Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-29 / 304. szám
UJ KELET Biogazdálkodás 1995. december 29., péntek 5 Szent őrület A nyíregyházi piaccsamok- ban jól elhelyezett tábla hívja fel a figyelmet, az ott árusított portékák egy része biotermék, de a többi áru is a reformélelmiszerek kategóriájába tartozó. Nánási László árusítótól megtudtuk, hogy feleségével, Judittal az Ökocentrum boltját működtetik a Szarvas u. 5—7. szám alatt, a fran- chise-hálózat formájában. Az üzlet másfél éves múltra tekint vissza, a piaccsamoki „kitelepült tagozat” egy éve áll a vásárlók rendelkezésére. Az országban tíz hasonló üzlet működik, az első éppen itt, Nyíregyházán nyílt meg. A megyében a közelmúltban újabb Ökocentrum-bolttal gazdagodott a hálózat, Mátészalkán is megtalálhatók már e biotermékek. Nánási László és családja már nyolc éve vegetáriánus, az egészséges életmódot, következésképp az egészséges táplálkozást hirdetők táborába tartozónak vallják magukat. Az egykori NB I-es nyíregyházi röplabdá- zó életfilozófiájának tekinti az egészséges életmódra nevelést, a biotermékek piaci megjelenését, a biogazdálkodás elterjedését. Olaszországi útja során fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy megpróbál maga is a nyugati országokban oly keresett biotermékek hazai forgalmazásával foglalkozni. Nagyon sokat kocsikázott, míg összejött a dolog, az áru felkutatása rengeteg időt és energiát emésztett fel. A jelenlegi biotermékek mintegy húsz százalékát teszik ki az árukészletüknek, az induláskor ez az arány felefele volt. Sajnálkozva veszi tudomásul, hogy megyénkben nagyon kevesen foglalkoznak még e „természetes” termesztési móddal, pedig itt a feltételek azt követelnék, hogy minél többen megpróbálkozzanak vele. Ő a standjára szívesen kiteszi a hozott árut. Mint mondja, főleg a friss zöldségfélékből érez hiányt, amely a biogazdálkodás szabályainak megfelelően ellenőrzött területről, ellenőrzött termékként származik. A vásárlókkal, érdeklődőkkel gyakran szóba elegyedik az „ügyért”, amelyre minden szabad ideje rámegy. Ő elkötelezettjévé vált a biomozgalomnak, s ez, saját megfogalmazásában sem más, mint „szent őrület”. Mi a natúr- vagy biotermék? A natúr- vagy biotermékek olyan kiváló minőségű élelmiszerek, amelyek egyre inkább „túlélési élelmiszerekké” válnak a globális környezetszennyezés és a növekvő károsanyag- terhelés jelenlegi időszakában. A natúr- vagy biotermékek üzleteiben természetesen sokféle áru van, így zöldségféle, gyümölcs, tej, kenyér, száraz tészta stb. Azonban már jelenleg is elkülöníthető a kemizált tömegtermelésből és az ellenőrzött biogazdálkodásból származó áruféleség. Ez a minősítés különíti el a natúrtermékeket a hagyományosan előállítottaktól. 1993 januárjától a Közös Piac (EWG Nr. 2092/91) rendeleté szabályozza az EK egész területén, hogy mely termékek jelölhetők és árusíthatók „biológiai” jelöléssel. A natúrélelmiszerek szigorú minőségi követelményeknek felelnek meg, így többek között: — teljes értékűnek kell lenniük, azaz tartalmazzák az összes értékmeghatározó táp- és életfontosságú anyagot a lehető legnagyobb mértékben, — természetes állapotúak; csak a szükséges mértékben feldolgozott (aprított, felhevített, konzervált) és mentes a kémiai-szintetikus élelmiszeradalékanyagoktól, — ellenőrzöttek; a natúrkonyha biotermékeinek előállítása és feldolgozása szigorú feltételek alapján megy végbe, amelyek ellenőrzését elismert intézmények végzik. Az őáltaluk alkalmazott tanúsítvány, bélyegző garantálja a fogyasztó számára a termék valódiságát, minőségét, — környezetbarát, vagyis az előállítás, a feldogozás és az értékesítés során nem szennyezheti vegyi anyag. Ennek alapja a ökológiai gazdálkodás; a költséges és környezetkárosító csomagolás mellőzése; a környezetbarát és energiatakarékos technológiák alkalmazása, a tömeges állattartás elhagyása, a túlzottan hosszú szállítási utak kiküszöbölése. Konferencia a biogazdálkodásról Méreg nélkül A biogazdálkodás kétségtelenül teret nyert, a nyugati országokban tőlünk nagyobb arányban, és időben hamarabb kezdték ezt a fajta természetes gazdálkodási módot. A biogazda igyekszik a talaj, a növény, az állat életét minél kevésbé megzavarni, óvakodik a természet erőszakos megváltoztatásától, evégből tilalmazza a mérgező, maró hatású vegysezrek nyakló nélküli fel- használását. Ehelyett azon iparkodik, hogy a számára kedvező természeti folyamatokat erősítse, az ártalmasakat pedig gátolja. A biogazdálkodás terén, noha egyes nyugati országokkal összehasonlítva valóban számottevő a lemaradásunk, szégyenkezni mégsincs okunk. Ezt példázta egyebek között a közelmúltban a PHARE támogatásával Nyíregyházán megrendezett bioprogram, az Oba- nex Kft. és a Jurányi TIT Centrum közös előadói konferenciája. A biotermesztés talajbiológiai alapjairól dr. Helmeczy Balázs egyetemi tanár (DATE) tartott előadást, dr. Gonda István egyetemi docens (DATE) a bioalma-termesztésről beszélt személyes külföldi tapasztalatai alapján, míg a magyarországi Biokultúra Egyesület elnöke, dr. Márai Géza egyetemi adjunktus (GATE) a hazai bioállattartás lehetőségeiről, feltételeiről adott tájékoztatást. Dr. Helmeczy Balázs nem mondott újat a szép számban megjelent hallgatóságnak, mezőgazdasági szakembereknek, viszont a legfontosabbra hívta fel a figyelmet: a jó talajminőségre, amely minden növényi kultúra termesztésének alapfeltétele, s amelyet bevallva-bevallatlanul figyelmen kívül hagytuk az utóbbi időkben, mi több, jóvátehetetlen kárt okoztunk a kizsigerelésével. A kemizálás legfőbb veszélye, hogy egyre durvábban avatkozik a természet életébe. A kezdeti számszerű sikerek fényében időbe telt, míg a szakmai közvélemény felfigyelt, hogy „lezüllik”a talaj, hogy veszélyesen kellemetlen vegyületek (például nitritek) furakodnak a kutak vizébe, hogy mérgező szermaradványok rontják a termékek minőségét. Eközben fajok tűnnek el örökre, a környezet pedig kietlenné válik. Mindhárom előadó tarsolyában szerepelt a szemléletváltozás szükségessége. Erről beszélt dr. Gonda István is, s arról, hogy a biogazdálkodás a régi almásokban már megvalósíthatatlan, az csakis az új ültetvények esetében lehetséges — természetesen megfelelően kondicionált, előkészített talajon. A biotermesztés beruházásigényes, de megéri a befektetés, a többletmunka — mert a jövő útját jelenti minden kézlegyintés, mosoly és aggály ellenére is. Hasonlóan szenvedélyesen érvelt, meghökkentett, elkötelezettségről és felelősségről szólt az egyesületi elnök-szakember, Márai Géza is. A számok tükrében elmondta, hogy az Európai Unió területén jelenleg 1,3 millió hektár területen folyik biotermesztés. Németországban 250 ezer, Franciaországban 200 ezer, míg a jóval kisebb Dániában például 12 ezer hektár a terület nagysága. Magyarországon 15 ezer hektár az ellenőrzött föld, ezzel a kis európai országokhoz hasonló területtel harmonizálunk. Ez annál is inkább fontos, mert a biogazdálkodást a Közös Piac (EWG Nr 2092/91) törvényben szabályozta az EK egész területén: első lépésben a biotermék termelésére, ellenőrzésére és jelölésére vonatkozó előírásokat fektették le, és rendelet határozza meg, jelölhetők és árusíthatók-e „biológiai” jelöléssel. A törvény- alkotók célja elsődlegesen a biotermék, mint új minőségi kategória megalkotása volt. A Biokultúra Egyesület 13 éve működik Magyarországon, Közép-Európában első- kénti megalakulással. Ma már saját ellenőrzési árualappal vehet részt a nyugati piacon, amely komoly elismerést jelent. A biotermésztés ugyanakkor munkahelyteremtő is, hiszen lényegesen több kézimunkát igényel, mint az iparszerű nagyüzemi termelés. Európához tartozva érthető, ha ott szeretnénk fölöslegeinket értékesíteni. A kínálati piacokat mi aligha fogjuk mennyiségi termelésünkkel megrengetni. Az ellenben elképzelhető, hogy egyes kiváló minőségű különlegességeknek, az úgynevezett hungaricumoknak (zöldség, fűszer, gyümölcs, ital és egyéb magyaros specialitások) már csak választékbővítés kedvéért is keletjük lesz az igényes vevők körében. S ebből a választékbővítésből kár volna kirekeszteni a biotermékeket. Az előadásokat követően kötetlen beszélgetés formájában kaptak az érdeklődő mező- gazdasági szakemberek tájékoztatást a biotermesztésben rejlő vállalkozási lehetőségekről. Erről a megye területét felölelő Obanex Kft. képviselői tudtak a tapasztalataik alapján kedvező és hasznos információkkal szolgálni. Az ökológiai gazdaság tíz alapelve: — A talaj termőképességének állandó növelése. — A trágya lehető leggazdaságosabb felhasználása. — Közvetett tápanyagellátás a talaj biológiai aktivitásán keresztül. — Tüneti kezelés helyett az előidéző ok elhárítása. — Az állategészség fenntartása és támogatása egészséges takarmányozással. — Természethez közel álló terméseredmény-növelés. — Állatnak megfelelő „állat- ságos” tartás. — Többoldalú gazdálkodási mód. — A minőség megítélése táplálkozáspszichológiai szempontok alapján. — Egységes egészben való gondolkodás. abból a gyönyörű, érett paradicsomot. A Biokultúra Egyesület elnöke, Márai Géza mesélte a következő történetet a nyíregyházi előadói konferencián: Egyik, fóliasátras termesztéssel foglalkozó—nem biokertész — barátjához látogatott Békés megyébe. A hatalmas sátor alatt szépen termett paradicsomok, paprikák roskadoztak. A beszélgetés közben bejött barátja unokája, és egy mosolygós arcú paradicsomot szakajtón, majd kebelébe törölte, s már harapta volna, amikor a nagypapa szinte magából kikelve a gyerek kezére csapott, kiütve — Nem megmondtam, hogy ebből ti nem ehettek, ott van hátul, a fólia mögött, abból vegyél! — hangzott az intelem az unokának szólva. Mint kiderült, nem, a nagypapa dehogy is sajnálta szeretett unokájától a nevető paradicsomot, csak éppen az vegyszerrel volt kezelve. A család házi fogyasztására a fólia mögötti, vegyszermentes bioparadicsom szolgált. A piacra kerülő paradicsomra pedig nyugodtan mosolyoghatnak az anyukák, akik drága pénzen vett finom falatokat kínálnak otthon gyermekeiknek — mit sem sejtve az egészről. Arról, hogy ezzel akaratlanul is éppen Hófehérke gonosz mostohája szerepét játsszák. Biogazdakönyvek A Leben und Umwelt Alapítvány magyar—német közös kiadásában ez ideig három kötet jelent meg. A Biogazdakönyvek első kötete német és magyar szerzői csoport munkája. A hazai szerzők a termőterületek kiválasztásáról, a biodinamikus gazdálkodásról, vetésforgóról, faj- és fajtaválasztásról, a trágyázásról, zöldtrágyázásról szólnak. Az indító kötet Az árutermelő biogazdálkodás alapjai címet viseli. A második kötet címe: Szántóföldi és kertészeti növénytermesztés, a harmadiké pedig az Állattartás, feldolgozás, géphasználat. A könyvek kötetenkénti ára 415 forint, s a Biokultúra Egyesülettől szerezhetők be. Az oldalt írta: Lefler György
