alapszabály rendelkezni fog arról, hogy az országos párttestületbe a megyei delegáltakat az eddigiektől eltérő módon és számban kell megválasztani, akkor az ehhez szükséges ajánlásokat megteszik. —A felkészülés során nagyon fontos lesz január végén az a program, amelyen a megyei pártvezetők találkoznak majd Horn Gyulával, az országos párt- szervezet vezetőivel, a kormány tagjaival. — Lesz-e tisztújítás a megyében? — Egyelőre ilyen igény, kérés nem érkezett hozzánk. Megbízatásunk ’97 tavaszáig szól, de éppen azért, hogy szinkronban legyünk a kongresszussal, ezt a lehetőséget mi magunk ajánljuk fel a megyei küldöttek március eleji tanácskozásán. A küldötteknek állást kell foglalni akkor abban, hogy a kongresszus után akamak-e új megyei vezetőséget vagy sem. —Mennyire foglalkoztatják a tagokat a fővárosból származó, nap mint nap felröppenő hírek, mint például az, hogy Bokros és Máté László mondjon le, illet\’e új pénzügyminiszterként szóba kerül Nagy Sándor és Hámori Csaba neve is. — A baloldali tömörülés hétvégi megnyilatkozása nagyon sokunkat meglepett. Úgy érzem, hogy Máté Lászlóval kapcsolatban többeknek van ellenérzése. Bár ő éppen tegnap nyilatkozott egy fővárosi lapban a terveiről, és ezek szerint nem akar tovább a párt vezetőségében funkciót vállalni. A gazdaságpolitikai irányvonalat nemrégiben elfogadtuk, ezért nem értjük, miként jöhetett újra szóba Bokros Lajos esetleges lemondása. A baloldali tömörülés nem gazdasági alternatívákat ismertet, hanem olyan neves közgazdászokra hivatkozik, akiknek szerintük van alternatív elképzelésük. Nem vagyok híve a személyi kötődésű gazdaságpolitikának, mint például Nagy Sándor és Hámori Csaba esetében. Bokros Lajos nélkül ma nincs elfogadható gazdaságpolitika, ez persze nem jelenti azt, hogy a jelenlegit részleteiben nem lehet javítani. (sz. a.) Párbeszédfolyamok az ezoterikus klubban Művészetpártoló város Köztünk élő művészek A tiszavasvári művelődési központ tervei között szerepel egy negyedévenként megrendezendő képzőművészeti kiállítás. Az első ebben a sorban a 13-án, szombaton nyíló tárlat, amelyet dr. Kovács János, a város jegyzője — nagy művészet- pártoló — fél négykor nyit meg. Ez alkalommal egy hivatásos és hét amatőr művész mutatkozik be. André Szabó magyar származású brüsszeli művész viszi a prímet zsűrizett alkotásaival. Láthatjuk még Rozman Béla (tanár), Molnár Gabriella (tanár), Szabó Attila (diák), Bilku Krisztián (diák), Makkai László (tanár), Molnár Ká- rolyné (nyugdíjas), valamint M. Róka Gábor alkotásait is. Az eddig beérkezett művek remek, színvonalas tárlatot ígérnek. Rozinán Béla alkotásai Szlovák kisebbségi elképzelések A titkok titkának kutatói A nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ havonta, minden második hétfőn este hat órától ad találkozási lehetőséget az ezoterikus klub tagjai számára. Maga a fogalom: ezoterikus — talán kevésbé ismert, jelentése: titkos, rejtett, csak a beavatottaktól érthető, csak nekik hozzáférhető. De milyen titokról is lehet szó? Nos, a legnagyobbról, a titkok titkáról; a feltárt világ határain túl fekvő fantasztikus valóságot próbálja felmutatni, oda bepillantást nyújtani. Érthető, ha ma még csekély az érdeklődés az ezoterika iránt; a második világháborút követően egész Kelet-Európa megtapasztalhatta, hogy milyen hatású is lehet egy ideológiai terror. Szinte csak lopva juthatott a lehetőséghez az ezoterika iránt érdeklődő, hiszen üldözendő volt a vallás és emellett külön üldözendő volt a vallás által is üldözött ezoterika, amely összegezte mindazokat az ismereteket, amelyek nem fértek bele a vallások kereteibe. Az ezoterika magában foglalta valamennyi, a tudomány és a hivatalos államvallások által el nem ismert, vagy üldözött tételeket. Ilyenek voltak a spiri- tizmus, a lélekvándorlás, az asztrológia, a mágia, a hipnózis és számos más terület. Mára ez a múlté, egyre többen gyűlnek a kíváncsiskodók táborába, önmagukat kérdezve önmagukról, a világról, a titkok titkáról — ehhez mind több kapaszkodót, irodalmat találnak magyar nyelven is. Vámszedői is fel-felbukkannak az ezoterikus szemlélődésnek, de ami jellemző, az az útkeresés önmagunkon, lelkünk folyamatos építésén át Istenhez. Megvannak a belső és külső világokat összekötő hidak, csak el kell indulni rajtuk. Közöttük sok az ezoterikus jellegű, talán valamennyi az, ki tudja. Tény azonban, hogy az ezoterika utakat nyit létünk jobb megértéséhez és nem egy szer egyéni életünk kiteljesítéséhez. Szunnyadó lehetőségeket kelthet életre bennünk, és talán az ember továbbfejlődését is siettetheti. Meglehet, minden nagyon egyszerű, talán emiatt tűnik oly bonyolultnak. * * * Ezeket a gondolatokat jegyeztem le a legutóbbi maratoni klubfoglalkozást követően a Volosinovszki Sándor klubvezetővel folytatott beszélgetésünkből. Különös este volt, meg kell mondani, nem mindennapi — négyórás — párbeszédfolyamnak lehettünk tanúi. Az „előadók” a klubvezető és az utcáról becsöppent Zsuzsa voltak. Az utóbbi állítása szerint kevésbé ismeri a Bibliát, erre szinte kívülről az egészet végigidézte, kérdései félelmetesen pontosak és pergőek voltak, miként ellenérvei is. Sándor felkészültségének köszönhetően nem szakadt meg idő előtt a gondolatváltás, a végén a klubtagok is elismerően nyilatkoztak: — Jó futás volt! Pedig Zsuzsa csak az iránt jött érdeklődni, hogy mivel is foglalkoznak a klubban. * * * Volosinovszki Sándor klubvezető 1992-ig élte a megszokott életét, mígnem egy jól menő kft.-bői, melynek alapítója is volt, távoznia kellett. Munkanélküli lett. Elmondása szerint a kezdeti időszak szinte teljesen felemésztette, a napok, hetek állandó önmarcangolásban teltek azzal a meggyőződéssel, hogy mindenki összeesküdött ellene. Mégsem a kocsmát választotta, hanem könyvekbe temetkezett, első olvasmányélménye Platón volt. Soha azelőtt filozófiai tárgyú könyv nem volt a kezében, s egyszerre érdekelni kezdte a létezés valamennyi nagy kérdése. Még keserűsége tartott, amikor egy belső hang megszólította: — Bocsáss meg mindenkinek! Ez adott meg mindent neki, elmúlt a harag, a bosszúvágy, s Istentől segítséget kérve azóta megbékélten él, keresve a választ: ki is ő valójában, mi dolga a világon? A klub tagjai hasonló válaszkereséssel nyitottak ajtót hozzá, s együtt próbálnak megfelelni a legtitkosabb kérdésre. A lélek építése náluk elmélyült tanulással jár. Nem érzik többnek magukat, mint bármely ember, nagyon is hétköznapiak, csupán a legnagyobb titkot szeretnék megfejteni. (lefler) Garai Mihály, a nyíregyházi szlovák kisebbségi önkormányzat mezőgazdasági bizottságának elnöke csütörtökön a városi önkormányzat vezetőivel tárgyalt a külterületek területfej lesztési lehetőségeiről. Mint a képviselő elmondta, megbeszéléseik központi témája a megyeszékhelyet körülölelő tanyavilág kommunális fejlesztése, az ott élő — nagyrészt nyugdíjas, egyedülálló — emberek életkörülményeinek javítása volt. A tárgyaláson kiderült, hogy a nyíregyházi önkormányzat lehetőséget lát a villanyvilágítás és a ivóvízhálózat korszerűsítésére, illetve arra, hogy ahol ezek az alapvető kommunális alapfeltételek hiányoznak, támogatja azok kiépítését. Ezzel ellentétben a terület gázhálózatba kapcsolásának anyagi segítéséről a Város hallani sem akart, azt szerették volna a képviselők, ha azt mindenki önerőből oldaná meg. Ez — az autonóm szlovák érdekképviselet szerint — kivitelezhetetlen, mert az ott élő idős emberek nem képesek a távolságtól függően 40—100 ezer forintot kifizetni. Az útfejlesztésekkel kapcsolatos felvetésekre szintén elutasító választ kapott a szlovák elnök. Sőt, a nyíregyházi önkormányzat erre az elkövetkező három—négy esztendőben sem lát semmilyen lehetőséget. Az elhangzott vélemények szerint a megyeszékhely mindössze egy autóbusz-forduló megépítését tartja reálisan kivitelezhető beruházásnak. Hiába érvelt a mezőgazdasági bizottság elnöke, hogy az utoljára ötven (!) esztendővel ezelőtt elkészített vízelvezető árkokra már a gyermekeik sem emlékeznek, s enélkül a beköszöntött esősebb, nedvesebb időjárás miatt járhatatlanok a földutak, s akadna is vállalkozó, aki megcsinálná újra az árkokat, de az önkormányzat nem vállalkozott a munka hasznosságával fordítottan arányos ár finanszírozására. A nagyszámú idős ember — közöttük nem egy nyolcvan év feletti—életét jelentősen meg- könnyíthetné, ha a városi ön- kormányzat áldozna a Manda- bokorban lévő, 1989 óta kihasználatlanul pusztuló volt kultúrház felújítására. Ebben ki tudna alakítani a szlovák ön- kormányzat egy szociális konyhát, lenne megfelelő helyisége a rendezvényei megszervezésére. Ennek a lehetőségnek a vizsgálatára ígéretet tett a nyíregyházi önkormányzat. —vip— Tilalom Az influenzajárvány miatt látogatási tilalmat rendeltek el a nyírségi kórházakban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Intézete; a tilalom feloldásáig a térség egyetlen fekvőbeteggyógyintézete sem látogatható. Szabolcsban január első hetében 2440-en betegedtek meg az influenza vírusától. A legtöbb beteg a 15—24 év közötti fiatalok közül került ki. A Nyírségben nem követelt áldozatot az influenza. Ritka esemény: együtt vacsorázik a család, jut idő a beszélgetésre, egymás napi problémáinak megbeszélésére. A minap — egy ilyen esti beszélgetés végén— arra az elhatározásra jutottunk, hogy jó volna holnap is együtt elfogyasztani a vacsorát. Mit fogunk enni?— kérdezte a gyermek. Kitárta a hűtő ajtaját és láthatóvá vált az a szép karaj, melyet délután szerzett be házunk asszonya. — Nagyon szép áru — mondtam atyai bölcsességgel —, gyönyörű szeletek lesznek belőle. — Az igaz, hogy gyönyörű, de ezért egy állat nagyon megszenvedett — jegyzi meg a gyermek, majd körbejárta a lakást —, és ezért is — mutatott a padlón elterülő állatprémre —, meg ezért is—nézett a bőrülésre. — A szekrénysor miatt is ki kellett vágni a fákat! Milyen kár, hogy az ember csak úgy tud élni, ha min-dig megöl valakit! Pedig az állatok is szomorúak, ha megölik a barátjukat, a testvérüket vagy az anyukájukat... Nem tudtam tovább elviselni ezt az ártatlan igazságosztást, ezért másra igyekeztem terelni a beszélgetést, de azóta is fülembe cseng néhai hitoktatóm sokat emlegetett bibliaidézete: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem juttok be a meny-nyeknek országába!" — és ha valaki nem akar odajutni, még akkor is értékesebb életet élhet ezen a földön gyermeki lélekkel. F. Sipos József ...mint a kisgyermekek”
