Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-04 / 284. szám
Labdarúgás UJ KELET „Nem adjuk fel!” Sényő: tiszta lappal! Mozgalmasan, túlontúl is mozgalmasan peregnek a napok Sényőn. Találgatások, a futballisták szétszéledései?), üzengetések, viták mindarról: ki lesz az elnök, ki lesz az edző. Ennek talán vége. Létrejött az egyezség. Új az elnök, Lajsz Miklós, új az e;dző, Falatovics László. Igen ám, de mi a helyzet játékosfronton? — Záros határidőn belül le kell rendeződnie, kire számítunk a továbbiakban — világosít fel Pehely Zoltán, a klubot működtető ötösfogat „beltagja”. — Szerintem erre két hét múlva választ adunk. Addig Falatovics László a játékosokkal kü- lön-külön elbeszélget, miután közli mindannyi- ukkal kéréseit, és fény derül arra, ki tudja teljesíteni elvárásait, valamint eldől, hogy a jelenlegi keret mennyiben változik, kik azok, akik maradnak Sényőn. Bár hozzáteszem, ennek függvénye az is, hogy sikerül-e erősítenünk. — Egyre több helyről hallani. hogy Capatinát a Nyíregyháza környékezi, illetve szándékában áll szerződtetni a csatárt. Ez ügyben miként vélekedik a szakvezetés? — Nézze, ha Valér menni akar, s olyan csapatba kívánkozik, ahol jobbnak látja a feltételeket, ebben érezvén az előrelépés lehetőségét, mi nem fogunk akadályt gördíteni távozása elé. Ez biztos. — Értesüléseink vannak arról is, hogy Krasznait a Mátészalka kerülgeti. Persze kérdés, ő mit akar valójában. Ennek híre eljutott Sényőre? — Nem tudok a dologról, mint ahogy arról sem, hogy valaki is elvágyódna innen. Amint azt elnökségünk deklarálta (és ezt a játékosok felé is kinyilvánítottuk): valamennyien tiszta lappal indulnak, s tiszténél fogva az új edző hatáskörébe tartozik annak eldöntése, kivel akarja folytatni a munkát. — Szóba jöhet a kapcsolatfelvétel a két megyei NB ll-es együttessel? Felmerült a játékoscsere gondolata? — Szeretnénk kihasználni azt a lehetőséget, amit ők felkínáltak. Legalábbis olyan szinten, hogy megkeressük a Tiszavasvárit és a Nyíregyházát, érdeklődni kívánunk afelől, mennyire komolyak azon elképzelések, melyek a különböző fórumokon nyilvánosságot kaptak. Ha kölcsönös kompromisszumok köttetnek, szívesen tárgyalunk velük. Azt hiszem, az elmúlt fél év bebizonyította: az NB IlI-ból nem tudtunk meghatározó embereket igazolni, így nagyobb az esélye annak, hogy más irányba tapogatózva haladjunk. Mivel az említett csapatoknál nagy a választék, a létszám, akik kevés alkalommal léptek pályára, nagyobb segítségünkre lehetnek, mint akiket esetleg kinéztünk a harmad- osztályból. — A játékosok bevonásával lezajlott eszmecserét követően leszögezhető, hogy Sényőn hitet lettek az NB II mellett? — Mindenképpen! Mutasson nekem olyat, aki — legyen az kártya, lóverseny vagy bármilyen sportág—előre lemond a győzelemről. Ez képtelenség. Ennek ellenkezőjét feltételezni egyfajta primitívségre vall! Meg sem fordult a fejünkben, hogy feladjuk...! (így legyen! És még valami. Sényőn soha nem reklámozták, eleddig ki sem bukott: midőn a feljutás visszavonhatatlan ténnyé magasztosult, a pezsgősüvegek tartalmát még ki sem hörpintet- ték, a polgármesteri hivatalban megcsörrent a telefon. A vonal túloldalán a Szegedi VSE képviselője jelentkezett. Az úriember azon melegében üzletet ajánlott: a nevezési jog átadása-átvétele, annak módja izgatta. A válasz kategorikus nem volt!) Koncz Tibor Pehely Zoltán Botrány Johannesburgban Sok a sérültje a labdarúgó Afrikai Bajnokcsapatok Kupája döntőjében történt szurkolói összetűzéseknek. A dél-afrikai és az elefántcsontparti bajnok mérkőzésén akkor szabadult el a pokol, mikor a délafrikai csapatkapitányt — egyébként szabályos szerelése után — kiállították. A dél-afrikaiak üvegekkel és más tárgyakkal dobálták meg az elefántcsontparti szurkolótábort. A mérkőzés húsz perc múlva folytatódott, ugyanis addigra a dél-afrikai Orlando Pirates játékosainak sikerült lecsillapítani közönségüket. Az Orlando és az elefántcsontparti ASEC csapatának mérkőzése egyébként 2-2-es döntetlennel ért véget. A labdarúgó CAF Kupa döntőjében, második mérkőzés: Etoile Sportif du Sahel (tunéziai)—Kalloum (guineai) 2-0 Mivel az első mérkőzésen 00-ás döntetlen született, a Sahel 2-0-ás összesítéssel elnyerte a kupát. Továbbjutott a ZTE Magyar Kupa, nyolcaddöntő, visszavágó: Fehérvár Parmalat FC—Zalaegerszegi TE 0-2 (0-0) (összesítésben: 2-3) 1995. december 4., hétfő 15 Szezonvégi mérleg, NB III Tisza csoport Nagykállói realitás: második hely! 2. Nagykálló 15 10 2 3 32-17 32 Fél évvel ezelőtt bizonyára kevesen gondolták volna, hogy a szabolcs-szatmár-beregiek versenyében a Nagykálló fogja elvinni a pálmát. A nyári hetedik helyezés után Kaszab István helyét Boda Mihály foglalta el a kispadon, aki változtatásokat ígért. Offenzívabb játékról beszélt, aztán... Mindjárt az elején vereség Szikszón, Kisvárdán, négy forduló után csak négy pont lapult a kallóink tarisznyájában. Aztán megtudtuk: ez a bemelegítés volt, a főműsor csak eztán következett. Nyolc héten keresztül maradt veretlen a Boda-legénység, miközben a nagy favorit Tiszafüred sem bírt a káliéi veszedelemmel. A rekordok könyvébe való a vámospércsi 8-0-ás siker és Vágó Zoltán 7 találata. Az utolsó 3 forduló ismét „hibátlan” volt, így a kallóink a második helyről várják a tavaszi folytatást, amikorra egy még össze- szokottabb, még határozottabb Nagykállót vár a szakvezetés. De erről beszéljen Boda Mihály! A Uj elképzelések, avagy az átállás nehézségei — így, utólag milyennek értékeled a nyári felkészülést? — Mint köztudott, akkor lettem a csapatjátékos-edzője, és némileg új arculatú együttest akartam kialakítani. Támadóbb szellemű játékra vágytam, és módszereim ekkor még szokatlanok voltak a társaságnak, de mindenki partner volt az átállásban. Az volt a célom, hogy olyan csapatot építsek, amely sokat és gyorsan fut. Ehhez kellett egy adott állóképesség és az, hogy a játék jelentős részében bevethető legyen az igen tempós futás. Pörgős, robbanékonyságra ösztönző tréningek voltak ezek. — A játékosok hogyan reagáltak az elképzeléseidre?. —Az átállásra ráment az első négy meccs. A fiúknak furcsa volt a szisztémánk, többek között az, hogy nyolc ember támad, és hátulról nem passzol- gatva, hanem sprintben zárkóznak fel az emberek. Szikszón erőlködtünk, az MVSC-t csak lelkesedéssel vertük meg. Kisvárdán megint nem tudtuk felvenni a ritmust. — Arra is panaszkodtál, hogy kevesen vagytok a keretben, túl sok az ifísta. — Mi 18-an vagyunk Kaszab Pistával és velem, de mi ketten keveset szerepeltünk. Többen valóban nem álltak olyan szinten, hogy stabil játékosok lehettek volna, és volt, akit sérülése hátráltatott. — Mi hozta meg a fordulópontot? — A Balmazújváros elleni győztes mérkőzés. Ellenfelünk talán lenézett minket. — Ekkorra kristályosodtak ki a kéréseid a játékosokban? — Igen, és az is magyarázat, hogy ha olyan csapattal játszunk, amely elvileg erősebb, mint a mienk, akkor jobban összpontosítunk. A Balmazújváros ellen már úgy futballoztunk, ahogy elképzeltem, mindenki tudta a feladatát, másrészt jó baráti társasággá értünk. Van egyébként egy grafikonom, amely az ötödik mérkőzés után folyamatos emelkedést mutat. — Gondolom, igen jó emlék a Vámospércs elleni 8-0. A veterán Vágó ekkor 7 gólt — összesen 14-et—szerzett, és a világért sem akarom elvitatni az érdemeit, de ez a mezőny kritikája is. Hogyan látod ezt ' — A kor csak Magyarországon számít ilyen mereven kornak. Olaszországban, Spanyolországban, Németországban nyugodtan eljátszanak 36—38 éves emberek. Nálunk a fiatalítás fontosságát hangsúlyozzák, de ezt csak egy darabig lehet, szükség van a tapasztalt labdarúgókra. Zoli emberileg is hasznára van az együttesnek, jó, hogy van egy ilyen emberünk, olyan ő, mint egy főnök. Egyébként a vámospércsi meccsünk — annak ellenére, hogy Vágó egymaga 7-szer volt eredményes — jó példa a csapatjátékunkra, ugyanis 6 találatunk is széleken vezetett akciót követően született. — Az őszi produkción az is megfigyelhető' hogy amikor biztosan vezetett az együttes, a siker tudatában leállt, és erre majdnem ráfázott. EmlítBoda Mihály: „Szükségünk van még egy fél évre hetem itt a Nyírbátor vagy a Baktalórántháza elleni összecsapást. — Nézd, fiatal az állományunk, és én ennek nagyon örülök. Három idősebb játékost kivéve 25 éven aluliak a mi futballistáink. Valahol itt Sikersorozat — Volt egy igen látványos sorozatotok: nyolc fordulón keresztül veretlenek maradtatok. Hogyan lehetett motiválni a fiúkat, miközben „dőltek” a pontok? Nem volt-e nyomasztó ez a sorozat? — Ez egyenesen spannolta a legénységet, a többség ettől csak feldobódott. Igaz, volt egy-két játékos, akikkel ilyen problémák voltak, de nem az ilyenek voltak többségben. — A nagy menetelést a mádi vereség szakította meg... — Döntő volt, hogy Vágó Zoli nem léphetett pályára, meg is éreztük a hiányát. Adódott négy ziccerünk is, de nem volt egy olyan idegzetű emberünk, aki gbban a szituációban vezér- egyéniséggé tudott volna válni. — Korábban azt nyilatkoztod, hogy a káliói göröngyös talajhoz az ellenfelek nem tudkereshető a magyarázat. A Nyírbátor ellen már 3-0-ára vezettünk, és a játékosok, szerintem, lezárták magukban a találkozót. A vége 3-2 lett. Vagy akár — ahogy mondtad — Bakta is könnyen egalizálhatott volna. és motiváció nak igazán alkalmazkodni. Ti nyilván már kiismertétek. Tehát esetetekben ez is hozzátartozik a hazai pálya előnyéhez? — Tulajdonképpen igen. Mi már hozzászoktunk a körülményekhez, és a káliói valóban nem olyan jó pálya, mint a rakamazi vagy a balmazújvárosi. De ez csak időszakos előny, hiszen nem mindig egyforma a talaj minősége. — Négy kiállítást szedtetek össze a 15 fordulóban, és a sportszerűségi táblázat másodikfelében tanyáztok. Mi erről a véleményed? — A négy piros lapból kettőt fegyelmezetlenség miatt kaptunk, míg a másik kettő jogosnak tűnt. Spisákot kétszer, Polonkait és Vágót egyszer küldte idő előtt zuhanyozni a játékvezető. Zoli nem jutott volna erre a sorsra, ha kevesebbet és halkabban beszél... Okkal-joggal mosolyog a káliói trió. Balról jobbra: Nagy Tamás szakosztályvezető, Boda Mihály játékos-edző és Papp Sándor elnök Ahogyan a kispadról látszott... — Vegyük sorra röviden a játékosállományt. Kivel menynyire voltál megelégedve? — Az elsőszámú kapusunk, Cziotka Gabi — aki a második a rangsoromban — kiváló edzésmunkát végez, emberileg is dicsérhető, kifogástalanul koncentrál. Tartaléka, Pók Csabi megértette, hogy második ember, amíg Cziónak megy, nem változtatok ezen a poszton. Balogh Zolinak eleinte furcsa volt az új játékrendszer, de később céltutatosan azt csinálta, amit kellett. Őt a harmadik legjobb emberünknek értékeltem. Horváth Józsitól, egyik emberfogónktól azt kértem, csak a párjával foglalkozzon, mindig egy centire legyen tőle. Nehezebben lendült bele, de a végén szinte átjátszhatatlan lett. Balázs Attila a másik emberfogónk. Ő fiatal, hullámzott a produkciója. Polonkai Laci igazi futóember, minden edző álma az ilyen típusú labdarúgó. Jó futballista, de még jobb lehet. A középpályán játszó Spisák Zsoltival egy gondom van: keveset jár edzésre, mert dolgozik. így, sajnos, gyenge az erőnléte. Tóth Zoli kulcsember, mindig hozta a maga átlagát, állandóan lehetett rá számítani. Amikor Lengyel Ágostont idehoztuk, többen kiritizáltak minket. Világos, hogy fiatal, bohém, de meghatározó tagnak bizonyult, elégedett vagyok vele. Boross Gyuszi rutinos játékos, több helyen bevethető. Vágó Zoli fantasztikus teljesítménye önmagáért beszél, ő volt a legjobb emberünk. Szilágyi elöl játszik, de csak egyszer volt eredményes. Nem pörgött fel úgy, ahogy kellett volna, lustább, de lehet, hogy én vagyok ebben a hibás. A csereemberek közül Kígyósi sokáig sérült volt, Kulánda Tibi és Zsolti általában megvalósította, amit kértem tőlük, Heczel rutinjával segített, míg Kaszab Pista is beugrott, ha kellett, hiszen az erejével sem volt probléma. Én pedig már — hál’ Istennek — nem férek be ebbe az együttesbe. — Szép eredmény ez a második hely, de fennáll a veszély, hogy távoznak a meghatározó emberek. Végezhet-e nagy „rombolást” a tél? —- Azon vagyunk, hogy megtartsuk játékosainkat, de ha valaki magasabb osztályba kíván távozni, megértjük. Mindenesetre még a folyamat elején tartunk, kell még egy fél év, amíg teljesen összeér a gárda. — Nézelődtök-e felfelé a tabellán...? — Almaimban erre gondolok, de maradjuk a realitásoknál! Csiky Nándor
