Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-06 / 286. szám

8 1995. december 6., szerda ■ ■i Közelkép Hajráznak a zsebtolvajok Év végi hajrába fogtak a zsebmetszők és zsebtolvajok. Erre kitűnő alkalmat kínálnak az ünnepi bevásárlások. A piacokat, nagyobb bevásár­lóhelyeket, áruházakat, így a Nyíregyháza belvárosában kialakított vásári forgatagot is a szokásostól jobban ellepik a tisztességtelen szándékú zsebesek, akik legtöbbször bandába verődve „dolgoz­nak”. A hazai specialistákon kívül a külföldiek is jelen vannak: románok, ukránok előszeretettel űzik ezt a szak­mát. Valójában hogyan is dol­goznak a zsebtolvajok, mi a módszerük, és főleg, hogyan lehetne megelőzni a tolvajlá- sokat? Erről beszélgettünk Csák József rendőr őrnagy- gyal a nyíregyházi városi ka­pitányság helyszínelő és for- rónyomos alosztályának ve­zetőjével. — Nagyon jól érvényesül­nek a zsebtolvajcsoportok, ha nagy tömegre találnak, ami­kor a „lökdösődés” még ter­mészetesnek is tűnhet. Aztán kihasználják még azt is, amikor a pénztárcát köny- nyen hozzáférhető helyen tartják. Legjellemzőbb, hogy a külső kabátzsebből vagy a farzsebből emelik ki. Sajnos gyakori az is, amikor a be­vásárló személy a pénztárcáját csak úgy rádobja a szatyor tete­jére, miközben egyik boltból megy a másikba. Ezt hamar „ki­szúrják”, és el is búcsúzhatunk a pénzünktől. Módszerük még, hogy — mivel többen vannak — valamivel elvonják a vásárlók fi­gyelmét, például szokatlan zajt csapnak, vagy kiabálnak, míg társuk összeszedi a megtévesz­tett emberek pénztárcáját. — Hogyan előzhetők meg zsebelések? — Egy kis odafigyeléssel. Utazáskor meg kell győződni arról, hogy minden a helyén van, és főleg a pénztárca biz­tonságos helyen legyen. Bevá­sárláskor csak annyi pénzt vigyen mindenki magával, amennyit el akar költeni. A pénztárcát valamilyen belső zsebbe kell tenni, vagy a táska aljára. Ha nem egyedül törté­nik a bevásárlás, akkor figyel­jék egymást, és ha gyanúsat ta­pasztalnak — például követi őket egy csoport —, akkor fél­re kell állni, míg elvonulnak. De az ilyen esetet jelenteni kell a rendőrnek. Ezt azért mon­dom, mert a bevásárlóhelyeken rendőreink is fokozottabb lét­számmal vannak jelen. A bu­szokon is azoktól kell tartani, akik hangoskodva szállnak fel a megállókban, vagy hirtelen leszállnak. —Mit tegyen, aki észrevet­te, hogy kirabolták? — Azonnal értesíteni kell a legközelebbi rendőrt, pró­báljanak visszaemlékezni, hogy kik voltak a közelükben a feltételezett lopás idő­pontjában. Ha esetleg buszon történik a lopás, akkor szólni kell a buszvezetőnek, és kér­ni kell a becsületes utasok se­gítségét a gyanús személyek feltartóztatására, míg a rendőr odaérkezik. — Mire hívná még fel az állampolgárok figyelmét? — Gyakran előfordul, hogy a pénztárcával együtt a személyes iratokat is ellop­ják, mert egy helyen van, vagy esetleg ott a lakáskulcs is. Ezek megszerzése újabb bűncselekményre ösztönzi a rablókat. Előfordul, hogy a bemutatásra szóló betétköny­vet is maguknál tartják egyes emberek, és a tolvajok azt is ellopják. A legdurvább eset az volt a közelmúltban, ami­kor a bankkártyát is ellopták. A tolvaj egy 12 éves gyerek volt, és a kártya segítségével a szám- Ián lévő összes pénzt ki tud-ta venni az automatá­ból. Ezekre az értékekre is fo­kozottan kell vigyázni, és nem szabad egy helyen tarta­ni őket... —fullajtár — • • Ont mi bosszantja? Kiss Attila és felsége: A Start Vállalat István utcai áruháza előtt vára­koztunk, és a járókelők­nek a címben szereplő kérdést tettük fel. íme hárman a válaszadók közül: Kiss Tiborné: — Óvónő vagyok, és az in­tézményünk (mint a többi óvo­da is) nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Az idén a szülőket nem akartuk anyagi­lag terhelni sem a télapó, sem a karácsonyi ünnepek miatt, ezért az óvoda szűkös pénzéből „kigazdálkodtuk” a csomagok árát. A korábbi években még a vállalatok és a kft.-k segítettek bennünket. Évről évre egyre kevésbé számíthatunk ilyen anyagi támogatásra. Az idén kicsit szegényesebb lesz a Mi­kulás-csomag, de ezt a gyere­kek nem vehetik észre. Ugyan­így van a családunkban is. Az idén nem jut annyi pénz a ka­rácsonyi ajándékokra, mint ta­valy vagy tavalyelőtt. — Még az átlagos inflációt is meghaladja az építőanyagok árának emelkedése. Négy év­vel ezelőtt a szilikát-falazó- blokk 65 forintba került, ma ugyanaz 135 forintért kapható. Ez több mint duplája. Egy át­lagos méretű házra csak a tetőszerkezet ára több mint fél­millió forintra rúg, és az még nem is nagyon különleges. Né­hány évvel ezelőtt tízezer forin­tért lehetett beköttetni ivóvíz­Ambrus Jánosné: UJ KELET Elkészült az összekötőút Ma adják át a forgalomnak a Korányi Frigyes utat a Pazonyi úttal összekötő szakaszt. Első­sorban a Sóstóhegy és a Ke­bítják, és így érik el a 41-es főutat. Legvégül a Pompás utat kötik össze a most átadott Pazonyi úti elkerülőúttal. Ez azért is lényeges, mert ha elkezdődik a záhonyi híd átépí­tése, akkor a gépkocsiforgalom a vásárosnaményi 41-esre ter­helődik. Ezt az irdatlan gépko­csitömeget már nehezen visel­né el az amúgy is túlterhelt Orosi út. A város közlekedésének má­sik neuralgikus szakasza a To­kaji út és a KGST-piac. A To­kaji úti felüljáró építését addig nem tudják elkezdeni, amíg a Tokaji utat a Tiszavasávri úttal össze nem kötik, mert nem tud­ják hova terelni a forgalmat. Az építésnek már „csak” anyagi akadályai vannak. — Sch — vezetéket, mára ugyanaz ötven­ötezerbe kerül. Eddig semmilyen kölcsönt nem kaptunk az építkezéshez, még a szociálpolitikai támoga­tást sem vettük fel. Egy gyere­künk van, és ezért kétszázezer forintra lennénk jogosultak. Ha ezt felvennénk, akkor a máso­dik után járó egymilliót nem kaphatnánk meg. így várni kényszerülünk, pedig nagyon kellene a pénz. —Hét évvel ezelőtt halt meg a férjem, azóta egyedül élek az özvegyi nyugdíjból. Ebből az egyetlen jövedelemforrásból nagyon nehéz fizetni a la­kásrezsit, és még hónapról hó­napra megélni. A fűtés, a víz­díj attól még nem lesz ke­vesebb, hogy egyedül vagyok a lakásban. Talán jobban kel­lene támogatni az özvegye­ket és azokat, akik egyedül él­nek. A tévében mindig azt halla­ni, hogy a pénzügyminisztert dicsérik külföldön. Szerintem ez nem igaz, csak propaganda­fogás. Most jön a karácsony, és ajándékra semmi sem jut. — Fekete Tibor — mécséi út irányából érkezők­nek lesz könnyebb a város- központba bejutni. A közleke­désszervezők az alábbi útvona­lat javasolják: az összekötő útról a Pazonyi útra, onnan egyenesen tovább a Hunyadi utcán, és a Domus áruháznál jobbra fordulva a kiskörúton tovább már a centrumba érhe­tünk. A város ezen részén a későb­biekben további elkerülőutakat építenek. A Tünde utat a Pom­pás út irányában meghosszab­A Holló utca és a Dér utca környékén tervezett süllyesztett garázsokkal kapcsolatban megtudtuk, a Palicz Művek látott fantázi­át a földdarab térszint alatti kihasználásában. Az elkép­zelés szerint városi és me­gyei szinten is egyedülálló garázssor épült volna ide, a legújabb technológiával. Há­rom éve adták ki az enge­délyt, a most főleg kutyasé­táltató-helyként szolgáló terü­letre a beépítési határidő de­cember 31 -én lejár. A vállal­kozó cég azonban időközben meggondolta magát, változat­lan feltételekkel túl akart adni önként vállalt megbízatásán. A gazdasági bizottság még nem járult hozzá a szerződés felbontásához. A munkála­tokhoz valószínűleg más fog hozzákezdeni. *** A megszépült városköz­ponthoz nem méltó a Jókai tér állapota. A hepehupás járdán egy-egy kiadós eső­zés után ezernyi tócsa talál­ható, de normális esetben is nehezíti a közlekedést. Ürge Lászlótól, a Város­üzemeltetési Iroda vezetőjé­től megtudtuk, nem kell beletörődnünk a szomorú helyzetbe. A januári közgyű­lésen tárgyalnak erről a prob­lémáról. A vezető elmondása szerint jó esély van a költség- keret megszavazására, így az említett tér, sőt, a Dózsa György utca járdáinak meg­javítására, hiszen a szép vá­roskép mindannyiunk szív­ügye kell hogy legyen. *** Karácsonyi koncertet tartanak december 9-én, szombaton este fél héttől a jósavárosi görög katolikus templomban. A Jósavárosi Görög katolikus Egyház- község és a Jósavárosi Művelődési Ház közös ren­dezvényén a Cantemus Kó­rus ad ünnepi hangversenyt. Vezényel Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy. Az álomvendéglő Nyíregyháza ma is legszebb útja a Sóstói. Az egykori erdei sétány jellege ugyan sokat változott, sűrű a forgalom, de a hársak alatt andalogni ma is passzió. Megszépültek a házak, szebbek lettek a kertek. A beteg tölgyek is eltűntek, lesz he­lyettük más, szebb. Szóval az egész útnak van hangulata, va­rázsa, az erdő szomszédsága még az elrejtezés izgalmát is felkínálja. Jólesik itt sétálni, nézelődni. És közben jólesne betérni egy forró teára, egy pohár sörre is valahová. Nem, nincs kedvem a kórház előtti bodegákhoz. Nem is illenek ide, meg aztán, ha az ember igényes egy kissé, nem kívánja az osztályon alulit. Nézegetem a Tölgyest. Illetve az egykori Töl­gyest. Mert ami ma van, az nem az igazi. Régen sem volt valami csudás, de mostanra már csak árnya egykori önma­gának. A Tölgyesnek vége. Áldozatává vált a bizonytalanságnak, a lehetetlenségnek, a változásnak. Tény, ebben a csibekelte­tő formájában nincs is nagy jelene vagy jövője. Ronda, ma már a tölgyek sem takarják el a szem elől. Még akkor sem lenne túl csábító, ha nyitva lenne. De nincs. Zárva, körötte gaz, szemét: maga a pusztulás. Vajon mi lesz a sorsa? Lesz-e valaki, aki vállalkozik arra, hogy csinál helyette, a helyébe valami szépet és jót. Mondjuk, valami kisvendéglőt az erdő szélére, ahol van kockásterítős asztal, egy kis muzsika, házi sertéspörkölt, netán egy kis pacal meg sztrapacska. Kerthe­lyiség, kis szaletleik, köszöngető tulajdonos, érdeklődő sza­kács, kellemes, kötény es felszolgáló... Mennyi, de mennyi álom. Pedig, de szép is lenne. Kellemes környezet, zöld, és megálló a sétálóknak. És egy hely, ahová elmehetne a család ebédelni. Netán egy zónára. Meg becsa­logatná az ide látogató külföldit, mert hamar megtudná, itt házi a koszt. És van lédig bor.fröccs meg házmester, ringli a friss kiflihez, meg juhtúró, hogy ki-ki magának készítse a kö­rözöttet. Nem, isten ments, hogy kocsma váljék belőle! Erre is ügyelni kellene, hiszen az egész csak addig igazi, amíg biztonságos, kellemes, mondhatjuk talán úgy is: idilli. Kell-e ilyen hely? Kell, kellene, nem is egy. Sok. Mert a csicsás étterem nem minden alkalommal kellemes. A flancos hely nem a sétálók, a kirándulók, a családi programban részt­vevők igazi terrénuma. Kisvendéglő kellene, kiskocsma, a szó nemes, szép, veretes értelmében. Ahol a nyakamba köthet­ném a szalvétát, a tulaj megkérdezné, hogy milyen csapolt sört kérek, és tudná egy idő múltán, hogy kedvencem a pala­csinta, de házi baracklekvárral. Álmodunk, persze hogy ál­modunk. De álom ez? Miközben sétálok az erdő szélén, az erdei sétányon, a Sóstói úton, szinte becsábítana valami oda, ahol a Tölgyes romja van. Oda, ahol lehetne egy kiskocsma, egy kisvendéglő, ahol... Nos, ennyit az álmokról. (bürget)

Next

/
Thumbnails
Contents