Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-02 / 283. szám
UJ KELET Interjú 1995. december 2., szombat 5 Bennünket nem lehet megfélemlíteni! Tisztesség, tartás, szakmai tudás — működő ügyészség Hogy milyen ember? Remélem, nem haragszik meg érte, ha azt mondom: ravasz. Nagyon sok arccal, de köztük ott van — s felismerhető—az igazi is. Amíg a hivatalos interjút készítettem, ő is kimért volt, pontos, szó szerint jegyzetelhető. Aztán kattant a magnó, leállt a szalag. Már nem vigyázott úgy a mondataira, szavaira, élvezettel kifigurázta, élethűen utánozta a köztünk járó hangoskodókat. • A hétköznapi embernek az az érzése, hogy gyenge kezű az igazságszolgáltatásunk. Mintha megelégedne azzal, hogy a törvények vonalán haladva el tudja dönteni, mit szabad és mit nem, de igazságot nem szolgáltat... — Nézze! Az ügyészég feladata részben a büntetőeljáráshoz szükséges nyomozások lefolytatása, részben a rendőrségi munka törvényességének felügyelete és végezetül a vád képviselete az ügyek egy részében. Mi tehát úgy tudunk tenni az igazságszolgáltatásért, hogy megpróbáljuk a tényeket a lehető legalaposabban feltárni. A civilizált Európában az emberi jogok általános tiszteletben tartásával megkötöttük a nyomozást végzők kezét, szóval nem verheti ki senki a vallomást egyetlen gyanúsítottból sem. De úgy érzem, nem ettől lenne jobb, hatékonyabb az ügyészi vagy a bírói munka. A közvéleményt felkavaró ségű, alkalmasnak tartom a reá háruló feladatok ellátására. S ez nem csak jogismeret kérdése! Ez habitusé is, mert szenvedély kell hozzá, amely az igazság felé hajt bennünket. Elengedhetetlen a jellem szilárdsága ahhoz, hogy valaki jó ügyész legyen! A kiváló egyetemi háttér és a mesterek szárnya alatt fogalmazóként eltöltött évek meghozzák az eredményt. A technikai felszereltségről már nem mondhatok ilyen szépeket. Bár jobb, mint öt évvel ezelőtt, de a feladatokhoz mérten kevés. Egy jobb ügyvéd számára természetes, hogy számítógépes hálózaton elérhető jogszabály- gyűjteményeket használ. Az ügyészségnek nagyon sok pénzt kell kiadnia az egyre dráguló nyomtatott kiadványokért, jogszabályokért, magyarázatokért, gyűjteményekért. Számítógép-hálózatunk elavult. Rendkívül lassú a hozzáférés egyes információkhoz. „Mi tehát úgy tudunk tenni az igazságszolgáltatásért, hogy megpróbáljuk a tényeket a lehető legalaposabban feltárni.” ügyekben természetesen mi is szeretnénk nagyon hamar eredményt produkálni, de ezek általában jóval több szakértői vizsgálatot igényelnek, mint az átlagos esetek. Az elhúzódó ügyekben többször inkább a bíróságok hibásak, hiszen nem tudnak megbirkózni annyi üggyel, amennyi eléjük kerül. Szembeállíthatja az igazság szolgáltatását a jog szolgáltatásával. Teheti ezt azért, mert a jog — mint minden emberi alkotás — is lehet hibás. Mi egyre törekedhetünk, hogy ezt a hibázási lehetőséget a lehető legkisebbre szorítsuk. • Adott-e ehhez minden feltétel: törvényi, technikai, politikai? Mennyire felkészült az ügyészség? — A testület jó felkészültségű, szellemiségű és erkölcsi• Egyszóval pénzre lenne szükség, de ennek a tárcának a kulcsa a kormánynál, a parlamentnél van. Milyen az ügyészég megítélése, ugyanolyan feketebárány, mint az Alkotmánybíróság? — Az Országgyűlés, amelynek felelősen kell beszámolnunk a munkánkról, megfelelő bizalommal van irántunk. Ezt mutatja, hogy az alkotmány- ügyi bizottság a tavalyi évről készített értékelésünket egyhangúlag elfogadta. Az ügyészséget érintő interpellációknál nyolcvan százalékos a támogatottságunk. A kormány részéről elsősorban azt becsülöm, hogy tiszteletben tartja függetlenségünket. Ezt Horn Gyula a választások utáni első találkozásunkkor megígérte, s azóta is tartja. A Bokros-csomag szerint az ügyészségeken és a bíGYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész az ország összes vádlójának felettese. Annak a gépezetnek a vezetője, amelynek feladata mindazon tények feltárása a rendőrség közreműködésével, amelyek egy vádirat alapját jelentik. Nem szolgáltatják az igazságot, meg kell találniuk azt, s támadhatatlanul be kell bizonyítaniuk. „Elengedhetetlen ajellem szilárdsága ahhoz, hogy valaki jó ügyész legyen!' ” róságokon is elképzelhető a létszámcsökkentés. Amikor erről Vastagh Pál miniszter úrral és Solt Pállal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével tárgyaltunk, arra a megállapításra jutottunk, hogy a ránk háruló feladatok miatt ennek a kérésnek nem tudunk eleget tenni. Nem tudunk sem ügyészt, sem bírót elbocsátani, s a tárgyi költségeket sem tudjuk csökkenteni. • Milyen a legfőbb ügyész széke? Milyen benne ülni? — Üres perceimben sokat gondolkodom azon, mit jelent felelősséget vállalni. Elsősorban a magam cselekedeteit szemlélem, a magam mércéjét vizsgálom. Nem szeretek jogi hibát elkövetni, nem szeretném, ha akadna egyetlen kolléga is, aki hanyagságot, felületességet, tisztességtelenséget feltételezhetne rólam. Szeretnék minden olyan igénynek megfelelni, amelyet ügyészeim támaszthatnak velem szemben. Egy vezetőnek, akárhol dolgozik is, minden beosztottja gondját-baját fel kell vállalnia. Öt és fél éve csinálom, a ciklusból egy fél év van hátra. Életem élményekben egyik leggazdagabb korszakát éltem meg, kitűnő, ragyogó felkészültségű jogászokat ismerhettem meg, s csak elvétve másmilyeneket. Egy nagyon nehéz időszakban kerültem ehhez a hatósághoz, amikor az egész igazságszolgáltatási szervezet mély válságban volt, működő- képességének határán állt. A korábbi rendszer évtizedeken át avhégtörlás eszközének használta, szolgáknak tekintette az ügyészeket, a bírókat. Örülök, hogy a magyar történelemnek egy olyan időszakában tölthettem be ezt a posztot, amikor a szakma presztízse megnövekedett, amikor a bíróságok valódi függetlenséget kaptak, sikerült az ügyészi tevékenységet a politikai pártok befolyásától mentesíteni. • Ezt valódi függetlenségnek érzi? Nem érheti olyan támadás az ügyészséget, mint amilyet most az Alkotmánybíróság kapott, miszerint politikai indíttatásúak a döntései? — Támadás mindig érhet bennünket. Az igazságszolgáltatás tevékenységét is lehet politikai célzattal bírálni. Azt kell elkerülni, hogy ennek alapja legyen! Nem emlékszem az öt is fél évem alatt olyan ügyre, amelynél ez konkrétan szóba került volna. Az ügyész politikai célzattal nem készíthet el vádiratot! • Milyen ma egy megyei főügyész széke? Mennyire biztonságos a vád oldalán állni a keleti régióban a maffiák, a szervezett bűnözés megjelenése után? — Egy főügyészt Magyarországon ma megfélemlíteni nem lehet. Engem sem. Előfordult; kaptam egy levelet, hogy fel akarnak robbantani. Ilyenkor megtesszük a szükséges lépéseket, és kész. • Megmondaná, melyik ügy volt ez? — Nem, nem teszem. • Tud-e olyan megyei főügyészről, aki hasonló nehéz helyzetbe került? — Nem. Az eltelt öt és fél év alatt egyetlen megyei főügyész sem jelentett nekem ilyen esetet. • Hoz-e változást az ügyészség munkájában a szervezett bűnözés megjelenése? — Ez különleges kihívás, s nekünk nagyon behatároltak az eszközeink. A tanúk megfélemlítése mindennapos. Egy tanú, aki fél, egyetlen szót sem mond. Még azzal sem érünk el sokat, ha kilétét titokban tartjuk, ugyanis a maffiák emberei, informátorai ott vannak mindenhol. • Mostani látogatásának okai között ott van-e a szervezett bűnözés megerősödése? Az ukrán főügyésszel találkozik ugyanis! S a szabadabb határon nem csak a jó, a baráti jön át! — A találkozást az ukrán fél kezdeményezte. Több mint harmincnyolc éves az a jogsegélyegyezmény, amelyet a Magyar Népköztársaság és az akkori Szovjetunió kötött s amely most érvényes az utódállamokra is. Újat akkor fogunk velük kötni, ha az Európa Tanács tagjaivá válnak, s csatlakoznak bizonyos európai egyezményekhez. Ilyen a kiadatásról, a jogsegélyről és a büntetésvégrehajtás átvételéről szóló egyezmény. De addig is szükséges egy olyan megállapodás, amelynek segítségével könnyebben tudjuk kezelni azoknak az ukrán állampolgároknak az ügyét, akik itt követtek el bűncselekményt. A palettán az első helyen a rablás áll. Tavaly január óta huszonhat esetben több mint ötven ukrán ellen indult eljárás. A rendőri hatóságok kapcsolata sokkal jobb, mint az ügyészségeké, hiszen ezt sürgette a szervezett bűnözést óhatatlanul követő kábítószerpiac kialakulása, a fegyverkereskedelem megjelenése és a sugárzóanyag-csempészés is. Tapolcai Zoltán „Az igazságszolgáltatás tevékenységét is lehet politikai célzattal bírálni. Azt kell elkerülni, hogy ennek alapja legyen!” „Több mint harmincnyolc éves az a jogsegélyegyezmény, amelyet a Magyar Népköztársaság és az akkori Szovjetunió kötött..."
