Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-18 / 296. szám
8 1995. december 18., hétfő Kismamáknak UJ KELET Az első év emlékei Réka már majdnem egyéves. Néhány nap múlva kapja meg élete első születésnapi tortáját. Édesanyja, Kovácsné Tóth Annamária féltő gondoskodással figyeli a baba minden mozdulatát. Réka a Kovács család első gyermeke. Míg boldogan csetlik-botlik körülöttünk, mamája piros kötésű naplót vesz elő, melynek segítségével felidézzük az első tizenkét hónapot. — Réka 1994. december 17- én, délután, három órakor született — kezdi Annamária. — Terhességem, csakúgy, mint a szülés, minden probléma nélkül zajlott le. Férjem is mellettem volt, s ez számomra óriási erőt adott azokban a pillanatokban is, amikor már úgy éreztem, nem megy tovább. De minden fájdalmat elfelejtettem, amikor Rékát a hasamra tették. Magzatmázas volt, vörös és kicsit ráncos, de nekünk a legszebb kisbaba. Öt napot feküdtem még bent vele a klinikán, aztán végre hazajöhettünk. — Milyen volt az első itthon töltött éjszaka? — Lányunk a szoptatások kivételével végigaludta az egész éjszakát. Annyi rosszat hallottunk a barátoktól, ismerősöktől az első heteket illetően, hogy mi úgy gondoltuk, ez maga a csoda. Szóval nekünk csodagyerekünk született. Ma már tudom, ez elsősorban azon múlott, hogy Réka nem volt hasfájós, és könnyen beilleszkedett az új környezetbe. — Mi mindenre képes egy ilyen csöppség? —Talán csak a családunk volt túl elfogult, de mi minden nap tettünk Rékával kapcsolatban valamilyen felfedezést. Megfigyeltük például, hogy ha a hátára fektettük, és a fejét oldalra fordítottuk, akkor a testét is abba az irányba gömbölyítette, és felhúzta a lábát. A másik ilyen dolog az volt, hogy amikor felállítottuk, és a lábát az ágyhoz nyomtuk, ő lépő mozdulatot tett. — Aztán az újszülöttből szép lassan kisbaba lett. — Látnivalókban természetesen később sem volt hiány. A kicsi alig múlt egy hónapos, amikor pocakjára fektetve elMilyen érdekes a világ! fordította a fejét, s néhány pillanatra fel is emelte. Ilyentájt csodálkozott rá először az őt körülvevő tárgyakra is anélkül, hogy megérintette volna őket. Később már nem volt ilyen gyámoltalan, néha egészen nagyot ütött a játékokra apró kis kezével. Aztán egyiket-másikat meg is fogta néhány percre. Egyszerre csak remek játékot talált magának. Felfigyelt kezének árnyékára, és ezt kezdte el figyelni. S míg régebben zokogott, ha fürdésre került a sor, egyre jobban kezdte élvezni. — Mikor nyilvánult meg Réka első „beszédszándéka’’ ? — Ezt is feljegyeztem. Négy és fél hónapos volt, amikor gőgicsélése folytán már hangokat is használt. Ekkor kezdték el igazán érdekelni a hangot adó játékok is. Ezekkel akár negyedórán át is eljátszott. Ha beszéltünk hozzá, egyre többet mosolygott és sikoltozott örömében. Bár már korábban is próbálkoztunk, Réka csak életének negyedik hónapja végén fogadott el először szilárdabb ételt. — Gondolom, a mozgás terén is sok változás történt. —Megtámasztva akár 10—15 percig is képes volt már úgy ülni, hogy a fejét biztosan tartotta. Elkezdte kezeit egyre célszerűbben használni, és a kisebb tárgyakat már meg tudta tartani. Öt hónaposán a kezeire támaszkodva ellökte magát, és felhúzta a térdeit. Ezt nem írtam le pontosan, de azt hiszem, öt és fél hónapos volt, amikor elkezdett figyelni a nevére. Félévesen már úgy ült a kiságyban, mint egy hajasbaba, bár magától felülni még nem tudott. Ritkán sírt, s ha mégis, halk zenével már akkor is le lehetett csitítani. Mindenféle érzésének hangot adott. Ha örült, ha bánatos volt, ez mindig kitűnt a gőgicséléséből. Hét hónaposán már jól érthető szótagokat mondott. Mi persze a férjemmel lelkünk mélyén mindketten azt reméltük, hogy majd, mint a mesében, Réka első szava ma-ma vagy pa-pa lesz. Lányunk viszont másképpen gondolkodott. Számára minden, ami mozgott vagy hangot adott ki, a da-du elnevezést kapta. Nyolc hónaposán az ágy rácsaiba kapaszkodva felhúzta magát. Leülni soha nem tudott, így mindig égtelen sivalkodással adta tudtunkra, hogy elfáradt. Ez volt az az időszak, amikor a