Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-28 / 303. szám
12 1995. december 28., csütörtök Filmvilág UJ KELET Háromrészes visszaemlékezés A tizedik múzsa századik születésnapja Első rész Éppen száz éve, 1895. december 28-án a párizsi Grand Café portája fölött óriásplakát hirdette: „A Lumiére fivérek kinematográfja, belépti díj egy frank”. Amikor a kávéházban lekapcsolták a villanyt, Antoine Lumiére a fiai által szabadalmazott géppel levetített egy állóképet a lyoni Place des Cordeliers-ről. — Ezért kellett idejönnünk? — méltatlankodtak előbb a nagy esemény nézői, majd aztán szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól, amikor a vásznon megelevenedett a tér. „Megindult egy lovaskocsi — idézte fel később egy szemtanú —, aztán újabb lovaskocsik jöttek, és mozogtak a járókelők is. Úgy ültünk ott, mintha villám csapott volna belénk.” Az első nyilvános mozgóképvetítésnek nem volt nagy kasszasikere, mindössze harminchárom jegy kelt el. De híre ment a dolognak, és hamarosan naponta kétezer jegyet adtak el. Napi tizennyolc vetítést tartottak, de ezzel sem tudták kielégíteni az igényeket. A rendőrséget kellett kihívni, hogy féken tartsa a tömeget. Amikor A vonat a La Ciotat állomáson című filmet vetítették, á nézők rémülten felugráltak a helyükről, attól félve, hogy a mozdony halálra gázolja őket. A kinematográf (a mozi) hamarosan átlépte Franciaország határait, 1896 februárjában a londoni lapok szalagcímekben dicsőítették a Lumiére fivéreket. Egy év múltán New Yorkban Félix Mesguich operatőrt diadalmenetben vitték végig Manhattan utcáin, a tömeg kórusban szavalta: „Éljenek a Lumiére fivérek!” Tucatnyi újabb operatőrt képeztek ki hirtelenjében a Lumiére-gyárban, és útnak indították őket Amerika nagyvárosaiba, a világ minden tájára. Néhány hónap alatt a Lumiére-gyár operatőrei nagy mennyiségű dokumentumanyagot halmoztak fel, filmre vettek tiroli táncokat, jávai birkózókat, egyiptomi piramisokat, fürdőző afrikai gyerekeket, rizsaratást Japánban. 1907-re a katalógusuk már 2023 filmet tartott számon. A Lumiére fivérek (August, 1862—1954 és Louis 1864— 1948) már gyermekkorukban eltanulták apjuktól a fotográfia mesterségét. Mindketten igen jó eredményeket értek el Lyon egyik legkiválóbb reál- gimnáziumában. Tizennégy, illetve tizenkét éves korukban, bretagne-i nyaralásuk során egy barlangban fotólaboratóriumot rendeztek be, hogy legyen hol előhívni a felvételeket. Ekkor történt, hogy megesküdtek: együtt fognak tevékenykedni egész életükben, melyet aztán be is tartottak. A közös munka csak erősítette kapcsolatukat, példa erre a magánéletük is: 1893-ban két nővérrel kötöttek házasságot. A két fivér számtalan találmánya közül a kinematográf megalkotása Louis érdeme volt, amely Edison kinetosz- kópjára épült. Edison szerkezetének ötven kilójához képest az új gép mindössze öt kilót nyomott. A perforált, 35 mm-es filmet másodpercenként tizenhat kockás sebességgel továbbította, és lencséje felnagyította a vetített képet. Még egy óriási előnye volt: ugyanazzal a géppel lehetett felvenni és levetíteni a filmet. 