Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-07 / 287. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. december 7., csütörtök 3 Dr. Kávássy Sándor interpellációja Lotz Károly miniszterhez Az önrész falurombolás Tisztelt Miniszter Úr! Évszázadokon keresztül volt nevezetes, egyben nélkülözhetetlen alkotóeleme Szatmár közlekedésének a csengeri Szamos-híd. 1983-ban azonban itt is diadalt ült a butaság. Lebontották, holott akkor még másfél millió forintért fel lehetett volna újítani. De mintha esetünk is csak arra lenne klasszikus példa, mily nagy igazságot fedezett fel és mondott ki Hegel, mikor kijelentette, hogy „minden, ami valóságos, ésszerű, és minden, ami ésszerű, valóságos”, a híd ügye máig sem került le a napirendről, és ma is mint aktuális probléma foglalkoztatja az ott lakókat. Leglelkesebb harcosai Komlódtótfalu lakói, akiket már annak idején is érzékenyen érintett a lebontásról hozott döntés, és görbe szemmel nézték, mikor hozzáfogtak, hogy eltávolítsák a táj arculatához megszokott tereptárgyként tartozó hidat. Derék polgármesterük évek óta kilincsel fáradhatatlanul a visszaállításért minisztériumokban, a megyénél és minden lehetséges helyen, és mindenütt biztatják is, körülbelül ebben a szellemben: „Teremtsd elő az önrészt, a többi majd a mi dolgunk!”. Jóakaratú bürokrata nem is nyilatkozhat másként. Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. és az ugyané tárgyban 1994-ben szintén XXX. szám alatt kiadott törvény ugyanis félreérthetetlenül, teljesen egyértelműen és világosan rendelkezik az önrész kötelező bevezetéséről. Kedvezményezett területen eszerint a fejlesztéshez szükséges pénzeszközök 30 százalékával, „a kedvezményezett körbe nem tartozó” településeken pedig 40 százalékkal kell rendelkezniük az önkormányzatoknak, ha a közúthálózat működőképességének fenntartása és javítása érdekében tenni akarnak valamit. Az önrész látszólag igazságos és ésszerű intézmény, hiszen a látszat szerint arról van szó, hogy tegyen is, nyissa ki a pénztárcáját, aki akar valamit, és az egyes települések kedvezményezett és nem kedvezményezett körbe sorolása ellen sem lehet kifogást emelni, ha kedvezményezendőnek a hátrányos helyzetben lévő településeket tekintjük. Az olyan térségekben azonban, mint Szabolcs, Szatmár, Bereg és a hasonlók, szükségszerűen fordulnak visszájukra a dolgok, ha ki akarnak tömi azokból az özönvíz előtti viszonyokból, amelyekben ma is élni kényszerülnek. Nem tudják ugyanis letenni sem a 30, sem a 40 százalékot, kiváltképp, ha frontáttörést akarnak elérni. Az önrész így kontraszelekciós tényezőként hat, a falurombolás folytatása más eszközökkel. Kérdezem tehát a fentiek után Miniszter Urat, mit kíván tenni, hogy a szóban lévő területről száműzzük — a Biblia szavaival a külső sötétségre utasítsuk — végre a falurombolás szellemét? Sonkádon, 1995. október 15-én. Tisztelettel: dr. Kávássy Sándor FKgP A rejtély továbbra is rejtély (Folytatás az 1. oldalról) A bíróság bejelentette, hogy elkészült a ruhaazonosítás. Mint ismert, 1993. június 9-én — az eltűnése napján — csak melegítőalsóban ment futni Olasz Rita, a felsőt otthon hagyta. Most megtörtént a holttestmaradványon talált alsó- és a szülők által átadott felsőrész szakértői vizsgálata. A vizsgálat megállapította: első látásra a két ruhadarab hasonló jellegű, rokon természetűnek tűnik. Színárnyalataik kis részletekben eltérnek, de ezt az okozhatja, hogy a két ruhadarab nem egy helyen volt. Az alsórész a holttesten, míg a felsőrész a lakásban. Mindkét darabon látható a Made in Italy címke. A kötésminta, a kötés sűrűsége, a fonal vastagsága egyező. Vannak különbségek is. Például a két ruhadarab nem azonos alapanyagú szálból készült. A címkék nem ugyanazt a méretet tüntetik fel. Tehát a méret szerint nem egymáshoz tartozó az alsó és a felső. A címkék mérete, azok anyaga és a rajtuk lévő kezelési (mosási) utasítás is eltérő. Összességében nem kizárt, hogy a két ruhadarab összetartozik — vonható le a következtetés a szakértő véleményéből. Az is megállapítást nyert, hogy a holttestmaradványon talált mellény steppelt, mert korábban ez is vitatott volt. A védelem nem tartotta elfogadhatónak a ruhaazonosításról készült szakértői véleményt. Javasolta az alaposabb vizsgálat elvégzését. Az ügyész továbbra is kéri a koponya azonosítását, amit mostanra sem végeztek el. Ezt követően a bíróság közölte, hogy Rómában a katolikus egyetem Igazságügyi Orvosszakértői Intézeténél még nem végezték el a kért DNS-vizsgálatot. A telefonon való egyeztetéskor kiderült, hogy a vizsgálathoz szükséges vér, amit a szülőktől korábban vettek, elfogyott. Illetve olyan speciális vizsgálatot végeznek el, ami csak az anyai örökítő tulajdonságokat vizsgálja, összehasonlítva a holttestmaradványból vett részekkel. Emiatt tegnap Olasz Lajosné beleegyezett abba, hogy aláveti magát az ismételt vizsgálatnak, hogy a szükséges vért mielőbb kijuttassák Rómába. Az újabb vizsgálat minimum négy hetet is igénybe vehet, mivel több ellenőrzésre is sor kerül annak érdekében, hogy teljes legyen a bizonyosság, hogy valóban Olaszék a szülők, vagy sem. A bíróság végül úgy döntött, hogy az újabb tárgyalást 1996. február 14-én 9 órára tűzi ki. —fullajtár— Nálunk minden a „régi” Finn környezetvédelmi szakemberek látogattak tegnap Nyíregyházára. Délelőtt a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány Inkubátorházában konferencián vettek részt. Délután a Városháza dísztermében Felbermann Endre alpolgármester fogadta a finn vendégeket. A találkozót állófogadás és rövid ünnepi műsor zárta Bozsó K. felvétele IPOSZ nemzetközi konferencia Kis- és középvállalkozások helyzete és szerepe a reform- országokban, a jövő útjai címmel rendezett a hét közepén nemzetközi konferenciát az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), a Kis-és Középvállalkozások Európai Szövetsége (UEAPME), valamint a Nemzetközi Iparunió (IGU). A konferencia résztvevői két napon keresztül az Európai Közösség és a volt szocialista országok magánvállalkozásainak gazdasági összekapcsolódását megelőző, az azokat összehangoló elméleti kérdésekkel foglalkoztak. A rendezvényt Szűcs György, az IPOSZ elnöke nyitotta meg, s kifejtette, hogy a szervezet megalakulása óta azon fáradozik, hogy kialakítsa a magyar kis- és középvállalkozások részére a munkát égzéshez, illetve a válalkozók létbiztonságához szükséges gazdasági és jogi A Korona taxisok számára már hagyománynak számít a Mikulás-szolgálat, így december 5-én délután négy órakor elindultak a taxis Mikulás bácsik, illetve nénik. A télapók munkáját gondos munkatársak segítették, akik begyűjtötték a gyerekek lakáscímét és az ajándékokat. A 40-es kocsival, Simon Sanyival és Móni Mikulással indultunk útnak. A hatalmas ruha és szakáll, illetve a télapó mosolygós szeme láttán hihetetlennek tűnt, hogy ő az, aki messzi földről érkezett és távcsővel figyelte a gyerekeket egész évben. De változnak az idők, és a Mikulás taxin érkezik, nem diót, mogyorót és almát, hanem finom csokoládét, távirányítós autót és síró babát szállít az autó csomagtartójában. Tizenhét lakásba hívták Móni Mikulást, aki elsőként nagy- kállói gyerekeknek adta át a csomagot. A kisvárosban könnyű eltévedni, különösen ha senki sem tudja, hol található a Rózsa utca. Végül egy helyi taxisofőr nyújtott segítséget. Joci és Alexandra már türelmetlenül és izgatottan várta a Mikulást. A vendég kedvessége ellenére, a kislány csak a szoba túlsó sarkában talált helyet magának. Joci azonban bátran szavalta a szőnyeg közepén a télapóverset. Viszontagságos a Mikulás élete, a meleg lakásból a hideg télbe vándorol. Sanyi sofőrünk feltételrendszert. Mint elmondta, a szektor a legnagyobb hazai munkahelylétesítő és -fenntartó, így a honi gazdaság egyik fő tartópillére. A nemzetközi konferenciát azért hívta össze az IPOSZ, hogy külföldi — keleti, nyugati — tapasztalatok alapján a résztvevők a fejlődéshez, a továbbéléshez szükséges példákkal gazdagodva térhessenek haza, mert a volt szociálista országok magánvállalkozói rétege mindenütt hasonló problémákkal küzd. A konferencia központi kérdése a magánvállalkozások kapcsolatépítési és fejlődési lehetőségei voltak, mind a reformországok, mind Nyugat- Európa irányába. Szó esett továbbá az államnak az egyes országokban vállalt és vállalható feladatairól, az érdekvédelmi szervezetek működéséről és hatékonyságáról. —vip— nem örült a hónak és a síkos útnak. Az utcákról mintha direkt hagyták volna le névjelző és számtáblákat. — Megérkezett a Taxismikulás! — Én nem rendeltem senkit!-— szólt a zárt kapu mögött egy ijedt szemű, fázós anyuka. — A férje kérte — szólt Móni, aki ezúttal felemelte a szakállát. — Bemehetünk? — Tessék — nyitott kelletlenül ajtót. — Legalább ideszólhatott volna — mondta később megenyhülve. — A fiam már nagy, nem hisz a Mikulásokban. Úgy látszik, a Mikulás arra is jó, hogy csökkentse az elvált szülők egymás közötti feszültségét. A csomag eljut a gyerekekhez, így hallgathat a lelkiismeret, és a régi családdal sem kell az újabb találkozás kínzó perceit átélni. A gyerekeknek Valamikor, a hetvenes évek legelején — amikor a Hotel Szabolcs épületkomplexuma megszületett — költözött mai helyére a nyíregyházi Képcsarnok Vállalat bemutatóterme. Azóta sok víz folyt le a Tiszán, a Képcsarnok mégis ott áll, ahol hajdanán, és ma is fogadja vevőit, látogatóit. —Pontosan hány éve nyitotta meg kapuit a Képcsarnok? — kérdeztük Leitner Istvánná igazgatót. — Huszonhat éve vagyunk ezen a helyen. Azóta — szerencsére — töretlen az érdeklődés. — Milyen alkotások kaphatók önöknél? — Zsűrizett, képző- és ipar- művészeti alkotásokat árulunk, tehát a mi minőségünk változatlan! — A gazdasági változások hogyan érintik a céget? — Sok újdonság nincs, hacsak az nem, hogy már részvénytársaság vagyunk. —Az országban tapasztalható elszegényedési folyamat mennyiben érezteti hatását, csökkent a forgalmuk? Vagy netán polarizálódott a vevőkör? talán hiányzik valami, de ezt csak ők érzik. — Lacika vagyok, hároméves, és adok neked pacsit! — nyitott ajtót egy talpraesett kisgyerek. A Mikulás alig-alig bírta el a csomagját. Kis és nagy autók, csokoládé minden mennyiségben. Lacika puszival búcsúzik a Mikulástól, és azzal, hogy várja jövőre is. — Beszélgessenek Babettel! — mondta egy anyuka az ajtóban. — Minden kezdet nehéz, így a kislány is tartózkodott egy kicsit. — Kislányom, nem ismerek rád! — Én sem! — mondja Babett. — Néhány perc elteltével azonban megered a nyelve, elmondja, hogy a barátnőjét Dórinak hívják, és leestek a szánkóról. Volt alkalom, hogy a szülők, nagyszülők, nagynénik és — Vásárlóink legtöbbje a középosztályból való. Ez a réteg — úgy tűnik — tűzön-vízen át ragaszkodik a széphez, a jó ízléshez. Az értelmiség nehézségei közepette is módot talál rá, hogy nálunk vásároljon... A gazdagok, újgazdagok csodakocsit, kacsalábon forgó palotákat vesznek, és teletömik olyasmivel, aminek semmi köze az igazi művészethez, jó ízléshez. — Sok magángaléria nőtt ki a semmiből az utóbbi években. Nem csökkentette ez a forgalmat? — Nem. A mi vevőkörünk visszatér. Legalább is a legtöbben így vannak vele. Nekünk hál’ istennek megmaradt a varázsunk. Rendezvényekkel is szoktuk emelni egy-egy megnyitó fényét. Macskássy Izolda selyemkollázsainak bemutatóján például Béres Ferenc énekelt. Hangulatos, színvonalas esemény volt. —Araik? — Ez mindig az alkotó művészi elismertségétől függ. Fontosnak tartjuk, hogy ebben az elanyagiasodott világban legyen egy hely, ahol nem kizárólag a pénz dominál, hanem a jó ízlés is. — tai — Fotó: Bozsó nagybácsik jobban várták a télapót, mint maga a gyerek. Fruzsiékhoz belépve két kosarat és három táskát cipelt a Mikulás. A második csomag átadása után a kislány így szólt: „Én már kaptam!” Az ajándékokhoz használati utasítást is mellékeltek a szülők. Mondja el a Mikulás, hogy mindig be kell kenni a kislány ujját, hogy illedelmesen kell beszélni, hogy mindent meg kell enni és nem szabad hisztizni és... Móni Mikulásnak nem volt alkalma beszédet tartani, Fruzsit lefoglalták a játékok. Azt azért odavetette, hogy kenőcsről szó sem lehet... — Negyvenes! — szólalt meg a rádió. — Igen! — Merre jártok? Mikor értek az Északi körútra? — Egy óra múlva! — Siessetek! — Végzett már valaki? — érdeklődött Sanyi. — Ili olyan sokáig van egy- egy helyen, hogy már unom a várakozást. Na, jön már, még a sapkáját is levette! Végeztünk. Kinek segítsünk? Nem sokkal tíz óra előtt fejezte be munkáját Móni Mikulás. Az utolsóként meglátogatott gyerekek az általuk készített gipszfigurákkal és levéllel várták. Talán már nem is hitték, hogy elmegy hozzájuk azon az éjjelen. Kozma Ibolya Móni Mikulás nem tartott beszédet Fotó: CsoRo