fürtös angyalkából kisördög lett. Már nem aludt el délután akkor, amikor én szerettem volna, szívesen játszott egy-két órácskát úgy éjféltájban. Napközben egyre ritkábban maradt el a kiságyban. Négykézláb az egész lakást birtokba vette. Az alsó szekrénypolcokról el kellett mindent pakolni, a fiókokat pedig be kellett „biztosítani” az örökmozgó elől. Magatartását jellemzi, hogy az első két szó, amit kilenc hónaposán kimondott, az a „nem” és az „akarom” volt. A poharat már nemcsak játéknak használta, hanem megtanult inni is belőle. A keksszel és almával is jól elboldogult, rizs- kásaszem nagyságú fogacskái segítségével. Tizenegy hónapos volt, amikor segítséggel elkezdett járni, s még csak néhány hete, hogy megtette az első önálló lépéseket. Mindennap meglep valami új dologgal. Egyre eszesebb és értelmesebb. S minél többet vagyunk együtt, annál jobban érzem, hogy ő tényleg egy kis „csoda” a mi életünkben. A testvérféltékenység Gondolom, sok többgyermekes anyuka tapasztalta már, hogy az esetek többségében a nagyobb gyermek nem mindig fogadja kitörő örömmel egy kistestvér jöttét. A testvérféltékenységről dr. Sátorhegyi Éva gyermekpszichiáterrel beszélgettünk. — A gyermek számára szüleikkel ellentétben a féltékenység jelenléte a családban nem kérdéses. Az új kis jövevény megjelenése, függetlenül attól, hogy a gyermeket milyen alaposan készítették fel rá, féltékenységet és sérelmet okoz. Tehát a második gyermek megérkezése a kicsi életének egyik legnagyobb válsága — kezdte a doktornő. — Mitől alakulhat ki a féltékenység érzése? — Attól, hogy az aprócska ember veszélyeztetve érzi eddigi központi helyzetét. Fájdalmas dolog számára, hogy édesanyja szeretetén osztoznia kell. A gyermek tapasztalata szerint a megosztás azt jelenti, hogy kevesebbet kap valamiből. Ő mindebből csak annyit ért meg, hogy meg kell feleznie az almáját, a csokoládéját, és mindezt úgy, mintha örömmel tenné. — Kivédhető ez valahogy? — Semmi sem változtatja meg azt a tényt, hogy az új kisbaba fenyegeti a gyermek biztonságát. Ám hogy ez a feszültség és megterhelés megtöri-e vagy inkább nemesíti jellemét, ez a szülők okosságától és nevelői készségétől függ. — Hogyan lehet bemutatni a jövendő kistestvért, hogy azzal segítségére legyünk gyermekünknek? — Van, aki a következőképpen tálja kisfia, kislánya elé a dolgot: „Új kisbabánk lesz. Nagyon sok örömet fog okozni nekünk, de gondok is lesznek vele. Etetni kell, tisztába tenni, mosni, vasalni rá. Lehet, hogy úgy érzed majd, egy kicsit elhanyagollak, s talán azt fogod gondolni, nem szeretlek. Ha így érzed, kérlek, rögtön szólj nekem. Majd külön is éreztetem veled, hogy mennyire szeretlek. Emiatt nem kell aggódnod.” Akadnak azonban olyan szülők is, akik nem szívesen mondanának ilyesmit. Ők félnek attól, hogy ilyen veszélyes gondolatokat ébresztenek a gyermek fejében. — Mit tud tanácsolni ezeknek a szülőknek? — Biztosíthatom őket arról, hogy az ilyesfajta beszélgetések következménye csakis hasznos lehet, mert a gyerek érzéseinek megértését tükrözi. Megvédi a gyereket a szégyenérzettől, elősegíti a bensőséges kapcsolat kialakulását. —A gyermek részéről milyen arcot „ölthet” a féltékenység? — Az újszülöttel szemben a gyerek mindenképpen némi haragot, neheztelést fog érezni. Sokkal szerencsésebb, ha gyötrelmeinek szabadon hangot adhat, nem kell magába fojtania azokat. A féltékenységnek többféle arca van. Kifejeződhet állandó versengésben, vagy éppen ennek teljes elutasításában, határtalan nagylelkűségében, esetleg mohó kapzsiságban. Inkább vállalnak szidást, korholást, vagy produkálnak hasfájást, éjszakai ágybavizelést, csakhogy velük foglalkozzanak. , — A helyzet azonban lehet fordított is, amikor a kicsi féltékeny idősebb testvérére. — Természetesen az életkori és a nemi különbségek is előidézői lehetnek a testvérféltékenységnek. Hiszen az idősebb testvér különféle előjogokkal, nagyobb függetlenséggel rendelkezik a legtöbb családban. Ne kezeljük egyformán az idősebb és fiatalabb gyerekeket. — Mit ért ezalatt? — A nagynak természetesen több zsebpénze lesz, később mehet aludni, és tovább maradhat távol, mint a kicsi. Ezeket a kiváltságokat nyíltan és jó szívvel kell meg- - adni, úgy, hogy minden gyerek várja, hogy felnőjjön. — Gondolom, ezen a téren is követhetnek el hibákat a szülők. — Különösen káros, ha túlzott mértéket ölt a testvérek rivalizálása, melyet elsősorban az úgynevezett „bezzeg” gyerkőcök keltenek életre. Hányszor hallhatjuk szülők szájából, mikor a tehetségesebb utódot pár- tolgatva lépten-nyomon a „bezzeg a testvéred” mondatot hangoztatják. Ez azt eredményezi, hogy a másik testvér így állandó kudarchelyzetbe kerül. — Milyen hasznos tanácscsal tudna szolgálni az anyu- j káknak, apukáknak? — A gyerekek nem azonos mértékű, uniformizált, hanem egyedi szeretetre vágynak. A hangsúly a minőségen van, nem az egyenlőségen. Ha néhány percet vagy néháy órát valamelyik gyermekünkkel töltünk, legyünk vele teljesen. Ez idő alatt hadd érezze a fiunk, hogy ő az egyedüli kisfiúnk, a lányunk pedig, hogy ő az egyedüli kislányunk. Hogy ezek a percek emlékezetessé váljanak, osztatlan figyelmet kell szentelnünk gyermekünknek. A védőoltások fontossága — Minden asszony legfőbb vágya, hogy egészséges és boldog kisbabát nevelhessen. A lelki és anyagi jóléten kívül azonban a jó egészség biztosításához elengedhetetlen a védőoltások alkalmazása is. A kötelező és az ajánlott védőoltásokról dr. Kondor László gyermekorvossal váltottunk néhány szót. — Mi a célja ezeknek az oltásoknak? — A védőoltások azért szükségesek, hogy mesterséges védettséget alakítsanak ki a szervezetben az egészséget leginkább veszélyeztető és leggyakoribb betegségekkel szemben. A védőoltások, azzal, hogy anyaguk az adott betegség ellen védettséget keltő antigént tartalmaznak, a betegség kiállásához hasonlóan hoznak létre immunitást. — Vegyük sorra, hogy milyen védőoltásokat kap egy kisbaba, és az milyen kísérő tüneteket idézhet elő. Melyikkel kezdődik a sor? — Az első védőoltás, amit a csecsemő megkap, a BCG-ol- tás, tuberkulózis ellen. Az oltás helyén fokozatosan nagyobbodó csomócska jön létre, mely el is gennyesedhet, esetleg kifakadhat. Mindenesetre a baba 8—12 hetes korára kis heg visszamaradásával gyógyul. Néha az azonos oldali hónalji nyirokcsomó megduzzad. — Mi következik ezután? — Három-négy-öt hónapos korban kapják a gyermekek a Di-Per-Te oltást, kiegészítve a Sabin cseppek Ezek a védőanyagok arra hivatottak, hogy megelőzzék a járványos gyermekbénulást. A Di-Per-Te rövidítése egyébként a torokgyík - szamárköhögés-tetanusz elleni vakcinákat takarja. Az oltás szövődménye lehet a helyi duzzanat, a mérsékelt láz és a nyugtalanság. Az ennél hevesebb reakciókat a házi gyermekorvosnak feltétlenül jelezni kell. 15 hónpos korban adjuk a kanyaró — rózsahimlő-mumsz elleni kombinált oltást, melyet követően a babákon múló kiütés, hőemelkedés jelentkezhet. Háromévesen ismét egy Di-Per- Te oltás adandó, melyet az iskola első osztályában még egy ilyen injekció követ. A kötelező oltások sorát hatodik osztályos korban egy Di-Te oltás zárja. — Beszéljünk egy kicsit a külön kérésre adható védőoltásokról is. —Ezek közül elsőként talán a kullancs által terjesztett agy velőgyulladás kivédését szolgáló szérumot említeném meg. Egyre elterjettebb az influenza. A-B vírus elleni, és a Haemophilus influenza-B elleni vakcina is. Az utóbbi kettőt gyakran összetévesztik a szülők. Az utóbbi egy baktérium, amely a gennyes agyhártyagyulladások jó részéért, valamint a gégefedő gyulladásáért felelős. Az adható oltásokkal Minden anya álma a boldog és egészséges kisbaba kapcsolatban a szülők minden esetben kéijék ki a gyermekorvos tanácsát. — Valami azonban még kimaradt.-— Fertőző májgyulladás elleni oltásban részesítjük a betegségben szenvedő, vag^ tünetmentes hordozó anya újszülöttjét egynapos, valamint egy és hat hónapos korban. Nem beszéltünk róla, de veszettség elleni oltást kapnak azok, akik olyan állattal kerültek kapcsolatba (harapás, marás vagy nyál útján), melyek nincsenek beoltva, vagy nem lehet őket megfigyelés alá helyezni. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea