Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-21 / 299. szám

Mikulás Kupa jótékony céllal Mátészalkán Focitorna a gyermekekért Immáron harmadik éve rendezi meg a Mátészalkai Rotary Club kispályás labdarúgókupáját a Mikulás jegyében. Dr. Ungvári Zsigmonddal, a torna egyik főszervezőjével az idei rendezvényről, illetve a küzdelemsorozathoz kapcsolódó eseményekről beszélgettünk. — A torna elnevezése Miku­lás Kupa, melyet a vásárosna- ményi Interspan Forgácslapgyár főszponzorlásával és helyi vál­lalkozók támogatásával évente megrendezünk. A Rotary Club vállalja a rendezvény védnöksé­gét, a szervezést, míg a helyi öregfiúk labdarúgócsapata a le­bonyolításban veszi ki a részét — mondja Ungvári doktor, aki maga is tagja ennek a csapatnak. — Az idén kik vettek részt a tornán? — Minden évben hat csapat kap meghívást, az idén a Nagy­bányai Öregfiúk, a Békéscsabai Öregfiúk, az Orvosválbgatott, egy Heves megyei válogatott, egy ügyvéd csapat és a helyi MTK „öregjei” indultak a tor­nán. A csapatok két hármas csoportban előselejtezőket ját­szottak, és a csoporthelyezé­seknek megfelelően vettek részt a helyosztókon. — Úgy tudom, tavaly éppen a Nagybányai Oregfiúk vitték el a vándorkupát... — Igen, tavaly ők lettek az elsők, de az idén ezt nem tud­ták megismételni, hiszen Bé­késcsabára került a kupa. A csa­bai „öregek” a döntőben a ke­let-magyarországi jogászokkal mérkőztek, akiket szoros küz­delemben győztek le. A békésiek egyébként az egykoron Mátészalkán és Nyír­egyházán is edzősködő Papp Lászlónak köszönhetően jöttek el erre a tornára, emelve ezzel a küzdelemsorozat rangját. Harmadik helyen végzett az Orvosválogatott, negyedikek lettek a Heves megyeiek, az ötödik helyet pedig a nagybá­nyai öregfiúk szerezték meg. Az MMTK öregfiúk csapata— jó házigazdához illően — a ha­todik helyen zárta a küzdelem­sorozatot. A legjobb játékos a békéscsabai Pásztor József lett, a gólkirály címet — szintén ebből a csapatból — Deres Gábor szerezte meg tíz góllal. A legjobb kapusnak járó díjat a nagybányai öregfiúk csapatá­ból Ciocan Aurél nyerte, a leg­intelligensebben focizó hátvéd pedig dr. Szulyovszki Menyhért lett az Orvosválogatottból. A leg­veszélyesebb csatár címet dr. Bazsó György kapta az orvosok közül. A leghasznosabban futbal­lozó középpályás a Heves megye­iek csapatából Kocsis István lett, míg a legjobban futballozó jog­tudor címet c//\ Sipos István ügy­véd nyerte el. A legidősebb mezőnyjátékos díját a napokban 60. születésnapját ünneplő Ban­da István kapta, a mátészalkai öregfiúk csapatából. — A tornát — több okból is — éppen Mikulás-nap környé­kén rendezték... —Valóban így van, a Rotary Club — szintén hagyományo­san — harmadik éve rendezi meg Mikulás-ünnepségét azok­nak a gyermekeknek, akiknél esetleg szerényebb csomag ke­rülhetett a csizmába, cipőbe, vagy éppen nem is tellett rá... Kis műsor keretében a szín­házteremben rendeztük meg ezt az ünnepséget, mintegy 600 gyermek részére. A program végén a Mikulástól mindenki megkapta a csomagot, majd vendégül láttuk egy kis üdítő­vel, süteménnyel, gyümölcsök­kel a résztvevőket. Ezt a rendez­vényt a Mikulás Kupa belépő­jegyeinek árából, valamint a tor­nán megrendezett tombola be­vételéből finanszíroztuk. Mind­két megmozdulásunkat számos helyi, illetve környékbeli vállal­kozó és vállalat, cég támogotta, melyért — a gyermekek nevé­ben is — ezúton szeretnénk kö­szönetét mondani. Szamosi istván A győztes Békéscsabai Öregfiük válogatottja Qi-Gong-iskola Egy hét szünet után újra folytatjuk a Qi-Gong-is­kola gyakorlatainak bemutatását. Miló András so­rozatában most a negyedik gyakorlattal ismer­kedhetnek meg az olvasók, s aki veszi a „bátorságot”, az ki is próbálhatja otthon, hogy milyen is lehet az „energiazuhany”, mellyel tisztára „moshatjuk” tes­tünket. IV. gyakorlat: Az energiazuhany Melyben a külső Qi össze­gyűjtésével megtisztítjuk a testünket a káros energiák­tól és felfrissítjük magunkat. A gyakorlat kivitelezése: Lovagló állásból (Ma-Bo) indulunk. Belégzés közben a két karunkat felvisszük oldalt a fej fölé, tenyérrel az ég felé. így összegyűjtjük az energiát két-három lélegzeten keresz­tül. (Ha ábra) A tenyereket a fejtetőn lé­vő egyik legfontosabb ener­giagyűjtő pontra, a „száz ta­lálkozás pont”-ra (Paj-Huj) irányítjuk, és koncentrálunk az energia felvételére. (1/b ábra) Most újragyűjtjük az ener­giát az előbb említett mó­don, tehát lovagló állásban, tenyérrel az ég felé egy belég- zésig, majd oldalt lehozzuk kezeinket, és kilégzés közben mintegy lezuhanyozzuk az Auránk (energiaburok) oldal­só területét, újabb gyűjtés után így járunk el elöl, majd enerigaburkunk hátsó részén is. Mindhárom gyakorlat­nál, mikor kezünk a legal­sóbb tartásba kerül, gondo­latban továbbvisszük az ener­giazuhanyt egészen a föl­dig. M.A. r -I f f%7 Hírmazsolák a turisztika világából A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Természetbarát Bizott­ság az 1995-ös évben is meghirdette a „megye turistája” cí­met. Nos, a pályázatra beérkezett nevezéseket a természetba­rát bizottság elnöksége elbírálta, és a következő sporttársak­nak adományozta: A „Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Turistája” cím birtoko­sa általános iskolás kategóriában: Purge! Ferenc (Buji Ál­talános Iskola DSK). Felnőtt kategóriában: Dr. Egri Kiss Ti­bor (Nyíregyházi Honvéd Bottyán János SE). A díjak átadására a megyei Sportgála keretén belül kerül sor, melyeket az Alto Bt. Vecsés területi képviselője, Koltán Imre ajánlott fel. A bizottság ugyancsak elismerését fejezi ki dr. Egri Kiss Tibornak és feleségének, dr. Egri Kiss Tibornénak — mind­ketten a Honvéd Bottyán J. SE tagjai —, akik a túrateljesítmé­nyeik alapján „Kiváló Természetjáró” minősítést szereztek. Ugyancsak elismerésben részesült Magyari Zsuzsanna, aki szintén a túrataljasítménye alapján az „Érdemes természetjá­ró” minősítést kapta meg. Régi vágya teljesült a természetjáróknak, mivel a kormány a 137/1995. kormányrendelettel visszaadta a szervezett ter­mészetjáróknak 1996. január 1-jétől az ötven százalékos vas­úti kedvezményt. Természetesen a megyei bizottság ennek igénybevételi lehetőségeiről — ahogy konkrét dolgokat tud­nak közölni — értesítik a természetjáró szakosztályokat. Szép karácsonyi „ajándékkal” kedveskedik a megyei ter­mészetbarát bizottság a természetjáró mozgalomnak, ugyanis nyomdai kivitelben, térképmelléklettel elkészült az „Alföldi Kéktúra” Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakaszának iga­zolófüzete. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a Természetba­rát Híradó januári számának mellékleteként fog megjelenni a Magyar Természetjáró Mozgalom több mint 300 eseményt tar­talmazó 1996-os eseménynaptára. Ez a kiadvány nagyon nagy segítséget nyújt majd a túrázóknak, hiszen egész éves programlehetőséget biztosít, melyből mindenki tetszés szerint válogathat. „Egy nyíregyházi New Yorkban” Sok ember „álmai városa” nem más, mint New York. Oda eljutni nem kis dolog, hiszen időben, illetve anyagiakban is nem kevés áldozattal jár. Nos, a minap kaptuk a hírt, hogy egy nyíregyházi amatőr sportem­bernek mindez sikerült, és el­jutott a tengerentúli metropo­liszba. Suba Ernő amatőr atléta ugyanis részt vett az idei New York maratonin, amely a vilá­gon évről évre az egyik legné­pesebb indulólétszámmal ren­delkezik. Talán úgy is fogal­mazhatnánk, hogy a New York maratoni a világ legklassziku­sabb ilyen jellegű versenye, és az idén már a 26. alkalommal rendezték meg, 42 195 méte­ren. Suba Ernő ekképp vall a ten­gerentúli viadalról: — A megérkezésünket köve­tően — tízen képviseltük Ma­gyarországot — a főverseny előtti nap már „mozogtunk” egy kicsit, hiszen az ENSZ székházától indult egy ráhan­goló „örömfutás”, amely hat kilométer után a Centrál-park- ban ért véget. Ezen szinte min­denki rajthoz állt, aki a másna­pi „csúcsversenyen” szándéko­zott indulni. A másnapi New York mara­tonira 111 ország 27 900 futó­ja állt a rajtszalag elé, mely a Hudson-öböl felett ívelő, 3,2 kilométer hosszú hídmonstrum első hídfőjénél volt. A verseny ottani idő szerint délelőtt 10.50 órakor kezdődött, s a rajtjel egy hatalmas ágyúdörgés volt. Nekem a 280-as rajtszám ju­tott osztályrészül, ugyanis a besorolás a nevezési időered­mények alapján történt. A verseny népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy kö­zel kétmillióan szurkolták vé­gig a versenyt, s lelkes tapssal kísérték az „éppen arra járó” futót, illetve harsogott a „go, go, let’s go” szójáték. A verseny végén aztán kide­rült, hogy milyen eredményt sikerült elérnem. A 26 531 be­futó közül 1083-ként értem cél­ba, s a saját korcsoportomban (50—59 évesek) 3177 verseny­ző közül a 40. helyen zártam az idei New York maratonit. Az időeredményem 3 óra 8 perc 13 másodperc volt, amellyel elé­gedetten utaztam haza — már csak azért is, mert a tíz magyar induló közül — a hangos­bemondó a célba érkezésemet követően a nemzetiségem és nevem közlésével adta hírül — elsőként értem célba. Nos, Suba Ernő „letudta” a New York maratonit, viszont terveiben szerepel a jövő év nagy maratoni versenye, a Bos­ton Maraton, amely 1996-ban jubileuminak számít, hiszen 100. alkalommal rendezik meg, és a nyíregyházi sportember ezen a viadalon is szeretné bi­zonyítani — kora ellenére — a rátermettségét. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents