Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-07 / 287. szám
Nagyhalász UJ KELET 1995. december 7., csütörtök Nagy fába vágta a fejszéjét Augusztus húszadikán Ti- szarádon találkoztam először Újhelyi István fafaragóval. Éppen akkor avatták fel a falu két végén felállított falutábláit. Megígértem, ha legközelebb Nagyhalászban járok, mindenképp felkeresem. A véletlen úgy hozta, hogy a városnap alkalmából saját kiállítását rendezgette, amikor ismét találkoztunk. — Mikor jött rá, hogy van érzéke a fafaragáshoz? — kérdeztem a mestert. — Kisvárdán jártam középiskolába, és jó rajzkészségem volt. Mindig vonzottak a történelmi témák, és egy alkalommal lefestettem Lehel kürtjét. A rajztanárom biztatott, hogy van tehetségem a képzőművészetekhez. Később feledésbe merült a dolog. Aztán 1980-tól három évig elszegődtem a Maharthoz hajósnak, sok volt a szabadidőm, elkezdtem faragni. Azóta sem hagytam abba. Később Putno- kon dolgoztam a bányában. Egy csavarhúzót élesítettem meg, az volt az első igazi vésőm. Ezzel legelőször egy nokedliszaggatót formáztam meg, amit használni is lehetett. A munkanélküliség „bekö- szöntekor” én is az utcára kerültem, és átképzésre jelentkeztem. A Népművészeti Stúdió szervezésében képzőművészeti tanfolyamra iratkoztam be. Amit addig autodidakta módon sajátítottam el, itt már szakemberek segítségével fejleszthettem tovább. — Úgy tudom, idén nyáron nagy fába vágta a fejszéjét. Hogyan történt mindez? — A fafaragótáborban Mit- ró KárolykoWégámmalArpád vezér életnagyságú szobrát kívántuk megmintázni. Mindenki kétkedve fogadta elképzelésünket, és nem nagyon bíztak abban, hogy képesek leszünk rá. Napi 12—14 órai munkával végül sikerült határidőre elkészülnünk. Azóta Szabolcson tekinthető meg az alkotásunk. —Mit jelent önnek a fa mint alapanyag? — A halottnak régebben azért állítottak fejfát, mert az is az élet jelképévé vált. Azelőtt csak füstölték a fejfát, és sohasem lakkozták le. Mikor a földbe ásták, a fejfa elkezdett korhadni, és évről évre lejjebb süllyedt a talajba, ahogyan az élet is rövidül. A végére teljesen a földdel vált egyenlővé. Ezzel megszűnt sírhelynek lenni, már nem jelölt semmit. Mára a műkő síremlék a divat. Az nem megy tönkre olyan hamar, de nem is jelent annyi mindent, mint a fejfa. Gondoljunk csak a szatmárcsekei csónakos fejfákra. Mennyi mindent ki tudtak fejezni vele! — Melyek azok a motívumok, amelyeket a legszívesebben használ? — A formák kifejezésére leginkább a magyar bajusz alakját kedvelem. Ez a magyarság, a magyar ember kifejezőeszköze. A díszítésnél a virágmotívumokat használom leggyakrabban. A miipán kifejezetten magyar motívum. A női halottak kopjafáira faragtak tulipános jeleket. Más faragásoknál az anyaság és a nőiesség szimbóluma, de egyben az újjászületést is jelképezi. Kalotaszegen azért festik a kapufélfára, hogy elűzze a gonosz szellemeket. A fordított szívalak (mint egy fallosz) a férfiasságot jelenti, egyben a jóságot és az emberszeretetet is kifejezi. — Úgy vettem észre, hogy külön tanulmányozta a kopjafák jelrendszerét. Egy laikus legfeljebb annyit lát ezeken a fejfákon, hogy neki tetszik vagy sem. Önnek mit mondanak ezek a rovások? — Ezekre az oszlopokra ráfaragták a halott életét. Egy x alakra (felül, közepén vagy alul) egy-egy rovást raktak, aszerint, hogy fiatal, középkorú vagy idős ember volt-e, akit oda eltemettek. A darázsfészek formája a kiválasztottság jele az emléktáblákon, egyúttal a változatos életet is jelképezte. A közismertebbek közül: az ötágú csillag az öt földrészt, míg a négyágú a négy világtájat jelentette. — A tiszarádi falutáblák voltak az első köztéri alkotásai. Azóta a nagyhalászi művelődési ház feliratát is megfaragta. Milyen tervei vannak a jövőre? — Az emberábrázolásra szeretnék szakosodni. Tisza- rád település egy Rád nevű lovagról kapta a nevét. A névadó szobrát akarom megformálni, és korhűen fogom megjeleníteni. A levéltárakban utánajárok, hogyan öltöztek, mit viseltek abban az időben. A gyűjtőmunka is hozzátartozik egy fafaragó életéhez. Jövőre ünnepeljük a mille- centenáriumot. Jó alkalom lesz ez arra, hogy történelmünk nagy alakjairól mintázzak faszobrokat. Bonyolult és nagy dolgokat szeretek megmintázni. Ha a nehezebb munkát el tudom végezni, akkor az egyszerűbb fliár jobban sikerülhet. A város legfontosabb útkereszteződésében, a tiszateleki elágazásnál sétáltunk, és járókelőket szólítottunk meg. Három kérdést tettünk fel nekik: 1 .Ön szerint mi változatta városban az elmúlt két év során? 2. Jónak vagy rossznak tartja az önkormányzat szociális segélyezési rendszerét? 3. Mikor járt utoljára a művelődési házban? íme hárman a válaszolók közül: Dajka László: 1. — Elkészült a második világháború áldozatainak emlékműve. A környezetét is rendbe tették, és egy szép parkot alakítottak itt ki. Sokat fejlődött a város infrastruktúrája. Megvalósult a gázberuházás, megépült a szennyvíz- hálózat, és nagyon sok telefonigénylő óhaját teljesítették az idén. 2. Szerencsére nem vagyok érintett a szociális segélyezésben. Azt viszont tudom, hogy vannak olyanok, akik nincsenek rászorulva a segélyre, mégis kapják, de olyanok is vannak, akik igencsak szegények, és talán restellnek kérni, ezért nem kapnak pénzügyi támogatást. 3. Utoljára februárban vagy A városlakó szerint Albert Dezső Dajka László Oláh Györgyné márciusban jártam ott, a tüdőszűrésen. Oláh Györgyné: 1. — Az elmúlt két év alatt sem fejlődött annyit, hogy városnak nézzen ki. Több utcai szemetesedényt kellene kihelyezni, az iskolák elé gyalogosátkelőhelyet kijelölni, több munkalehetőség, és főleg több fizetés sem ártana. Az itt élőknek is úgy kellene viselkedni, mintha városban laknának. 2. A szociális segélyezés rendszerét, de az egész önkormányzat munkáját nem tartom jónak. Nem segítik a kisvállalkozókat, ugyanakkor túlságosan és érdemtelenül támogatják a cigány lakosságot. Az itt élő emberek csak későn és nagyon torz formában értesülnek az önkormányzat döntéseiről, az őket érintő kérdésekről nem kapnak időben tájékoztatást. A segélyek elosztásánál nem érvényesül a rászorultság elve. Akiknek valóban adni kellene a segélyekből, azok nem állnak oda kérni, általában azok kapnak, akiknek elég vastag a ... 3. Tegnapelőtt jártam ott utoljára. A kisebbik lányomat vittem néptáncra. Műsort adnak elő karácsonykor, és most erre a bemutatóra készülnek. Albert Dezső: 1. — Benzinkutat és piacteret építettek. Parkosítottak, fásítottak, és rendbe tették a városközpontot. Kiépítették a szennyvízhálózatot, és megvalósult a gázberuházás is. A néhai pártházból szórakoztatócentrum lett. 2. Egyértelműen jónak tartom az önkormányzat munkáját. A település anyagi lehetőségeihez mérten igazságosan, és a rászorultság elvét figyelembe véve osztják el a szűkös pénzügyi keretet. 3. Mindennap járok oda, mert a zeneiskolánk egy része a művelődési házban működik. A régi zeneiskola épületének felújítására nem volt pénz, ezért kényszerültünk erre a megoldásra. A néptánccsoportokon kívül a fúvóshangszerek és a zongora tanszak talált itt fedélre, és az irodáink is itt vannak. Jól gazdálkodott a „falu” bankja A városban jártunkkor betekintettünk a település bankjába, a takarékszövetkezetbe is. Délidőben kisebb volt az ügyfélforgalom, így pihenésképpen három kérdéssel leptük meg Palkovics Jánost, a szövetkezet elnökét: — Mostanában min munkálkodott a pénzintézet? — Mint ismert, az MNB elnökének a pénzforgalomról szóló egyik rendszabálya elrendelte, hogy minden pénzintézetben új pénzforgalmi jelzőszámot vezessenek be. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézetekkel közvetlenül kapcsolatban álló, és bankszámlaszámmal rendelkező ügyfelek új számlaszámot kapnak. Ennek, oka, hogy igazodni kívánunk az Európa- szintű normához, hogy azon a szinten bonyolítsuk le pénzforgalmat. Szövetkezetünknél ez a változás több mint ezer számlatulajdonost érintett. Lényegében már túl vagyunk ezen a nagy munkán, mivel a határidő december 4. volt. — Melyik az a szolgáltatás, amit a lakosság a leggyorsabban és legszívesebben vesz igénybe? — Szinte mindennapos szolgáltatásunknak nevezhető az áramszámla díjának a megbízásos beszedése. Ezt a Titász Rt.