Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-02 / 283. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. december 2., szombat 3 Gyarmatnak tekinti az osztrák tulajdonos Megalázott újságírók Kilátástalan helyzetben vannak a külföldi tulajdonban lévő megyei lapok munkatársai Északkelet-Magyar- országon, így Nyíregyházán, a Kelet-Magyarországnál is — olvasható a Népszabadságban a Sajtószakszervezet erőfeszítéseiről szóló cikkben. A Funk Verlag osztrák kiadóvállalat tulajdonában lévő újságok (a szabolcsi napilap mellett a Hajdú-Bihari Napló és az Eszak-Ma- gyarország irányító gazdája Thomas Koch, aki 70 százalékban tulajdonos, és ő gyakorolja a hatalmat minden tekintetben. A Kelet-Magyarországtól nemrég csaknem egytucatnyi embert bocsátottak el, mint az említett cikk megjegyzi: emberi méltóságuk megsértésével. (Megtudtuk: a felmondólevelet a hivatalsegéd tette az asztalukra egy reggelen, s a szerkesztőség vezetőinek nem volt egyéb mondandójuk az utcára tett újságírók számára...) A Sajtószakszervezet most az osztrák társszakszervezettel karöltve próbál fellépni a kiadóvállalat ellen, amely rendre megsérti a kollektív szerződést a tulajdonában lévő magyarlapoknál. Teszi ezt annak ellenére, hogy otthon, a saját országában tiszteletben tartja a munkavállalók jogait — Magyarországot viszont gyarmatnak tekinti e téren... A lapnál maradt munkatársak azért vannak kilátástalan helyzetben — írja a Népszabadság—, mert sakkban tartják őket vezetőik azzal, hogy fel is út, le is út, ha szólni mernek, felvesznek majd helyettük képzetlenebb, de olcsóbb munkaerőt. Alapítványt szervez a Családsegítő Egyenlő esélyt! A mátészalkai Családsegítő Központ egy alapítvány létrehozásán fáradozik. Egyszerű oka van ennek, az alapítvány nagyobb eséllyel indulhat különböző pályázatokon, mint egy költségvetésből élő önkormányzati intézmény. Az Egyenlő Esélyt Mindenkinek Alapítvány — akár a család- segítő — karitatív jellegű lesz. Hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásában, mentálhigiénés, azaz lelki gondokkal küzdő embereken szeretnének segíteni. Mindössze 100 ezer forintra van szükség az alapítvány létrehozásához, és ezután a kis pénzügyi mozgástérrel rendelkező családsegítő a mainál is hatékonyabb munkát végezhetne. Az alapítvány felé vezető út fontos állomása a nagy sárga plakátokon közé tett Karácsonyi levél. Az Új Kelet minden segítő szándékú megmozdulást a nyilvánosság erejével támogat, ezen törekvésének megfelelően alább olvashatják a karácsonyi levelet is. Dojcsák Tibor A mátészalkai Családsegítő Központ----------------------------------------------------------------------------------\ Ked ves felnőttek és gyerekek! A Családsegítő Központ a TS Karácsonyhoz hasonlóan városunkban is szeretne hagyományt teremteni: a szeretet ünnepe előtt gondoljunk a tőlünk nehezebb helyzetben élőkre! Várjuk az adományokat, felajánlásokat! Várjuk az új vagy használt de még használható — gyermek és felnőtt számára egyaránt örömet jelentő — játékot, sportfelszerelést, könyvet, ruhaneműt, takarót, háztartási gépet, élelmiszert, mindent, amit ajándékként szívesen feláldoznak. Karácsony előtt örömet szerezhetünk a nagy családosoknak, mozgáskorlátozottaknak, betegeknek, egy dűl élőknek, hajléktalanoknak... A Családsegítő minden ajándékot eljuttat oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Pénzadományokat is várunk! A pénzadományokból 1996 elején Egyenlő Esélyt Mindenkinek néven alapítványt hozunk létre a városunkban élők megsegítésére. Adományaikat december 15-éig várjuk a Családsegítő Központban. (Mátészalka, Kazinczy u. 3.), vagy telefonon: (44) 311-336 (hívásra házhoz megyünk). Segítőkészségükben bízva köszönettel: a Családsegítő Központ dolgozói. \________________________________________________ Kö zhasznú munkahelyek Kemecsén Kemecsén december 7- én, csütörtökön este 18 órától az önkormányzat lakossági közmeghallgatást tart az iskolában. A képviselők várják a polgárok kérdéseit a település időszerű aktuális problémáival kapcsolatban, illetve ismertetik az 1996-os esztendő költségvetési irányelveinek tervezetét, amit véleményeztetni szeretnének a lakossággal. Sikernek értékelte a községi önkormányzat, hogy a jövedelemtámogatási juttatásban részesülő, illetve az ezen jogosultságukat elvesztő polgárok egy részének közhasznú munkahelyeket tudott létrehozni. A közmunkások az óvodában és a szociális otthonban végezhetnek kisegítő munkát, s az eddigi minimális, 6 ezer forintos fizetés helyett így több mint dupláját vihetik haza a családjuknak. Az önkormányzat a közhasznú munkások bérének 30 százalékát önerőből fedezi. Orvosok az érmeken Beszélgetés dr. Jakó János hematológus főorvossal Pénteken délelőtt nyitotta meg dr. Dám László, a nyírbátori Báthory István Múzeum igazgatója a Medicina in numis című éremkiállítást. gyerekkoromban bélyegeket és pénzt gyűjtöttem. A háború alatt a szétlőtt romok között találtam azokat az első érméket, amelyek érdeklődésemet felkeltették. Dr. Jakó János Az anyagot dr. Jakó János főorvos bocsátotta a kiállítást rendező Jósa András Múzeum rendelkezésére. A főorvos urat kérdeztük a gyűjtemény történetéről. —Tizenhárom éve dolgozom Nyíregyházán. A hematológiai osztály — amit vezetek -— éppen ennyi idős. Édesapám is orvos volt, talán az ő gyűjtőszenvedélyét örököltem. Már Nyíregyházán megnyílt (Fotó: Csonka) Harminckét évvel ezelőtt kezdtem orvosi érmékre cserélni egyéb numizmatikai darabjaimat. Leginkább a magyar orvosokat ábrázoló érmék iránt vonzódom, sok helyen megfordulok, így a gyarapodás lehetősége is adott. Természetesen kialakult cserekapcsolataim is vannak. —Hány érme van a gyűjteményében? — Háromszáz darab. Ez mintegy fele a létező összesnek. —Hány művész keze munkája látható a tárlaton? — Összesen 74 mester művei vannak itt, ezek közül 70 magyar. A kétszáz érem 149 orvost ábrázol. — Melyik a legkedvesebb darab, ami a birtokában van? —Talán a Kettesy Aladár szemészprofesszort ábrázoló érme. Személyesen ismertem őt, édesapámat ő szigorlatoztatta. Ezt a darabot én készíttettem Madarassy Walterrel. A Fornet Bélát ábrázoló darabot is nagyon szeretem — ez Pátzay Pál műve. — A gyűjtés örömén kívül mást is kapott eme tevékenységétől? —Nagyon sok művészt ismertem meg. Remek emberek. Egy műterembe belépni csodálatos dolog. — Hány kiállítást rendezett eddig a gyűjteményéből? — Hármat. A hetvenes években Az orvosi munka mozzanatai címmel rendeztem egy nagyon érdekes éremhátlap-kiállí- tást. Ezt a Nyírbátori Zenei Napokon megrendezett tárlat követte, ez a mostani pedig a harmadik. Egyébként orvoskongresszusokon három alkalommal mutattam be „kincseimet”. A szakmán belül így is lehet illusztrálni tiszteletűnket nagyjaink iránt. Palotai a karácsonyi forgatag Azt ígérték, az idén nem lesz fóliasátor... Isten vele, Gyöngyi néni! Ma délelőtt búcsúznak Nyíregyházán, a Morgó temetőben Mar góc sy József- né Oberländer Erzsébet tanárnőtől, akit minden volt tanítványa csak Gyöngyi néninek ismert és tisztelt. Az ötvenes években azok közé a szerencsés diákok közé tartoztam, akik a Kossuth gimnáziumban tőle tanulták a magyar nyelv és irodalom tantárgyat. Illetve, dehogy tantárgyat! Gyöngyi nénitől a nyelv ismeretét és szerete- tét, az irodalom iránti vonzódást, a szép versek lelkének, zenéjének megértését, a dráma kifejező erejének átélését tanultuk. Azok közé a kiváló tanáregyéniségek közé tartozott, akiknek órájára élmény volt beülni, akiknek nem a számonkérés volt a legfőbb feladata. Mindig adni akart nekünk. Elsősorban óriási irodalmi ismerettárából. Mindig kevésnek, rövidnek érezte az órákat, mert még valami érdekeset el akart mondani arról, amit éppen tanultunk. Leginkább a francia irodalmat kedvelte. Sosem felejtem el, hogy egy egész héten át — mindennap volt irodalomóránk — olvasta fel az osztálynak Balzac Goriot apóját, hitelesen, él- ményszerűen. A harmincéves érettségi találkozón megkérdeztem tőle: miért? — Arra nem számíthattam, hogy azt maguk elolvassák, tehát nekem kellett elolvasnom; mert meggyőződésem volt, hogy az emberi erkölcsi értékekről Balzac tudott a legtöbbet, ő nyújtotta a leghitelesebb képet. Bár reálosztályba jártunk, sok osztálytársammal kacérkodtunk — éppen Gyöngyi néni hatására — a humánpályával. Az iskolában kiváló színjátszókor működött az ő irányításával. A 150 éves gimnázium jubileumi ünnepségére ő tanította be Illyés Gyula Fáklylángjának harmadik felvonását. Életre szóló élmény volt abban részt venni. Máig sajnáljuk — állapítottuk meg az érettségi találkozón többen —, hogy csalódást okoztunk Gyöngyi néninek, amikor végül is másfelé vetett bennünket az élet. De ahhoz, amit tőle tanultunk, hiszen arra mindenütt szükségünk volt — úgy érzem —, sírig hűek maradunk. Neves lótenyésztő szakember barátom szakkönyvét azzal a dedikálással hoztam el nemrégiben Gyöngyi néninek: „Ugye nem felejtettem el sokat abból, amit Gyöngyi nénitől tanultam? — H. V.” Nem felejthetjük el, mert amit és ahogy ő tanított, az felejthetetlen. Mint ahogy ő maga is, szerény, kedves személyiségével. Éppen ezért búcsúzom most tőle diáktársaim nevében is azokkal a szavakkal, amelyekkel ő búcsúzott mindig. Isten vele! Erdélyi Tamás
