Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-14 / 293. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. december 14., csütörtök 15 A holt szezon hírei / Adámszki, Lukács és a tejszínhab Képletesen szólva az utolsó sípjel hangzott fel ebben az évben, kedden este a Korona Szálló éttermében. A Nyíregyházi FC ekkor tartotta záróvacsoráját, népes vendégsereg — feleségek, barátnők, sportvezetők, szponzorok, újságírók — társaságában. Először is Tóth János klubigazgató szólt az egybegyűltekhez. Mindenkinek köszönetét fejezte ki és röviden értékelte az elmúlt időszakot, megjegyezve, hogy különösen nehéz év volt, sok pozitívummal, és egy adag kijavításra váró hibával. Nádas- di István klubelnök is megerősítette, hogy mindent egybevetve eredményes évet tudhat maga mögött a csapat és az első teljes évét záró vezetőség. Ezt követően Drobni Miklós csapatkapitány vette át a szót, méghozzá humorosan, személyes megtámadtatás címén, ámbátor ő senkit sem támadott, ellenben ajándékot adott át a klubelnöknek. A vacsora percei alatt már zene is dukált a finom falatokhoz, volt, aki ezen felbuzdulva az asztal állagát tesztelte, oly módon, hogy ütemre csapkodta azt. Csehi pedig úgy döntött, hogy tovább spannolja az amúgy is emelkedett hangulatot. Az utolsó fogás tejszínhabjában talált némi kifogást, mondván savanyú. „Felfedezésének” nyomatékot adva többekkel is megszagoltatta, hogy ismerjék el igazát. Azonban aki besétált a csapdába, annak rög- 'vest az orrába nyomta a természetesen friss tejszínhabot. így járt a Csehi mellett ülő Adámszki, majd a „messzebbről érkező” Lukács, sőt még a csapat susztere is, miközben a társak fulladoztak a nevetéstől. Bizonyára jobban járt, aki nem Csehinél, hanem a kaszinóban próbált szerencsét. így tett például Göncz és Kormos is. Egyesek tapasztalatot nyertek, mások nemcsak azt... Csiky Nándor „Ennek semmi értelme...” Adámszki Hóhért (24) az NYFC támadója nincs elragadtatva az őszi szezontól. Való igaz, ritkán fért be a csapatba, ellenben a kispadon gyakori vendég volt. Ezért aztán döntött.-— Nem kertelek kimondani — így Adámszki —, hogy nagyon „vékonyka” az a lehetőség, amit az ősszel kaptam. Annak pedig semmi értelme, hogy végig a kispadon üljek, így hát, máshol szeretném folytatni. Kákóczki: vis: Rousseau-nak tulajdonítják azt a mondást, amely így hangzik: vissza a természetbe! Kákóczki István, a nyáron Nyíregyházára érkezett középpályás azonban elsősorban nem a természetbe, hanem a csapatba vágyik. — Sajnos kevésszer kerültem be az együttesbe — vélekedik a 25 éves játékos. — Rögtön az első meccsen, Tiszakécskén kezdő voltam, aztán kiállítottak. Ezután már nem sikerült gyökeret verni, volt, hogy — A szóbeszéd szerint Kisvárdán...-—Én ezt nem mondtam. Ezt egyelőre felesleges feszegetni. Menni akarok, de még nem tudom, hogy melyik csapathoz. Terveim szerint valamelyik megyei NB III-as együtteshez. A megye határain túl is lenne lehetőségem, azonban abban sem látok nagy fantáziát, hogy 100 kilométereket utazgassak. Jelen pillanatban ennyit tudok mondani. m a csapatba! győztes meccs után is kikerültem a kezdőből. Pedig, úgy érzem, többre lettem volna képes. — Hogyan tervezed a folytatást? — Januárban keményen kell alapoznom, ugyanis határozott célom, hogy visszakerüljek a csapatba. Állok a feladat elé! — A távozás gondolata fel sem merült benned? — Nem, erről szó sem volt. Jóllehet NB III-ból volt ajánlatom, de itt akarok bizonyítani. —csiky— Merre tart Szakács? Értesüléseink szerint nem lesz jövés-menés Tiszalökön, ahol a megyei első osztályú csapat vezetése a keret együtt tartásán fáradozik. A január 14-én kezdődő felkészülésébe már bekapcsolódhat az angyalbőrt levet ő Balogh, Bózés Erős. Gáli Sándoré dzőt most az aggasztja, hogy Szűrte egy kispályás tornán sérülést szenvedett, s a rutinos játékosra—porcleválását kezelendő—műtét vár. Ugyancsak maródi AJaroz.v. A tréner szívesen venné, ha az Ibrányból távozni kívánó Szakács Zsolt visszatérne régi együtteséhez, bár az is igaz, hogy a futballistát a Nyírbátor is csalogatja. A tiszalökiek célja: tavasszal ütőképes gárdával beleszólni az élbolyban versengők küzdelmébe. Addig is nyolc edzőmérkőzés szerepel terveik között, mindjárt az első ellenfél január 31 -én, a Nyíregyházi FC. Hranicéban az NYSI Pénteken nemzetközi teremtorna veszi kezdetét a csehországi (morvaországi) Hranicéban. A serdülőknek rendezett viadalon egyetlen magyar csapat indul majd, a Mirgai László vezette NYSI. A nyíregyháziak — 1981-esek — 11 fős kerettel vágnak neki a 700 kilométeres utazásnak. A tornát kézilabdapályán bonyolítják le, házigazdája a helyi Kunz Hranice. Az NYSI-n túl cseh és szlovák együttesek vesznek részt a mérkőzéssorozaton — 3 nap, 10 meccs —, ott lesz a prágai Slavia, a morva válogatott, a kassai 1. FC és a Lokomotiv. A csapatokat két ötös csoportra osztják, a játékidő 2x15 perc lesz. Mirgai László együttesében — próbajátékon — új játékosok is szerepelnek majd, akik ezúttal bizonyíthatnak és hosszú távon a csapatban „ragadhatnak”. Világbajnoki csoportbeosztás Egyelőre felhőtlen az öröm Mészöly Kálmán szövetségi kapitány:— Első látásra közepes erősségűnek tűnik ez a csoport. A norvégok és a svájciak már sok borsot törtek az orrunk alá. A finneket nem nagyon ismerjük, az azerbajdzsáni- ak pedig sötét lovak a számunkra. Úgy érzem, ennél kedvezőbb ellenfelek nem nagyon juthattak volna nekünk. Sok múlik azon, sikerül-e a régen várt otthoni összefogás. Mezey György az MLSZ szakmai igazgatója: — Ha az erőviszonyokat nézzük, akkor a magyar labdarúgás ritka jó lehetőséghez jutott. A gond otthon van, mert csakis akkor tudunk eredményt elérni, ha mindenki összefog s a saját területén mindent megtesz a siker érdekében. Európa (49 ország, 14 továbbjutó hely, Franciaország rendezőként automatikusan résztvevő) 1. csoport: Dánia, Görögország, Horvátország, Szlovénia, Bosznia- Hercegovina 2. csoport: Olaszország, Anglia, Lengyelország, Grúzia, Moldova 3. csoport: Norvégia, Svájc, Finnország, MAGYAR- ORSZÁG, Azerbajdzsán 4. csoport: Svédország, Skócia, Ausztria, Lettország, Fehéroroszország, Észtország 5. csoport: Oroszország, Bulgária, Izrael, Ciprus, Luxemburg 6. csoport: Spanyolország, Csehország, Szlovákia, Jugoszlávia, Málta, Feröer-szigetek7. csoport: Hollandia, Belgium, Törökország, Wales, San Marino 8. csoport: Románia, Írország, Litvánia, Izland, Macedónia, Liechtenstein 9. csoport: Németország, Portugália, Eszak-írország, Ukrajna, Albánia, Örményország A kilenc csoportgyőztes és a legjobb második helyezett kerül be „egyenes ágon” a 32-es döntőbe. A többi nyolc csoportmásodikat összesorsolják, és az oda-visszavá- gók alapján négy győztes együttes szintén ott lesz a franciaországi világbajnokságon. Szezonvégi mérleg, NB III Tisza-csoport Nyírbátor: ettől csak jobb jöhet... 11. Nyírbátor 15 5 2 8 23-37 17 Milyen szép is volt az élet egy esztendeje Nyírbátorban, midőn Lőrinczék parádés finissel a táblázat tetejéről tekinthettek vissza üldözőikre. A városban a feljutás eshetősége adott témát a szurkolóknak, kiket arculcsapásként ért a folytatás, a tavaszi vesszőfutás. Új bajnokság, újjáéledő remények. Csakhogy a bátori szerelvény tolatásba váltott, hátramenetben töltve az elmúlt hónapokat. Az edző feje porba hullt, Unchiás Demetert a sikertelenség nyomán támadt elégedetlenség lemondásra késztette. — Mielőtt elmerülnék az őszi idény boncolgatásában, hadd nyúljak vissza januárig, akkor ugyanis összesűrűsödtek az események — kéri Somogyi József szakosztályvezető. — Kezdve azzal, hogy Unchiás Demeter autóbalesetet szenvedett, majd két kulcsfigura, Balogh és Szegedi távozott (később követte őket Varró kapus is...). Leszögezhető: nélkülük jelentősen meggyengült a keret. Rövid időre Buús György kapta kézbe a csapatot, akit személy szerint nagyszerű szakembernek tartok, s talán nem volt a legszerencsésebb, hogy nem vitte végig a tavaszt. Eljött a nyár, újabb játékosokat voltunk kénytelenek elengedni, sorozatban vesztettük el az edzőmérkőzéseket, többek közt kikaptunk Kislétától, valamint Nagyecsedtől. Kiütközött, hogy nincs megfelelő képességű kapus, a fizikai felkészülés — nem csak én vélekedtem így — sokkal keményebb lehetett volna. Érezhetően nem állt össze a társaság a bajnoki rajtra, ekkor, őszintén szólva, kicsit el is keseredtem. — Borúlátó hangulatban milyen célokért indult harcba a Nyírbátor? — Jól ismerem a mezőnyt, erre és a játékosállományra hagyatkozva reménykedtem, hogy odaér a csapat az első nyolc hely egyikére. — Ebből aztán semmi nem valósult meg... — Csalódnom kellett. Erőnléti problémákkal küzdöttünk, húsz-harminc percig bírtuk az iramot, olyan meccseket buktunk el, amelyeket simán nyerhettünk volna. — Ha arra gondolunk, hogy egy éve ilyenkor az első helyen állt a Bátor, most pedig a tizenegyediken, nincs mire felvágni, az biztos. — Az nem ugyanez a csapat volt, azóta — mint említettem — csak gyengültünk. A szerencse szerepe sem elhanyagolható, mivel úgy sikerült az élen zárni, hogy idegenben egyetlen egy találkozón sem tudtunk nyerni. A fiúk kondíciója összehasonlíthatatlanul jobb volt, még tartott az az erő, amit — kétéves ittléte alatt — Tóth János fejlesztett ki bennük. — Melyik összecsapás emlékétől rázta ki a hideg? —Mindjárt a második fordulóban, hazai pályán szaladtunk bele egy nagy pofonba, az újonc Baktalórántháza 4-0-ára kiütötte a csapatot. Jellemző ránk, hogy a baktaiak utána csak hosszú-hosszú idő leteltével szereztek újra három pontot... Balmazújváros szintén itthon gázolt át rajtunk, és Tiszafüredtől is megkaptuk a magunkét. POTYAGÓLOK, SÉRÜLÉSEK, KIÁLLÍTÁSOK... — Miből adódott a gyakran széteső, meglehetősen enerx’ált játék? — Az erőnléti hiányosságok csak periódusonként tették lehetővé a modem futballt. Kapusaink potyagóljai elbizony- talanították a hátvédsort, igaz Gere a hajrára magára talált, olykor már bravúrokra is futotta tőle. A védelem összetétele folyamatosan változott, hozzátéve, hogy Erdősi korai kiválása mélyütésként érte a társaságot, Unchiás Rémuszt sorozatos fegyelmezetlensége miatt sárga és piros lapokkal fedték a játékvezetők, ezért alkalmanként a lelátóra kényszerült, Kertészt pedig elhúzódó sérülése hátráltatta. így azután olyan labdarúgók kerültek a csapatba, akik képesség dolgában nem ütik meg az NB III-as szintet. —A csatárok sem rugdalták rongyosra a hálót, sőt elmaradtak a várakozástól... Lő- rincz leragadt három gólnál, s nem volt, aki a helyébe