Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-05 / 285. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. december 5., kedd 15 Nagyhalászi kesergő A megyei első osztályban Nagyhalász együttese új fel­állású vezetőséggel és meg­fiatalított csapattal vágott neki az őszi idénynek azzal a céllal, hogy a csikócsapat a 10—12. hely valamelyikén végezzen, azonban titokban reménykedtek abban, hogy az első tíz között lesznek. A gár­da tizenöt forduló után a félidőben a várakozásnak megfelelően szerepelt, ugyanis pillanatnyilag all. helyen állnak a tabellán. A vezetőség tagjai és a játéko­sok mégsem térhetnek nyu­godtan téli pihenőjükre... A részleteket Puskás Tamástól, az együttes szakosztályveze­tőjétől tudtuk meg. — Sajnos nem érezzük, hogy a polgármesteri hivatal szívügyének tekintené a lab­darúgást Nagyhalászban. Egyesületünk elnöke, Nagy Ferenc és a polgármester el­képzelései nem egyeztek, s miután nem sikerült közös nevezőre jutniuk, Nagy úr október 30-án lemondott tisztségéről. Jelen pillanatban tehát nincs elnök, és nem tu­dom, hogy ilyen állapotok között van-e értelme. — Mire gondol? — Nézze, erre az őszi sze­zonra egymillió forintot sza­vazott meg a város képviselő­testülete a labdarúgócsapat 'működési feltételeinek bizto­sítására. Ebből az összegből még mindig nem kaptunk meg 300 ezer forintot. A fo­cistáknak az október és a no­vember havi bérüket a mai napig nem utalta át a hivatal. A labdarúgók nagyon feszül­tek, de ez nemcsak rájuk igaz, hanem a vezetőkre is. A pol­gármester úr azt ígérte, hogy a héten rendezik a dolgokat, de én ebben csak reményked­ni tudok... — Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a vezetőség fon­tolgatja lemondását. Ez- való­ban így van? — Ez is megfordult a fe­jünkben, de nem akarjuk cser­benhagyni a futballistákat, ezért a tavaszi idényt valószí­nűleg végigvisszük. Azt kö­vetően nem hiszem, hogy folytatjuk. A kialakult feszült, ellentmondásos helyzethez nincsenek idegeink. —A szurkolók részéről nem támadják önöket? — Én úgy látom, hogy a kö­zönség türelmes, és belátta, hogy ezzel a játékosállo­mánnyal nem lehetünk az első hatban, mint tavaly. —Ezen az úton szeretnének továbbhaladni? — A helybéli fiatal, tehet­séges focistákra építkezve vá­gunk neki a tavasznak, ha egyáltalán lesz hozzá pénz. Visszatért hozzánkKardellás, aki kétéves eltiltását letöltve, rutinját kamatoztatva a táma­dósorban nagy hasznára válhat a csapatnak. Kellene még egy másik csatár is, de az a kérdés, hogy miből vegyük meg, ha még az itteni focistáknak sem tudunk mit ígérni. Tóth Mihály Nem lesz kötelezően előírt teremtorna Szezon végi mérleg, NB III Tisza csoport Rakamazon hasonló folytatásban reménykednek 4. Rakamaz 15 9 2 4 33-10 29 A tavalyi, csalódást okozó év után ismét hagyományaihoz méltón szerepelt a Rakamaz, s az őszi szezon végén az élboly­ban tanyáznak Vitkaiék. A Veigli—Kiss edzőpáros keze munkáját dicséri a stíluso­san, eredményesen játszó gárda, s ha egy kicsit jobban figyel­tek volna a játékosok a bajnokság közepén, akkor a dobogón „telelhetnének”. A csapat őszi teljesítményéről beszélgettünk Veigli Gézá­val, a rakamaziak szakvezetőjével. Befejeződött a magyar labda­rúgás szabadtéri idénye, de­cemberben pihenőiket töltik a csapatok. Idén ugyanis nem lesz teremtorna a legjobbaknak. — Legalábbis a megszokott, „kötelezően előírt” terembaj­nokság elmarad — nyilatkozta Sárosi Ferenc, a Magyar Hiva­tásos Labdarúgó Liga igazgató­ja az MTI munkatársának. — A válogatott beharangozott túrája miatt sem szervezhettük meg a sorozatot, a Ferencvárosra is komoly feladat vár még, s sze­rettük volna elkerülni a tavalyi kellemetlenségeket is, azt, hogy kik is lépjenek pályára a csapa­tokban. Teremtornák azonban lesznek, már több városból is érkeztek előrejelzések, amelye­ket a Liga is támogatni fog. — Milyen feladatok várnak még az idén a Ligára? — A napokban kell megtar­tani a Liga-tanács ülését, ame­lyen szeretnénk a februári MLSZ tisztújító közgyűlésére a személyi javaslatainkat elké­szíteni. Nevekkel még nem szolgálhatok, hiszen pontosan ezekről lesz szó az értekezle­tünkön. — Hogyan értékeli a Liga az MLSZ szombati közgyűlé­sét? — Több újságban is úgy je­lent meg, hogy a Liga „meccset nyert”. Mi nem így érezzük, mert szerintünk vesztese nem volt a fórumnak. A javaslata­ink — az elnökség létszámának csökkentése, a különböző ligák tagságának megerősítése, hogy a televíziós közvetítési jogok az egyesületekhez kerüljenek — mind-mind a magyar labdarú­gás jobbítását szolgálják. —Jól kezdték a bajnokságot, hisz az első három mérkőzésen veretlenek maradtak. Utólag milyennek ítéli meg a nyári fel­készülést? — Szerintem jól sikerült, an­nak ellenére, hogy több zavaró tényező is hátráltatta a munkán­kat — magyarázta az edző. A megyei I. osztályból, valamint Nyíregyházáról igazoltunk te­hetséges fiatalokat, de az új já­tékosok közül Pappnak, Búzás­nak és Kapusztyinnak csak az utolsó pillanatban dőlt el a sor­sa. Ezért, valamint a felemásra sikeredett edzőmeccsek miatt elég vegyesek voltak a benyo­másaim, így a 6—8. helyre vár­tam a gárdát az őszi szezon vé­gén. A rajtunk jól sikerült, hisz Kisvárdáról szinte végig em­berhátrányban játszva rabol­tunk pontot, ami elég nagy fegyvertény volt. Utána a baj­nokság egyik esélyesének kiki­áltott Tiszaújvárost győztük le könnyedén, s szintén elég sima győzelmet arattunk a rajt­nál „bentragadt” Mátészalka felett. — A remek kezdés után elég hullámzó teljesítményt nyújtott a Rakamaz, ezt többek között két hazai vereség is jelzi. Mi volt ennek az oka? — A kezdeti sikerek után a fiúk egy kicsit kiengedtek, s azt hitték, hogy az eredmények most már maguktól jönnek. Elég fiatal, rutintalan a csapa­tunk, s a lazítás után rögtön jöt­A tavalyi, nem túl fényes bajnoki eredmény után idén alaposan belehúzott a kálló- semjéni legénység: az őszi sze­zonban az 1. számú csoport második helyére „verekedték fel” magukat. Az egész baj­nokságban rúgott góljaik te­kintetében a nyolcadikak, a kapottak alapján a hatodi­kak. Tíz győztes mérkőzéssel, döntetlen nélkül, három vere­séggel jutottak fel a csoport­tabella ezüstérmes helyére. Borsi András sportköri elnök­kel beszélgettünk az együttes „feltámadásáról”, és saját kö­zönségük előtti mennybeme­netelükről. — A csapat gerince már 5-6 éve együtt játszik — mondta az elnök—, jóban-rosszban kitar­tottak egymás mellett a fiúk, közösen osztoztak a sikerben, bánatban. Az őszi szezon előtt Sverda Zoltán középpályás csatlakozott a kerethez, aki minden előzetes várakozásun­kat túlszárnyalta: 14 góllal já­rult hozzá sikerünkhöz. Friss lelkesedést és lendületet hozott magával Magyról Király Lász­ló is, akinek a véglegesítését tavaszig szeretnénk elrendezni tek a pofonok, a váratlan kudar­cok. Engem különösen a hazai vereségek bosszantottak, mivel természetes, hogy hazai kör­nyezetben mindenki győzelmet vár a csapattól. Közben lassan a középmezőnyben találtuk magunkat, s bizony fentről könnyebb lecsúszni, mint oda újra felkapaszkodni. — A hajrá viszont ismét pa­rádés volt, s ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy az utolsó öt mérkőzésen tizenhá­rom pontot győjtöttek. — Már a szezon derekán is győztünk néhányszor, de ekkor még éreztem, hogy a csapatjá­téka nem az igazi. Szerencsére ebben az időszakban szeré­nyebb képességű ellenfelekkel kerültünk szembe, s így a hal­ványabb teljesítményeink elle­nére is több győzelmet arat­tunk. Végül ezen a nehéz peri­óduson átsegítette a csapatot a lelkesedése, hisz ha a játékunk nem is volt meggyőző, a fiúk hozzáállásával, akaratával soha nem volt probléma. Mádon még a kapusunk és néhány já­tékosunk gyenge teljesítménye miatt kikaptunk, de utána ösz- szekapta magát a társaság, s helyenként már szellemesen, ötletesen futballozva értük el a győzelmeket. —A csapatrészek produkci­ójával hogy van megelégedve? — Az, hogy tíz gólt kaptunk, egyértelműen azt bizonyítja, hogy jó a védelmünk, pontosabban, hogy jól védekezik a csapat. a kölcsönadóval. Mindkétjáté­kos kiválóan beilleszkedett a csapatba. Szurkolóink lelkesedése a tavalyi szerény szereplésünk ellenére kitartott. A célunk mindig az volt, hogy a bizalmu­kat megszolgáljuk, ami példá­ul a Gávavencsellő elleni össze­csapáson csúcsosodott ki: a — mindkét gárda által produkált — színvonal megütötte az NB-k mércéjét, s ehhez hozzá­járult az a lélektani fegyvertény is, hogy akcióból egyedül a Kállósemjén volt képes talála­tot elérni ellenük (egy 25 mé­teres Sverda-lövésből). A semjéni együttesszerve­zésnek az az alapelve, hogy aki január közepétől elkezdi az alapzó edzéseket, az végig­játssza az idényt is. Előzetesen csupán Pákozdi József kapus jelezte, hogy 38 éves korára való tekinettel abbahagyná az aktív játékot, de mindenki na­gyon reméli, hogy megváltoz­tatja véleményét. A majdan ta­vasszal pályára lépő keret — a szezonzáró összejövetel meg­beszéléseitől függően — hama­rosan összeáll. Amennyiben az együttmaradás mellett dönte­Azért mondom ezt, mert a középpályán is vannak olyan játékosaink — Balogh, Papp, Túróczi — akik a támadó fel­adatuk mellett a védekezéssel is törődnek. Az ő védekezésük munkabírásuk az amúgy is jó teljesítményt nyújtó védelmünk feladatát jelentősen megköny- nyítette. A harminchárom rú­gott gólunk szintén jónak mondható. Ennek ellenére — mint szinte minden edző — a helyzetkihasználásban még mindig előrelépést várok. Ösz- szességében elégedett vagyok az együttes produkciójával, hisz a negyedik helyen végez­tünk, s ez felülmúlta előzetes várakozásaimat. — Egyénileg hogyan értéke­li játékosai teljesítményét? — Minden mérkőzés után osztályozzuk a fiúk játékát, s ez alapján Illés végzett az élen. Érdekes viszont, hogy ő sem érte el a hatos átlagot, ez is mutatja, hogy a csapat elég hul­lámzó teljesítményt nyújtott, és több van a gárdában még a ne­gyedik helynél is. Elégedetlen senkivel sem vagyok, bár a magasabb osztályt is megjárt, rutinosabb labdaruúgóktól já­tékban egy kicsit többet vártam. Néhányan, mint például Ba­logh, Papp az utolsó meccsek­re lendültek formába, de ők sem okoztak csalódást, hisz a többiekhez hasonlóan az ő aka­rásukkal sem volt gond. — Búzás több gólja ellenére is többnyire a kispadon kapott helyet, miként az utolsó talál­kozókon Marcsek is. Mi ennek az oka? — Lajos nagyon jó kombi- natív érzékkel rendelkezik, a kapura is veszélyes, s több gólt is lőtt a bajnokság elején. Később viszont nem hozta ko­rábbi teljesítményét, s a helyé­re került Kapusztyin olyan jól játszott, hogy nem lehetett ki­nek a fiúk, szükségtelen lesz új emberek után nézni. A jövőre tekintve: anyagi problémáink egyelőre, sajnos, megmaradtak. Bár kisebb-na- gyobb támogatásokkal az ön- kormányzat és a helyi vállalko­zók segítenek, az anyagi füg­getlenségtől még messze van a csapat. Amíg a tőkeerős háttér hosszú távon nem biztosított, az esetleges magasabb osztályba jutás vágya hiú ábránd. Az utánpótláscsapat teljesít­ménye a várakozásokkal ellen­tétben elmaradt, így az általá­nos iskolában focisulit szerve­zünk 4. és 5. osztályos, a fut­ball iránt érdeklődő gyerekek­hagyni a csapatból. Más kér­dés, hogy az utolsó mérkőzése­ken már ő is árnyéka volt koráb­bi önmagának. Marcsek Zoli nagyon tehetséges játékos, s na­gyon fontos találatokat szerzett. Vele az a gond, hogy sokszor 5—lo percekre eltűnik a me­zőnyben, s ezt már NB Ill-as szinten sem lehet eltűrni. Ha erre jobban figyelne, s többet vállal­kozna, akkor biztos helye lenne a csapatban, s Nyíregyházán is felfigyelnének rá. — Gyakran lehetett hallani, hogy a klub rendszeresen tar­tozik a játékosoknak, akik emi­att zúgolódtak. Mi ebből az igazság? Mennyire zavarta ez a munkát? — Az anyagi kérdés nem az én asztalom. Biztos, hogy töb­bet foglalkoztak ezzel a prob­lémával a játékosok, de ez nem zavarta a munkát, hisz a hoz­záállásukon nem lehetett észre­venni. —Azt beszélik, hogy a vetély- társak „szétkapják’’ a rakamazi legénységet, s többen távoznak a klubtól. — Erről semmit sem hallot­tam, mivel a záróvacsorán sen­ki sem jelezte, hogy távozni kíván. Az tény, hogy a tizen- nyolcas keret egy kicsit soknak tűnik, ezt valószínűleg szűkíte­ni fogjuk, de hogy ki távozik, az még egyelőre nem tisztázott. — Mi a célkitűzés tavasszal, s ehhez kiket igazolnak? — A reményt keltő őszi sze­replésünk után a dobogón sze­retnénk végezni a bajnokság végén. Hogy kikkel erősítünk, azt a vezetőkkel még nem be­széltük meg, minden az anya­giakon múlik. Eddig csak a sényői Karóczkai neve merült fel új igazolásként, bár szerin­tem az lenne az igazierősítés, ha együtt maradna a csapat. Barczi Róbert kel olyan módon, hogy az SE átvállalta a tehetségek verse­nyeztetését. Legalább két év, amíg a focisuli éreztetni fogja hatását, de így magvalósul az álapelképzelésünk, hogy a csa­pat helyi erőkből építkezzék. Az együttes speciális taktikai futballt játszik: nem készülünk az ellenfélből, mert új csoportba kerülvén nem is ismertük vetély- társainkat. Amikor a fiúk betar­tották a taktikai fegyelmet, olyan emlékezetes sikerek születtek, mint az ibronyi vagy a vencsellői mérkőzések, de amikor „lazítot­tak” a játékosok, „kudarcba ful­ladtunk”, mint például Tuzséron. —vip— Milan az élen, 65. a Ferencváros Újra a Milan vezeti a lab­darúgás történetével és nem­zetközi statisztikájával foglal­kozó szervezet (IFFHS) vi­lágranglistáját. Az októberi első, a Juventus vereségeinek „köszönhetően” visszacsú­szott a második helyre. A képzeletbeli dobogó harma­dik fokán is olasz klub talál­ható, az AC Parma. Érdekes­ség, hogy a BEK- és Világ Kupa-győztes Ajax még min­dig csak a negyedik. Alaposan rontott helyezésén a Bajnokok Ligájában szereplő Ferencváros: míg októberben 57. volt, ezúttal 65. Az első száz csapat között egyébként tíz angliai együttes található. Az IFFHS novemberi vi­lágranglistájának élcsoport­ja: (Zárójelben az októberi he­lyezés.) 1. (2.) Milan (olasz) 365 pont 2. (1.) Juventus (olasz) 352.5 3. (3.) Parma (olasz) 330 4. (5.) Ajax Ams­terdam (holland) 309. Megyei II. osztály Semjéni focisuli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents