Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-08 / 288. szám

ÍJ KELET A szépség szeretete A Móricz Zsigmond Színház művésztársalgójában im­már két hete szerénykedik egy fotókiállítás. Pedig semmi oka rá! A fotóművészet legértékesebb és talán legtisztességesebb korszakait idéző képek ezek, olyanok, ahol az igazság re­alisztikus igényessége még szót ért a szépség dicséretével. Gink Károly, Vadas Jolán, Veress Márta és Angelo világa ez, és lám-lám ma is él, ma is „működik”. T Megyénk életéből 1995. december 8., péntek 3 Nemcsak a szépség szere­tete ragadott meg az alkotá­sok láttán, hanem a szeretet szépsége is. Mert ugyan mi más az a szívet-lelket me­lengető sugárzás, amit érez az ember egy remekbeszabott gyermeksorozat láttán, ha nem a tisztaság és a szeretet felvállalása? A képek technikailag is ki­fogástalanok, és ha hozzá­tesszük azt, hogy egy szűkös fürdőszobában készültek, még tiszteletreméltóbb az eredmény. A szerény (18-24-es) mé­ret választása sem véletlen. Az alkotások így humanoid méretűek, és így nagyon is hozzásimulnak az ábrázoltak világához. A képekre jel­lemző „keretbe feszített” kompozíciós elv tudatos al­kalmazása teszi még izgalma­sabbá és hitelesebbé az egész kiállítást. Az ember az őt körülvevő világ és a mindent körülvelő Isten függvénye — állította valamikor boldog Kaszab Ist­ván, a gyermekek oltalmazó­ja­Ez a gondolat lehetne mot­tója a kiállításnak. A fotóművész neve: Bá­rány Frigyes színművész. — tai ­Tárogatókoncert Opályiban Hej Rákóczi, Bercsényi, vi­téz magyarok vezéri címmel Nagy Csaba tárogatóművész ad koncertet egy kis hangszer­ismertetővel, és történelmi ki­tekintéssel a Rákóczi szabad­ságharcra Ópályiban december Autópályaálmok Magyarországon „Mérnök vagyok, és nem jós” Az új nyíregyházi össze­kötőút avatásán szerdán részt vett Szalai Béla, a Közlekedé­si, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium főtanácsosa. Feszí­tett programja ellenére sikerült interjút készítenünk vele. — Főtanácsos úr! Mikor ta­lálkozhatunk itt újra egy autó­pálya avatásán? — Én mérnök vagyok és nem jós, de erre a kérdésre most mégis egyértelműbb választ le­het adni, mint néhány hónap­pal ezelőtt. Akkor azt válaszol­tam volna; ki tudja, de most azt mondhatom, hogy csak idő kér­dése. Megszületett a szükséges gazdasági és politikai döntés. A kormánydöntés érelmében az M3-as autópályát meg kell épí­teni egészen az ukrán határig, a döntés meghatározta az első ütemhez szükséges tennivaló­kat, a pénz hozzárendelését és a technikai kezelést is. így már tényleg csak idő kérdése a meg­valósítás, amely idő azért nem egy-két év, hiszen egy sok száz milliárdos projektről van szó. — Az utóbbi néhány évben nagyon jelentősen megszapo­rodott a hazai gépjárműpark. Ón szerint a nyugat -európai állapotokhoz viszonyítva a ha­zai utak mennyisége és állapo­ta mennyire képes kiszolgálni a felduzzadt forgalmat? — Az európai normákkal összehasonlítva a magyar úthá­lózat sűrűsége megfelel az el­várásoknak, és még több autót is el tudna viselni. A feszültsé­gek abból adódnak, hogy a meglévő járműmennyiség nem azonosan oszlik el az adott út­hálózaton. Vannak túlterhelt szakaszok, ugyanakkor Sza­bolcs megyében is rengeteg olyan mellékutat lehet találni amely akár tizenötször na­gyobb forgalmat is le tudna bonyolítani. Nekünk tehát alapvetően nem .az úthálózat sűrűségét, hanem bizonyos frekventált szakaszok kapacitá­sát kellene növelnünk, példá­ul az új autópályák építésével is. — Szinte minden apró falu­ban van már telefon megyénk­ben is. Ón szerint mi a garan­cia a telefonhálózat folyamatos karbantartására, zavartalan működtetésére ? — Nem kell aggódni", hiszen ez az egész gazdálkodási ala­pon működik. Nem állami fel­adat, hanem a piac szigorú sza­Hélikeré a Határszél 12-én délután három órakor az általános iskola tornatermében. Az összejövetelt az Ópályiak Baráti Köre rendezi, finanszí­rozza a szüreti bál bevételé­ből. Dojcsák Nyolc hónapig tartó tárgya­lássorozat eredményeként a debreceni székhelyű Héliker Rt. megvásárolta a Szabolcs Határszél Rt. részvényeinek 90 százalékát. Az új tulajdonos a Hajdú-Bihar megyei Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­latból alakult át részvénytársa­sággá 1992 elején. Fő tevékenységi területe nap­jainkig Hajdú-Bihar megye volt, hiszen a szomszéd megyé­ben 30 ABC-áruházzal rendel­keznek. Az áruházak eladóte­rülete 150—800 négyzetméter között váltakozik. A cég „C+C” önkiszolgáló nagyke­reskedelmi áruházainak alapte­rülete 1100, illetve 1400 négy­zetméter. A részvénytársaság vezetői 1994 végén döntöttek úgy, hogy a szomszéd megyékbe Ruhatetűtől a színaranyig Jön a karácsony! Irány a for­gatag! Na, nem az Aranykapu — arra az idén nem futja, így hát jó lesz a gagyi is. Tehát irány a Gagyikapu! Kocsim ol­dalát bekenem vazelinnal, hogy a zsúfoltságban is becsusszan- hasson valahogy, felveszem világhírű kalucsnimat, pénztár­cámat az övemhez csatolom, berogyok a verdába és elpörge­tek. Már majdnem jó... már majd­nem ott vagyok, de a balsi gyors keze beteszi a lábát. Vá­rakozunk, várakozgatunk. Le­húzom az ablakot, mert a Mag­num füstje egyébként kiszíjja az üléshuzatot. Savas, vagy mi van? Mindegy... nyelvórát ve­szek az ablakon át. Bábeliül ta­nulok. Szép nyelv. Amennyi kell az elkövetkező órában, annyit már lassan tudok is... Sorompó fel. Lámpa fehér! Gázt neki! Enyhe asztmaro­ham... Elfelejtettem felhúzni az ablakot, és lepuffogott egy ro­mán tömegközlekedési eszköz. Isten segítségével becsűrök bal­ra, s megint. Egy ukrán úri tár­saság menetdaltanulmányait megzavarva közelítek a parko­lóhoz. Hatvanat kipengetek, hát bemehetek. Sár. Tízezeréves őslatyak. Jézusom! Süllyedek! Gázt neki, a verda úgy halad, mint egy rocsó. Csúcs! Neki- farolok egy kőnek. Csend. Béke! Kilépek a paleolitikumi trutymóba, a gépet a falhoz lán­colom, bekapcsolom a riasztót, az akkumulátort a hónom alá veszem, az ajtókat bepilla- natragasztózom! Fő a bizton­ság! Meg a fejem... Itt hagyjam, vagy ne? De akkor hogy veszek ajándékokat? Kishitűségem el­hessentve ellépek a kívánt irányba. A kocka el van vetve! Namármost. Van minden. Ruhatetűtől a színaranyig. A bazár teljes gőzzel üzemel. Román cipő háromszázért, gu­miból vagy miből? Orosz ba­kancs — divatos — háromezer, szlovák mamusz ezer, olasz surranó nyolcezer. Jó, hogy kapni. Annyi, mint a butikok­ban... Nézzük a hacukákat! Van olcsó is. Egyenesen a fényes napkeletről. Használt kutya- szőrbunda (oldalt svájfolt, alul és a gombok körül ízlésesen ko­pott) mobil kivitelben. Ugyan­is „megy” a szőre. Mindez ezerötért. A hülyének is meg­érné, mégsem veszem meg... Irány a magyar kötősök és bályai szerinti öneltartó rend­szer, melynek kö- vetkezménye, hogy a használók fogják megfizetni az árát. De nem kell attól félni, hogy hirtelen megnő a kapaci­tás és majd nem lesz pénz karban­tartásra, fejlesz­tésre. Szolgáltatói jogviszony áll elő, és mivel ver­seny van, a tele­fonhasználó egy­szerűen más szol­gáltatót választ, ha nincs megelé­gedve a színvo­nallal. — Megyénk fo­lyó* gyakorta ki­lépnek medrük­ből, a gátak, töltések pedig már nem fiatalok. Lesz-e elég pénz ezeknek a karbantartására, il­letve újak építésére? — Az árvízvédelmi töltések közül csak azokkal vannak gondjaink, amelyek főleg agya­gos talajból épültek, és az el­múlt tíz év rendkívüli szárazsá­Szalai Béla főtanácsos ga miatt megrepedeztek, elve­szítették állékonyságukat. Ez nagyon fontos kérdés, ezért a jövő évtől kezdve a meglévő pénzeket ezekre az árvízvédel­mi szakaszokra összpontosít­juk. Nagy gond van, keressük a megoldást, de nem vagyok teljesen nyugodt. Vasas László terjeszkednek. A terjeszkedés első lépcsője volt az 1995 júni­usában Nyíregyházán, a Tün­de út 7. szám alatt megnyitott nagykereskedelmi áruház. A Héliker Rt. 700 millió fo­rint saját tőkével rendelkezik. 1994. évi forgalma meghalad­ta a 4,2 milliárd forintot, míg ebben az esztendőben 7,3 mil­liárd foritnyi bevételt várnak a részvénytársaság vezetői. Eb- ben-az esztendőben közel 800- an dolgoznak a Héliker Rt. 32 üzletében és a 11 000 négyzet- méteres debreceni központi raktárban. Mint azt Kotosmann Zoltán vezérigazgatótól megtudtuk, az új tulajdonos a megvásárolt üzletláncnál jövőre nagy mér­tékű korszerűsítést és felújítást kezd, ami várhatóan legalább 10 százalékos létszámfejlesz­téssel jár majd együtt. dzsekisek sora. Hajjajaj! Itt az­tán már nyugat van! Olasz, por­tugál, német, görög áruk tömke­legé. Kimondottan kedvező ár­fekvésben lenne mindez — mondjuk — a pesti Váci utcá­ban... De itt? Refrén: ugyan­annyi, mint a butikokban. Ve­gyünk játékot a pulyának! Stan­dok és standok. Barbie-áradat! Dzsiájdzsó-áradat! Refrén. Ez nem lehet igaz! Hát hol vagyok? Mi ebben az olcsó? Már maga az iszappankráció is hatvan volt az elején! Jól kell járnom! Nem lehetek ilyen sze­rencsétlen anyagyümölcs! Vennem kell valamit jutányos áron, mert a kollégáim tudják, hogy hova mentem... Megvan! Bagót kell vennem legalább bagóért! — papi — Viharsarok Döntés nélkülük? Az Új Kelet hétfői számában jelent meg Laborczi Géza evan­gélikus igazgató-lelkész nyílt levele a nyíregyházi Kodály Zol­tán Általános Iskola egyházi visszaigényléséről. Lapunk teg­napi számában a tantestület válaszolt, ma pedig a szülői mun­kaközösség nevében Pék József, az SZMK elnökének a véle­ményét olvashatják. A munkaközösség vezetője többek kö­zött a következőket válaszolja Laborczi úr levelére: A lelkész-igazgató úr az egyház vagyonkövetelési szándé­káról összevont szülői értekezleten tájékoztatta az iskola pe­dagógusait és a szülőket. Kinyilvánította, hogy szem előtt kí­vánják tartani a tantestület és a szülők véleményét. Laborczi úr megkérdőjelezi a szülők körében végzett felmérés hiteles­ségét, ugyanis szerinte az nem volt teljes körű. A szülői mun­kaközösség szerint ez bármikor, akár szavazás formájában is megismételhető. Az iskolába közel ötszáz gyermek jár, nem értik, miért kellene kilencszáz szülőt megkérdezni. Ákár a tá- gabb rokonságot is meg lehet kérdezni, ha az egyház garantál­ja, hogy lemond kártalanítási igényéről. Az SZMK szerint az egyház kártalanítása inkább károkozás lenne a gyermekek jövőjének bizonytalanságba sodrása miatt, és az egyház gyü­lekezeti tagjaira nehezen elviselhető terhek hárulnának. Miért tart igényt az egyház az iskolára, miért vállalja a terheket, ha az intézményt a jelenlegi formában, változtatás nélkül kívánja működtetni? Laborczi úr az előzmények korrekt indítása után látva, hogy a szülők részéről nem talált támogatást, korábbi kijelentése szerint jár el: „a törvény mellettem áll”. Akkor pedig a tör­vény adta jogát érvényesítse, és ne várja, hogy ehhez önként statisztáljanak a szülők. A várost és az iskolát kívánja együtt bűnbaknak kikiáltani, ha az elképzelés nem valósul meg. Ez­zel arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem látja át teljesen és reálisan az egész problémakört. Ha az iskolát megkaparintja, a szülők jogosan tartanak igényt egy új ének-zenei iskolára, mert nem kívánnak pusztán evangélikus dalárdává átalakulni. A városnak, amellett, hogy talán kap pénzt, egyidejűleg bele kell nyúlnia a zsebébe is. Az egésznek a haszna, az eredmé­nye csak egy nagy perpatvar lesz, amelynek nem biztos, hogy az evangélikus egyház lenne az erkölcsi győztese. Azt hiszem, a többi egyház sem venné jó néven, ha a zenei értékek az „evan­gélikus falak” közé szorulnának, és a többi felekezet zenei kultúráját így figyelmen kívül hagynák. —1 Végezetül ne az vádoljon minket törvénytelenséggel, aki egy korábbi érvényes megállapodást akar felrúgni — fejezi be lapunkhoz eljuttatott állásfoglalását Pék József. — Nincs garancia, hogy a közeli, vagy a távoli jövőben nem fogja-e valaki ismét kezdeményezni az újabb szerződésbontást. Ké­szek lettünk volna a további eszmecserére. Egyértelmű, hogy az iskola sorsát meghatározó döntés már a szülők véleményé­nek mellőzésével fog megszületni. KvZ

Next

/
Thumbnails
Contents