lépett volna. — Lőrincz betegsége miatt váltakozó formában játszott, ennéll fogva a csatársor is szár- nyaszegetté vált. Sanyi társ nélkül, egyedül vergődött a védők között, mert Kertész, aki éket játszhatott volna mellette, kiesett. Darai betölthette volna az űrt, ám ő — hiába hangsúlyozom, hogy tehetséges futballista — kevés hajlandóságot mutat az áldozathozatalra. Ha ezt megtenné, nem rekedne meg a harmadosztályban! Önmagáért beszél a tény: öt góljával az emberfogó Lukács lett a legeredményesebb játékos a csapatból! — Az elmondottakból következtetve felvetődik: nem volt luxus elengedni a meghatározó játékosokat? — Háborgott is a közönség, főleg a hazai meccseken jutott ki nekünk a kritikából, szidalmakból. Ilyenkor az is felötlik az emberben, hogy abbahagyja... mert a szurkoló nem ismeri, milyen problémákkal küszködünk a háttérben. A vezetők igyekeznek megteremteni azokat az anyagi feltételeket, ami a létfenntartáshoz szükségese- sek, de lehetőségeink behatároltak. Szegedi Gyurinak nem tudtunk annyit ígérni, mint az őt csábító sényőiek. Családi okokra hivatkozva ment el Balogh Józsi, míg Varró István csak katonaideje alatt szerepelt Nyírbátorban. Eligazoltak oda, ahol megfizetik mindhármójukat! KENYÉRTÖRÉS, DE... — Két fordulóval a bajnokság befejezése előtt Unchiás Demeter lemondott. Az edzőcsere lehetősége már nagyon érett, éppen ezért nem lett volna helyesebb korábban váltani? — Ebben van igazság, gondoltunk is rá. Döme nem rossz szakember, azonban balesete — annak következménye — érthetően megviselte, elvonva figyelmét a feladatról. Mi időt adtunk neki, vártunk... A csapat egyre zuhant lefelé, végül nem maradt más megoldás: elváltak útjaink. Nehezen szántuk el magunkat erre a lépésre, hisz megfizethető edzőt találni a megyében manapság számunkra nem könnyű dolog. — A számonkérés nem korlátozódhat csupán az edző személyére, a halovány szereplés a közösség kudarca. Mindebből mennyi a játékosok felelőssége? — Persze, nem lehet az edző nyakába varrni a vereségeket. A játékosok hozzáállása sem segítette a munkát, nem vették komolyan az intelmeket. Sem az öltözőben, sem a pályán nem uralkodott fegyelem, mindenki a másikra mutogatott. — Nincs vezéregyéniség a gárdában? — Sajnos nincs senki, aki tekintélyével hatna a többiekre. Nagykállóban igen, ott Vágó űzi-hajtja a társakat. — Összegezve az őszt, ki érdemel dicséretet, illetve ki múlta alul önmagát? — A mérkőzéseken nyújtott teljesítménye alapján Lukács Tibor emelkedett ki. Mindaddig, míg játszott, Kertész is helyállt, csakúgy, mint Sza- lontai. Lőrincz akart, most ennyi tellett tőle. A másik véglet Unchiás Rémusz, Kosán és Szilvási, e hármas csalódást keltőén játszott. — A konzekvenciákat levonva egyetérthetünk abban, hogy tavasszal ettől csak jobb jöhet... — Sikeres felkészüléssel és a hiányzó posztokra történő igazolások megvalósítása esetén bizakodhatunk a kedvező fordulatban. Itt köszönném meg azt a támogatást, amiben a polgármesteri hivatal, a Határőrség, az ÁFÉSZ, a Bátor-Coop Szövetkezet, a Monéta Kft. és a névtelen szimpatizánsok részesítik a klubot. Nélkülük nem létezhetnénk. — Az első új „szerzemény” neve már ismert, időközben Jávor Pál lett az együttes edzője. Tudatosan tették le voksu- kat a Sényőről érkező tréner mellett? — Igen, ez áll a döntés mögött. Olyan valakit kerestünk, aki rendhez szoktathatja a fiúkat, s ha kell, keményen végrehajtatja elképzeléseit, levéve a vezetés válláról a terhek ezen felét. Koncz Tibor
