Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-18 / 296. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. december 18., hétfő 3 Megyénkből hányán? Villáminterjú Boszniáról Felhívtuk a Honvédség megyei hadkiegészítő parancsnokságát, hogy megkérdezzük: előreláthatólag hány fiatal megy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből Boszniába? Kérdéseinkre Zákány László ezredes kieg- parancsnok válaszolt: — A jelentkezési határidő december 13-án lejárt. Elmondható, hogy szép számmal jelentkeztek, azonban a kiírási feltételeknek és követelményeknek csak harminchét tartalékos, hadköteles felelt meg. — Ha jól tudom, a feltételek valóban nagyon szigorúak, többek közt kell angol nyelvtudás is. — Valóban komolyak a jelentkezés feltételei, azonban az angol nyelvtudás nem feltétel, csak előny. — Milyen rangúak jelentkeztek? — Egy tartalékos tiszt, három tartalékos tiszthelyettes és harminchárom tartalékos, legénységi állományban lévő jelentkezett, aki az előírásoknak megfelelt. — Hogyan tovább? — A jelentkezési lapokat elküldtük az operatív csoportnak. A harminchétből kiválasztják azokat, akik mehetnek, illetve akik tartalékban itthon maradnak, persze, csak akkor, ha az orvosi vizsgán megfelelnek. A kiválasztottakat postán — táviratilag — értesítik, hogy mikor és hol kell jelentkezniük orvosi vizsgálatra. Azok, akik az orvosin átmentek, már köthetik is a szerződést és kezdhetik a csomagolást. Karácsonykor még hazajönnek, aztán kezdődik is a kiképzésük — mondotta Zákány László ezredes. —tai— „Aki szegény, az a legszegényebb...” Úgy gondoltuk, hogy a szociálpolitikai támogatásokkal jól járnak majd a nehéz helyzetben élő nagycsaládosok. Az élet mégsem igazolja az elvárásokat. Ez leggyakrabban a cigánycsaládokat érinti, hiszen azok többségében legalább nyolc-tíz gyerek születik. Valószínűleg ennek nem a családcentrikusság és a gyerekszeretet az oka... Egyetlen megélhetési forma számukra a családi pótlék... Nincs munka, sem munkanélküli segély, a jövedelempótló támogatás jár egy ideig, aztán más lehetőség nincs. A gyerekre kapnak pótlékot, a gyerekre adnak támogatást, segélyt és szociálpolitikai kedvezményt... Azt azonban elfelejtik, hogy a gyereknek enni-inni kell, szüksége van ruhákra, tankönyvekre és játékokra. Mindezt nem lehet megvásárolni abból a kevéske pénzből, amit az apróságokra adnak ugyan, de a megélhetésre kell. Ahol sok gyerek van, már felnőnek egymás mellett... — mondták az idősebb emberek. Azóta viszont változott a világ, mások a követelmények. Magasabb színvonalon szeretnénk élni. Boldogan és jól. Csakhogy nem a jólétért, hanem a minimumért kell küszködni, szenvedni. A szegénységért ki tehető felelőssé? És az álláshiányért, az inflációért, a kevéske jövedelmén? Utat, új módokat keresünk. Csak a közeli jövőt, s nem a távolabbit figyeljük. Legyen új lakás, mindegy, hogy milyen, csak legyen. Cél a nagy család; az állam, az önkormányzat, majd segít! Az igényszint egyre lejjebb csúszik, s egy idő után már feledésbe merülnek az álmok. S ha a régi tervek mégis gyötörnének a sarki kocsmában lehet vigasztalódni. Annyi pénz, hitel mindig akad. De hogyan tanulja meg a másodfokú egyenletek értelmét és a fizika törvényeit az a kisdiák, aki kénytelen korgó gyomorral végigülni az órát? K.I. Nem csak nézelodős aranyvasárnap (Folytatás az 1. oldalról) A Renomé