Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-04 / 284. szám

UJ KELET Őrizd meg az egészséged! A DOTE Egészségügyi Főiskola harmadéves védő­nőszakos hallgatói gondoltak egy merészet, és úgy döntöt­tek, a száraz elméleti tanórák helyett a gyakorlatban próbál­ják ki, hogy mit tudnak. Ke­restek — és találta’k is — olyan oktatási intézményt, ahol szívesen fogadták őket. A nyíregyházi Benczúr Gyu­la Általános Iskola vezetője lehetőséget adott, hogy az egészséges életmódra nevelés elméletét a gyakorlatba átül­tethessék. Idén novemberben már a második egészségneve­lési napot tartották az iskolá­ban. Nem a szokásos, az évti­zedek alatt megszokott téma­köröket választották elő­adásaik és foglalkozásaik alapjának, hanem a minden­napi életből mentett példák­kal mutatták be a tíz-tizen- négy éves gyerekeknek, mit nem szabad, illetve mit kell tenniük ahhoz, hogy egész­ségüket minél tovább meg­őrizhessék. Beszélgetéseik (valójában nem szigorúan vett előadások voltak ezek) témájaként a pu­bertáskori változásokat, a drog és az alkohol hatásait a fejlődő szervezetre, a korsze­rű táplálkozást, a fogápolást és a személyi higiéniát, vala­mint a dohányzás egészséget romboló hatását jelölték meg. Lehet, hogy egyeseknek fur­csán hangzik, de társaloghat­tak a hallgatókkal a szexről és az AIDS-ről is. Az elő­adások anyagából a végén vetélkedőt tartottak. A díjak — stílusosan — gyümölcsök voltak. (Hogy a tantestület példát mutasson, megígérték, ezen a napon nem gyújtanak rá. Arra vonatkozóan nincse­nek információink, sikerült- e ezt betartaniuk.) A főiskolai hallgatók el­mondták, hogy a kis korkü­lönbség ellenére a gyerekek figyeltek rájuk, csak a nyol­cadikos fiúk vihogtak egy ki­csit, amikor a szexről beszél­gettek. Azt is elmondták, hogy a védőnőknek az „élet sűrűjében” jobban benne kell lenniük, ezért is jók az ilyen gyakorlatok. Az egész nap mérlegét megvonva sikeresnek tartot­ták kezdeményezésüket, és megígérték, lesz folytatása a napnak. Esetleg nem ilyen kampányjelleggel, hanem heti vagy havi rendszeresség­gel szeretnének az általános iskolásokkal találkozni. —sch— O lyan szorosan nyomja arcát az ablaküveghez, ] hogy már szinte fáj. Lehele- I tének fellege hol eltakarja, hol | lassan szétpárologva látni en- | gedi a messzin hunyorgó fé- ! nyékét. Szindbád éjféli napkeltét vár. A láthatáron feltűnő sár­ga derengést, amely új napot, új életet ígér. A város fényeit áhítja, az utcai lámpák bátran égbe szökő, ám halovány su­garait. Az igazi hajnalok ba­rangolásában hányszor és hányszor pillantott fel örök társaira, a kis téri kendalá- berekre. Várta, kacsintásuk, hunyorgásuk mikor jelzi, itt az óra, itt a reggel, éjszakák vándora, menj, bújj el, nincs, ki kíváncsi lenne rád a nap alatt. Am messze még a híd, ahol autók csóvája hasít a korom­égbe, messze még az út, amely széles sávjaiban nyeli- köpi hű és hűtlen utazóit, és amelynek fényárja messzire hirdeti a várost. Zakatol alatta a postavonat, egyetlen személyvagonjában hatodmagával húzza fázósan össze a kabátját. Csak most veszi észre azt a két kutató szemet, amely már ki tudja mióta próbálja elkapni tekinte­tét. A férfi csendesen kérődzik egy rágógumin, versbe illőn jámbor. Ahogy egymásba kul- csolódik pillantásuk, mosolya széles vigyorba ugrik, hanyag fekvéséből rögtön beszélősre kapja tartását. — Na, végre, Öreg, felébred­tél! Nagyon odavagy, hogy még meg sem ismersz! I Kultúra Dr. Németh Péter előadása A honfoglalásról A nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója, dr. Németh Péter előadást tartott a TIT székházában, melynek témája a honfoglaláskori leletek ásatásainak története volt. Elmondta, hogy négy északkeleti megye létrehozta a Tokaj Alapítványt, amely a millecentenáriumi megemlékezések fényét kívánja emelni a keleti végeken. — Az országban Nyíregyházáé a második legnagyobb honfoglaláskori gyűjtemény, azonban ez az anyag jelenleg Miskolcon van. Budapesten, a Nemzeti Mú­zeumban március 15-étől tekinthető meg a kiállítás, melyet Göncz Árpád nyit majd meg — mondta az előadó. A millecentenáriumra meg­jelenő katalógusban Németh Péter írta meg a honfoglalás­kori kutatások történetét. Az ünnepi kézikönyv több mint ezer képet tartalmaz, ára 4500 forint. A történeti vissza­emlékezés témájára térve, el­mondta, hogy a lajosmizsei Benepusztán a pásztorok 1832- ben honfoglaláskori tárgyakat találtak. A lelet korának beazo­nosításakor az segített, hogy közöttük Berengár király pén­zei is szerepeltek. Ez volt az első honfoglaláskori régészeti lelet, melyet a galgóci első tar­solylemez, majd a szolyvai tar­solylemez követett. Szabolcs megye sem maradt el a feltá­rásban, 1868-ban megalakulta Szabolcs Vármegyei Régésze­ti Egylet. Első leleteik Bal- kányból, Bökönyből és Kál- lósemjénből származtak. Az első honfoglaláskori temetőt 1870 áprilisában tárta fel Rom­mer Flóris és Jósa András. Az Érpatakon (régi nevén Hugyaj) talált tárgyak ugyan szegénye­sebbek a korábbi leleteknél, mégis nagy jelentőségűek, mert köznépi eredetűek. A korai magyarság házait Méry István tárta fel 1952-ben. Ez Rázom faluban történt. Dienes István volt az első képzett régész, aki ásatásokat végzett Bashalmon, és 1957-ben három honfog­laláskori sírt tárt fel. 1958-ban ásta meg a másik bashalmi temetőt, ahol rendkívül sok tár­jébe, és kész! Már nem félsz semmitől. Rettegsz. Az ukrán meg az orosz Don Pedrók a ka­szinóba járnak, a piacon a kí­naiak és az oroszok gyéklelik egymást, az utcákon taknyos kölykök az orrod előtt nyom­ják fel az autódat vagy levág­ják a kisöccsük fejét. A gyere­kedet megerőszakolással zsa­rolja egy iskolatársa, a másikat 1995. december 4., hétfő 9 Rakamaz-Strázsadombi dűlő. gyat sikerült rekonstruálnia, többek között az első teljes övét, az első veretes tarsolyt és ami talán a legfontosabb, az első honfoglaláskori hajfona­tot. 1974. április 22-én Raka- maz határában fantasztikus le­letre bukkantak. Sajnos a helyi lakosság széthordta és tönkre­tette a legszebb honfoglaláskori temetőt. A megmaradt kincsek között van egy gyönyörű halot- tilepel-maradvány színarany ál­arcbetétje, egy veretes tarsoly, egy arany szablyamarkolat és egy aranykoptató. A szablya kétharmad részét ugyan ellop­ták, de a maradék egyharmad is büszkesége a gyűjtemény­nek. Ezeket már Németh Pé­tud dévajon, tud halálosan si­mulni. Feledve az ölelést, barátin hátba veregeti útitársát, s alighogy lépésre csendesít a vonat már nyitja is az ajtót, hol- mijába kapaszkodva ugrik, nem bánja, hogy lába bicsak- lik, sár fröccsen, de megérke­zett, igen, megérkezett. Alig találja meg a kijáratot, a rengeteg lépcsőt le s fel, nem Ölelő karokban Szindbád nehezen tudja a lá­tóhatárról visszacsalogatni gondolatait, s köztük kutatkod- va emlékképet társítani a figu­rához. De hiába. Kelletlenül áll fel, s viszonozza az ölelésre kí­nált karokat. Csak úgy tisztes­ségből ő is meglapogatja a má­sik hátát, egy apró szorítás­sal jelzi, hogy mennyire, de mennyire örül. Aztán felléle­gezve bontakozik ki, huppan székére és próbálja érdeklődő pillantásokkal a másikat be­szédre bírni. — Hej, te, nem tudod, hova jössz haza! Annak idején csak kiléptél a kocsmából, ha két ci­gány megmártotta egymásban a kését. Ma meg? Ólmot a fe­habzó szájjal találod a klotyón. Mentősöktől hallom, hogy va­lami kis gimis buzi srác kibu­kott az AIDS-vizsgálaton, a fő­iskolán is tudnak vagy négyről. De erről nincs egy nyikk se, érted? A nők meg... áh, mind kurva... csak a zsebed legyen tele, a többi le is száradhat... Szindbád már csak elsuhanó feketeséget lát, s mint diadalív alatt, most zötyögnek át a fe­lüljáró árkádján. Már nem hall­ja a rémségek dalát, a fekete és egyre feketébb világ siratását. Ő a fényekre áhítozik, ő szeret­ni akar, szeretni egy régi ked­vest, ezt a várost, amelynek minden porcikáját cirógatta már, amelyhez tud esdeklőn, tudja mire vélni, visszahőköl a pályaudvarba lépve, ember ember hátán, éjjeli menedék­hely izzadt kosz szagával, vér­eres tekintetekkel. Taxiba vágja magát, kéjesen ízlelgeti a címet. Istenem! Két éve ablakot nem nyitott ott sen­ki, ugyanúgy találja majd a fel­döntött vizespoharat, a szék karfájára dobott törölközőt, az utolsó reggeli csigára aszaló­don kenyérhéját, mert akkor menni akart, menni messze, de azonnal... — Háromszázhúsz! Kér számlát? Szindbád nem érti a szavakat. Mennyi? Mit kér? De nyúl a tárcájáért... Tarsolylemez tér vezetésével ásták ki a ré­gészek. Az előadó említést tett az autópálya építésével kapcsola­tos munkálatokról is. A Jósa András Múzeum régészei a Nyíregyházáig vezető 100 ki­lométeres szakaszon 89 lelő­helyet találtak. Az igazgató úr elmondta, nagyon reméli, hogy jövőre aláírják a Barabásig menő szakasz szerződéseit is, mert az ebből származó tá­mogatás összegéből jut pénz a múzeumi infrastruktúrára is. A remek stílusú és élvezetes előadásnak szépszámú hallga­tóközönsége volt. Palotai Szóval ilyen sokat ér egy I baráti ölelés. Néha mindent. | Pénzt, nevet, otthont. Sehol J a tárca, sehol egyetlen iga- ] zolvány, sehol a kulcs. A ta- ■ xis elfogad két originál cső- ; magolású inget, sajnálkozik I még egy kicsit, de siet, mié- j lőtt Szindbád visszakérné az 5 egyiket. A kaputelefonon szinte valamennyi név új. Csak az öreg Zsugás Dezső ma­radt. Hacsak meg nem halt s a gyerekei ki nem adták másnak a lakást. Nem csön­geti fel, nem csönget fel sen­kit. Erre a hajnalra várt, akkor most már látni akar­ja! • • U dvöz légy váro­som! El vittem a múltadból egy darabot, elvittem innen megannyi arcot, s nézd, a messzi honban oly sokat bámult képmások már csak darabjaira hullott fotográ- fok, felismerhetetlenül ösz- szegyűrve. Hazajöttem, s még nem hagyod, hogy otthont leljek. Meglopta­lak, megloptál! De ha nem is hívsz, küldeni ne küldj! Tapolcai Zoltán Kétszázezer ajándékba A Microsoft Magyaror­szág akciót indít a megyei és a fővárosi könyvtárhálóza­tok megsegítésére. A Microsoft felajánlja, hogy minden olyan megyei könyvtár számára, amely a Road-show két hetében — (december 8-áig) — olvasó­inak számát 950 új beiratko- zóval növelni tudja, Micro­soft multimédia szoftvercso­magot ad ajándékba mintegy 200 ezer forint értékben. Magánszemélyek a szoká­sos beiratkozási díjért csatla­kozhatnak az akcióhoz. Ezek az összegek azonban általában jelképesek, ezért a Microsoft a vállalkozókhoz és a vagyo­nosabbakhoz fordul: váltas­sanak olvasójegyet legalább kétezer forintért vagy többért! A várható tömeges jelent­kezések gesztusának viszon­zásául a Microsoft felajánl­ja, hogy a legalább kétezer forintot befizetett személyek vagy vállalkozások között kilencvenöt Office '95 szoft­vercsomagot sorsol ki de­cember 8-án az Országos Széchenyi Könyvtárban. Igény szerint A jövő tanévet előkészítő munkaértekezletet tartottak a közelmúltban a nyíregyházi 110. Számú Ipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézetben. Mike András igaz­gatóhelyettes a tanulókat fog­lalkoztató gazdasági szerve­zetek képviselőinek elmond­ta: az Országos Képzési Jegy­zék hiányában a ’96/97-es tan­évben a nyolc osztályt végzett tanulók számára a régi szerke­zetben, a régi szakmák elneve­zésével indítanak osztályokat. Az iskola a gazdasági szerve­zetek igényeihez mérten vesz fel szakmunkástanulókat A ta­nulók gyakorlati idejüket az in­tézet tanműhelyében töltik, de a fogadó cégeknek és mesterek­nek jogukban áll a gyerekeket akár névre szólóan is igényelni az intézménytől. Akik a jövő tanévben indu­ló szakmára tanulót kívánnak foglalkoztatni, december 31- éig kell eljuttatniuk visszaiga­zolásukat az iskolának. A szakképzési törvény értelmé­ben csak olyan helyen szer­vezhetik meg a tanulók gya­korlati oktatását, ahol együtt­működési megállapodás jön létre az iskola és a gyakorlati oktatóhelyek között. A koráb­ban érvényben álló — a szülő számára kiállított — fogadó­nyilatkozat tehát már szükség­telen. A szakképzési törvény legtöbb bizonytalanságot oko­zó rendelkezése szerint három, a gyakorlat szerint két lehe­tősége van a szakmunkástanu­lónak a gyakorlati idő letölté­séhez: vagy az iskola tanmű­helye veszi fel, vagy a már említett szervezetek foglalkoz­tatják. A harmadik lehetőség szerint tankötelezettséghez kötött tanulói jogviszony ala­kul ki. Ez viszont jelentősen le­szűkíti az elsős-másodikos di­ákok képzési esélyeit, hiszen az őket fogadó cég csak a ti­zenhat év feletti tanulókkal köthet ilyen szerződést. Orosz Edina

Next

/
Thumbnails
Contents