Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

UJ KELET Hétvége 1995. december 23., szombat 9 Mignonok készítése Sütemények mignonok alak­jában való elkészítése a házi­asszonyok zöme előtt még nem ismeretes, pedig ez a legcsino- sabb és legtetszetősebb felszol­gálási forma. Sokféle színben, változatos alakban készíthetők. Ne riadjunk azonban vissza az újabb próbálkozásoktól sem, ha első nekifutásra nem remekel­tünk. Hiszen melyikőnk ne örülne annak, ha a karácsonyi asztalnál bevallhatná barátai­nak, hogy az ízletes kis migno­az elkészített mázba, hogy az aljuk még bevonatlanul marad­jon. A mignonok készítésénél törekedjünk arra, hogy azok különféle színűek és díszítésű- ek legyenek, még akkor is, ha belsejük egyforma. Leghelye­sebb fehér mázat készíteni, amit aztán ételfestékkel sokszí­nűvé „varázsolhatunk”. A má­zak fényezése és szárítása úgy történik, mint a tortáknál. MOKKA-MIGNON: három tojássárgáját 10 dkg Szép és igen ízletes sütemények nők saját készítésűek. Lássunk hát hozzá! Mindenekelőtt a legnagyobb gondossággal vágjuk fel vagy szúrjuk ki megsütött és megtöl­tött piskótákból. Ha vágjuk, akkor legfeljebb csak a szélek maradnak meg, formás szurkálásnál viszont elég sok tészta megmarad. Ez sem megy azonban kárba, hi­szen ha feldaraboljuk apróra, és cukorsziruppal összedolgoz­zuk, golyókat, kúpokat formál­hatunk belőle, melyeket te­gyünk rövid időre langyos sütőbe száradni. A kész szele­teket, figurákat és alakokat tet­szés szerinti mázzal vonhatjuk be. A bevonás leghelyesebb módja, ha a mignonokat villá­ra szúrjuk fel, és úgy mártjuk cukorral és fél csomag vaníliás- cukorral habosra keverünk, hozzáadunk fél borospohár erős kávét. Aztán egy evőkanál morzsával, fél csomag sütő­porral és a három tojásfe­hérjéből vert habbal könnyedén összekeverjük. Tepsibe öntjük, megsütjük, majd ha kihűlt, ket­tévágjuk. Megtöltjük kávé­krémmel, egymásra borítjuk a két lapot. Kis téglákra vágjuk, és cukros kávémázba mártjuk. Tetejére fél diót vagy csoki­golyót nyomunk. KÁVÉKRÉM: két tojássárgáját 15 dkg cukor­ral, fél csomag vaníliáscukorral, 3 dkg liszttel, 2 deci tejjel és 1 borospohár feketekávéval sűrű­re főzünk. Kihűlésig keverjük, majd beleteszünk 12 dkg vajat is. Asztaldíszítés Karácsony. Már magának a szónak is van valami különleges varázsa. Ilyenkor ünneplőbe öltözik a család, s a lakás is éven­ként egyszeri díszt ölt. Előkerülnek a levélre vasalt abroszok, a féltve őrzött porcelánok, borospoharak. A terített asztalon a gyer­tya és a szalvéta mellett jót mutat egy csinos kis asztali dísz is. Nem kell most rögtön arra gondolni, hogy ez újabb pénzkiadás. Kis kézügyességgel magunk is készíthetünk tálakat, koszorúkat. íme, néhány használható ötlet: Egy nagyobb almát csomagoljunk be szép egyenletesen alu­fóliával. Szára helyére fúrjunk egy akkora lyukat, amelyikbe egy gyertya belefér. Az alma felső részébe is szurkáljunk né­hány kisebbet, lehetőleg szimmetrikusan. Biztos akad néhány fenyőág, ami a fa díszítésekor feleslegessé válik. Ezekből szed­jünk le kisebb ágacskákat, és dugjuk a lyukakba. A gyertya tövére kössünk kis piros szalagot, az ágacskákat pedig ezüst­szálakkal díszíthetjük. Lapos fából vagy nádból készült tálakba szépen, körben ren­dezzünk el nagyobbacska fenyőágakat. A tál közepére alma, köré pedig ezüst és arany alufóliába csomagolt diók kerülhet­nek. Egy-két mandarin vagy szaloncukor sem bontja meg az összhatást. — Kisebb, földdel töltött cserepet is segítségül hívhatunk. Ebbe nagyszerűen bele lehet szürkülni az ágakat. Díszítéshez jól felhasználhatók az apró papírdíszek, vagy névnapokról összegyűlt virágdíszítő szalagok. Sütemények díszítése Bár a házi süteményekhez a legjobb anyagokat használjuk fel, lássuk be, még a legügyesebb háziasszonyokétól is sokkal mu- tatósabbak a cukrászdái „költe­mények”. Ennek igen egyszerű az oka: a cukrász a süteményeit mindig alapos gondossággal és ügyességgel díszíti, szeleteli. Senki ne higgye, hogy ez valami megtanulhatatlan, ördöngős do­log. Csupán a gyakorlat és az egyéni ízlés irányítja. Talán még nem késő karácsony előtt egy nappal, hogy „konyhaművésze­ti” leckéket vegyünk. Legel- sőször a sütemények szele­teléséről kell szót ejtenünk. Különösen nagy fontossággal bír a szép, szabályos szeletelés azoknál a süteményeknél, melye­ket bevonni vagy díszíteni kívá­nunk. Egy lapban sütött lepény­nél vagy piténél a tepsi oldalán barnábbra sült és szabálytalan széleket éles késsel még a tepsi­ben vágjuk le, a töltelékkel megkent és egymásra borítandó lapokat pedig mindig az össze­állítás után vágjuk körül. Ha eze­ket a lapokat nem kívánjuk be­vonni, először lyukacsos kanál­ba tett porcukorral szórjuk be, és csak ezután jelöljük meg tetejü­kön a vágás vonalait, ügyelve arra, hogy a szeletek szabályo­sak és egyforma nagyságúak legyenek. Vágáshoz mindig vé­kony pengéjű tésztavágót hasz­náljunk, melynek hegyét lassan húzva vagy szurkálva haladjunk a vonal mentén. Némi többlet- munkát jelent ugyan az előre ki­jelzés a tésztán, de azért ha csi­nos süteményt akarunk kínálni, ezt ne hagyjuk el. Mázzal való bevonás előtt az összállított torták széleit és tete­jét az egyenletlenségtől megtisz­títjuk, majd fehér lapra tesszük a tésztát. Nagy kanál segítségével a mázzal egyenletesen leöntjük. A lágy bevonót az öntés után rög­tön elsimítjuk egy vékony kés lapjával, és betesszük langyos sütőbe kicsit száradni. Természe­tesen ily módon csak a különfé­le ízekkel, habos keverékekkel töltött tortákat száríthatjuk. A cu­kormázakon kívül a legismer­tebb a csokoládés bevonás. A cu­kormázas sütiket soha ne szárít­suk sütőben. Ha a bevonással elkészültünk, hozzákezdhetünk a díszítéshez. Ennek legegyszerűbb elemei a befőttek, a cukrozott gyümölcsök, a csokoládédrazsék, a dióbél és a mandula, valamint a tejszínhab. Ezekkel a tortán koszorút, füzért vagy különféle figurákat készíthe­tünk. Általában ügyeljünk arra, hogy a díszítés színe elüssön a be­vonattól, így jobban érvényesül, s tetszetősebb lesz a munkánk. Csi­nosan alkalmazhatjuk a más színű cukros mázakat, ha vékony, egyen­letes sugárban úgy öntjük a már száraz alapbevonatra, hogy hurkolt mintákat vagy rácsokat alkossanak. A mázak helyett bevonásra felhasználhatjuk a vajas töltelé­keket is, de ezeket mindig von­juk be valamivel, például édes morzsával, darált dióval vagy csokidarával. A kör alakúnál sokkal szeb­ben és taka­rékosabban szeletelhetők a hosszúkás formára ké­szült torták. A gyümölcs- tortát is lehet ízlése­sen díszíte­ni.. Fotó: H. A. Javaslatok a karácsonyi vacsorához A karácsonyi vacsora nagy gondot okoz a háziasszonyok­nak. Találgatnak, ötleteket gyűjtenek, hogy mit süssenek- főzzenek az ünnepen. Vannak, akik minden évben ugyanazt az ételt készítik, mások újítani szeretnének, ezzel is meglepve a családot. Az Új Kelet szerkesztősége is segíteni kíván olva­sóinak, ezért néhány karácsonyi receptet gyűjtöttünk össze. Jó munkát és jó étvágyat kívánunk hozzá! Stomp István szakács karácsonyi ajánlata: Előétel: Filézett fogas­szeletek sütve, moszkvai mártással. Sűrű tartármártásba kaviárt keverünk. Sós piskótatésztá­ból halformákat vágunk ki, és erre tálaljuk a fogasszeleteket és mártást. Leves: korhelyhalászlé A halászlében babérlevelet, száraz fehérbort, valamint tejfölös citromlevet kikeverünk, összeforraljuk, és forrón tálaljuk. Főétel: Gesztenyével töl­tött pulyka A pulyka csontját eltávolít­juk, inait kifejtjük. A geszte­nyét tejben forraljuk. Vajat, tojást habosra keverünk, hozzádjuk az őrölt sertéshúst, a ledarált gesztenyét, vala­mint kevés zsemlemorzsát. Ízesítjük szerecsendióval, őrölt fehérborssal, ezt össze­keverjük, és a hasüregbe tölt­jük. Kívülről sózzuk, szalon­nával tűzdeljük. Száznyolc­van fokos sütőbe tesszük, sü­tés után pihentetjük és szele­teljük. Párolt rizzsel tálaljuk. Desszert: Mákos guba (ba- bályka) A karikára vágott kiflida­rabokat tejjel leforrázzuk és cukrozott mákkal összekever­jük. Az Új Kelet receptaján­lata: Kaliforniai sertés­szelet Végy egy jó nagy üveg jó konyakot (az üveg méretét elsősorban a szakács befogadó- képessége határozza meg). Szükséges még egy kilónyi ser­téshús; szeletelhető, szép comb hozzá a legjobb. Sok-sok zöld­ségre is szükség van, a legfon­tosabb egy nagyobb vagy két kisebb fej zeller (ez egyes hí­rek szerint nemcsak jó ízt ad majd a gasztronómiai alkotás­nak, hanem a férfierőt is növe­li). Természetesen kell még sár­garépa, petrezselyem meg zöldborsó is. A hússzeleteket kiklopfoljuk, tetszés szerinti fűszerekkel megszórjuk (e so­rok írója általában Vegetát és borsot használ). Az előkészített húsokat szeletenként egy jénai tálba rakjuk, és (minimum) egy-egy teáskanál konyakot lo­csolunk mindegyikre. Ezt így berakjuk 8—10 órára a hűtő- szekrénybe. Ezután a zöldség­féléket apró kockákra vágjuk, majd a húst olajban vagy mar­garinban mindkét oldalán hir­telen átsütjük (ha esetleg a ko­nyakot nem szívta volna teljes egészében magába a hús, akkor sütés közben ezzel engedjük fel, de ha nagyon ízlett a husi­nak az ital, akkor önthetünk még a jénaiba, hogy pótolja a hiányt). Ezután a zsiradékon — szükség esetén pótolva azt — fedő alatt elkezdjük párolni a zöldségeket (közben isten ments, hogy elfeledkezzünk a ács torkának konyakkal történő, szükség szerinti öntö­zéséről). Mikor a zöldségfélék félig megpárolódtak, hozzá­tesszük a hússzeleteket, és együtt pároljuk fedő alatt to­vább. Én néha konzervgombá- val is megbolondítom, a levét is hozzáadva. Sült burgonyával szoktuk tálalni. Ha a hús és a szakács netán nem bírná meg­inni a konyakot, a maradékot apertifként odaadhatjuk a ven­dégeknek, de még jobb, ha el­tesszük olyan alkalmakra, ami­kor az étel nem kíván inni, de a szakács igen. Karácsonyi kalács: Nálunk a bejgli, a német csa­ládoknál a szász eredetű kará­csonyi kalács az elmaradhatat­lan karácsonyi eledel. A süte­mény jellegzetes formájával a jászolban fekvő, kendőbe pó­lyáit Kisjézust jelképezi. Már december elején elkészítik, majd fóliába csomagolva érle­lik karácsonyig, hogy puha és illatos legyen. Hozzávalók két darabhoz: 1 kg liszt, 8(íg élesztő, 100 g cukor, csipet ső, két tojás, négy dl tej, 500 g vaj. Továbbá: fél kávéskanál fahéj, fél kávéska­nál kardamóm, 300 g mazsola, 1 dl rum, 200 g apróra vágott mandula, 100 g cukrozott cit­romhéj, 100 g cukrozott na­rancshéj, 100 g vaj a tészta megkenéséhez, 100 g porcukor a tészta megszórásához. Kelt tésztát készítünk, be­legyúrjuk a fahéjat és az őrölt kardamómot. A mazsolát rumba áztatjuk. A tésztát két centiméter vastagra nyújtjuk. Tetejére szórjuk a lecsepeg­tetett mazsolát, a mandulát, a narancs- és a citromhéjat. Feltekerjük a tésztát újból, gyorsan átgyúrjuk, nehogy a mazsola színt eresszen. Két részre osztva cipókat formá­lunk belőle, majd letakarva húsz percig pihentetjük. A cipókat karácsonyi kalács alakúra formázzuk: középen nyújtófával hosszában be­nyomjuk, az egyik oldalát la­posra nyújtjuk, majd a tészta másik felére hajtjuk, és erő­sen rányomjuk. Az így elő­készített két cipót sütőlapon, • letakarva, 3—4 órán át ke-* lesztjük, majd 180 fokos*- sütőben 75 percig sütjük. A kész süteményt még melegen megkenjük folyékony vajjal. Vastagon megporcukrozzuk. Légmentesen aufóliába cso­magoljuk, kettő-négy hétig érleljük. Megszegés előtt meghintjük porcukorral. I

Next

/
Thumbnails
Contents