Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-06 / 286. szám

10 1995. december 6., szerda Közelkép UJ KELET f \ Sóstó szíve Régi és fájdalmas szálka a nyíregyháziak szemében a Sóstó ügye. Merthogy nem a városé, hanem egy bizonyos vállalko­zóé, aki parlagon heverteti, mondhatni pusztulni hagyja a valaha virágzó üdülőhely kö­zepén a Krúdy-látta patináns fürdőépületet, a Svájci-lakot, no meg a szállót, aminek te­raszához annyi városlakó édes-bús. nosztalgikus emlé­ke fűződik... r Most végre mozdul valami: hosszú hónapok verejtékes tárgyaláscsatái látszanak eredményre vezetni. Határo­zott a közgyűlés: megveszi a város a vállalkozótól az épü­leteket, mégpedig két részlet­ben. Előbb a volt kádfürdő és a Svájci-lak kerül Nyíregyhá­za tulajdonába (a remények szerint még idén), a Krúdy- szálló és a víztorony lesz a második forduló tárgya, ha minden igaz egy-két éven be­lül. Elindulhat a nagy mun­ka, amire a város és a megye közös részvénytársaságot ala­pított: A Sóstó fejlesztése el­nevezéssel. Vannak persze ellenvéle­mények is: „Mitfoglalkozunk mi Kínál úr épületeivel, hadd romoljanak csak tovább az ő keze alatt. Mi fejlesszük a te­rület más részeit, hiszen nem csak a Krúdy-szállóból és közvetlen környékéből áll Sóstól...” Megfontolandónak is tűn­\ _______________________ he tnének e szavak, ha nem tudnánk: Sóstónak a szívét je­lentik ezek az épületek, már­pedig szív nélkül nem élet­képes sem ember, sem más... Joggal merül fel persze a kérdés: van erre pénze Nyír­egyházának? Azt lehet rá vá­laszolni: lenni kell! Mert nem egy réteg, nem egy utca, nem egy városrész gondja ez, ha­nem egész Nyíregyházáé. A városi polgárnak fáj a szíve, ha kimegy Sóstóra, az ide ér­kező vendégnek lebigyed a szája, amikor végigsétál az egyébként ápolt és szép üdü­lőhelyen, s meglátja a kellős közepét, amire találó a jelző: szégyenfolt. Ma még az. De ha sikerül nyélbe ütni a vásárlást, s va­lóban a városé lesz, amit min­denki ma is annak érez, ha megkezdődik a rendbe tétel, a felújítás, és valóban sikerül nagy összegű pályázati pén­zekre szert tenni, amiképpen tervezik — akkor ez a város nagyot lép előre. A tervek szerint ugyan a szálloda csak később kerül a város tulajdonába, ám min­den esély megvan arra, hogy a jövő nyáron a Terasz (így nagybetűvel, mert úgy áll ma is...) vendégeket fogadhat. A hírek szerint ugyanis meg­egyezett a város vezetősége Kínál Jánossal, hogy átadja ingyenes használatra a szál­lót és teraszát, még a hivata­los vásárlás előtt. Csak egy szóra! A Bujtos utca és az István utca környékén járókelőket ál­lítottunk meg, és három kérdést tettünk fel nekik: /. Mit látna legszívesebben a Télapótól a csizmájában? 2. Vásárol-e a Kossuth téren a karácsonyi forgatag sátrai­nál? 3. Kivel találkozna e pillanat­ban legszívesebben? FEKETE TIBOR: 1. Egy csizmát. 2. Nem fogok elmenni. 3. A Mikulással. HENZSEL ANGELIKA: 1. Egy takarékbetétkönyvet, amelyben elöl egy 1-es szám (esetleg még nagyobb szám­jegy), és utána sok-sok nulla szerepel. 2. Biztosan elmegyek, köny­veket fogok vásárolni. 3. A barátommal. ORBÁN JÓZSEF: 1. Nagyon-nagyon sok pénzt, csak nehogy virgács helyett egy „Bokros-csomag” legyen benne. 2. Nem valószínű, hogy vá­sárolni fogok. Ott nagyon drá­ga minden. Egyébként is min­dent kapni, csak azt nem, amit én keresek. 3. A családommal. Még szokatlan az automata Bemutató­koncert Ma este hét órakor tartja a Banchieri Énekegyüttes ka­zettabemutató hangverseny­ét a Kodály Zoltán Általános Iskola dísztermében. A világhírű és több világ- versenyt is megnyert „csa­pat” tagjai: Szabó Soma ba­riton, Leányvári László kontratenor, Szilágyi Szilárd tenor, Rohály Tibor bariton, Nagy Gábor basszus és Nagyváti Zsolt kontratenor. A koncert mottója egy idé­zet Adriano Banchieritől: „A komoly drámai művek mellett az embereknek szük­sége van vidámságra, köny- nyű szórakozást nyújtó da­rabokra is. Csináld jól az egyiket, és élvezd a mási­kat!” Az énekegyüttes kazettá­ja a koncert után a helyszí­nen megvehető. — tai — Hírét vettük, hogy a rendőr- kapitányság előtti parkolóban jegykiadó automatát állított fel a Parkoló Kft. Egy hónapig kí­sérleti jelleggel helyezték üzembe a több mint egymillió forintot érő berendezést. A helyszínre siettünk, és az első „vevőt” kérdeztük a tapaszta­latáról. Kupecz József vállalkozó gyakran jár Nyíregyházán, és olyankor a fizetőparkolóban kénytelen várakozni. — Váltott már jegyet ilyen automatából? — Gyakran szoktam itt par­kolni, de még most látom elő­ször ezt a készüléket, nekem is újdonság. Máskor mindig az őrtől vettem a jegyet, de most nem látom sehol. Elindultam körbe, és akkor vettem észre a táblát. Megvártuk, míg kipróbálja a készüléket, majd a véleményé­re voltunk kíváncsiak: —Jónak tartaná, ha minden parkolóban működne ilyen jegykiadó automata? — Nem lenne rossz dolog, ha tudnánk, hogy hol találhatók a készülékek. A gondom csak az, hogy most is áruért jöttem a városba, és nem hoztam ma­gammal aprópénzt. Ha elmen­nék pénzt váltani, biztosan ak­kor jönne a parkolóőr, és nehéz lenne kimagyaráznom magam. —Most, hogy már használta a berendezést, mi a véleménye róla? — Ha megismerjük és meg­szokjuk, biztosan jó lesz. Bár szerintem egy kicsit túlbonyo­lították a kezelését a mágnes- kártyával. Azt sem tartom jó­nak, hogy ötforintost is elfogad, mert megtévesztő, hisz a leg­olcsóbb jegy egy tízesbe kerül. — sch — Pótfelvételi stúdiósoknak! December 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor pótfelvételi lesz a Móricz Zsdigmond Szín­ház Krúdy Kamaraszínpadán. A színház várja azoknak a 18— 24 év körüli, érettségizett, mun­kanélküli fiataloknak a jelent­kezését, akik kedvet és elhiva­tottságot éreznek a színészmes­terséghez. Akiket felvesznek, művésztanáraik segítségével Alig több mint egy hét múl­va mutatja be a Móricz Zsig- mond Színház Krúdy Ka- maraszípada Henrik Ibsen nor­vég drámaíró Nóra című szín­művét. Bagossy László rendező így foglalta össze a darab lé­nyegét: — Ez az előadás nem lesz semmilyen szempontból ha­gyományos. A romantikus ele­meket — a korszerűség érde­kében — tudatosan húztuk ki, ezzel mintegy kiemelve azt az sajátíthatják el mindazt, amit a világot jelentő deszkákon tud­ni kell. A stúdiósok rendszere­sen játszanak a színház reper­toárján lévő darabokban. A fel­vételire 2 dalt, 5 verset és egy monológot (prózát) kell tudnia a jelentkezőknek. Mivel a szín­ház nem tud lakást adni, csak olyan fiatalok jelentkezését várják, akik Nyíregyházán értékes magot, ami a ma em­beréhez is szól. Az előadás így inkább dialógusokra párjelene­tekre épül és teátrális elemek sem nehezítik. — Feszesebb lesz így az előadás? — Igen. Ez sokkal nehezebb feladatot ró ugyan a színészek­re, de eredményében jobb le­het. Sokkal bonyolultabb ilyen színházat játszani. —Mia „vezérszándékod” az előadással? vagy a közvetlen közelben lak­nak, illetőleg lakásproblémáju­kat meg tudják oldani. Jelent­kezni egész héten lehet a mű­vészeti titkárságon személye­sen, vagy a (42) 315-621 -es te­lefonszámon. Aki valamilyen okból mégsem tud előzetesen jelentkezni, az — végső eset­ben — még a helyszínen, va­sárnap is megteheti. Palotai — Az igazság körüljárása. Nóra nem hősnő — Antigo­néd értelemben —, így nem is „tökéletes”. Ez a rendezés sze­retné felvetni az ő felelősségét is. — Ha jól tudom, a londoni Jelmezmúzeum snittjeit kaptá­tok meg a jelmezek elkészítésé­hez... — Valóban. Igyekszünk for­mailag minden tekintetben korhűek lenni. — tai — Madár­gyűrűzés A Sóstó-Erdei Szabad­időparkban második éve működik az Erdei Iskola. Tanévenként 26—28 osz­tály, közel 600 ötödik— hetedikes gyerek tanul ott egyhetes turnusokban. A cél a természetvédelem igényének, az effajta szem­léletnek a kialakítása a ne­bulókban. Ezt szolgálják többek közt a terepgyakor­latok, a vízminőség-vizs­gálatra alkalmas mini labor, a kézműves foglalkozások. Egy ideje felröppent a hír: az önkormányzati in­tézmények átvilágítása után előírt létszámleépítés következtében megszűnik a fenti oktatási forma. A valóságról Petrilla Attilát, a Vadaspark vezetőjét kér­deztük. Megtudtuk: négy ottani alkalmazottat voltak kény­telenek elbocsátani, a fel­mondási idejük december 31-én jár le.További két személy szerződésének a meghosszabbítására nem volt lehetőség. így az Er­dei Iskolában egy pedagó­gus maradt, aki heti 40 órá­ban tanít. Ha esetleg he­lyettesíteni kell majd, gondban lesznek a munka­társai. Csoportbontásokat sem lehet végezni az okta­tás során. Más intézménybe sem tudnak „vendégoktató­ként” ellátogatni a va­dasparkosok. Ám az Erdei Iskola továbbra is létezik. Petrilla Attila azt reméli: a nyári táborok pótolhatnak bizonyos elmaradt progra­mokat. Akkor nemcsak felsősöknek, alsósoknak is lesz alkalmuk például ma- dárgyűrűzésre. Sőt, szakta­nároknak is rendeznek faj­ismereti továbbképző tá­bort. Gyüre Agnes Egy mai Nóra

Next

/
Thumbnails
Contents