Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-07 / 287. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. december 7., csütörtök 15 Óvott a Kisléta! Tudnivaló volt, hogy a kislétaiak áttörésre készültek a megyei első osztályú bajnokság őszi csatározásai során. Becsvágyó vezetőik minden követ megmozgattak az erősítés érdekében, sikerrel. És a létai futballisták elkezdtek nyerni. Egyszer, kétszer, háromszor... Addig-addig mesterkedtek, mígnem a harmadik helyen horgonyoztak le. Ámde még a levegőben lóg egy mérkőzésük. — Jogosulatlan szerepeltetés miatt megóvtuk a Nagyhalász ellen lejátszott, és döntetlennel véget ért meccs eredményét — újságolja Pénzes Sándor sportköri elnök. — Az utolsó fordulóban látogattunk Halászba, ahol a hazai csapatban pályára lépett az a Kardellás, aki több éves eltiltás után játszott újra. Csakhogy őt menet közben igazolták, márpedig ez a szabályok áthágása! Hivatalosan benyújtottuk keresetünket, az ügy tárgyalásának kitűzött dátuma december 14. — Egyéb hír a létai gárdáról? —Amint azt egyre inkább érezzük: tél van. A játékosok természetesen pihennek, a felkészülést bő egy hónap múlva, január 7- én kezdjük. Nincsenek információm arra vonatkozóan, hogy bárki is távozni akarna. Ellenben egy harcedzett csatárra vadászunk, mert bizony a nyáron hozzánk került Kraszny nem váltotta meg a világot. A Hajdúsámsonból érkezett fiú a szomszédban 35 gólt lőtt, ugyanakkor nálunk kispados lett, kiszorult a csapatból. —Úgy hiszem, összességében ragyogó szezont abszolvált a Kisléta... —A célnak megfelelően, az első ötben zárt a társaság. Ennyivel azonban nem elégszünk meg! — Megjött az étvágyuk? —A dobogós helyet meg is kell tartani. A sorsolásunk ugyancsak kedvező, nyolcszor játszunk otthon, s az élen állók mindegyike Létára jön. Ezt nézve, prímák az esélyeink. K. T. Jávor Pál Nyírbátorban Új edzője van Jávor Pál személyében a nyírbátori labdarúgócsapatnak. Mint az köztudott, Unchiás Demeter két fordulóval a bajnokság befejezése előtt lemondott tisztségéről, s az idő rövidségére való tekintettel a klubvezetés házon belül választott ideiglenes utodót. Szabó Béla vállalta a beugrást, aki két mérkőzésen ült a kispadon. A téli alapozásnak már Jávor Pál irányításával lát neki a harmadosztályú együttes. A legutóbb Sényőn dolgozó szakember feladata lesz, hogy a tavaszi idényben hírnevéhez méltóan szerepeljen a bátori legénység. Focivilág Spanyol ajánlatok Schusternek Könnyen lehet, hogy Bernd Schuster, a Bayer Leverkusen- ből nemrégiben menesztett egykori német válogatott labdarúgó december 22-én már a napfényes Spanyolországban ünnepli 36. születésnapját. Legalábbis ezt szeretné elérni két ibériai egyesület — adta hírül az El Mundo Deportivo spanyol napilap. Az első osztályú FC Sevilla és a második ligás Atletico Marbella ugyanis komolyan érdeklődik a szőke középpályás iránt, s karácsonyra már mindkét egyesület szeretné megszerezni őt. A tárgyalófelek a tervek szerint december 15-én ülnek asztalhoz, és 20-án már a német játékos bemutatkozó mérkőzésére is sor kerülhetne. Bernd Schuster 13 sikeres évet töltött el a spanyol bajnokságban, 316 mérkőzésen összesen 83 góljának örülhettek az FC Barcelona, a Real Madrid és az Atletico Madrid rajongói. Klinsmann a lisszaboniak rémálma Az európai labdarúgó kupasorozat újabb heti mérkőzés- dömpingjének nyitányát a kedden lejátszott UEFA Kupa nyolcaddöntős találkozók szolgáltatták. Öt helyszínen döntöttek a visszavágó mérkőzések a továbbjutás sorsáról. A német Bayern München csapata idegenben is jobbnak bizonyult a portugál Benfica együttesénél, így kettős győzelemmel kerültek a bajorok a negyeddöntőbe. Jürgen Klinsmann nevét valószínűleg sokáig emlegetik még a portugálok, hiszen a válogatott csatár a visszavágón sem fukarkodott a gólokkal. A két héttel korábbi találkozón négyszer volt eredményes Münchenben, ezúttal pedig Lisszabonban szerzett két találatával búcsúztatta el szinte egymaga a Benficát. A brazil Valdo révén még a portugálok vezettek, de azután Klinsmann ideje következett. A 33., valamint a 66. percben is betalált, a kegyelemdöfést pedig Andreas Herzog adta meg á házigazdáknak. A francia Lyon otthonában gól nélküli döntetlennel őrizte meg sovány, egygólos előnyét az angol Nottingham Forest, ami a legjobb nyolc közé jutást jelentette. A spanyol házirangadón a Barcelona egy félidő erejéig hagyta reménykedni a Sevillát, azután Bakero és Popescu gyorsan döntött a továbbjutás sorsáról. A dán IF Bröndby hazai pályán 2-1-re legyőzte az olasz AS Rómát, de a visszavágón ez kevésnek bizonyult. Totti örvendeztette meg először az itáliai szurkolókat, majd Bal- bo következett. Ennek ellenére az utolsó pillanatig fennállt a hosszabbítás lehetősége, mivel P. Möller a 83. percben lőtt góljával visszaadta az esélyt a dánoknak. A 89. percben azonban Carboni megpecsételte a vendégek sorsát, döntő fontosságú góllal segítette továbbjutáshoz a csapatát. Szezon végi mérleg — NB III Tisza-csoport Úgy megijedtek, hogy az élbolyban végeztek! 6. Kisvárda 15 7 5 3 27-19 26 Vészjósló hírek keringtek alig öt hónapja Kisvárdán. Kiürült az öltöző, a kérők meg csak nem akartak elfogyni. Kapósak lettek a várdai futballisták, vitték is őket, mint áremelés előtt a cukrot... Volt, aki azonnal kipipálta az együttest, kijelentve: ezek sem rúgnak labdába idén. Az idő szorításában Komáromi György edző maga köré gyűjtötte viharvert hadát, s apránként (mi egyebet tehetett volna...) összerakta, csiszolgatta vadonatúj gárdáját. És lám, mi történt? A várkertiek ott loholnak az élbolyban. Más kérdés, a mester így is bedobta a törülközőt, lemondott. Népvándorlás után... — Lejárt lemez már annak hangoztatása, hogy kik és miért hagytak el bennünket. A kettős igazolással rendelkező Göncz—Kovács duót is beleértve összesen kilenc labdarúgó távozott Kisvárdáról. Ekkor bizony megijedtünk, s bevallhatom, akkoriban én is eljátszottam a gondolattal: átadom a helyem valaki másnak. Ám a vezetők unszolásának engedve, hogy ne hagyjam cserben a csapatot — maradtam. Mindezek után négy új embert sikerült igazolni, akik közül hárman képzett játékosnak számítottak, míg a tehetséges Kotula csak kóstolgatta az NB III légkörét. Négy, húsz éven aluli srácot kellett csatasorba állítani, igaz, ők a bajnokság végére beépültek a csapatba. Egy hónapom volt, hogy szinte a semmiből ütőképes társaságot fabrikáljak, ami, ha utólag visszatekintek, hátborzongatóan nagy kihívást jelentett számomra. Azt mondhatom, ettől az állománytól — ahonnan indultunk — szép ez az eredmény, tehát elégedett lehetek. — Mennyi időnek kellett eltelnie, hogy csapat legyen a csapat? Az egyik „új fiú”, Tóth László — A nyári JT Kupán alárendelt szerepet osztott ránk a sors, talán a többiekkel szembeni lemaradásunk döbbentette rá a fiúkat, hogy a bajnoki mérkőzéseken ennyi nem lesz elég, csak sok melóval rázódhat össze a gárda. Ki merem jelenteni, annak dacára, hogy a Rakamaz jócskán erősített, és mi a munka elején jártunk, a nyitányon partiban voltunk velük. Akárcsak a második fordulóban a BÉVSC ellen. Körültekintőbb játékkal gólokkal nyerhettünk volna Miskolcon, sajnos azonban ott is be kellett érnünk a döntetlennel. Aztán meglódult a szekér... Kiegészültünk a korábbi eltiltását letöltő Czappal, akinek visszatérése rögtön kifizetődött, látványos meccsen legyőztük Nagy- kállót. — Való igaz, abban az időszakban úgy tűnt: gond egy szál se, győzelmet győzelem követett. Mitől volt ily gördülékeny az előremenetel? —Futószalagon játszottuk az edzőmeccseket, mindezt kemény tréningekkel egybekötve. Talán ez hozta meg gyümölcsét, mert hiszem és vallom, egy hónap alatt nem lehet csapatot kialakítani! Különösen akkor nem, ha különböző égtájakról jönnek össze játékosok. — A tizenegyedik fordulóig futott a szekér, majd... Ajándékba adott pontok hazai pályán, vereség Tiszafüredtől, egy ötös Tiszaújvárosban. Hová lett a lendület? — Kezdjük az MVSC elleni találkozóval. Az ismert szlogen szerint, kötelező lett volna nyerni. Hiába próbáltam éber lenni, hiába tüzeltem a srácokat, mindenki úgy fogta fel: ó, hát rúgunk egy gólt valahogy, emiatt nem feszítem meg magam! A következmény: 0-0 lett! Megrendült az önbizalom — már egy Miskolcot sem tudunk megverni? Tiszafüred ellen már nagyon akartunk, de kapkodásba csapott át a játék. A második félidőben a bajnokesélyes fürediek rutinosan a biztonságra törekedtek, bár ha Lelt és Kőrizs jobban céloz... És elmentünk Tiszaújvárosba. Igyekeztem felrázni a csapatot, megszüntetni a kábultságot, feloldani a görcsöket, a felpörgetett edzések a frissítést célozták. Negyvenöt percig teljes erőbedobással küzdöttek a pályán lévők, egy vitatható büntetővel mégis hátrányba kerültünk. A folytatást mihamarabb szeretném kitörölni az emlékezetemből... nem tudom másképp kifejezni: a fejek az öltözőben maradtak! Mire felocsúdtunk — hat perc alatt három gólt kaptunk —, addigra eldőlt a meccs. Kész, vége. A játékosok feladták, szemernyi tartás sem volt bennük, automatikusan jött az ötödik gól. — Ekkortájt széthúzásról szólt a fáma. A kulcsjátékosok sorra betliztek. Mitől romlott meg a hangulat? — Nem a hangulat romlott meg, egyesek többet képzeltek Kotula László magukról, mint amit valójában érnek. Észhez tértek ők, csak persze akkor már nem sikerült semmi... nem ment a futball, nem ment a passz, nem jöttek be a cselek. Ez idegessé tette a csapatot. A tiszaújvárosi találkozó után leültünk tisztázni a dolgokat, szokás mondogatni, hogy egy jóízű beszélgetés nagyobb haszonnal jár, mint egy rossz edzés. Milyen igaz! Helyreállt a rend, s habár a Mátészalka nem sziporkázott ellenünk, újra vibrált a levegő, felizzott a parázs a játékosokban. Csupán azt sajnálom, hogy megkíméltük a szalkaiakat a súlyos vereségtől. Végre tisztességesen felkészültünk erre a meccsre, mert bizony — erre nem volt nehéz rájönnöm — korábban jó néhány an kilengtek. „Szerencsére bevonták az útlevelét” — Fussunk végig a neveken. Ki milyen szezont zárt? — Ragyogó kapusaink vannak. Czene és Petranics felváltva védett — kitűnően. Nemes versengésük a csapat hasznára válik. Czap újra a régi formáját hozta. „Szerencsére” bevonták útlevelét, délelőtt, délután edzett, kihagyhatatlan. Takács —ha csak a játékra koncentrált — kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Popovics színes egyéniség, szerelőkészsége elsőrangú, meghatározó ember. Lipták kissé belefásult a hétköznapok gyötrelmeibe. Elégedetlen vagyok vele, holott a szívem csücske, bánt, hogy visszaélt helyzetével. A fiatal Kőrizs élt a lehetőséggel, bentragadt a csapatban. Tóth Laciról sejtettük, hogy nem irányító középpályás, de „rátukmáltuk” ezt a posztot. Szép pillanatokkal örvendeztetett meg, fontos gólokat lőtt, hozta magát. Vachter példamutató hozzáállást tanúsított, nagy értéke a közösségnek. Lelt nemcsak nekem, a szurkolóknak is hatalmas csalódást okozott öncélújátékával. Hiányoztak góljai, forintos labdái. Edzésmunkáját nem érheti kifogás, valahol másutt keresendő a hiba. Oláh szintúgy elmaradt a várakozástól, főleg idegenben visszafogottan futballozott. Elképzelhető, hogy a szerkezeti változások zavarták. A hajrában csökkentett adósságából. Kotula nehéz eset. Talentuma elvitathatatlan, rettenetesen fájlalnám, ha megrekedne a fejlődésben. Kántor saját nevelés, Kotulához fogható tehetséggel bír. Picivel határozottabb játék, s előtte a karrier. Vincze két éve berobbant. Lustasága visszavetette, mentalitásán változtatnia kell, ez esetben megnyílik az út... Vedrest munkahelyi elfoglaltsága miatt kevés alkalommal vetettem be, az utolsó két meccsre el sem jött. Remélem, nem szakad el tőlünk. Balogh több poszton szerepeltethető, leginkább emberfogóként. Másodállása fáradtságot váltott ki, ettől lett pontatlanabb a pályán. — Témát váltva, lemondásának háttere érdekelne. Miből lett elege Komáromi Györgynek? — Mély nyomokat hagyott bennem az együtt töltött négy év. Kimerítettem azt az időszakot, ami még egészséges, a hozzáértők úgy tartják, eddig, és ne tovább! Három-négy esztendeig képes egy edző „spanolni” játékosait, s ugyanazon helyen eredményt produkálni. Remélem, nem tűnök Czap Valerij szerénytelennek, de sokan cserélnének velem, mármint az általam felmutatott teljesítménnyel. A két második — én az előző bajnoki évadban is másodiknak tekintem csapatom, jóllehet a versenybizottság hat pontot levont a Kisvárdától, és visszasorolt hatodiknak —, egy harmadik, valamint a mostani hatodik helyezés büszkévé tesz. Leraktam a jövő csapatának alapjait, nyugodt szívvel állok fel a kispad- ról. A mű ugyan korántsem befejezett, sokat kell még finomítani rajta, ám valami elindult. Nem féltem a várdai futballt. — Lezárta magában a visz- szatérés lehetőségét? — Nem, egyáltalán nem. Viszont úgy érzem, most pihennem kell. Az majd eldől, hogy a nagycsapat árnyékában szükség lesz-e rám. Köszönettel tartozom a vezetőknek, a polgármester úrnak, hogy belém vetették bizalmukat, s ha egyszer, valamilyen oknál fogva újból eszükbe jutok, hát állok elébe, vállalom a feladatot. Koncz Tibor