- vel történt megállapodásunk értelmében már második éve végezzük. Ez egy több ezer családot érintő szolgáltatás a működési. területünkön, ami min.1 denképpeaeiőuyős^raett közéj egy hónapos határidő áll a fogyasztók rendelkezésére, hogy kifizessék az előző havi áramszámlájukat. — Milyen évet készül zárni a nagyhalászi takarékszövetkezet? — Az eddigi három negyedév mérlege arra enged bennünket következtetni, hogy megvalósulnak kitűzött gazdasági terveink. Egészen konkrétan ez azt jelenti, hogy a tervezett 4,5 millió forintos nyereséggel szemben év végére elérhetjük a 10 milliót is. Jövőre húszéves a horgászegyesület Az egyre nehezedő' gazdasági helyzetben az egyesületek többsége a lét és nemlét határán tengődik. Taglétszámuk folyamatosan csökken, és vezetőik energiáját napi pénzügyi gondok emésztik fel. Találni azért ellenpéldát is. Ilyen a Nagyha- lászi Textiles Horgászegyesület. Évről évre egyre többen vannak, és ha szűkösen is, de telepítésre és kisebb beruházásra mindig jut pénz. Az egyesület titkárával, Fekete Mihállyal beszélgettünk: — Mennyien és mely településekről vannak tagjai az egyesületnek? — Jelenleg több mint 350-en vagyunk. Nagyhalászon kívül Ibrányból, Tiszabercelről, Kótaj- ból, Bujról, Kemecséről és Nyíregyházáról vannak a legtöbben, de még messzebbről is járnak hozzánk. A taglétszámunk folyamatosan nő, az elmúlt öt évben megkétszereződött. Bízunk benne, hogy azért jönnek szívesen hozzánk az emberek, mert egészségesebben és tartalmasabban tudják a vízparton eltölteni a szabadidőt, mint másutt. Az urbanizációs ártalmak elől menekülő városlakók a csendre, vagy épp a madárcsicsergésre vágynak. — Hol található az önök „felségvize” ? — A Tiszabercel és Gávaven- csellő közötti, Marót-zugi holtág a mienk. A13 hektáros vízfelület és a csodálatos környezet alkalmas a pihenésre és a felüdülésre. Ami a horgászoknak sem utolsó szempont, hogy mindig van nemes hal a holtág vizében. A ponty, a csuka, a süllő és a harcsa a leggyakoribb nálunk. A kevésbé nemes halak közül a kárászok, a keszegfélék és a busa is szép számmal foghatók itt. A mi vizünk úgynevezett intenzív telepítésű terület. Ez azt jelenti, hogy hektáronként két mázsától nagyobb mennyiségű halat raktunk a vízbe. Csak az idén 22 mázsa kárász és — háromszori kihelyezéssel — 26 mázsa ponty került a holtágunkba. Ennek összértéke meghaladja a 650 ezer forintot. Az egyesület egész éves pénzforgalma egymillió forint, ennek a kétharmadát a telepítésre költjük. — Vadászbálról gyakran kapunk hírt, de horgászbálról csak ritkán értesülünk. Önök mikor és hol tartják? — Január 20-án 18 órától a helyi általános iskolában rendezzük a bált. A menün természetesen szerepel majd a halászlé és a rántott hal, de gondoltunk azokra is, akik nem szeretik a halat, nekik rántott szelettel és más ételekkel is szolgálunk majd. Éjfélkor korhelyleves és pezsgős köszöntés lesz. Mint minden bálon, úgy itt is lesz tombolasorsolás, és más tréfás vetélkedőket is tartunk. Ez egyelőre maradjon meglepetés. Hajnal ötig zenekar húzza majd a talpalávalót. Megérdemli ez a közösség, hogy ne csak a versenyéken és a közgyűlések alkalmával találkozzanak, hanem kötetlenebb formában is megismerhessék egymást 1— Úgy értesültünk, hogy minden évben ugyanazon időszakban tartják a közgyűlésüket és a horgászversenyüket. Ennyire jellemző a horgászokra a rendszeresség? — Valóban így van. Mindig február második vasárnapján tartjuk az éves hivatalos közgyűlést, és augusztus második vasárnapján a versenyt, ezért tagjaink már jó előre tervezhetik a családi programjaikat. A másik előnye a dolognak, hogy így jelentős postaköltséget is megtakarítunk, mert nem kell mindenkit külön- külön kiértesíteni. A pecások mindig is nyugodt emberek hírében álltak. Jó szellemű társaság a mienk, nincsenek belső ellentétek, széthúzások és úgynevezett rázós ügyek. " J' — A telepítésekről már beszéltünk. Milyen más beruházásra tellett még a bevételekből? — A holtág vízutánpótlása az időjárástól függött. Csak nagyon magas tiszai vízállásnál jutott friss víz a Marót-zugba. A bevételünkből és a horgászalapból pályázat útján nyert pénzből csatornát építettünk a folyóig. Jövőre tovább bővítjük a kanálist.
