Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-08 / 288. szám
ÍJ KELET A szépség szeretete A Móricz Zsigmond Színház művésztársalgójában immár két hete szerénykedik egy fotókiállítás. Pedig semmi oka rá! A fotóművészet legértékesebb és talán legtisztességesebb korszakait idéző képek ezek, olyanok, ahol az igazság realisztikus igényessége még szót ért a szépség dicséretével. Gink Károly, Vadas Jolán, Veress Márta és Angelo világa ez, és lám-lám ma is él, ma is „működik”. T Megyénk életéből 1995. december 8., péntek 3 Nemcsak a szépség szeretete ragadott meg az alkotások láttán, hanem a szeretet szépsége is. Mert ugyan mi más az a szívet-lelket melengető sugárzás, amit érez az ember egy remekbeszabott gyermeksorozat láttán, ha nem a tisztaság és a szeretet felvállalása? A képek technikailag is kifogástalanok, és ha hozzátesszük azt, hogy egy szűkös fürdőszobában készültek, még tiszteletreméltóbb az eredmény. A szerény (18-24-es) méret választása sem véletlen. Az alkotások így humanoid méretűek, és így nagyon is hozzásimulnak az ábrázoltak világához. A képekre jellemző „keretbe feszített” kompozíciós elv tudatos alkalmazása teszi még izgalmasabbá és hitelesebbé az egész kiállítást. Az ember az őt körülvevő világ és a mindent körülvelő Isten függvénye — állította valamikor boldog Kaszab István, a gyermekek oltalmazójaEz a gondolat lehetne mottója a kiállításnak. A fotóművész neve: Bárány Frigyes színművész. — tai Tárogatókoncert Opályiban Hej Rákóczi, Bercsényi, vitéz magyarok vezéri címmel Nagy Csaba tárogatóművész ad koncertet egy kis hangszerismertetővel, és történelmi kitekintéssel a Rákóczi szabadságharcra Ópályiban december Autópályaálmok Magyarországon „Mérnök vagyok, és nem jós” Az új nyíregyházi összekötőút avatásán szerdán részt vett Szalai Béla, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa. Feszített programja ellenére sikerült interjút készítenünk vele. — Főtanácsos úr! Mikor találkozhatunk itt újra egy autópálya avatásán? — Én mérnök vagyok és nem jós, de erre a kérdésre most mégis egyértelműbb választ lehet adni, mint néhány hónappal ezelőtt. Akkor azt válaszoltam volna; ki tudja, de most azt mondhatom, hogy csak idő kérdése. Megszületett a szükséges gazdasági és politikai döntés. A kormánydöntés érelmében az M3-as autópályát meg kell építeni egészen az ukrán határig, a döntés meghatározta az első ütemhez szükséges tennivalókat, a pénz hozzárendelését és a technikai kezelést is. így már tényleg csak idő kérdése a megvalósítás, amely idő azért nem egy-két év, hiszen egy sok száz milliárdos projektről van szó. — Az utóbbi néhány évben nagyon jelentősen megszaporodott a hazai gépjárműpark. Ón szerint a nyugat -európai állapotokhoz viszonyítva a hazai utak mennyisége és állapota mennyire képes kiszolgálni a felduzzadt forgalmat? — Az európai normákkal összehasonlítva a magyar úthálózat sűrűsége megfelel az elvárásoknak, és még több autót is el tudna viselni. A feszültségek abból adódnak, hogy a meglévő járműmennyiség nem azonosan oszlik el az adott úthálózaton. Vannak túlterhelt szakaszok, ugyanakkor Szabolcs megyében is rengeteg olyan mellékutat lehet találni amely akár tizenötször nagyobb forgalmat is le tudna bonyolítani. Nekünk tehát alapvetően nem .az úthálózat sűrűségét, hanem bizonyos frekventált szakaszok kapacitását kellene növelnünk, például az új autópályák építésével is. — Szinte minden apró faluban van már telefon megyénkben is. Ón szerint mi a garancia a telefonhálózat folyamatos karbantartására, zavartalan működtetésére ? — Nem kell aggódni", hiszen ez az egész gazdálkodási alapon működik. Nem állami feladat, hanem a piac szigorú szaHélikeré a Határszél 12-én délután három órakor az általános iskola tornatermében. Az összejövetelt az Ópályiak Baráti Köre rendezi, finanszírozza a szüreti bál bevételéből. Dojcsák Nyolc hónapig tartó tárgyalássorozat eredményeként a debreceni székhelyű Héliker Rt. megvásárolta a Szabolcs Határszél Rt. részvényeinek 90 százalékát. Az új tulajdonos a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatból alakult át részvénytársasággá 1992 elején. Fő tevékenységi területe napjainkig Hajdú-Bihar megye volt, hiszen a szomszéd megyében 30 ABC-áruházzal rendelkeznek. Az áruházak eladóterülete 150—800 négyzetméter között váltakozik. A cég „C+C” önkiszolgáló nagykereskedelmi áruházainak alapterülete 1100, illetve 1400 négyzetméter. A részvénytársaság vezetői 1994 végén döntöttek úgy, hogy a szomszéd megyékbe Ruhatetűtől a színaranyig Jön a karácsony! Irány a forgatag! Na, nem az Aranykapu — arra az idén nem futja, így hát jó lesz a gagyi is. Tehát irány a Gagyikapu! Kocsim oldalát bekenem vazelinnal, hogy a zsúfoltságban is becsusszan- hasson valahogy, felveszem világhírű kalucsnimat, pénztárcámat az övemhez csatolom, berogyok a verdába és elpörgetek. Már majdnem jó... már majdnem ott vagyok, de a balsi gyors keze beteszi a lábát. Várakozunk, várakozgatunk. Lehúzom az ablakot, mert a Magnum füstje egyébként kiszíjja az üléshuzatot. Savas, vagy mi van? Mindegy... nyelvórát veszek az ablakon át. Bábeliül tanulok. Szép nyelv. Amennyi kell az elkövetkező órában, annyit már lassan tudok is... Sorompó fel. Lámpa fehér! Gázt neki! Enyhe asztmaroham... Elfelejtettem felhúzni az ablakot, és lepuffogott egy román tömegközlekedési eszköz. Isten segítségével becsűrök balra, s megint. Egy ukrán úri társaság menetdaltanulmányait megzavarva közelítek a parkolóhoz. Hatvanat kipengetek, hát bemehetek. Sár. Tízezeréves őslatyak. Jézusom! Süllyedek! Gázt neki, a verda úgy halad, mint egy rocsó. Csúcs! Neki- farolok egy kőnek. Csend. Béke! Kilépek a paleolitikumi trutymóba, a gépet a falhoz láncolom, bekapcsolom a riasztót, az akkumulátort a hónom alá veszem, az ajtókat bepilla- natragasztózom! Fő a biztonság! Meg a fejem... Itt hagyjam, vagy ne? De akkor hogy veszek ajándékokat? Kishitűségem elhessentve ellépek a kívánt irányba. A kocka el van vetve! Namármost. Van minden. Ruhatetűtől a színaranyig. A bazár teljes gőzzel üzemel. Román cipő háromszázért, gumiból vagy miből? Orosz bakancs — divatos — háromezer, szlovák mamusz ezer, olasz surranó nyolcezer. Jó, hogy kapni. Annyi, mint a butikokban... Nézzük a hacukákat! Van olcsó is. Egyenesen a fényes napkeletről. Használt kutya- szőrbunda (oldalt svájfolt, alul és a gombok körül ízlésesen kopott) mobil kivitelben. Ugyanis „megy” a szőre. Mindez ezerötért. A hülyének is megérné, mégsem veszem meg... Irány a magyar kötősök és bályai szerinti öneltartó rendszer, melynek kö- vetkezménye, hogy a használók fogják megfizetni az árát. De nem kell attól félni, hogy hirtelen megnő a kapacitás és majd nem lesz pénz karbantartásra, fejlesztésre. Szolgáltatói jogviszony áll elő, és mivel verseny van, a telefonhasználó egyszerűen más szolgáltatót választ, ha nincs megelégedve a színvonallal. — Megyénk folyó* gyakorta kilépnek medrükből, a gátak, töltések pedig már nem fiatalok. Lesz-e elég pénz ezeknek a karbantartására, illetve újak építésére? — Az árvízvédelmi töltések közül csak azokkal vannak gondjaink, amelyek főleg agyagos talajból épültek, és az elmúlt tíz év rendkívüli szárazsáSzalai Béla főtanácsos ga miatt megrepedeztek, elveszítették állékonyságukat. Ez nagyon fontos kérdés, ezért a jövő évtől kezdve a meglévő pénzeket ezekre az árvízvédelmi szakaszokra összpontosítjuk. Nagy gond van, keressük a megoldást, de nem vagyok teljesen nyugodt. Vasas László terjeszkednek. A terjeszkedés első lépcsője volt az 1995 júniusában Nyíregyházán, a Tünde út 7. szám alatt megnyitott nagykereskedelmi áruház. A Héliker Rt. 700 millió forint saját tőkével rendelkezik. 1994. évi forgalma meghaladta a 4,2 milliárd forintot, míg ebben az esztendőben 7,3 milliárd foritnyi bevételt várnak a részvénytársaság vezetői. Eb- ben-az esztendőben közel 800- an dolgoznak a Héliker Rt. 32 üzletében és a 11 000 négyzet- méteres debreceni központi raktárban. Mint azt Kotosmann Zoltán vezérigazgatótól megtudtuk, az új tulajdonos a megvásárolt üzletláncnál jövőre nagy mértékű korszerűsítést és felújítást kezd, ami várhatóan legalább 10 százalékos létszámfejlesztéssel jár majd együtt. dzsekisek sora. Hajjajaj! Itt aztán már nyugat van! Olasz, portugál, német, görög áruk tömkelegé. Kimondottan kedvező árfekvésben lenne mindez — mondjuk — a pesti Váci utcában... De itt? Refrén: ugyanannyi, mint a butikokban. Vegyünk játékot a pulyának! Standok és standok. Barbie-áradat! Dzsiájdzsó-áradat! Refrén. Ez nem lehet igaz! Hát hol vagyok? Mi ebben az olcsó? Már maga az iszappankráció is hatvan volt az elején! Jól kell járnom! Nem lehetek ilyen szerencsétlen anyagyümölcs! Vennem kell valamit jutányos áron, mert a kollégáim tudják, hogy hova mentem... Megvan! Bagót kell vennem legalább bagóért! — papi — Viharsarok Döntés nélkülük? Az Új Kelet hétfői számában jelent meg Laborczi Géza evangélikus igazgató-lelkész nyílt levele a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola egyházi visszaigényléséről. Lapunk tegnapi számában a tantestület válaszolt, ma pedig a szülői munkaközösség nevében Pék József, az SZMK elnökének a véleményét olvashatják. A munkaközösség vezetője többek között a következőket válaszolja Laborczi úr levelére: A lelkész-igazgató úr az egyház vagyonkövetelési szándékáról összevont szülői értekezleten tájékoztatta az iskola pedagógusait és a szülőket. Kinyilvánította, hogy szem előtt kívánják tartani a tantestület és a szülők véleményét. Laborczi úr megkérdőjelezi a szülők körében végzett felmérés hitelességét, ugyanis szerinte az nem volt teljes körű. A szülői munkaközösség szerint ez bármikor, akár szavazás formájában is megismételhető. Az iskolába közel ötszáz gyermek jár, nem értik, miért kellene kilencszáz szülőt megkérdezni. Ákár a tá- gabb rokonságot is meg lehet kérdezni, ha az egyház garantálja, hogy lemond kártalanítási igényéről. Az SZMK szerint az egyház kártalanítása inkább károkozás lenne a gyermekek jövőjének bizonytalanságba sodrása miatt, és az egyház gyülekezeti tagjaira nehezen elviselhető terhek hárulnának. Miért tart igényt az egyház az iskolára, miért vállalja a terheket, ha az intézményt a jelenlegi formában, változtatás nélkül kívánja működtetni? Laborczi úr az előzmények korrekt indítása után látva, hogy a szülők részéről nem talált támogatást, korábbi kijelentése szerint jár el: „a törvény mellettem áll”. Akkor pedig a törvény adta jogát érvényesítse, és ne várja, hogy ehhez önként statisztáljanak a szülők. A várost és az iskolát kívánja együtt bűnbaknak kikiáltani, ha az elképzelés nem valósul meg. Ezzel arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem látja át teljesen és reálisan az egész problémakört. Ha az iskolát megkaparintja, a szülők jogosan tartanak igényt egy új ének-zenei iskolára, mert nem kívánnak pusztán evangélikus dalárdává átalakulni. A városnak, amellett, hogy talán kap pénzt, egyidejűleg bele kell nyúlnia a zsebébe is. Az egésznek a haszna, az eredménye csak egy nagy perpatvar lesz, amelynek nem biztos, hogy az evangélikus egyház lenne az erkölcsi győztese. Azt hiszem, a többi egyház sem venné jó néven, ha a zenei értékek az „evangélikus falak” közé szorulnának, és a többi felekezet zenei kultúráját így figyelmen kívül hagynák. —1 Végezetül ne az vádoljon minket törvénytelenséggel, aki egy korábbi érvényes megállapodást akar felrúgni — fejezi be lapunkhoz eljuttatott állásfoglalását Pék József. — Nincs garancia, hogy a közeli, vagy a távoli jövőben nem fogja-e valaki ismét kezdeményezni az újabb szerződésbontást. Készek lettünk volna a további eszmecserére. Egyértelmű, hogy az iskola sorsát meghatározó döntés már a szülők véleményének mellőzésével fog megszületni. KvZ
