Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-27 / 302. szám

UJ KELET Ibrány 1995. december 27., szerda Bikavér a kórházit A jó kocsonya titka úgy mondták, hogy zsírozni kell a földet, akkor többet terem. Mi az istállóból kikerülő trágyával zsírozunk, kevesebbet kell mű­trágyára költenünk. —Ez a százötven hektár mind a sajátjuk? — Nem. Elég jelentős terüle­tet bérelünk. Volt, aki pénzért, és volt, aki terményért adta ide a földjét. Hatezer forintot kémek most hektáronként vagy arany­koronánként 30 kg étkezési búza árát. Akikkel terményben egyez­tem meg, azoknál 70—30 szá­zalékos arányban osztoztunk, így legalább közösen vállaltuk a kockázatot. kákért is 420 forintot kapok. Egy anyajuh két évben három­szor ellik. Most ősszel 120 kis- bárány lett, és tavaszra is ennyit várok. Egy-egy kisbariért közel ötezer forintot kapok. — A hatalmas istálló másik végében van még vagy húsz juh. Ezek miért vannak elkülönítve? — A megyei kórházból he­tente négy-öt birkától vért vesznek. Állítólag tápszert ké­szítenek belőle. Két év múlva kicserélik az állományt, és har­minc százalékos áron megvá­sárolom tőlük. Azért, hogy itt tartom ezeket a jószágokat, külön fizetnek. Tavaszra is 120 kisbárány várható —Hogyan fogott bele a nagy­üzemi állattartásba? —Tavaly vettem a téesztől 30 üszőt. Felhizlaltam, és jó áron eladtam. Jól jövedelmezett. Vet­tem birkákat is. Jelenleg három­száz anyajuhom van és annak a szaporulata. Egy évben kétszer — karácsony és húsvét előtt — megnő a felvásárlási ára a bárány­nak. A kis tejesbárányért 520 forintot fizetnek élősúlyban. Ez háromtól tizenöt kilóig mehet el. A tizenöt és húsz kilogramm közöttieket választási bárányok­nak nevezzük, és ezekért 470 forintot adnak. A már leválasz­tott (20—23 kg közöttiek) bir­— Úgy tudom, hogy a rend­őrök is önöknél tartják a lovai­kat. — Most négy ló van a jászol­nál, de ebből csak egy az enyém. Két hátasló a rendőrőrsé. Heten­te kétszer-háromszor felnyerge­lik őket, úgy könnyebb a határ­ban járőrözni. A harmadik azért van itt, mert a gazdája Pestre köl­tözött, és oda nem vihette magá­val. A negyedik — egy három­éves csikó—az enyém. A másik három bértartásban van nálam. Annyi bevételem származik belőle, hogy az enyém ingyen van, és még a munkám ellenér­téke is megtérül belőle. Téli pillanatkép —Láttunk itt egy kordét is. Azt mire használja? — Megvan nekem minden gépem. MTZ 80-as traktorom a tartozékokkal, személygépko­csim és kisteherautóm is. De té­len nagyon nehéz vele a határt járni. Ha nagyobb lesz a csikó, akkor befogom, és körbejárom vele a mezőt. Megnézem, ho­gyan fejlődik a vetés, és meg­nyugszom, ha látom. — Mit tervez jövőre? — Már húsz hektáron elvetet­tem az őszi búzát. Sajnos nem jól indult, mert száraz volt az ősz, különösen az októberi hó­napot sínylette meg a vetés. Bí­zom benne, hogy pótolja a ter­mészet a csapadékhiányt. A cu­korrépa olyan jól sikerült az idén, hogy jövőre kétszer akko­ra területen fogunk majd vetni. Tavasszal vennem kell még háromszáz mázsa műtrágyát is, mert a szervestrágya csak nyolc— tíz hektrárra lesz elegendő. Ha ezt a jó tiszaháti talajt alaposan meg­trágyázom, akkor három-négy évre elegendő a tápanyagpótlás. Kilenc hektáron kukoricát fogok vetni. Költséges a termesztése, de muszáj vele foglalkozni, mert kell a jószágnak. A szükségestől több lett a szénám. Eladom a felesle­get, veszek belőle növendékmar­hát, és a birkaállományt is növel­ni akarom. — Hogyan lehet mindezt erővel bírni? — Dolgozni kell, ha talpon akar maradni az ember. Több lá­bon kell állni, több mindennel is foglalkozni kell. Ha nem sike­rül az egyik, tikkor sikerül a má­sik. Úgy szokták mondani, hogy az egyik viszi a másikat. Aki állatokat tart, az tudja, hogy azzal mindennap foglal­kozni kell. Ha el akarunk menni az anyósomékhoz, akkor nap­számost kell fogadnom arra a napra. Itt nincs szombat vagy ün­nepnap. Még a vasárnapi ebédet is csak este szoktuk megenni. Szép napsütéses csütörtök délelőtt a főutcán sétáltunk és járókelőket szóllítottunk meg. Öt kérdést tettünk fel nekik: 7. Ön szerint a fiataloknak milyen szórakozási lehetősége van a városban? 2. A várossá válással mi változott meg a településen? 3. Tudja-e, hogy Ibrányban a munkaképes korú lakosoknak hány százalékuk munkanélküli? 4. Ha városi képviselő lenne, mit javasolna a képviselő-testü­letnek 1996-ra? 5. Mit kíván a jövő évre önmagának és hozzátartozóinak ? íme hárman a válaszolók közül: (Szándékosan fiatalokat szólítottunk meg). Illés József né: 1. Nem sok lehetőség van itt a szórakozásra. Van itt is, ahová el lehet menni, de azok nem olyan színvonalúak, amelyek nekem megfelelné­nek. 2. Nem sok minden változott az elmúlt két év alatt. 3. Legalább a nyoclvan szá­zalékuk. 4. Erre nem tudom a választ. 5. Egészséget és békességet mindenkinek. Mátyás Miklós: 1. Nincs, vagy legalábbis megfelelő színvonalú nincs Ibrányban. Nagyhalászba, vagy Nyíregyházára jár a többség. Én is Nyíregyre szoktam menni, de ott sem sokkal jobbak a lehető­ségek. 2. Valamit javult a helyzet. Az utak közül néhányat meg­csináltak. ~ M''gyven százalékot tippe­ÍCiV. 4. A közlekedés, az útháló­zat további építése lenne a legsürgősebb feladat. A szol­gáltatást is fejleszteni kellene, hogy elérje a városi szintet. 5. Sok sikert. Szó szerinti si­kerekre gondolok, mert egy együttesnek vagyok a tagja. Sok fellépést és egy új albumot kívánok magunknak. Jakucska Balázs né: 1. Nincs itt semmi. Minden hülyeség amit itt csinálnak. 2. Sokat romlott a helyzet két év alatt. Nagy lett a drágaság és egyre nehezebb a megélhe­tés. 3. Majdnem mindenki mun­kanélküli a városban. Itt a tél, a szilveszter. Ilyen­kor gyakran elhangzik vicce­sen, hogy nyakunkon a disznó­ölés, csak éppen van néhány gond: se kés, se szalma, na és disznó sincsen... Ibrányban an­nak próbáltunk utánajárni, hogy az előzőekben felsorolt „kellékek” hol voltak együtt, és. bekíváncsiskodtunk egy disz­nóölésre. Már el voltunk kese­redve, hogy nem fog sikerülni. Igaz, hogy nem hajnalban érkez­tünk a városba, amikor fülét-far- kát fogják a röfögőnek. Lehe­tett már vagy tíz óra. amikor kö­rülnéztünk. Mondta is egy vá­rosbéli ismerősöm, hogy jobb helyeken ilyenkor már a toros­káposztát viszik kóstolóba, de volt egy jó ötlete, hogy mégse maradjunk hoppon... A tiszta takaros portán fe­hérköpenyes hölgy fogad ben­nünket, disznóvágásnak még a nyomát sem látjuk. Gégény — Nevelnek is sertést, vagy csak vágással foglalkoznak? — Tartaléknak muszáj tar­tanunk 30—50 jószágot, hogy ha hirtelen kell valahová na­gyobb mennyiségű hús, akkor legyen mihez nyúlni. De álta­lában sertéskombinátokkal van szerződésünk, ők szállít­ják a vágni valót. — Gondolom, hogy az ünne­pekre, és különösen szilveszter­re jobban felkészültek. — Számítva a nagyobb forga­lomra, jó előre beszereztük a ser­téseket és a megrendelés szerint vágjuk le. Elég szépen vásárol­nak az emberek, heti húszat is kimértünk. Na azért azt hozzáte­szem, hogy áraink jóval a bolti alatt vannak. —Ilyenkor szilveszter táján mi j a kelendőbb áru? —- Most főleg a kocsonyahú­sokat keresik a vevők. Tartalé­koltunk is bőven csülköt, fejet I Kínálat van bőven Zoltánná, látva gyanakvó te­kintetünket, azonal felvilágo­sít, hogy jó helyen jártunk. — Éppen most hoztunk be jó pár félbevágott sertést a vágóhíd- ról. Ugyanis, itt a lakásnál csak az üzletünk van, ahol kimér­jük a friss húst. Beinvitál bennünket egy pa­tyolattisztaságú kis üzletbe, ahol a hatalmas hűtőkamrában sorakoznak a fél sertések vevőre várva. — A hatóságok itt nem igen találnak kifogásolnivalót — jegyzem meg. —Nézze, én igazat adok, ami­kor megkövetelik a tisztaságot. Friss hússal bánunk, nagyon sok közületnek szállítunk, és itt is sokan várásolnak, amikor vá­gunk. Az egészségügyi előírá­sokat szigorúan betartjuk. —Mióta foglalkoznak disznó­vágással? — Már négy éve, de az üzletet most egy éve nyitottuk. Ez egy családi vállalkozás, mindenki tudja a dolgát. Egy szakképzett hentest foglalkoztatunk, ő nem rokon ugyan, de már szinte csa­ládtagnak számít. és lábat. Nem szeretnénk, ha bár­ki is üres kézzel menne el üzle­tünkből. — Az nem rontja a boltjukat, hogy ilyen helyen, mint Ibrány, elég sokan vágnak saját részre? —Nem, mert a frisset minden­ki szereti, aki korábban vágott, az egy-két kilót ilyenkor is meg­vesz. —Kérünk egy jó kocsonyare­ceptet az Új Kelet olvasóinak!-— A főzés előtt 3—4 nappal áztassák be a kocsonyahúst. Közben néhányszor meg kell forgatni, majd jól átmosva tegyék oda főni tiszta hideg víz­be. Amikor félig főtt, akkor tegyenek bele fokhagymát. Mindaddig főzzék a húst, míg leválik a csontról. Ezt követően szűrjék le, mint a húsleveset, majd fél óra állás után méljék át óvatosan a tányérokba. Még mielőtt a húst is szétraknák bele, egy-egy fehér szalvétával takar­ják le a tányérokban lévő levet, úgy, hogy a szalvéta hozzáérjen. Ugyanis a papír magába szívja a zsírt és a meghűlt kocsonyánk ezáltal zsírmentes, és szép tiszta, átlátszó lesz. Jó étvágyat hozzá! Csak nagyon nehezen találtuk meg a Nagyerdei úton az istálló­kat. Először elmentünk mellet­te, azt hittük, lakatlan. Úgy gon­doltuk, ahol ennyi jószággal (több száz birka, lovak, üszők) foglalkoznak, ott biztosan sokan sürögnek-forognak. A majorban Németh Pál gazdálkodót csak másodmagával találtuk. —Hogyan bírnak ennyi mun­kával ketten? — Máskor hárman szoktunk lenni, mert a fiam is besegít. Még legényember, katona sem volt. A kereskedelemben több min­dennel próbálkozott, de nem sok sikerrel. Végül mindketten úgy láttuk jónak, ha együtt dolgo­zunk. — Mivel foglalkoznak? — Van kaszálónk, legelőnk és szántóföldünk. Összesen 150 hektár. Ezenkívül birkákat és lovakat tartok. Korábban nevel­tem üszőborjakat is, de azok nagy részét már eladtam. —A százötven hektárból mek­kora területet művelnek meg? — Negyvenöt hektáron szántóföldi kultúrával foglal­koztunk. Hat hektáron cukor­répát, ugyanekkora területen napraforgót és nyolc hektáron őszi búzát vetettünk. Ezeket eladásra termesztettük. Vetet­tünk még rozsot, zabot és ku­koricát is, de azokat feletetjük a jószágokkal. Úgy is mond­hatnánk: bőr alá rakjuk — mo- solyodik el a gazda. — Az eladásra szánt termés hogy jövedelmezett? —- Legjobban a cukorrépa si­került. Nekem nincs öntöző- rendszerem, mégis 380 mázsát termett hektáronként. A felvásár­lási árakra sem panaszkodhatom, így jelentős bevételt hozott a répa. A napraforgó már nem volt ennyire jövedelmező, de azért arra sem fizettem rá. Tizennégy mázsás termésátlaga jónak mondható. A búzának pedig ré­gen nem volt ilyen jó ára. Régen 4. Kevesebbet a játékokra a tévében. Nem tudom, mi értel­me volt ide hozni a lottósorso­lást is. Sokba került ez nekünk. Öt perc műsoridőért kidobtak az ablakon tízezer forintot. 5. Egészségesek maradjunk, és javuljon az anyagi helyze­tünk, mert tízezer forintból élek negyedmagammal. Jakucska Balázsné leányával Illés Jó/.sefné A városlakó szerint Vasárnapi ebéd vacsorára

Next

/
Thumbnails
Contents