Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-19 / 297. szám

Kamarák 1995. december 19., kedd 9 A gazdasági kamarák egy éve Az 1994-ben napvilágot látott XVI. számú törvény lehetővé tette az iparágazatok kamarai egyesülését, így megszületett az agrár-, a kézműves-, illetve a kereskedelmi és iparkamara is. Az alapelképzelés szerint az állam a termelés- és piacszabályzási feladatokat az önszerveződésen alapuló közjogi testületek kezébe adja, így önmaga kivonul az gazdaság irányításából, csupán a működési és jogi keretfeltételeket teremti meg. Az alapfeltételek között szerepelt az első féléves működési lehetőségek finanszírozásának meghitelezése, adókedvezmény kilátásba helyezé­se, illetve irodahelyiségek átadása a kincstári vagyonból. Az 1995-ös esztendő gazdasági változási miatt az ígért adókedvezmények elmaradtak, az irodahelyiségek tulajdonlásának lehetőségét kedvezményes bérletté módosították, az anyagi segítségnyújtás hitelre, rövid lejáratú kölcsönre korlátozódott. Ez utóbbi miatt a tervezettnél korábban kellett érvényesíteni hatósági jogaik közül egyet: a tagdíjfizettetést, ami a még kiépítetlen szolgálatási rendszerük miatt jelentős elenállásba ütközött. Ezeken felül a belső problémáik magából a kamarai törvényből, annak a tagokra vonatkozó nem egyértelmű definiálásából adódtak. A szabályozás csupán körvonalazta a tagság hovatartozását. A kézműves- és az iparkamara vezetői végül is megegyeztek a kézművestevékenység és a kisipari jelleg meghatározásáról, az agrár- és az iparkamara nézetkülönbségét az élelmiszeripar hovatartozásáról pedig a kamarai törvény módosítása eldöntötte. UJ KELET mmmmmym Végletek között vergődő ágazat A kamarai törvény értelmé­ben július 1-jétől megszűnt az eddig FM-irányítás és -felügye­let alatt álló falugazdász-háló­zat, s párhuzamosan a kamara vette át a mezőgazdasági szek­tor felügyeletét, illetve kiépítet­te az agrárkamarai, 30 fős gazdajegyzői hálózatot. A megye mezőgazdaság ter­melékenysége az év elején a ’70-es évek közepének szintjén volt. Megszűntek a beruházá­sok, közel 19 ezer részarány­tulajdonos és több mint 21 ezer új földtulajdonos lépett színre. A jövedelmi helyzet megren­dült. A megtermelt áru minő­sége romlott, s összességében majdnem 30 százalékkal ala­csonyabb átlaghazamot termel­// tek a gazdák. Az állatállomány közel 50 százalékkal csökkent. A termelésszerkezetváltás miatt a kétirányú információ- áramlás megszűnt, így vele együtt a termelés tudatos szer­vezése és koordinálása is. A gazdajegyzők első feladata en­nek felélesztése volt. Az erőfeszítések ellenére, a még kialakulatlan termelés- szerkezet, a tervezési hiányos­ságok, illetve a föld kényszer- hasznosítása miatt a keleti ré­gióban komoly, mintegy 30 ezer tonnás rozstúltermelési válság alakult ki, ami termelői tüntetéshez vezetett. A problé­ma súlyosbodott, amikor októ­ber elején átmeneti búzapiaci pánik alakult ki: korlátlan volt az exportengedélyek kiadása, ami újfent az elégtelen piaci információval magyarázható. Mindkét esetnek az eredménye az volt, hogy bebizonyosodott: a termelésszervezés kulcsa a tájékoztatás szükségessége. A gazdajegyzők munkájának eredményeképpen sikerült a megyei elemikárhelyzetet fel­mérni. A betakarított növények esetében mintegy 580 millió forint, a még lábon álló termé­nyeknél a becsült csapáskár mintegy 6,4 milliárd forint volt. A kedvezőtlen termelőhelyi adottságú termőföld hasznosí­tásához nyújtott állami támoga­tásokat több mint 33 ezren kér­vényezték. Ezekre az AFI összesen 425 983 ezer forintos támogatást ítélt meg. A kiépülő termelésszervezé­si szolgáltatások miatt nő a ka­mara elfogadottsága, ami fo­rintra váltva növekvő, pillanat­nyilag több mint 35 százalékos tagdíj-hozzájárulási szándékot jelent. A tagsági körbe 2900 magán, illetve társas váltakozó tartozik. A szervezet munkáját segítve módosult ősszel a ka­marai törvény, ugyanis bizo­nyos állami támogatások igénylését kamarai tagsághoz kötötte, illetve tisztázta a a mezőgazdasági kistermelő fo­galmát.­A mezogazdasag jövője A jövő évben az informáci­ók folyamatos, naprakész áramlása miatt egy informati­kai rendszer kiépítését tervezi az agrárkamara, aminek a meg­valósítását pályázati pénzből szeretnék elkezdeni 1996-ban. Ebbe a rendszerbe a kamarai ta­gokat, a gazdajegyzőket, a mezőgazdasági bizottságokat, a szakmai érdekvédelmi szerve­zeteket, az oktatási intézmé­nyeket és a szakhatósági szer­veket kapcsolnák be olyan mó­don, hogy minden megyei há­lózat ötsszekapcsolódna egy­mással. A jövő esztendőben minden olyan településen, ahol leg­alább tíz kamarai tag dolgozik, megkezdené munkáját a helyi piacszervezési problémákat kezelő és megoldó mezőgaz­dasági bizottság. Szeretné elérni az agrárka­mara, hogy a gazdajegyzők ál­tal összeállított körzeti kistér­ségi projektek alapján már tu­datosabban lehessen tervezni az elkövetkező évek termelését. Mindehhez az agrárkamara nélkülözhetetlennek tartja a ta­gok mind több, pontosabb in­formálását, mert a termelési, tenyésztési alapadatok nélkül lehetetlen szabályozni és előre tervezni az agrárpiac mechaniz­musát, nem lehet a gazdálko­dók érdekeit hatékonyan véde­ni. Bővülő nemzetközi kapcsolatok A kamarai törvény értelmé­ben minden olyan vállalkozó a kereskedelmi és iparkamarába tartozik, aki a másik két közjo­gi testület működési területébe nem fér bele, illetve átfedésék esetén a bevételei nagyobb há­nyada kereskedelmi tevé­kenységből származik. így több mint 26 ezer vállalkozó alkotja a regisztrált taglétszá­mot. Az első évben a kamarai szervezet kiépítése és az anya­gi bázis megtermtése volt az elsődleges cél. A kamara kez­dettől fogva nagy hangsúlyt fektetett az érdekképviseletre: ez egyrészt gazdasági érdek- képviseletet, másrészt a koráb­bi nemzeti kamarai feladatatok továbbvitelét jelenti. A legfontosabb probléma az információáramlás megterem­tése volt. Szeptembertől 25 ezer példányban megjelenik a ka­marai havilap. A legfontosab piaci információktól kezdve a kamara bővülő szolgáltatásain keresztül az adónaptárig bezá­rólag naprakész információval látja el a tagokat. A tagság hovatartozásának pontatlanul definiált kérdésé­ben hosszas tárgyalások után megegyezett a kereskedelmi és a kézműves kamara vezetősé­ge. A mestervizsgáztatás kérdé­sében igazodva a nemzeti ka­mara irányelveihez, a kereske­delmi kamarához tartozó szak­mákban a vizsgáztatás előké­szítését, szervezését és a vizs­gakövetelmények gondozását vállalták. Nemzetközi tapasztalat, hogy a gazdasági kapcsolatokat kamarákon keresztül bonyolít­ja le két ország. Az iparkama­ra ezt nem szabja feltételként partnerei részére, de például az ukrán társkamarával kötöttek egy ilyen értelmű szerződést. Az új kamarai igazgatás a vállalkozó érdekét képviseli. Figyelemmel kíséri, hogy a tör­vények, szabályzatok megfelel­nek-e a vállalkozók érdekei­nek. A szárnyait kiterjesztő szervezet A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara vezetősége megállapí­totta, jövőre a belföldi kapcso­latokhoz hasonlatosan a külföl­di kamarákkal, nagykövetsé­gekkel, kereskedelmi kirendelt­ségekkel is szükséges az együttműködést tovább fejlesz­teni. A kamara vezetősége állást foglalt a kapcsolatépítés alap­vető elveiről. A közös véle­mény szerint elsődleges szem­pontnak kell tekinteni a gaz­dasági, infrastrukturális fejlesz/* tésre, az informatikai ellátott­ságra, a tőkebevonásra, a mar­ketingre irányuló együttműkö­dés szélesítését. Az etikátlan piaci magatartás visszaszorítása és a probléma kezelhetősége miatt szorosab­bá szándékoznak fűzni a mun­kakapcsolatot olyan szerveze­tekkel — például önkormány­zatokkal, fogyasztóvédelmi szervezetekkel, pénzintézetek­kel —, amelyek a tisztességes piaci magatartás megtartásáért fáradoznak. A felmerülő pluszköltségeket vállalva, az egész megyére kiterjedő hálózatot szeretne a kamara kiépíteni új, városi ki- rendeltségek létrehozásával. 15 nagyobb településen nyitnának kamarai szolgáltató irodákat. A tervek szerint Nyíregyházán, Kisvárdán, Csengerben, Má­tészalkán és Nyírbátorban hoz­nának létre egy-egy körzeti központot. Az oldalt írta: Vitéz Péter Fotók: Bozsó Kati és Csonka Róbert Szavazati jogosítványt! A kézműveskamara leg­fontosabb feladata a folya­matos működési feltételek biztonságos megteremtése, illetve a tagság bizalmának megszerzése volt. Ennek esz­köze a folyamatos párbeszéd és az igényekhez való alkal­mazkodás volt — a nemzeti kamara célkitűzéseivel össz­hangban. Az építkezés első fázisában elkészült a szerve­zeti és működési szabályzat, a szakterületeket elkülönítet­ték és felelősöket neveztek ki, például az üzleti és nem­zetközi vagy az oktatási te­rületekre. Megalapította a kamara az ügyfélszolgálati és regionális kirendelségeinek rendszerét. A társkamarákal felvették a kapcsolatot, s hosszú tár­gyalások után közös megál­lapodásokat sikerült aláírniuk, például a tagi hovatartozásról, illetve a mestervizsgáztatás alapszabályairól. Együttműkö­dési egyezményeket kötöttek az önkormányzatokkal, a ható­sági és oktatási intézmények­kel. A nemzetközi kapcsolat- építés során a kárpátaljai társ­kamarával építettek ki gyü­mölcsöző együttműködést. A kamara a tagjai érdekében képviseletet lát el a fejlesztési, illetve a munkaügyi tanácsban, a PRIMOM kuratóriumában és szakbizottságaiban. Az önkor­mányzati munkában mint meg­figyelők vesznek részt a kama­ra munkatársai, de ezt csupán átmeneti jellegűnek tekinti a kamara vezetősége, mert sze­retnének szavazati jogosítványt szerezni, hogy a tagság érde­kében beleszólhassanak a meg­hozandó rendeletek tartalmába. A kézműveskamara bevételi oldalán javulás mutatkozott, mert a kezdeti 10—20 százalé­kos fizetési arány mára 30—40 százalékosra nőtt. A kézműve­sek kezdik elfogadni a kamara létét. Mesterek a harmadik évezrednek Az ÉT-tárgyalásokon nyil­vánvalóvá vált, hogy a mikrogazdasági gondok enyhí­tése végett folyamatosan szigo­rító intézkedéseket tervez a kormány. A beruházások csök­kentésével és a vásárlóerő visszafogásával olyan helyze­tet teremtett, hogy a helyi ipa­rosi megrendelések 15—20 százalékkal visszaestek. Már akkor is, de az idén még inkább érvényes az a hat pontban összefoglalt kisipart támogató javaslatterv, amit tavalyhoz hasonlóan idén is beterjeszt az IPOSZ: A kis jövedelmű vállalkozá­sok részére átalányadózási rendszer bevezetése, illetve fenntartása kívánatos lenne. Fejlődőképes vállalkozások részére a „tartalékalap-számla” rendszer működésének engedé­lyezése serkentőleg hatna. Ez­zel tőkeképzésre kapott volna lehetőséget a kézműiparos. A kis- és középvállalkozások szá­mára a rövid és a hosszú távú projektek hitelforrási lehe­tőségei egyre szűkülnek. A Hi­telgarancia Rt. koncentrált tőkeforrása mellett szükség lenne állami fedezetbiztosí­tással működő, önkéntes szerveződésű, nonprofit hi­telgarancia-egyesületekre. A szakmunkástanuló-kép­zést a kisüzemekhez kellene telepíteni, mert lecsökkent az oktatóhelyek száma. Az anyagi ösztönzés, az adó­rendszerbe épített normatív eszközök biztosításával már most kiképezhetnék a har­madik évezred kezdetére a mestereket, szakmunkáso­kat. A foglalkoztatáspolitika új elemeivel ösztönözni kell az új munkahelyek létesítését, a kezdő szakmunkások foglal­koztatásának támogatását, így csökkenne a munkanél­küliség, akár a gazdaságilag visszamaradott régiókban is.

Next

/
Thumbnails
Contents