Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-05 / 285. szám
10 1995. december 5., kedd Riport UJ KELET Mottó: „Minden ember színesbőrű, máskülönben nem látszana.’ Kádár János vonatán A vonat dél után pár perccel futott be Záhonyba. Az oldaláról már messzire látszottak a rózsaszín kezek, rajtuk „Tégy a gyűlölet ellen!” felirattal. Itt nem adtak műsort, ez csak technikai megálló volt, mielőtt Csapra indultak. A Vasutasok Szakszervezte szervezte a határátkelést, ők hívták meg az Új Keletet is az útra. Fellépve egy idősebb szakállas és egy fiatalemberrel találkoztunk. Vadász Istvánon és Virág Gergelyen kívül, úgy tűnt, csak mi vagyunk fent. Az utazó utáni első kocsiban a falakon és az asztalokon végig gyerekrajzok és festmények. Fehér, sárga és barna bőrű gyerek áll kézenfogva a mosolygó nap előtt, más rajzlapokon csak egy- egy felirat mesél arról, hogyan gondolkodik kis szerzője a gyűlöletről. Az egyes megállókban mindig újabb rajzokkal gyarapszik a gyűjtemény. A következő egy üres tehervagon. Egy hang-keverőpult, deck, mikrofonok, és a földön heverő Egy megdöbbentő fotó a sok közül kisebb-nagyobb hangszórók mutatták, ez itt a műsor-kocsi. Az állomásokon mindig az első vágányra állnak, hogy áramot tudjanak a rendszerbe vezetni, és felhangzik a zene. Ezután egy büfékocsi és egy első osztályú kupé következik, mindkettőben fotókiállítás, elesett, a társadalom perifériájára szorult emberekről. Cigánytelep, koldusok, barlanglakok. Középen egy kék zászló csillagokkal jelzi, ez nemzetközi mozgalom. Az erkölcsi támogatáson túl a Európai Unió PHARE- pénzből anyagilag is segíti a vonatozást. A zászlós kocsi ülésein és ablakain fényképek mozgássérültekről. Jókép fiatal férfi súlyzózik. Mindkét lába combközéptől hiányzik. A következő képen egy tolókocsiban ülő lány kezét fogja, és szemükben a szerelem tüze lángol. Ezután visszasétáltam az utazóba. Ez a kocsi valamikor Kádár Jánosé volt, később pedig — amikor újat kapott — a személyzet utazott benne. Bár Záhonyban nem volt műsor, Ezt az asztalt egy zsidó közösségi iskola tanulói rendezték be egy anyuka, aki hallott az érkezéséről, kihozta kisfiát, és végigsétáltak a szerelvényen. Az útról dokumentációként fotók készülnek, amelyeket az említett Virág Gergely, egy 19 éves amatőr fotós srác készít. —Hogy csöppentél bele?— kérdeztem tőle az indulás előtt.-— A Tabánban, és a Parlament előtti koncerttel kezdődött az egész, 1992-ben. Pressert akartam lefényképezni, ezért elmentem a koncertre. Utána eljártam a koordinációs ülésekre, megbeszélésekre. Azóta így fél lábbal benne vagyok a munkában. Most „ide zavartak”, hogy képek legyenek az útról. — Hogyan fogadtak benneteket az állomásokon? — Amikor megállunk valahol, nagyon látszik, hogy az embereknek ez új, ezért bátortalanok. Amikor idáig értünk, megrándult a vonat, elindultunk Csap felé. D. T. Záhonyban csak egy gyerek szállt fel a vonatra A gyűlölet ellenvonata A mottóul választott mondatnak jelkép értéke van. Az, hogy egy gyerek írta nagy, jól látható, görbe betűkkel egy rajzlapra, és most A VONATON, számtalan társával együtt ember és ember egyformaságáról mesél a látogatónak. A Homo Sapiens egységes faj, még ha ezt a kétségtelen biológiai tényt némelyek bőrszín vagy vallás, esetleg testi fogyatékosság miatt vitatják is. Az utóbbi hónapokban az országban megint érezhetően erősödik az egyre tömegesebb, leszakadásból, reménytelenségből és bizalomvesztésből fakadó elkeseredett hangulat, ami igen könnyen a türelmetlenség, az intolerancia és az agresszivitás növekedéséhez, illetve a gyűlölködést, bűnbakkeresést gerjesztő ideológiák térnyeréséhez vezethet — olvasható a Tégy a gyűlölet ellen!-mozgalom szórólapján. November 5. és december 10. — Az Emberi Jogok Nemzetközi Napja — között egy vonat járja az országot. A vonatról, az útról, a célokról és az eszközökről az állandó utas, a kiállítások, műsorok lebonyolítója, Vadász István beszélt nekünk. — November 5-én indult Budapestről a Tégy a gyűlölet ellen! kezdeményezés szervezői és a vasutas szakszervezetek közös vonata a MÁV támogatásával. Ez a vonat körbejárja az egész országot, és hat hétvégén keresztül csütörtök-péntek- szombatonként kiállítással és műsorokkal próbálja megfogalmazni, miről szól ez az egész. — Rendben ment az út? — Egyetlen problémás esetünk volt, mégpedig Székesfehérváron, ahol várt minket a MIEP néhány pártaktivistája — tizenöt skinhead sráccal támogatva. Ok a biztonságot adták nekik, hogy nyugodtan tudjanak kiabálni. Végül elértük azt, hogy beszélgetni kezdtek velünk, fölszálltak a vonatra, megnézték, és békésen elmentek. Rájöttek, hogy ez róluk is szól, mert ők is egyfajta csoport. Nem azt mondom, hogy szeressék a cigányokat, vagy azok őket, hanem beszéljenek egymással. Rá fognak jönni arra, hogy ugyanazok a problémák szorítják őket. Anyagi szükség, nem tudnak lakást építeni stb. — Sokan szálltak fel a vonatra? — Változó az érdeklődés. Keszthelyen több mint 500-an jöttek el, és még volt egynéhány hely, ahol 3-400 ember volt. Érdekes, hogy a kis településeken milyen sokan jönnek. Attól is függ, hol hogyan szervezik meg. Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében csak Nyíregyházán voltunk, Záhony csak technikai megálló. — Ki hutainak a vonaton? —Van egy mozdonyvezető, egy szerelvénykezelő és én. Alkalmanként jönnek velünk a fellépő művészek, illetve azok a kísérők, akik egyes helyek programjaihoz kötődnek. Azt senkitől nem lehet elvárni, hogy hat hétig a vonaton lakjon. Az is nagy dolog, hogy országosan ismert művészek eljönnek, és díjmentesen fellépnek. Fontos, hogy az emberek beszélgessenek, vitázzanak. Ez nem függ a résztvevők számától, előfordult, hogy 20-25 ember jött el, és több mint egy órán keresztül vitatkoztunk a témáról. — Milyen lesz a folytatás? — Ez most lefut, aztán karácsonykor a velünk lévő gyerekrajzokat a Parlamentben kiállítják, februárban lesz egy rendezvényünk, utána márciusban, és ez folyamatosan így megy. A mozgalom ’92 óta él, és folytatódik tovább... Dojcsák Tibor Koncert a végállomáson, Csapon Virágcsokor a bátor hangért Kádek Henrietta dalaival felmelegítette a decemberi hidegben ácsorgók szívét. Koncert után a nézők végigsétáltak a vonaton A „Tégy a gyűlölet ellen!”- vonat bejárja Magyarországot, de ezenfelül a szomszédos országok egy-egy határ menti településére is ellátogat. December másodikán Záhonyon át az ukrajnai Csap vasútállomása volt a cél. A tervezett fél kettő helyett egy órával korábban inultunk a határ felé. A közelmúltban Franciaországban jártam. Busszal mentünk, jó pár határt érintve, de friss útlevelembe egyetlen pecsét sem került. Az ukrán határon „behoztam” a lemaradást, ott a világért ki nem hagynának egy pecsételést sem. Az ukrán vámosok nem igazán értették, miről szól az akció, ezért átvizsgáltak mindent. Gyanúsak voltunk. A biztonság kedvéért a hűtőszekrénybe kétszer is benéztek! A kupék lépcsőjét lenyitva hagyták, ha a kocsikísérő nem húzza meg a vészféket, és nem zárja vissza, az állomás peronjánál kisiklottunk volna. Végül beértünk Csapra. Ott aztán végképp nem értette senki, kik vagyunk és miért jöttünk. Kádek Heni énekesnő, a Danubius rádió ismert műsorvezetőjének sztorija kiválóan illusztrálja a hangulatot. Míg sorunkra vártunk, elmesélte, hogyan utasította ki egy rögtönítélő bíróság 1985-ben a Szovjetunióból azért, mert énekeltek a Vörös Téren. Egyszóval furán éreztük magunkat. Közben jöttek az adatok Ukrajnáról. Hetente egyszer minden településen egy álló napig áramszünet van. Csapra nem aznap került sor. Beállt mellénk egy személyvonat. Valamikor talán volt színe, de már csak a rozsda tartotta össze. Amikor nálunk egy óra van, náluk az időeltolódás miatt kettő. Egy órával előbbre, de évtizedekkel hátrább járnak. Szerencsére mielőtt a vámparancsnok vagy más buzgó milicista falhoz állított volna bennünket, befutott a csapi polgármester-helyettes, és innen már simán ment a dolog. Pechünkre neki senki nem szólt arról, hogy korábban jövünk. Átraktak az egyes vágányra, és fél négykor megkezdődött a műsor. Hangulatjelentési: Kádek Heni enyhén rekedetes hangjával, rockos gyors és lassú számaival egyre több nézőt csal ki a váróteremből. Néhányan visz- szamennek, de többen jönnek. Átvezető szövegeinek és orosz nyelven előadott dalának hatására felenged a fagyos légkör. Hangulatjelentés2: Alig húsz perce énekel, és már tapsolnak a nézők. Égy néző alig bírja kivárni az utolsó számot, egy virágcsokrot nyújt fel a nyitott vagonajtóban álló Heninek. Hangulatjelentés3: Senki nem tereli a tömeget, az mégis megindul a vonat felé, az emberek végigsétálnak a kiállításokon. Néha megállnak, majd leszállva, kis csoportokban tárgyalják a látottakat. A polgármester-helyettes, és a megyei önkormányzat képviselője vacsorára invitált minket. A teremben ahol leültünk, Kádár János, Hruscsov, és Brezsnyev is evett már— mesélte egyik vendéglátónk. Aki hagyta, annak vodkát töltöttek a poharába, amit a pohár- köszöntőnél illett fenékig üríteni. Három fogás volt, mindegyik előtt pohárköszöntő. Indulás előtt a semmiből egy barna bőrű kissrác tűnt fel mellettem. — Fényképezz le engem is— mondta olyan közvetlen hangon, mintha öreg haverok lennénk. Ez jó volt. Dojcsák