1895. február 13-án mindkettejük nevében szabadalmaztatták a találmányt. A következő hónapban Louis és August egy magánvetítésen bemutatták a prototípussal készített első filmjüket (Műszak a Lumiére-gyárban) Párizsban, a Nemzeti Iparfejlesztési Társaságban, s hamarosan további filmekkel álltak elő, köztük A meglocsolt kertésszel. A nyilvánosság előtti bemutatást követően a filmvetítés, a mozi hihetetlen karriert futott be. A Lumiére fivérek olyan örökséget hagytak a világra, amely az ismeretszerzés és a szórakozás egyik legfőbb forrásának bizonyult. A száz év alatt a filmet sokféleképpen ítélték meg, a gőgös lenézéstől a „Gesammtkunst” (művészetek összessége) még gőgösebb felmagasztalásáig. Volt olcsó vásári szórakoztatás és a huszadik század üdvözítő, valódi kifejező eszköze, holt konzervszínház és a modem kor egyetlen érzékeny tükre. Társadalmi szerepét illetően ópium, álomgyár és a „legfontosabb művészet”. A tizedik múzsa. Az első nyilvános filmvetíMásodik rész tés századik évfordulója alkalmából Hamvas Lászlót kerestük meg, akinek ismert közszerepeiből elegendő talán a megyei közgyűlés alelnöki tisztére utalnunk, a fenti tárgykörben való „illetékességét” pedig az adja. hogy több mint A filmes „munkamegosztásban” az idő tájt Karlovy Vary filmfesztiváljai hajszálpontosan megfogalmazták a szocialista országok „közösségén” belüli leosztásokat: kinek miből mennyit kötelező átvenni és bemutatni. Lassan-lassan Hamvas László évtizedig volt a megyei mozizás elsőszámú vezetője, s jelenleg is a Magyar Mozisok Szövetsége ügyvivője. A következő kérdést intéztük hozzá: — Hogyan alakult a mozi sorsa hazánkban, illetve Sza- holcs-Szatmár-Bereg megyében? — Magyarországon viszonylag gyorsan elterjedt a francia Lumiére fivérek találmányának híre, nem kisebb személyiség, mint Jókai Mór révén, aki 1896 elején szemtanúja lehetett a csodának, és sajtótudósításban számolt be róla. A millenium lázában égő ország befogadó volt minden szenzációra, s még abban az évben Pesten megnyitották az első hazai mozit. Nyíregyházán először 1904-ben találkozhatott a közönség a kinematográfiái; a későbbi „mozi” elnevezést Heltai Jenőnek köszönhetjük. Az első nyíregyházi mozit, a Diadalt csakhamar újabb három követte, s ahol villany volt, azokon a településeken nem maradtak „csoda nélkül” az emberek. Az elektromosság térhódításával együtt a mozi is kezdett általánossá válni az 1950-es években, annál is inkább, mert a film kultúrpolitikai missziót töltött be. Tanmesék voltak e filmek, erősen átitatva azokkal az eszmékkel, amelyeket a kor megfogalmazott magának. A népi demokratikus filmek korszaka volt. azonban az első francia és olasz filmek is megjelentek, majd egy indiai film következett, s így szélesedett a kör. A hazai mozikban az amerikai döm- ping a nyolcvanas évek végére tehető. A mozizást az állam jelentős támogatásban részesítette, a szovjet filmek külön preferálása sem tartozott a hétpecsétes titkok sorába. Az állami dotáció megszűnése viszont egy teljesen új helyzetet teremtett, átalakításokat tett szükségessé. A korábban szinte minden település alkotta mozihálózat a gazdaságosság igénye alapján egyre gyérült, 1986-ban már csak 90—100, míg jelenleg 32 mozi alkotja. Az egykori megyei moziüzemi vállalat 756 dolgozót számlált, a vállalat központjában 115- en voltunk, a jogutódnak számító Nyír-Cinema Kft.-nél most mindössze heten vagyunk. Tény, hogy a mozik fenntartása, működtetése nem olcsó mulatság, támogatásra szorul, hiszen egyetlen film leutaztatása manapság 3600 forintba kerül. A Nyíregyháza léptékű városokban még nyereséges lehet a mozi, az ettől kisebb településeken már nem. A megye egyébként még viszonylag ellátott területnek számít a 32 mozijával, Nógrád, Békés, Tolna és Zala megyék közönsége mindössze egy vagy két filmszínházat látogathat. — Milyen a filmszakma szervezeti rendszere? —A filmek készítését a filmgyár és a rátelepülő stúdiók végzik. A stúdiókban különféle rendező szempontok érvényesülnek, mára meghatározó számukra a szponzorok, alapítványok, cégek támogatása. A nyolcvanas évek végén 35— 40 hazai film készült évente, ez a szám a rendszerváltás idejére 10—12-re csökkent, most ismét feljövőben van, évi 30 körüli filmet mutatnak be. Aztán vannak a filmforgalmazók. Budapesten az információs vetítéseken, az úgynevezett muszterkópiákról eldöntjük, hogy hány kópiát kell legyártani a megyék igényei alapján, s hogy a filmek szinkronnal vagy anélkül készüljenek. A nagy közönségsikert ígérő filmekből nyilván több kópiát készítenek, mint a mérsékeltebb érdeklődésre számítókból. A filmszakma harmadik területe a vetítést végzi, mi, a moziüzemeltetők. Filmektől függően a bevétel 45, 50, 60 százalékát filmkölcsönzési díjként fizetjük a forgalmazónak. A moziszakma erősen piacorientált. — Mit jelent az ön számára a mozi, s volt-e az utóbbi időkben filmélménye? — Egyetemista koromban, majd a nagykállói tanári évek alatt is igyekeztem filmklubot szervezni, s talán ezért is lettem annak idején a megyei moziüzemi vállalat igazgatója. A mozi számomra a régi varázst jelenti, azt, amit a százéves pályafutása alatt oly sokan megtapasztalhattak, átélhettek, s amely a látszat ellenére biztos jövőjét is jelentheti. Igen, mert a mozi találkozó- hely, a közösségi élet színtere, mert élvezetesebb látványt nyújt minden televíziónál. Szeretem a mozit, hetente a rádióban beolvassák a filmlevelem, s a Magyar Mozisok Szövetsége ügyvivőjeként is tevékenykedem. A szentestén a tévében bemutatott Cinema Pa- radiso című Oscar-díjas film főszereplőjével azonosulni tudok magam is. Legutóbbi filmélményeim: a Holt költők társasága és A bárányok hallgatnak voltak. Harmadik rész Igaz Géza, a Nyír-Cinema Kft. ra máig a Száll a kakukk fészügyvezetője „mozis” családból kére a film. származik, hiszen mindkét szü- Úttörő vállalkozásnak számi- leje a mozitól ment nyugdíjba. tott. amikor annak idején a Édesapja a műszaki vonalon dolgozott, míg édesanyja az üzemeltetésben. O maga is az érettségit követően vándormozisnak szegődött, járta a megye településeit, iskoláit, üzemeit télen-nyáron, hétköz- és ünnepnap. Egy-egy filmet félszáznál is többször levetített, úgyhogy a végén már csak nézte a filmet, de látni aligha látta. Olykor előfordult kínos, órákig is eltartó áramszünet, melyet főleg akkor, ha gyermekközönség volt, türelemmel végigvárt, hogy filmélmény nélkül ne maradjanak a nézők. Az ő számáBéke mozi üzemeltetését felvállalta, annak minden bajával, gyötrelmével. Az átalakulás évei sem tántorították el a szakmától, s a közelmúltban — az önszántából lemondott Hamvas László helyét — ő foglalhatta el, megbízott ügyvezetőként. A Krúdy mozira is ráfér az alapos renoválás, a felújítás a mozi működése mellett történik, azaz többnyire éjszaka. Mint filmszakmabeli a családi filmeket részesíti előnyben. Jelenleg Sylvester Stallone legújabb akciófilmje van műsoron, a Dredd bíró című amerikai film. Lefler György
