Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-27 / 302. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. december 27., szerda 15 Aranylabda Weahé a patinás labda George Weah, a libériái származású, az idén a fran­cia Paris SG-ből az olasz AC Milánba szerződött csatár lett a legjobb európai labda­rúgónak járó 1995-ös Arany­labda tulajdonosa. A francia Football szaklap által 1956 óta minden évben megtartott szavazáson ezúttal a 29 éves Weah fölényesen előzte meg vetélytársait. Weah 144 pontot kapott, a második helyen végzett német Jürgen Klinsmannak (Bayer München) 108, míg a harmadik finn Jari Litma- nennek (Ajax Amsterdam) 67 pont jutott. A tavalyi győz­tes, a bolgárHriszío Sztoics- kov az idén csak tizennegye­dik lett. A szavazáson az UEFA ötven tagországa, pontosab­ban minden országból egy- egy sportújságíró vett részt, megjelölve a szerinte leg­jobb öt labdarúgót. A győz­test hússzor, Klinsmannt pe­dig tizenkét alkalommal tet­ték az első helyre. Az idei szavazásnak egyébként az volt a különlegessége, hogy — mint Weah elsősége is mutatja — a legjobb euró­pai futballista kiválasztásá­nál már nem volt kizáró ok a nemzetiség: nem pusztán az európai játékosok indulhat­tak, hanem az összes, az öreg kontinensen játszó labdarú­gó. Weah egyébként koráb­ban már kétszer Afrika leg­jobbjának bizonyult. Weah egyébként nem az első afrikai származású eu­rópai Aranylabda-tulajdo- nos, ugyanis 1965-ben a mozambiki születésű Euse­bio végzett a szavazás élén, igaz, már portugál állampol­gárként. A ,,Mister George” becenévre hallgató Weah hét évig játszott Franciaor­szágban, előbb a Monaco, majd a Paris SG együttesé­ben. A nyáron szerződött a milánói piros-feketékhez. — Természetesen nagyon boldog vagyok. Ez a díj egy­ben Afrika kitüntetése is. Soha nem fogom elfelejteni Afrikát, és ha befejezem a pá­lyafutásom, visszatérek Li­bériába — nyilatkozta Weah, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a libériái válogatott bejutott az Afri­kai Nemzetek Kupája dön­tőjébe. A legjobb tíz közé négy, Olaszországban játszó lab­darúgó került. A BEK- és Világ Kupa-győztes Ajaxot pedig hárman képviselik a TOP 10-ben. Az 1956 óta tartó szavazás listavezetői a hollandok. A narancsmeze­sek (három játékos) eddig hét alkalommal nyerték el az Aranylabdát, őket a németek (négy) követik a sorban hat elsőséggel, majd a franciák (három) következnek öt győzelemmel. Magyar szem­pontból az 1967-es év volt a legfontosabb, hiszen akkor a ferencvárosi Albert Flórián érdemelte ki az Európa leg­jobbja kitüntetést. Három játékos tudott há­rom alkalommal is az élen végezni, a holland Johan Cruyff és honfitársa, Marco, van Basten, valamint a fran­cia Michel Piatini, aki há­romszor egymás után (1983, 1984, 1985) bizonyult a leg­jobbnak. Az utolsó tíz évben mind­össze három alkalommal volt rá példa, hogy nem Ola­szországban játszó futballis­ta lett az Aranylabdás. Az utóbbi tíz év győztesei: 1985: Michel Piatini (francia, Juventus) 1986: Igor Belanov (szovjet, Dinamo Kijev) 1987: Ruud Gullit (holland, AC Milan) 1988: Marco van Basten (holland, AC Milan) 1989: Marco van Basten (holland, AC Milan) 1990: Lothar Mattha:us (német, Intemazionale) 1991: Jean-Pierre Papin (francia, Olympique Marseille) 1992: Marco van Basten (holland, AC Milan) 1993: Roberto Baggio (olasz, Juventus) 1994: Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona) 1995: George Weah (libériái, Paris SG/AC Milan) Az 1995-ös Aranylabda-választás első tíz helyezettje: 1. George Weah (libériái, AC Milan) 144 pont 2. Jürgen Klinsmann (német, Bayern München) 108 3. Jari Litmanen (finn, Ajax Amsterdam) 67 4. Alessandro Del Piero (olasz, Juventus) 5 7 5. Patrick Kluivert (holland, Ajax Amsterdam) 47 6. Gianfranco Zola (olasz, Parma) 4 1 7. Paolo Maidini (olasz, AC Milan) 36 8. Marc Overmars (holland, Ajax Amsterdam) 33 9. Matthias Sammer (német, Borussia Dortmund) 18 10. Michael Laudrup (dán, Real Madrid) 17 Effenberg: soha többé... Végleg lemondott a német labdarúgó-válogatottban való szereplésről Stefan Effenberg. Ismert, a szőke középpályást az Egyesült Államokban rendezett vb-ről küldte haza Berti Vogts szö­vetségi kapitány, miután le­cserélésekor obszcén gesz­tust tett a szurkolók felé. Ak­kor Vogts kijelentette, hogy többet nem számít Effen- bergre, ám a játékos a Bun- desligában folyamatosan re­mekelt a Borussia Mön- chengladbach csapatában, így szóba került, hogy ismét visszatér a Nationalelfbe. — Megmondtam Berti Vogtsnak feketén-fehéren, hogy ne számítson rám töb­bet. Az esélye annak, hogy még egyszer Németország színeiben pályára lépek, egyenlő a nullával — nyilat­kozta Effenberg a Bild am Sonntag című lapnak. — Úgy érzem, egy kicsit súlyos büntetést kaptam a mutogatásért, de nem akarok életem végéig a válogatottól függni. így sokkal több időm jut a családomra, és a futball nem minden az életben, (dpa) II. Alkaloida Kupa Magyar Teremlabdarúgó-bajnokság Ma érkeznek a csapatok Csütörtökön és pénteken megyénk ad otthont a III. Alkaloida Kupa Magyar Teremlabdarúgó-bajnokságnak. A csapatok ma estére érkeznek meg, a technikai értekezletet 18.00-kor tart­ják a Bujtosi Szabadidő Csarnok konferenciatermében. Itt kell leadni a végleges nevezéseket a kluboknak, és ezen a kereten már nem változtathatnak a gárdák a torna ideje alatt. Egyéb­ként a kétnapos torna idejére mindenki szabadon meghívhat vendégfocistát is. Mint arról korábban már többször beszámoltunk, kilenc helyszínen 54 csapat részvéte­lével bonyolítják a selejte­zőket. Minden selejtezőből a csoportelső és az öt legjobb csoportmásodik jut be a dön­tőbe. A négy további csoport- második pénteken kora reggel a Bujtosiban küzd a két fenn­maradó helyért. A tizenhatos döntő kieséses rendszerű mérkőzéseit pénte­ken egész nap a Bujtosi Sza­badidő Csarnokban láthatják az érdeklődők. Érdemes lesz kilátogatni a selejtezőkre és a döntő helyszínére, mivel nem­csak a kispályás specialisták, de sok nagypályás, az első osz­tályban játszó focista is szere­pel majd a csapatokban. A kilenc selejtező helyszínén (Kisvárdán, Csengerben, Nyír­egyházán, a bujtosi csarnok­ban, Tiszavasváriban. Nyírbá­torban, Mátészalkán, Vásáros- naményban, Fehérgyarmaton és Leveleken) csütörtök reggel 8.30-tól 18.30-ig hat-hat együt­tes küzd a továbbjutásért. A körmérkőzések során (helyszí­nenként tizenöt találkozó) 2x15 perces meccseket játsza­nak a csapatok. Az első négy helyszín résztvevőit már bemu­tattuk korábban, most a továb­biak következnek. Nyírbátor A nyírbátori csarnokban az E csoport küzdelmeit bonyo­lítják le. Itt is két budapesti kispályásklub képviselteti ma­gát. A Ricfild SE és a Faház FC a hazai 4+1-es foci élvonalába tartozik, utóbbi tavaly is elju­tott a tiszavasvári döntőbe. Nyírbátorba érkezik a legtávo­labbi vendég: a Kálvária gár­dájának tagjai Székesfehár- várról jönnek. Dunántúlon egyelőre kevesebb a kispályás csapat, de elképzelhető, hogy a fehérváriak külsősökkel erő­sítenek. Ebbe a hatosba is ke­rült egy debreceni ötös, a Bo­kafogó együttese. Hazai pályán küzd a Nyírbátori ÁFÉSZ, és ide utazik a megyei első osztályú vásárosnaményi tizenegy kis­pályás különítménye. Játékvezetők: Herbály La­jos, Nagy József, Hajdó Attila. Mátészalka A Külker FSC és a Kon-Pat FC szintén a fővárosi kispá­lyás élboly tagja. A külkere- sek is hagyományos részt­vevők. A nyári és téli 4+1-es bajnokságokon mindig jó eredményt érnek el a miskol­ciak, közülük is talán a leg­jobb a szatmári városba láto­gató Berek-Rolád. Csak a to­vábbjutással lennének elége­dettek. A tiszavasvárit kép­viselő harmadik gárda, a Lo­komotív is itt szerepel, a gyógyszergyári város együtte­sei arról híresek, hogy megle­petésekre is képesek. Két, me­gyei bajnokságban szereplő társaság került még a csoport­ba, Levelek és Nyírcsaholy fo­cistái is szeretnének skalpokat gyűjteni. Játékvezetők: Láncos Gá­bor, Éva István, Orgován Jó­zsef. Vásárosnamény A Tisza partjára is érkezik két fővárosi klub. Az első, az Aramis-Trimex igazi sztárcsa­pat, akár a döntőig is menetel­het. Itt szerepel a sokszoros te­remválogatott Juhász András, aki nemcsak jól cselez, de na­gyon jól céloz is. A kitűnő csa­tár tavaly a tiszavasváriak kedvencévé vált. A Micro- Foto is jó erőket vonultat fel. A szomszéd megyét a Hajdú- Volán képviseli. Ők is a to­vábbjutásban reménykednek. A negyedik tiszavasvári sze­replő, a Sörpatika is bemutat­kozik Szálkán. A legjobbakat is képesek voltak az elmúlt bajnokságon megszorongatni, könnyen lehet, idén is ismert focistákkal erősítenek. A nyír- mihálydi Avanti és a Tisza- menti SE szintén a megyei, il­letve helyi bajnokságban sze­repel. A Tisza mentiek a ku­pákban mindig jók, ráadásul hazai parketton szerepelhet­nek. Játékvezetők: Hornyák La­jos, Karácsony Mihály, Szabó Imre. Fehérgyarmat Akárcsak Namény, a házi­gazda is kispályás specialista, legalábbis a rendezésben, mindkét csarnokban játszottak már magyar válogatott mécs­esét, ráadásul telt házak előtt. Remélhetőleg most is így lesz. A miskolci, NB I-be törekvő Meggy FC is idelátogat, úgy, mint az egri bajnok, az Egri Fiúk Löfi Bt. A döntőbe jutás­ra is esélyes a Magyar Határőr­válogatott vagy a Püspök­ladányi Ász. No, persze, ebbe lesz beleszólása a hazai Gyors- Büfé és a kisvárdai Gumimacik együttesének is. Ebben a cso­portban nagyon kiélezett küz­delem várható a továbbjutá­sért. Játékvezetők: Mező Béla, Vida László, Csonka Kiss Pál. Levelek Bár a község focistái nem itt küzdenek, a helyiek a Sényő FC kispályásaiért szurkolhat­nak, nyilván a levelekiek kö­zül is sokan ellátogatnak a baj­noki meccsekre, így nem isme­retlen számukra a csapat. A fővárosból az Eszes-Textil akár csoportelsőségre is esélyes. Itt szerepel a Gyöngyösi FC — amely a nyári tornákon szere­pel kiválóan — és az NB I-be igyekvő Technika Háza a bor­sodi fővárosból. Dél-Alföldet képviseli a HK FC-93. A Have- co tavaly lemaradt a továbbju­tásról, akkor hazai pályán, a bujtosiban szerepeltek, de ab­ban reménykednek, hogy az idén sikerül továbbjutniuk. Játékvezetők: Török Károly, Ficze István, Drucskó János. Az év játékvezetője: Hajdó Attila Olykor muszáj „bekeményíteni”! Nem férhet kétség hozzá, felfelé ívelő karrier az övé. Hajdó Attila aztán nem sokat vacakol, egyfolytában kúszik egyre feljebb és feljebb azon a bizonyos szamárlétrán. Amióta véget ért a futball- ősz, szusszanásnyi időhöz jutva kissé elengedhette magát, persze ne gondoljon senki holmi dőzsölésre. Holott a fiatal játékvezető éppenséggel ezt is megtehetné. Hisz ő lett az esztendő legjobbnak titulált ítésze! — Mindent egybevetve, va­lóban jó évem volt. Az, hogy tagja lettem az országos keret­nek, s amint nem régen értesül­tem róla, a huszonharmadik he­lyen állok, elégedettséggel tölt el. —Akkor nem is szorul magya­rázatra, miért is lett az év játékvezetője... Várományosa volt eme címnek. — Maradjunk annyiban, tit­kon sejtettem, hogy rám esik a választás. A kitüntető elismerés feltételéül szabták a ranglétrán való felkapaszkodást, ennek a kitételnek sikerült megfelelnem, így lehettem Vida László mel­lett a második, aki a Szabolcs megyei játékvezetők közül az NB II-ben is dirigálhat mér­kőzést. — Belekóstolva a második vonal csatározásaiba, mennyi­ben nőttek az önnel szemben tá­masztott követelmények? — Először is fizikailag, pszi­chikaiig többet kivesznek belőlem a mérkőzések, mint an­nak előtte bármikor. Magasabb osztály, magasabb követelmé­nyek. A játék gyorsasága, a lab­darúgók dörzsöltsége arra kény­szerít, hogy állandóan résen le­gyek. A pillanatok tört része alatt kell átlátni a szituációkat, így azután nincs idő az álmél- kodásra. Rám is igaz a mondás, miszerint gyakorlat teszi a mes­tert, ezért hát igyekszem tökéle­tesen felkészülni, hogy biztosra mehessek. Az út elején járok, re­mélem, élni tudok a lehetőség­gel, a továbblépés a célom. — Mit jelentene ez a tovább­lépés? — Koromnál fogva, a szeren­csét is ideértve, no meg, ha szak­mailag nem találnak kivetniva­lót működésemben, talán még nem záródott be előttem a kapu, s elérhetem a csúcsot képező színvonalat. Logikus, azért haj­tok, hogy megfeleljek az elvá­rásnak. — Nem érzi annak hátrányát — amit mindig szokás hangoz­tatni —■, hogy a keleti vég messze esik a fővárostól, vagyis a kö­rön kívül rekedést ? — Szerintem aki vidéken él, ezzel számol. Én úgy vagyok vele, aki el akar érni valamit, az ne fogadja el ezt az állapotot: hajtson, küzdjön, ne ismerjen akadályt. Példának okául fel­hozhatnám Puhl Sándort, hisz ő egri, mégis világbajnoki dön­tőig masírozott előre.. De az él­vonalban is található nem egy, Budapesttől távol lakó játékve­zető, aki meghatározó szerepet tölt be. — Választott magának példa­képet? — Igen, nem is egyet. Tetszik Puhl Sándor stílusa, ugyanakkor Vágner Lászlóval tudok valame­lyest azonosulni, a határozottsá­gát, abszolút pontosságát, a já­ték testközelből való nyomon követését irigylem tőle. Jó len­ne nekem is eljutni erre a szintre. Külföldről a nemrég visszavo­nult francia Vautro az ideálom. Utánozhatatlan módon állított ki játékosokat, mosolyogva mu­tatta fel a piros lapot, miközben senki nem vitatta döntése helyes­ségét. Ez a csúcs, ez jelenti a pá­lya szépségét. — Hajdó Attila szigorú hang­nemet üt meg a játéktéren vagy éppen ellenkezőleg, szép szavak­kal győzködi a delikvenst? —Ha a labdarúgó nem hajlan­dó kompromisszumra, muszáj „bekeményíteni”. Nem minden­áron a játékos „lefejezésére” tö­rekszem, a megfelelő kontaktus kialakításával megelőzhető a büntetés. Amennyiben nem si­kerül közös nevezőre jutni, mi­vel nálam van a síp, megtorlóm a fegyelmezetlenséget. Ne a já­tékos vezesse a mérkőzést, min­Hajdó Attila denki maradjon a mesterségénél. A futballista focizzon, az én dol­gom pedig annyi, hogy rendben legyen a meccsen minden. — Órák kérdése, és beköszönt az új esztendő. Szilveszter éjsza­káján tesz-e valamilyen fogadal­mat? — Nos, soha nem mulasztom el az év végi számvetést. Alka­lomadtán most is leülök majd elbeszélgetni magammal, s miu­tán áttekintem az elmúlt hóna­pok történéseit, rátérek a jövő feladatainak kijelölésére. Mie­lőbb stabilizálni kívánom po­zíciómat az NB Il-es keretben, rutint felhalmozva, tovább fej­lődve megteremteni annak esé­lyét, hogy két—három, esetleg négy év múlva újabb lépcsőfo­kot ugorhassak előre. Koncz Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents