Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-06 / 286. szám
8 1995. december 6., szerda ■ ■i Közelkép Hajráznak a zsebtolvajok Év végi hajrába fogtak a zsebmetszők és zsebtolvajok. Erre kitűnő alkalmat kínálnak az ünnepi bevásárlások. A piacokat, nagyobb bevásárlóhelyeket, áruházakat, így a Nyíregyháza belvárosában kialakított vásári forgatagot is a szokásostól jobban ellepik a tisztességtelen szándékú zsebesek, akik legtöbbször bandába verődve „dolgoznak”. A hazai specialistákon kívül a külföldiek is jelen vannak: románok, ukránok előszeretettel űzik ezt a szakmát. Valójában hogyan is dolgoznak a zsebtolvajok, mi a módszerük, és főleg, hogyan lehetne megelőzni a tolvajlá- sokat? Erről beszélgettünk Csák József rendőr őrnagy- gyal a nyíregyházi városi kapitányság helyszínelő és for- rónyomos alosztályának vezetőjével. — Nagyon jól érvényesülnek a zsebtolvajcsoportok, ha nagy tömegre találnak, amikor a „lökdösődés” még természetesnek is tűnhet. Aztán kihasználják még azt is, amikor a pénztárcát köny- nyen hozzáférhető helyen tartják. Legjellemzőbb, hogy a külső kabátzsebből vagy a farzsebből emelik ki. Sajnos gyakori az is, amikor a bevásárló személy a pénztárcáját csak úgy rádobja a szatyor tetejére, miközben egyik boltból megy a másikba. Ezt hamar „kiszúrják”, és el is búcsúzhatunk a pénzünktől. Módszerük még, hogy — mivel többen vannak — valamivel elvonják a vásárlók figyelmét, például szokatlan zajt csapnak, vagy kiabálnak, míg társuk összeszedi a megtévesztett emberek pénztárcáját. — Hogyan előzhetők meg zsebelések? — Egy kis odafigyeléssel. Utazáskor meg kell győződni arról, hogy minden a helyén van, és főleg a pénztárca biztonságos helyen legyen. Bevásárláskor csak annyi pénzt vigyen mindenki magával, amennyit el akar költeni. A pénztárcát valamilyen belső zsebbe kell tenni, vagy a táska aljára. Ha nem egyedül történik a bevásárlás, akkor figyeljék egymást, és ha gyanúsat tapasztalnak — például követi őket egy csoport —, akkor félre kell állni, míg elvonulnak. De az ilyen esetet jelenteni kell a rendőrnek. Ezt azért mondom, mert a bevásárlóhelyeken rendőreink is fokozottabb létszámmal vannak jelen. A buszokon is azoktól kell tartani, akik hangoskodva szállnak fel a megállókban, vagy hirtelen leszállnak. —Mit tegyen, aki észrevette, hogy kirabolták? — Azonnal értesíteni kell a legközelebbi rendőrt, próbáljanak visszaemlékezni, hogy kik voltak a közelükben a feltételezett lopás időpontjában. Ha esetleg buszon történik a lopás, akkor szólni kell a buszvezetőnek, és kérni kell a becsületes utasok segítségét a gyanús személyek feltartóztatására, míg a rendőr odaérkezik. — Mire hívná még fel az állampolgárok figyelmét? — Gyakran előfordul, hogy a pénztárcával együtt a személyes iratokat is ellopják, mert egy helyen van, vagy esetleg ott a lakáskulcs is. Ezek megszerzése újabb bűncselekményre ösztönzi a rablókat. Előfordul, hogy a bemutatásra szóló betétkönyvet is maguknál tartják egyes emberek, és a tolvajok azt is ellopják. A legdurvább eset az volt a közelmúltban, amikor a bankkártyát is ellopták. A tolvaj egy 12 éves gyerek volt, és a kártya segítségével a szám- Ián lévő összes pénzt ki tud-ta venni az automatából. Ezekre az értékekre is fokozottan kell vigyázni, és nem szabad egy helyen tartani őket... —fullajtár — • • Ont mi bosszantja? Kiss Attila és felsége: A Start Vállalat István utcai áruháza előtt várakoztunk, és a járókelőknek a címben szereplő kérdést tettük fel. íme hárman a válaszadók közül: Kiss Tiborné: — Óvónő vagyok, és az intézményünk (mint a többi óvoda is) nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Az idén a szülőket nem akartuk anyagilag terhelni sem a télapó, sem a karácsonyi ünnepek miatt, ezért az óvoda szűkös pénzéből „kigazdálkodtuk” a csomagok árát. A korábbi években még a vállalatok és a kft.-k segítettek bennünket. Évről évre egyre kevésbé számíthatunk ilyen anyagi támogatásra. Az idén kicsit szegényesebb lesz a Mikulás-csomag, de ezt a gyerekek nem vehetik észre. Ugyanígy van a családunkban is. Az idén nem jut annyi pénz a karácsonyi ajándékokra, mint tavaly vagy tavalyelőtt. — Még az átlagos inflációt is meghaladja az építőanyagok árának emelkedése. Négy évvel ezelőtt a szilikát-falazó- blokk 65 forintba került, ma ugyanaz 135 forintért kapható. Ez több mint duplája. Egy átlagos méretű házra csak a tetőszerkezet ára több mint félmillió forintra rúg, és az még nem is nagyon különleges. Néhány évvel ezelőtt tízezer forintért lehetett beköttetni ivóvízAmbrus Jánosné: UJ KELET Elkészült az összekötőút Ma adják át a forgalomnak a Korányi Frigyes utat a Pazonyi úttal összekötő szakaszt. Elsősorban a Sóstóhegy és a Kebítják, és így érik el a 41-es főutat. Legvégül a Pompás utat kötik össze a most átadott Pazonyi úti elkerülőúttal. Ez azért is lényeges, mert ha elkezdődik a záhonyi híd átépítése, akkor a gépkocsiforgalom a vásárosnaményi 41-esre terhelődik. Ezt az irdatlan gépkocsitömeget már nehezen viselné el az amúgy is túlterhelt Orosi út. A város közlekedésének másik neuralgikus szakasza a Tokaji út és a KGST-piac. A Tokaji úti felüljáró építését addig nem tudják elkezdeni, amíg a Tokaji utat a Tiszavasávri úttal össze nem kötik, mert nem tudják hova terelni a forgalmat. Az építésnek már „csak” anyagi akadályai vannak. — Sch — vezetéket, mára ugyanaz ötvenötezerbe kerül. Eddig semmilyen kölcsönt nem kaptunk az építkezéshez, még a szociálpolitikai támogatást sem vettük fel. Egy gyerekünk van, és ezért kétszázezer forintra lennénk jogosultak. Ha ezt felvennénk, akkor a második után járó egymilliót nem kaphatnánk meg. így várni kényszerülünk, pedig nagyon kellene a pénz. —Hét évvel ezelőtt halt meg a férjem, azóta egyedül élek az özvegyi nyugdíjból. Ebből az egyetlen jövedelemforrásból nagyon nehéz fizetni a lakásrezsit, és még hónapról hónapra megélni. A fűtés, a vízdíj attól még nem lesz kevesebb, hogy egyedül vagyok a lakásban. Talán jobban kellene támogatni az özvegyeket és azokat, akik egyedül élnek. A tévében mindig azt hallani, hogy a pénzügyminisztert dicsérik külföldön. Szerintem ez nem igaz, csak propagandafogás. Most jön a karácsony, és ajándékra semmi sem jut. — Fekete Tibor — mécséi út irányából érkezőknek lesz könnyebb a város- központba bejutni. A közlekedésszervezők az alábbi útvonalat javasolják: az összekötő útról a Pazonyi útra, onnan egyenesen tovább a Hunyadi utcán, és a Domus áruháznál jobbra fordulva a kiskörúton tovább már a centrumba érhetünk. A város ezen részén a későbbiekben további elkerülőutakat építenek. A Tünde utat a Pompás út irányában meghosszabA Holló utca és a Dér utca környékén tervezett süllyesztett garázsokkal kapcsolatban megtudtuk, a Palicz Művek látott fantáziát a földdarab térszint alatti kihasználásában. Az elképzelés szerint városi és megyei szinten is egyedülálló garázssor épült volna ide, a legújabb technológiával. Három éve adták ki az engedélyt, a most főleg kutyasétáltató-helyként szolgáló területre a beépítési határidő december 31 -én lejár. A vállalkozó cég azonban időközben meggondolta magát, változatlan feltételekkel túl akart adni önként vállalt megbízatásán. A gazdasági bizottság még nem járult hozzá a szerződés felbontásához. A munkálatokhoz valószínűleg más fog hozzákezdeni. *** A megszépült városközponthoz nem méltó a Jókai tér állapota. A hepehupás járdán egy-egy kiadós esőzés után ezernyi tócsa található, de normális esetben is nehezíti a közlekedést. Ürge Lászlótól, a Városüzemeltetési Iroda vezetőjétől megtudtuk, nem kell beletörődnünk a szomorú helyzetbe. A januári közgyűlésen tárgyalnak erről a problémáról. A vezető elmondása szerint jó esély van a költség- keret megszavazására, így az említett tér, sőt, a Dózsa György utca járdáinak megjavítására, hiszen a szép városkép mindannyiunk szívügye kell hogy legyen. *** Karácsonyi koncertet tartanak december 9-én, szombaton este fél héttől a jósavárosi görög katolikus templomban. A Jósavárosi Görög katolikus Egyház- község és a Jósavárosi Művelődési Ház közös rendezvényén a Cantemus Kórus ad ünnepi hangversenyt. Vezényel Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy. Az álomvendéglő Nyíregyháza ma is legszebb útja a Sóstói. Az egykori erdei sétány jellege ugyan sokat változott, sűrű a forgalom, de a hársak alatt andalogni ma is passzió. Megszépültek a házak, szebbek lettek a kertek. A beteg tölgyek is eltűntek, lesz helyettük más, szebb. Szóval az egész útnak van hangulata, varázsa, az erdő szomszédsága még az elrejtezés izgalmát is felkínálja. Jólesik itt sétálni, nézelődni. És közben jólesne betérni egy forró teára, egy pohár sörre is valahová. Nem, nincs kedvem a kórház előtti bodegákhoz. Nem is illenek ide, meg aztán, ha az ember igényes egy kissé, nem kívánja az osztályon alulit. Nézegetem a Tölgyest. Illetve az egykori Tölgyest. Mert ami ma van, az nem az igazi. Régen sem volt valami csudás, de mostanra már csak árnya egykori önmagának. A Tölgyesnek vége. Áldozatává vált a bizonytalanságnak, a lehetetlenségnek, a változásnak. Tény, ebben a csibekeltető formájában nincs is nagy jelene vagy jövője. Ronda, ma már a tölgyek sem takarják el a szem elől. Még akkor sem lenne túl csábító, ha nyitva lenne. De nincs. Zárva, körötte gaz, szemét: maga a pusztulás. Vajon mi lesz a sorsa? Lesz-e valaki, aki vállalkozik arra, hogy csinál helyette, a helyébe valami szépet és jót. Mondjuk, valami kisvendéglőt az erdő szélére, ahol van kockásterítős asztal, egy kis muzsika, házi sertéspörkölt, netán egy kis pacal meg sztrapacska. Kerthelyiség, kis szaletleik, köszöngető tulajdonos, érdeklődő szakács, kellemes, kötény es felszolgáló... Mennyi, de mennyi álom. Pedig, de szép is lenne. Kellemes környezet, zöld, és megálló a sétálóknak. És egy hely, ahová elmehetne a család ebédelni. Netán egy zónára. Meg becsalogatná az ide látogató külföldit, mert hamar megtudná, itt házi a koszt. És van lédig bor.fröccs meg házmester, ringli a friss kiflihez, meg juhtúró, hogy ki-ki magának készítse a körözöttet. Nem, isten ments, hogy kocsma váljék belőle! Erre is ügyelni kellene, hiszen az egész csak addig igazi, amíg biztonságos, kellemes, mondhatjuk talán úgy is: idilli. Kell-e ilyen hely? Kell, kellene, nem is egy. Sok. Mert a csicsás étterem nem minden alkalommal kellemes. A flancos hely nem a sétálók, a kirándulók, a családi programban résztvevők igazi terrénuma. Kisvendéglő kellene, kiskocsma, a szó nemes, szép, veretes értelmében. Ahol a nyakamba köthetném a szalvétát, a tulaj megkérdezné, hogy milyen csapolt sört kérek, és tudná egy idő múltán, hogy kedvencem a palacsinta, de házi baracklekvárral. Álmodunk, persze hogy álmodunk. De álom ez? Miközben sétálok az erdő szélén, az erdei sétányon, a Sóstói úton, szinte becsábítana valami oda, ahol a Tölgyes romja van. Oda, ahol lehetne egy kiskocsma, egy kisvendéglő, ahol... Nos, ennyit az álmokról. (bürget)