Rt. Nyírfa Áruházában is nagy volt a jövés-menés, de volt is eredménye, mert Király József áruház-igazgató úgy vélekedett, számításaik szerint alakult az aranyvasárnapi forgalmuk. Nagyon sok vásárló felkereste az áruházukban lévő Játékországot, illetve nagy forgalmat bonyolított le divatruházati osztályuk is. A műszaki részlegen meglepetéssel várták a vásárolni szándékozókat. A városban náluk lehetett a legkedvezőbben színes televíziót vásárolni, és a telefonkészülékeket is 20 százalékkal kevesebbért adják. Az áruházak vezetői közül talán a legelégedettebb Füredi Sándor, a Kelet Áruház igazgatója volt: — Ez a nap már hasonlította régi idők aranyvasárnapjára. Örömmel töltött el bennünket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a tervezett nyitva tartást is meghosszabítottuk. Amíg vásárló volt, nem zártunk be. Szép számmal vásároltak nagy értékű műszaki cikkeket, ezen belül háztartási gépeket és híradástechnikai eszközöket. Továbbra is nagy sikere volt az élelmiszerosztályunkon hirdetett akciónak, ami még a héten is tart. Összességében azt tapasztaltuk kőrútunk során, hogy áruban nem volt hiány, inkább a pénztárcák kezdenek kiürülni, annak ellenére, hogy még sokan szeretnének vásárolni a bő választékból mind az áruházakban, mind az alkalmi elárusítóhelyeken. A vásárlási lehetőség a héten végig megvan, a többi már csak pénz kérdése... —fullajtár — • • Ülésezik Nyíregyháza képviselő-testülete Tornyosulnak a tárgyalandó ügyek Ma ülésezik Nyíregyháza képviselő-testülete. Dr. Barta Tibor városi főorvos előterjesztést nyújt be egy egészség- ügyi megelőző program jóváhagyására és tájékoztatót tart a város fogászati és üzemegészségügyi ellátásának a helyzetéről. Felbermann EWrejavaslatot tesz a megyeszékhely kulturális koncepciójának a meghatározására és a leendő Regionális Szaktanácsadói Központ támogatására. Hajdú Sándor, a polgármesteri hivatal oktatási-, kulturális- és sport irodájának a vezetője indítványt tesz a szabadtéri színpad helyzetének rendezésére és néhány megyei intézménnyel kötött megállapodás módosítására, valamint javasolja, hogy a testület támogassa a „Magyar Huszár” bronzszobor felállítását. Ugyancsak az irodavezető terjeszti elő a Városi Televízió gazdasági társasággá történő átalakítását. Második fordulóban tárgyalják a képviselők, hogy milyen formában készüljön a városi lap. Dr. Illésné Erdős Judit, a szociális iroda vezetője indokoltnak tartja, hogy tovább módosítsák a rászorultságtól függő pénzbeni és természetben nyújtott szociális ellátásról szóló rendeletet. A javaslat elfogadása esetén többen kaphatnak az ünnepek előtt segélyt. Veres István városi főépítész az Érkerti lakóterület részletes rendezési tervére kéri a képviselők jóváhagyását. Dr. Szilágyi Zsolt, az adó és illetékiroda vezetője a gépjárműadóról szóló rendelet tervezetét nyújtja be a testület elé. (A javaslat alapján a gépjárművek — kivétel a motorkerékpár, a lakópótkocsi, lakóautó és sátras utánfutó — saját tömegének minden megkezdett száz kilogrammja után négyszáz forint lenne az adó.) Csabai Lászlóné polgármester asszony egyes sóstói ingatlanok megvételére és a Szabi- Net-Közhasznú Társaság szerződésének jóváhagyására nyújt be előterjesztést. Csabai- né beszámol a hivatalban tartott állami számvevőszéki vizs-* gálát megállapításairól és az azokra tett intézkedésekről. László Géza, a gazdasági iroda vezetője az önkormányzat jövő évi gazdálkodásának átmeneti szabályozását indítványozza. Dr. Fazekas János jegyző a polgármesteri hivatal ügyrendjének módosítását tartja indokoltnak. Hét napirendi pontot tárgyal a testület zárt ülésen. Döntenek arról, hogy kik kapják a „Nyíregyháza Városért” emlékérmet, és a Nyíregyháza Város Tudományos, valamint Művészeti Életéért kitüntetéseket. Elbírálják az Általános Szociális Otthon és a Családsegítő Központ vezetői-, valamint a hivatal könyvizsgálói munkakörére beérkezett pályázatokat. A nyíregyházi ipari park kiépítésének lehetőségeit is zárt ülésen vitatják meg a képviselők. KvZ Sikeres évet zár az eszlári szövetkezet „Kínai falat vonhattunk volna a répából” Az ezerhektáros szántóterületen gazdálkodó tiszaeszlári Eszlár Mezőgazdasági Szövetkezet idén nagy fába vágta a fejszéjét: a vezetők úgy döntöttek, hogy eddig szinte példátlanul nagy — 300 hektáros — területen ültetnek cukorrépát. Sok múlott ezen az ágazaton, hiszen a jól termő répa az egekig emelheti, a rosszul termő pedig a föld alá süllyesztheti a gazdát. Horváth Sándor elnöktől arról érdeklődtünk, hogy a két lehetőség közül melyik jutott a szövetkezetnek. — Bár a végleges pénzügyi adatok még nincsenek meg, mindenképpen sikerről számolhatunk be. Összesen 340 hektáron termeltünk cukorrépát, ebből 300 hektár volt a szövetkezeté, 40 pedig egyéni vállalkozóké. A kedvezőtlen időjárás miatt az utóbbi évek legnehezebb betakarításán estünk túl, szinte úgy kellett kilopkodni a földől a termést. Több mint 170 ezer mázsa fölHorváth Sándor: „Megerősödött a szövetkezet” des répát szállítottunk a szerencsi cukorgyárba, ez egy hektárra vetítve 500 mázsa földes, illetve 400 mázsánál több tiszta répát jelent. A tavalyi év is sikeres volt, de az idei termés még ezt is felülmúlta. Aki a betakarítás alatt járt a környéken, az láthatta a hatalmas prizmákat, melyekből annyi volt, hogy szinte répából épült kínai falat vonhattunk volna Eszlár köré. A termés cukortartalmától többet vártunk ugyan, de nem vagyunk csalódottak, végül is elfogadható. Jó lóra tettünk, mikor belevágtunk a répatermesztésbe — ez tartotta életben, és erősítette meg a szövetkezetét, idén a cukorrépa mintegy tízmillió forintot hoz a konyhára. Még nem hoz nyereséget, de jövőre már jó eredményt fog produkálni a tehenészetünk. Száz fejőstehenünk van, és ezeknek ugyanennyi, különböző korcsoportú szaporulata — ez azt jelenti, hogy a jövő év közepére összesen 170 felnőtt fejőstehenünk lesz. Tavaly még a juhászat sem hozott nyereséget, idén viszont a 450 anyajuh szaporulatából származó árbevételünk elérte a négymillió forintot. A cukorrépán kívüli növény- termesztésünk — a búza, a napraforgó, a tavaszi és őszi árpa — együttesen 10 millió forint nyereséget produkált, vagyis a répával együtt mintegy 20 millió forint az idei profitunk. Ennek az összegnek egy részét elsősorban a tagoknál és a vállalkozóknál fennálló sürgős tartozások rendezésére fordítjuk; legkésőbb január végéig mindenkit kifizetünk. Infrastrukturális fejlesztésre, gépvásárlásra egyelőre nem gondolhatunk, a meglévő gépparkot kell fenntartani, az épületek állapotát javítani. Az eredmény bői/természetesen, az aktív dolgozóknak is juttatunk, és a nyugdíjasokról sem feledkezünk meg. A szövetkezetnél már hagyomány, hogy a betakarítás befejezése után — idén december 29-én — bankettet rendezünk, ahol egy birkapörkölt mellett értékeljük az évet, megbeszéljük a tapasztalatokat. Télvíz idején a nyugdíjasokat nem akarjuk mozgatni, számukra majd tavasszal tartunk egy hasonló rendezvényt. Vasas László Húszéves a Pedagógiai Műhely Az országban talán egyedüliként — hasonló jelleggel indított folyóirattársai közül — a Pedagógiai Műhely immár két évtizedes múltra tekinthet visz- sza. A húszéves évforduló alkalmából a megyei pedagógiai intézetben december 16-án délelőtt, 10 órától kötetlen beszélgetésen emékeztek meg a meghívottak, mai és egykori szerkesztők, alkotók, felelevenítve a Műhely műhelymunkáit. A folyóirat jelenlegi felelős szerkesztője, dr. Kuknyó János köszöntőjében elmondta, hogy az 1975 áprilisában első ízben megjelent Pedagógia Műhelyt ez ideig 86 újabb szám követte, mintegy 440 ív terjedelemben, 1602 írást tartalmazva. A szerzők száma kétszáz körüli, s igyekezett annyi éven át az indítási céljának megfelelő tartalmú és színvonalú publikációkat — elsősorban a megye pedagógustársadalma számára — közreadni, amint az a beszélgetésekből, hozzászólásokból is kiderült: több-kevesebb sikerrel. A folyóirat példányszáma mára meglehetősen lecsökkent, s örökös szerzőhiánnyal küzd, magyarán: kevés pedagógus, közművelődési szakember ragad tollat mondandója közreadására, csak néhányan rendelkeznek publicitási igénnyel, holott a műhely egyik célja éppen a publikációs lehetőség megteremtése volt létesítésekor, s az lenne ma is. Talán ezzel magyarázható, hogy a megyei pedagógiai intézet új tan- könybemutató termében a hazai tankönyvkiadás csaknem teljességét bemutató tárházában alig akadunk szabolcsi szerzőre. Mindez intelem lehet a folyóirat jövőjére nézve — fogalmazódott meg több résztvevőben is, akik az évek során aktív közreműködői voltak a műhely megjelenésének, esetenként éppen a folyóirat adott számukra szárnypróbálgatást, első megjelenési lehetőséget. A folyóirat első felelős szerkesztője, dr. Tóth László tíz esztendeig látta el a Műhely vezetését, amely, mint mondta, élete tíz szép évét jelenti. A folyóiratot ugyanakkor mindig is jellemezte a szűk anyagi háttér, a gyakorló pedagógusok közlési affinitásának hiánya, a szerzőgárda képzésének elmaradása. Mindezt figyelembe véve is feltétlenül eredménynek számít, hogy a folyóirat húsz év elteltével is él, s szükség is van az ilyen típusú lapok jelenlétére. A „munkaértekezletté” minősült ünnepi megemlékezés a múlt—jelen—jövő áttekintés jegyében történt, olykor vélt vagy valós sérelmeket is felszínre hozva, amelyek a jövő gondolatánál hamar elcsitultak. A résztvevők között helyet foglaló Együd János, a megyei közgyűlés alelnöke hozzászólásában annak adott hangot, hogy reményei szerint is élnie kell ennek a folyóiratnak, s újabb munkás húsz évet kívánt a most ünnepeiteknek, akik között a teljesség igénye nélküli felsorolásban olyan szerzők szerepelnek, mint Köpeczi Béla, Czine Mihály, Görömbei András, Garzó Ferenc, Kosa Ferenc, Honfi Mária, Báthory Zoltán, Mádli Ferenc, Kávássy Sándor, Kiss Gábor, Szilágyi Szabolcs, Tóth Sándor, Verebes István vagy a már elhunytak közül Rat kő József, Arató Ferenc, Barota Mihály, Berez- nai Gyula, Hársfalvi Péter, Gyarmati Zsigmond, Hatházi Lajos, Jósvai László, Lázár Miklós, Mester Attila, Molnár Mátyás, Vikár Sándor, Zsö- göny József. Lefler György
