Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
4 1995. december 23., szombat Alaszkán is olvassák Információ UJ KELET Éppen Tiszavasváriban jártunkkor ünnepelte hatéves évfordulóját a város polgárainak közkedvelt sajtóterméke, a Vasvári Hírmondó. A település havonta megjelenő lapja színes írásokkal, interjúkkal, tudósításokkal és amennyire lehet, friss hírekkel látja el az olvasókat. Ebből az alkalomból, úgy gondoltuk, néhány sort szánhatunk arra, hogy a lap egyik alapítójával és jelenlegi felelős szerkesztőjével, Jávor Zoltánnal váltsunk pár szót. — Hogyan indult hódító útjára a lap? — Még 1989 nyarán kezdeményeztem az akkori városi tanács jegyzőjénél, hogy indítsunk egy lapot, illene a városi ranghoz. Az ötletből karácsonyra valóság lett, és ajándékként az első számmal szentestére megleptük a lakosságot. — Mennyire áll meg a saját lábán az újság? — A lapot az első perctől az önkormányzat támogatja, de nem túlzók, ha azt mondom, hogy a támogatás visszatérül az eladási árból és a reklámokból. Példány számunk közel 1500, ami optimálisnak mondható a város lakóinak számához viszonyítva. Az olvasottság ettől jóval nagyobb, mert egy családban többen is kézbe veszik. Arra mindenképpen büszkék vagyunk, hogy a Hírmondó például eljut Ausztráliába, a Kabay-család leszármazottaihoz, akik ott élnek. De Alaszkán is olvassák, egy innen elkerült, tiszavasvári gyökerekkel rendelkező családnak is rendszeresen küldjük. — A polgárok mennyire érzik magukénak a Hírmondót? — Úgy érezzük, szükség van rá. Például ha késve jelenünk meg, keresik. Sok ötletet kapunk a lakosságtól. Dicsérnek és bírálnak bennünket. Három Rózsa A Három Rózsa Kulturális Egyesület rendezésében a Three Roses Independent Music Club (Hatzel tér) programja: Dec. 23.:HC/Thrash, Rap, Alternative. Dj.: Incze T. B. Ottó Dec. 24.: Space Rock, Industrial Acid and more. Dj.: Nábrádi Óvatos Lajos Dec. 25.: HC/Thrash, Rap, Alternative. DJ.: Incze T. B. Ottó Dec. 26.: HC/Thrash, Rap, Alternative. DJ.: Incze T. B. Ottó Dec. 29.: koncertek: G. O. D., Én és a Magnum, Unfit Ass. Dec. 30.: Blues-előszilveszter: Fű Alatt, Hétfő Este Band Dec. 31.: Szilveszter: Texas együttes, éjféltől: Space Rock, Industrial Acid and more. Dj.: Nábrádi Ó. Lajos Szenteste nem járnak a buszok Nyíregyházán december 24- én (szentestén) délután 16 óráig a munkaszüneti napokra érvényes menetrend szerint közlekednek a helyi járatú autóbuszok. Négy óra után csak az 5-ös, a 8/A-s és a 12-es járatok közlekednek. Az 5-ös busz a Sóstói úti kórháztól minden órakor, Örökösföldről minden óra 30 perckor indul vissza. A 8/A-s busz a Sóstói úti kórháztól minden órakor, a vasútállomásról vissza minden óra 30 perckor indul. A 12-es busz a guszevi vasúti aluljárótól minden órakor, a sóstói úti kórháztól minden óra harminc perckor indul. Az utolsó járatok 21.30-kor, illetve 22-kor indulnak. Ugyanez a menetrend érvényes Szilveszter napjára is. December 25-én és 26-án, valamint december 31 -én és január elsején zárva tart a KGST- piac. Emellett ezeken a napokon nem közlekedik az 1/A jelű autóbusz sem. 24-én, vasárnap csak 13 óráig üzemel a piac és az autópiac is. Változás még, hogy január másodikától a 9/A jelű autóbuszok útvonala megváltozik: a Mezőgazdasági abroncs Kft.-ig közlekedik majd. Ezzel természetesen változik a járat menetrendje is. A falu dolgai Megjelent az Ópályi Hírlap decemberi száma. Az Ópályiak Baráti Körének gondozásában készülő lapban olvashatnak az általános iskolai Ki Mit Tud?-ról és arról, mi történt az elmúlt hónap folyamán Ópályiban. Simon István a falu két fiatal tehetségéről készített portrét. A 14 éves Papp Zoltán általános iskolai tanulmányainak végén jár, és emelett NB I- es sporthorgász, ifj. Erdélyi Ferenc pedig vitorlázórepülőként öregbíti a falu hírnevét. Az év vége alkalmából falinaptárral, és Ópályi 1995-ös évéből készített négyoldalas fotóösszeállítással lepték meg olvasóikat. Dojcsák Tibor Holnap, karácsony villájának éjfélén bezárulnak az adventi kalendárium napjai. Az első emberpárnak, Adómnak és Évának nevenapja, a bűneik megváltására küldetett Jézus megszületésének ünnepe lesz. Ha Thomas Mann szavaival élve mérőónunkat lebocsátjuk az idő feneketlen kútjába, az antik korban leljük meg a mai karácsonyünnep kezdetét. De gyökere sokkal mélyebbre nyúlik: olyan időkbe, amelyekről csak mítoszok, legendák töredékei mesélnek: tízezer évekkel azelőttre, ahogy a Megváltó születésének idejét teszik. Ekkor még a földet művelő, állatot tenyésztő ember a természet erőit istenítette, bálványoknak hódolt. A Hold változásai és a Nap látszólagos, de kiszámítható járása diktálták tünékeny életét. A Nap legyőzi a sötétséget Megfigyelte, hogy a negyedik „időben” (télen), amikor a Nap belép a Bak csillagjegybe, mintha meghalna egyszer. Ezen a homályos napon igen későn kél fel és korán nyugodni tér.'Ám utána új erőre lel, lassanként meghosszabbodnak a nappalok, rövidülnek a démonok, szellemek uralta éjszakák. A téli napforduló jelentette számára a fény reményét. így volt ez még a régi Rómában is, ahol Aurelius császár honosította meg a Sol Invietus, a Legyőzhetetlen Nap ünnepét, amit december 25-én ültek meg. Mérőónunk fonalát most az időszámítás bevezetése előtti első évezredbe, Iránba kell gombolyítanunk, ahol a görög—macedón hódítás után önálló vallássá lett Mithras, a Napisten kultusza. Az isten igen népszerű volt más népek körében is. A görögök a „fellegtorlaszoló” Zeusz főistennel azonosították, aki viszont a római mitológiában Jupiterként jelent meg. A világló melléknevű Jupiternek igen sok dolga volt, többek között pártfogolta a földművelést, és neki szentelték a szüret ünnepét is. A régi római naptárban a december a tizedik hónap volt, és a vége felé ünnepelték Saturnust, a vetés istenét. (Az új esztendőt márciusban, a tavasz beköszöntétől kezdték.) A téli napforduló, a sötétség felett győzedelmeskedő Napisten ünnepe egybeesett a Satumus tiszteletére rendezett satumaliákkal. Ezekben a napokban újra visszatért a római Karácsony birodalomba az emberi szabadság és egyenlőség kora: szünetelt a törvénykezés, az adóbehajtás, a rabszolgák feje tetejére fordították a rendet, ők öltöztek uraik ruháiba és rabszolgatartóiknak kellett őket kiszolgálniuk. Az általános szeretet- ünnepben viaszból és agyagból formált gyermekjátékokkal ajándékozták meg egymást. Innen eredeztethető a karácsonyi ajándékozás szokása, de még kalandoznunk kell az időben és a történelemben, hogy megértsük, miként lett december 25—26. a Bethlehemi Jézus örömünnepe. Amikor az első keresztények megjelentek, a rómaiak Mithras istennek, a legyőzhetetlen Napnak hódoltak a téli napfordulón. A helléneknél a pogány Napisten-ünnepeket az orgiákká fajult dionüsziák kísérték: borral, bujasággal, felvonulással áldoztak Dionüszosznak, a szőlőtermesztés és a bor istenének, aki a rómaiaknál a Bacc- hos nevet kapta (innen a bacchanáliák elvezése ennek a tömegőrületnek). Eredetileg a keresztény egyház Jézus születését január 6-án, Vízkereszt, azaz a kisded megkeresztelésé- nek napján ünnepelte. Ám voltak elhajlók, akik részt vettek a dionüsziákon, amelyen a Nap feltámadásán vigadoztak. Dio- nüszosz kultuszát Szent Ágoston is elítélte, keményen megrótta a híveket, hogy: „Ne a Napot ünnepeljétek ezen a napon, hanem Azt, aki a Napot teremtette”! A kereszténységnek még le kellett küzdenie nagy belső ellenségét, az arianizmust, amely kétségbevonta Jézus egylényű- ségét Istennel, és különösen a barbár népek körében terjedt. Miután az eretnek tan alapítója, Arius meghalt, Róma i. sz. 354-ben, a keleti egyház 378- ban fogadta el Jézus születése napjául december 25-ét (a születés pontos dátumát ugyanis egyik evangélium sem jelölte meg). Az egyház két okból választotta ezt a napot: a názáreti földi asszonytól való születését, tehát emberi mivoltát kívánta hangsúlyozni, és Mária fogantatásának március 25-i ünnepétől éppen kilenc hónapra esik. A másik ok az volt, hogy a tévelygő híveknek (a kereszténység első századaiban erős ellenfél volt a Mithras-kultusz), a Legyőzhetetlen Nap ünnepe helyett ugyanilyen örömünnepet találjanak. Felhasználták azt a jelképet, hogy Saturnus maga az idő, így Jézus diadalmaskodott Satumus, azaz az Idő fölött. 1691-ben Ince pápa rendelkezett arról, hogy január elsején kezdődik az új esztendő, addig hazánkban is karácsonytól számították az új évet. Miért épp a fenyőfa? Hiteles forrás szerint először 1605-ben, Strassburg vidékén állítottak dióval, papírrózsákkal, cukrokkal díszített fenyőt Jézus születésének ünnepén. Ahogy a templomok falára festett képek a Szentírást közvetítették az olvasni nem tudó szegényeknek, a karácsonyi misztériumjátékok, a dionüsziák átalakított maradványai a bűnbeesés történetét elevenítették meg. A Tudás Fáját fenyő jelképezte, hisz télen nem volt más fa, csak az örökzöld fenyő azon a tájon. A gyümölcsöt pedig, amit Éva sürgetésére Ádám leszakított, alma szimbolizálta. Ezért szokás almát is aggami a karácsonyfára, ami a bűnbeesésre emlékeztet, és amitől megváltani az emberiséget Jézus megszületett. Hazánkba Ausztriából került a karácsonyfa-állítás divatja: Podmaniczky Frigyes, a „kockás báró” osztrák származású nagynénje öltöztetett fel először fenyőt karácsonyra, 1825- ben. Ám honnan származik a karácsony szavunk? A papi tized, latinul decima, magyarul dézs- ma fizetéséről már Szent István és Szent László törvényei is szólnak. A török időkig nem ismertük a karácsony szót, hisz a keresztények adóját á török » hívja ,,karadzs”-nak (magyarosan karácsnak ejtjük), a tíz számnevet pedig „on”-nak. Az év vége felé hajtották be, így lassanként ráragadt a karad- zson, karácsony szó az ünnepen, ami akkoriban az év utolsó napja volt. A magyar karácsonyi szokások a katolikus egyház szertartásaiból, mágikus jellegű és babonás rítusokból alakultak ki. A betlehemezés ma már csak eldugott vagy külföldiek által látogatott vidékeken szokás. A kifordított bundát viselő gyermekek vagy férfiak maguk készítette, templom alakú betlehemet vagy jászolt hordoznak házról házra, és eljátsszák a Jézus születéséről szóló történeteket tréfás formában. Utána régi formulákkal adományokat kémek a háziaktól. A paraszti misztériumjátékok közé tartozik a Paradicsom-játék, amely Ádám és Éva bűnbeesését adja elő. Néhány helyen regölnek is, ami a karácsonyi, újévi bőség- és boldogságkívánás magyar változata. Hal a böjt emlékére A szenteste étkezési szokásai az egyházi tilalmakból és babonás szokásokból származnak. A hal, amely legtöbb családban holnap a vacsoraasztalra kerül, nem csupán a böjtre emlékeztet. A hal volt a korai keresztények jele is, amelyről felismerték egymást, ezt karcolták azoknak a házaknak a falára, ahová a hívő a keresztényüldözés idején bizton betérhetett. A lencsének szaporító hatást tulajdonítottak, úgy tartották, hogy ha a háziasszony az ebédre főzött lencséből ad a szárnyasoknak, azok száma megsokasodik. Ezen a napon nem adnak kölcsön semmit és kölcsönkérni sem illik, mert a szerencse kimegy a házból. A karácsonyi abrosszal leterített karácsonyi asztalnak gyógy- és varázsereje van: a térítőből elvetett tavaszi búza bőven terem, s ha vetés után a háztetőre dobják, a jeget is távol tartja, a beteg tőgyű tehén pedig meggyógyul tőle. A morzsát sem szabad kidobni, mert beteg embert, állatot megfüstölve vele kiűzi a kórságot; ha a halászok egy kis zacskóban maguknál hordják, mindig jó fogásuk lesz. Sokfelé csinálják ma is a „Jézus-ágyat”. Egy zsákba minden terményből raknak, a karácsonyi asztal alá szalmát szórnak, ez Jézuska fekhelye, és a teli zsákot ide teszik, majd Aprószentek napján megetetik a jószágokkal, amivel telirakták. Az éjféli misére szólító harangszótól kezdődik a szerelmi, a férjjóslások, boszorkányt megmutató eljárások sora, amikben nagy szerepe volt a Luca-széknek. Karácsony éjjelén meglelik az eldugott kincseket, és az igézet ekkor fog a legjobban. Az éjféli misén, úrfelmutatáskor Jézus születésének emlékére világosság támad az istállókban, és az állatok beszélgetni kezdenek egymással; különféle praktikákkal ki is lehet hallgatni, mit mondanak. A Nagykarácsony, karácsony első napja dologtiltó, úgynevezett zárt nap. A babona szerint az első és másodnapi szemetet az asztal alá kell söpörni, Szent János napján pedig a fák tövébe hinteni, hogy sok gyümölcsöt teremjenek az új esztendőben. Tóth M. Ildikó
