Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

UJ KELET Információk 1995. december 2., szombat 7 Az önkormányzatok egy éve Sikerek, kudarcok, feladatok Az önkormányzatok megválasztása után eltelt egy év végén a megye valamennyi polgármesterének három kérdést tettünk fel: 1. Mi volt az elmúlt egy év legnagyobb sikere? 2. Mi volt az elmúlt egy év legnagyobb kudarca? 3. Mi az elkövetkező egy év legfontosabb feladata? Toldi Albert, Kisar: 1. — A legnagyobb siker­ként azt tartjuk számon, hogy a községet bekötöt­tük az országos telefonhá­lózatba. A lehetséges, mint­egy 400 lakás közül közel 190 már közvetlenül hív­ható. 2. — Kudarcnak tekintem, hogy az eltelt közel egy év alatt a képviselő-testület és az ön- kormányzat vezetősége között nem sikerült a község fejlődé­séhez szükséges mindenkori összhangot, a felhőtlen munka- kapcsolatot megteremteni. 3.—Az 1996-ban minden­képpen szeretnénk meg­őrizni a települési önkor­mányzat működőképességét. Fejlesztéseket nem tervez­tünk, minden erőnkkel a fo­lyamatos üzemelési feltétele­ket szeretnénk fenntartani. Pénzes Sándor, Kisléta: 1. — A nehéz körülmények ellenére sikerekben gazdag évet tudhatunk a hátunk mö­gött. Az önkormányzat nem adósodott el, fizetőképes tu­dott maradni. Befejeztünk egy 12 millió forintos nagy- beruházást, illetve soha nem látott mennyiségű — közel ötven — lakásépítési enge*:. délyt kiadtunk, ami alapján a családi házak 80—90 százalé­ka már épülőben van. 2. — A képviselő-testület si­keresen tudott együttműködni, a mindennapi problémákon túl különösebb kudarcunk nem volt. 3. — A jövő évi támogatási forrásokat még,i)£pi ismerjük. így nehéz előre terveznünk. Ennek ellenére nagyon bí­zom abban, hogy kemény összefogással meg tudjuk őrizni a település műkö­dőképességét, illetve amennyiben az anyagi kon­díciónk majd megengedi, befejezzük a település útjai­nak aszfaltozását. • • Vékony Sándor, Omboly: 1. — Az elmúlt egy év leg­nagyobb sikerének azt te­kintjük, hogy a község bel­területén mintegy 800 méter­nyi utat szilárd burkolattal lefedtünk. Ezenkívül az ön- kormányzati intézmények működése folyamatos, prob­lémamentes volt. 2. — A mai napig is a leg­nagyobb kudarcunk, hogy a településnek nincs önálló mű­velődési háza. A református egyházzal már régóta tárgyalá­sokat folytatunk, hogy az egyik épületüket megvásárolnánk, de sajnos ez az ügy egyelőre hú­zódik. 3. — Jövőre a terveink kö­zött szerepel az egyházi in­gatlan megvásárlása és annak átalakítása kulturális köz­ponttá. Ezen kívül, ameny- nyiben a lehetőségeink megengedik, további pár­száz méteres utat rendbe kellene tenni, illetve az önkormányzati épület­tömbnek a fűtési, meleg­vízellátási rendszerét gáz­üzeműre szeretnénk átállít­tatni. —vépé— Megyénkről írták A Nők Lapja 47. számában Almaország hanyatlása címmel megyénk egykori aranyáról ta­lálunk lehangoló látleletet. Szabolcs-Szatmár-Bereg gyö­nyörű, híres almáskertjeiben már sem az alma, sem a gazda nem mosolyog — írja találóan a szerző. Tüzelőnek felaprított, egykor virágzó fák, csalódott, tönkrement kistermelők jelzik a mai állapotot. Hogyan történt meg mindez és van-e kiút? Ezekre a kérdésekre keresi a cikk a válaszokat. Megyénk zenei életének ese­ményeiről ad számot a Parlan­do zenepedagógia folyóirat 5— 6. száma VII. Országos Zeneis­kolai Zongoraverseny címmel a Nyíregyházán ez év tavaszán rendezett eseményről. A cikk­ben interjút ad a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rekto­ra, elmondja észrevételeit és ta­pasztalatait. Véleménye szerint a verseny célja az országos szint felmérése és az utánpótlás fel­kutatása. Ezeknek a követelmé­nyeknek a rendezvény „több mint megfelelt” — szól az elis­merés. A cikk után a díjazottak névsorát is olvashatjuk. A Zene-szó 8. számában Ze­nei fesztivál a Nyírségben cím­mel a XXIX. Nyírbátori Zenei Napok és az ottani zenei tábor jelentőségét és eredményeit méltatják. Megismerheti az ol­vasó a részletes programot, és örömmel nyugtázhatja a szer­ző véleményét, miszerint a ren­dezvények számának növeke­dése nem ment a minőség ro­vására. Sőt... Szomorú helyzetjelentést közöl a Magyar Nemzet no­vember 18-ai számában Vá­mosatyáról, a valaha szebb na­pokat megélt befegi faluról. Hét óráig tart az út annak, aki oda Budapestről elindul. Vas­út nincs, gyermek az idén egy sem született, a telefon félév­százados álom errefelé, s jövő­re hat elsős kezdi el az iskolát. Ötven embernek van csupán munkahelye, s a legutóbbi te­metéshez a szomszéd község­ből hoztak két lovat. Itt a ha­rang a faluért szól címmel ol­vashatunk a megrendítő bere­gi valóságról. Csütörtökön helytörténeti vetélkedővel kezdődött a Nagyhalász várossá nyilvání­tásának második évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat. Pénteken a művelődési ház­ban Oláhné Szilágyi Mária nyi­totta meg azt a kiállítást, ame­lyen a Szülőföldem, Nagyhalász címmel kiírt gyermekrajzpályá- zat legjobb alkotásai tekint­hetők meg. A rajzok mellett a városban élő Újhelyi István fa­faragó népi iparművész leg­A Kápé üzleti hetilap 45. szá­mában ismét hírt ad Záhony — program célegyenesben címmel arról, hogy a területfejlesztés programja kézzelfogható kö­zelségbe került. Az 5 millió dol­láros, egy évre szóló kormány­előterjesztést több éves háttér­munka és lobbizás előzte meg. A cikkíró szerint a vállalkozás mára már „korántsem papírtig­ris”. Biztató perspektíva. A Víztükör 10. száma 150 évvel ezelőtt alakult az Alsó- Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat címmel a nagy múltú szervezet történetét és tevé­kenységét tárja az olvasók elé: 1845. október 9-én kezdte el munkáját Tiszadobon az And- rássy-kastélyban, Széchenyi István vezetésével. Több mint egy évszázadon át működött, és eg) 1948-as kormányhatá­rozat szüntette meg. Gombás Sándor Ferenc szebb remekeit is láthatják a lá­togatók. Még egy tárlat te­kinthető meg ezekben a napok­ban a városban: a Nagyhalász ’95 című fotókiállítás, mely a település hétköznapjait tárja az érdeklődők szeme elé. Délután kedvezményes mo­zielőadást tartottak, és ezt követően a Re-Betli duó szó­rakoztatta a közönséget. A vá­rosnap eseményeiről csütörtö­ki számunkban számolunk be részletesen. —sch— Nagyhalászi városnap Hát én immár mit válasszak? Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola, Fehérgyarmat 4900 Fehérgyarmat, Május 14. tér 16. (44) 361-381 A közgazdasági szakkö­zépiskola olyan általános iskolai tanulók jelentkezé­sét várja, akik vonzódnak a közgazdaságtanhoz, akiket érdekel a számvitel, a köny­velés, a gazdasági folyama­tok mélyebb megismerése, a kereskedelem, a marketing- munka. Az intézmény két választ­ható szakra iskoláz be diá­kokat: általános közgazda- sági és kereskedelem-mar­keting szakmákra. Az álta­lános közgazdasági szak­irány a tervek szerint két elsős osztállyal indul szep­temberben, ide fiúk és lá­nyok jelentkezését várja az intézmény vezetősége leg­feljebb 60 főig. A kereskede­lem-marketing szak csupán egy csoporttal, 30 diákkal kezdené meg az 1996/97-es tanévet. Az előbb említett sza­kok mindegyikén a tanulók két idegen nyélv, az angol ék az orosz közül választhatnak, hogy mit kívánnak tanulni a négy év során. A felvételi vizsgán a jelent­kezők tudásszintjére, képessé­geire kíváncsiak a szaktaná­rok. Az intézményben tanulni szándékozóknak irodalomból, matematikából, magyar nyelv­tanból feladatlapot kell meg­felelő szinten kitölteniük, s ezen felül tollbamondás segít­ségével a diákok helyesírási képességére is figyelmet for­dítanak a felvételiztető tanárok. Az írásbeli felmé­rés után — ismerkedési céllal — személyes beszél­getést szervez az iskola. A felvételi vizsgán megsze­rezhető maximális pont­szám 60. A felvételin nyújtott egyéni teljesítmény és az általános iskolából hozott pontszámok alapján dönt az iskola vezetősége arról, hogy ki felelt meg az in­tézményi követelmények­nek. A hozott pontokat az általános iskola 5., 6., és 7. osztály év végi, illetve a 8. osztály félévi eredményei adják magyar nyelv és iro­dalomból, matematikából és történelemből. így a jelentkező által elérhető összpontszám legfeljebb 120 lehet. A közgazdasági szakkö­zépiskola megyei beiskolá­zású, így a megye összes ál­talános iskolájából lehet je­lentkezni. Mivel a kollégi­umi férőhelyek száma és a menzai ellátás csak korláto­zott számban vehető igény­be, így leginkább a városi és a városkörnyéki végzős kisiskolások érdeklődését várja az intézmény. 142. Számú Móricz Zsigmond Ipari Szakmunkásképző Intézet, Fehérgyarmat 4900 Fehérgyarmat, Széchenyi u. 29. (44) 364-545 A szakmunkásképző in­tézet olyan tovább tanulni szándékozó diákok jelent­kezését várja, akik gyorsan konvertálható szakisme­retre szeretnének szert ten­ni, s a későbbiekben kis­iparos vállalkozóként, vagy valamely nagyüzem dolgozójaként óhajtaná­nak elhelyezkedni. A szakmunkásképző in­tézet 16 különböző szak­mában képez szakembere­ket, amiből egy szakon szakközépiskolai szintű végzettségei hagyhatják el az iskolát a diákok. A három­éves oktatás keretében elsa­játítható hegesztő, autósze­relő, gázvezeték- és gázké­szülék-szerelő, géplakatos, háztartásigép-szerelő, erős- áramúberendezés-szerelő, bútorasztalos, magasépítő­ipari ács-állványozó, kőmű­ves szakmákra kizárólago­san fiú tanulók jelentkezé­sét várja az intézmény. E szakokra a gyakorlati foglal­kozások hatékonysága miatt csupán 15-15 diák felvéte­lét tervezte az iskola. ­Az esztergályos szakra 15 fiú és 5 lány, a villamosgép-szerelő képzésre 15 fiú, 6 lány, a nőiruha-készítő szakma elsajá­títására 15 fiú és 15 lány, az élel­miszer- és vegyesbolti eladó szakmára 30 fiú és 20 lány, il­letve a felszolgáló szakra 25 fiú és 10 lány jelentkezését várja a szakmunkásképző intézet ve­zetősége. Ruhakészítő szakmában négyéves, érettségi és szak­munkásvizsgával záródó szak­középiskolai szintű képzést indít az iskola. E szakra a fel­vételi keretszám 60 diák, 30 fiú és 30 lány. Felvételi szempontként az iskola a jelentkezők 8. osztályos félévi tanulmányi eredmé­nyeit és az egészségügyi al­kalmasságot veszi figye­lembe. Mivel az intézmény kol­légiumi férőhelyei erősen korlátozottak, ezért első­sorban Fehérgyarmat vagy tömegközlekedési eszkö­zökkel jól megközelíthető, környékbeli települések általános iskoláiból várja az iskola a jelentkezőket. —vip—

Next

/
Thumbnails
Contents