Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. december 9., szombat 3 A rádiótelefon Marci kapott egy rádiótelefont. Miután még nem vállalko­zó, csak óvodai hallgató, a rádiótelefon sem igazi. Amolyan Made in Germany, aminek megfelelően germaniul mondja azt, hogy Guten Tag. A rádiótelefon elemmel működik, visítva csen­get, kissé recsegős hangon szövegel, vagyis élvezet egy kis lur­kónak, aki eleget látja, miként bűvészkednek felnőtt környeze­tében ezzel a csodamasinával. Marci a leglehetetlenebb időkben és helyeken szólaltatja meg a lakásban a telefonját. Beszél az óvodástársakkal. Hívja nagy­mamát, vásárol segítségével autót. És, persze, csokoládét is. Mert Marci önálló, gondolkodó, jó megfigyelő. A lakás legkülönbözőbb zugaiban tűnik fel. Kétségtelen, valamit meg­tanult: van egy jó ketyere, amivel igazi életet lehet játszani. Marci derűs lélek. Nem izgatja fel magát, ha nem jelentke­zik a vonal végén senki. Neki még elég az illúzió. O még bol­dog. Neki nem mondanak gorombaságokat, persze ő sem mond ilyet, mert nem hallja senkitől. Életébe így a technikának ez az ága is belopódzik, éppúgy, mint a számítógép, a televízió, a konyhai gép, a villanyborotva. A rádiótelefon az első lépés az igazi felé, az itt szerzett rutin jól hasznosítható később is. Szó­val Marci rádiótelefon-tulajdonos, ami előrevetíti, hogy talán neki egyszer lesz majd igazija is. De van valami, amiben Marci egészen kivételes. A történet röviden arról szól, hogy a nagy játék közben kapta az infor­mációt a három és fél éves fiatalember: fejezze be működését, végezzen a telefonbeszélgetéseivel, mert koncertre mennek, öltözni kell. Marci, teljesen érthetően, kissé berzenkedett, hi­szen a koncert szép, szép, de hát a telefon... Folyt a szép szavú szülői meggyőzés, izgatott s ingerült felhanggal, de Marci nem volt könnyű eset. Végül, amikor már minden érv kifogyott, mondja az édesmama: — Készülj, hozzad a rádiótelefont is! Marci indignálódva nézett az édesmamára. Csodálkozott. Látszott rajta, van, valami csábító az ajánlatban. Mérlegelt. Csak a szemét kellett nézni, és máris világos volt. Marci felis­merte a lehetőséget. Meglátta azt a rést, amin át lehet törni a szülői fegyelem falát. Ez volt az a pillanat, amikor a családi pedagógia látható csődhelyzete előállt. Az édesmama kapitu­lált a rádiótelefon előtt a koncert érdekében. És ekkor, min­denki megdöbbenésére megszólalt az óvodai hallgató: — Hogyan gondolod, Édesmama? Koncertre nem lehet rá­diótelefonnal menni! A csend hallhatóvá vált. Marci megoldotta a problémát. Fel­oldotta a konfliktust. És ezzel a megjegyzésével viharos sikert aratott. Meg is feledkezett minden másról, hiszen férfi, ha ki­csi is, és ennek megfelelően hiú. Lehet is, hiszen Marci, aki sem nem városatya, sem nem vállalkozó—nem az esze, a kora miatt nem az — magától rájött arra, amire másokat nevelni kel. Hiába, ő nem csak a kor gyermeke. 0 a kor művelt gyer­meke. Belőle kora művelt felnőttje is lehet. Ha el nem rontják. ________________________________________(bürget^ Indiai hét Nyíregyházán Helyünkbe jön a világ Minden bizonnyal sok érdek­lődőt vonz a Váci Mihály Vá­rosi Művelődési Központ 1995. december 11—17. közötti ren­dezvénysorozata, melynek „In­diai hét” az összefoglaló elne­vezése. India, a világ második legnépesebb országa egyre több turista látogatási célja ősi kultú­rájával, különlegességeivel, a hatalmas területű ország minden ellentmondásával. Ez utóbbi kétarcúság jellemző a főváro­sára, Delhire is: az óváros teste­síti meg az igazi Indiát szűk és zsúfolt sikátoraival, temploma­ival és mecsetjeivel, forgalmas bazárutcáival és piacaival, éjje­lente a csodálatos műemlékek tövében alvó nincstelenekkel. Ezzel szemben Új-Delhit a rajz­asztalon tervezett széles utcák és parkosított széles terek, modem épületek, a pompa és a célsze­rűség jellemzik. A közlekedés­ben a repülőgépek éppúgy meg­szokottak, miként földi társaik: a túlzsúfolt autóbuszok, a há­romkerekű és oldalt nyitott szkuterek és a motoros riksák. India hétköz- és ünnep­napjaiba pillanthatunk be egy héten át, a megnyitó 11-én (hétfőn) délután három órakor lesz. A rendezvénysorozatot Satnam Jit Singh indiai nagy­követ és Csabai Lászlóné pol­gármester asszony nyitja meg ünnepélyes külsőségek között. Néhány programot megemlít­ve: a megnyitó napján diavetí­téssel egybekötött előadás hang­zik el Indiáról; az előadó dr. Négyesi Mária indológus, az ELTE tanára; kedzési idő: 15.45. Este hat órától az ínyencek csik- landoztathatják érzékszerveiket a Maharaja Indiai Étterem kíná­latából, az indiai ételbemutatón és kóstolón. Az utóbbi rendez­vény részvételi díja 790 Ft/fő. December 14-én a nyíregyházi Sant Mat közösség — Gyetvai Andrásné vezetésével — nyil­vános programot tart este hat órától. Az Indiai hét alkalmából a rendezvénysorozat ideje alatt, naponta 10-től 18 óráig India életéről szóló kiállítás tekinthe­tő meg, míg 12-én, 13-án és 14- én, naponta 14-től 21 óráig videovetítéseket nézhetnek meg az egzotikus országgal megis­merkedni szándékozók. E prog­ramok látogatása ingyenes — tudtuk meg Kocsis Andrástól, a művelődési központ munkatár­sától. Elmondta még, hogy az intézmény már tervezi az Indiai héthez hasonló jellegű újabb rendezvények megvalósítását, így például a Tavaszi Művészeti Hetek keretében Japán, míg a Nyírségi Ősz alkalmából Kína bemutatása következik. (lefler) Alkotók tábora Vaján Művésztelep a feltöltődéshez Vaja. A történelmi levegőjű nagyközség nemzetközi képzőművész alkotótáboráról a közelmúltban jelent meg egy kis könyv Vajai alkotótábor 1994 címmel. Hosszú vajúdás után született meg ez a művésztelep, és nem tiszavirág­életűnek szánták létrehozói. A cél: évről évre gyűljenek itt össze a képzőművészek ihletet meríteni, alkotni. A tervek szerint a táborokat mindig követné egy, a mostanihoz hasonló kiadvány is. András festőművész. A be­szélgetések során vetődött fel az, hogy ő már húsz éve szer­vez, vezet egy alkotótábort Gyergyószárhegyen. így szüle­tett a gondolat; bővíteni kelle­ne az alkotóházat, meg kellene szervezni a vajai alkotótábort. A könyv bevezetőjében Mol­nár Sándor, a Vay Adám Mú­zeum igazgatója és Molnár Má­tyás, a múzeumalapító fia lépésről lépésre mutatja be a tábor születésének fázisait. „Ki itt belép, érzi, hogy olyan he­lyen jár, amelynek hatása alól nem lehet kibújni. A történel­mi falak között eltöltött rö­vid látogatás is elegendő ah­hoz, hogy az utca embere is feltöltődjék, érezze hovatarto­zását.” A Molnár család kitartásának eredményeként 1964-ben meg­nyílt a Vay Adám Múzeum, majd egy évvel később az al­kotóház. Ez utóbbi megszerve­zése tette lehetővé a képtár lét­rehozását. Anyagából a múze­umban lehetett és lehet tárlato­kat rendezni. Már a hetvenes évek elején felismerték Molnár Mátyásék, hogy célszerű lenne tovább bővíteni az alkotóházat, létrehozni Vaján egy művész­telepet. Ez az elképzelés akkor objektív okok miatt nem való­sulhatott meg. 1993-ban meg­hívásukra az alkotóházban dol­gozott Csíkszeredából Gaál Az első meghívókat 1994 már­ciusában elküldték a művé­szeknek. Tizenketten fogadták el a felkérést, s vettek részt a mű­vésztelep munkájában 1994 nyarán. A művésztelep létreho­zása során megfogalmazták: lehetőséget adnak 10—15 mű­vész számára az együttmunkál- kodásra, az együttgondolko­dásra. Határainkon túl élő ma­gyar és nem magyar alkotók meghívásával szeretnék segíte­ni, hogy a művészek kölcsö­nösen megismerhessék egy­mást. Helyt adnak szakmai vitáknak, fórumoknak is. A tavalyi első művésztelepet követte a második, s a rende­zők reményei szerint évről évre egy-egy újabb is meg­nyitja majd kapuit. A kastély hangulatán, a község erköl­csi támogatásán és a művé­szek érdeklődésén túl van még egy nagyon fontos do­log, ami a táborhoz kell: a pénz. Ezt a helyi önkormány­zat és vállalkozók kerekítet­ték ki a megfelelő összegre, de a múzeum is igyekszik az anyagi alapokat megterem­teni. Az itt dolgozó művészek alkotásaiból rendeznek idő­ről időre aukciót, hogy a be­vétel újabb művek születését segíthesse egy későbbi tábor­ban. Dojcsák Tibor Vigyázat, pocok veszély! A Földművelésügyi Minisztérium Agrárkörnyezet-gazdálko- dási és Növényvédelmi Főosztálya felhívással fordult a mezőgazdasági üzemekhez, polgármesteri hivatalokhoz, gaz­dakörökhöz a pocokveszély miatt. Nagy gondot jelenthet ugyan­is a mezei pocok inváziószerű elszaporodása. Ezzel kapcsola­tosan kerestük meg Sallai Páli, a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás igazgatóját, aki a veszedelmes rágcsá­ló elleni védekezésben a következőkre hívta fel a figyelmet: A pocokveszély valós prob­léma, elszaporodásuknak igen kedvezett az utóbbi évek szá­raz időjárása. Szerencsére me­gyénk nem tartozik a súlyosan fertőzött területek közé. Tömeges előfordulásuk a mezőgazdaság számára akkor jelent fokozott veszélyt, amikor táplálékhiány miatt valamilyen haszonnövénybe települnek be. Az első kora őszi fagyok beáll­ta után friss, zöld táplálékot már csak az őszi gabonavetések és a káposzta, repcetáblák kínál­nak számukra, de nem vetik meg a táblaszéli prizmákban tá­rolt cukorrépa-, burgonya-,, ká­poszta- és gyökérzöldségfélé­ket sem. A pocok nem alszik téli ál­mot, örökösen jár, mozog. A hótakaró alatt nagyszerűen érzi magát, s bizony felbecsülhetet­len károkat tud okozni. A nyál­kás, esős, ködös időjárás nem kívánatos a szervezetük számá­ra. Megnáthásodhatnak, s ép­pen ez az idő jelentheti töme­ges pusztulásukat. Természetes ellenségeik is gyérítik e rágcsá­lókat, elsősorban a ragadozó madarak: a vetési varjú, a ba­goly, a karvaly tizedeli állomá­nyukat. A ragadozó madarak „munkáját” segíthetjük azzal, ha a régebben szokásban volt T alakú karókat kihelyezzük a fertőzött tábla megfelelő helye­ire. Innen könnyen áttekintheti a madár a terepet. Ugyancsak tapasztalati tény, hogy a birka­nyáj által megjáratott területen nincs fertőzés. Erős mezeipocok-fertőzésről és ennek alapján kártételi ve­szélyhelyzetről akkor beszé­lünk, amikor a lakott járatok (lyukak) száma 100 négyzet- méterenként meghaladja a 20- at. A növényvédelmi jogsza­bályok úgy rendelkeznek, hogy aki földet használ, növényt ter­meszt, feldolgoz vagy tárol, köteles a károsítok ellen véde­kezni. Ennek elmulasztója pénzbírsággal sújtható, és költ­ségére közérdekű védekezés rendelhető el. A megyében fertőzött terüle­tűnek minősül Nyírbátor térsé­ge, a keleti határvidék (Ukraj­na, Románia vonala mentén) és Tiszalöknek a Tisza által hatá­rolt része. E helyeken 10 körü­li a lakott járatok száma, szük­séges tehát megszervezni a megfigyelést a helyi önkor­mányzatok, gazdakörök részé­ről, s ha a téli időjárás kegyes lesz a rágcsálókhoz, a tavaszi védekezést (mérgezést) feltét­lenül végre kell hajtani. A mezőgazdasági nagyüze­mek e célból a Thionex és a Thiodán szereket használhat­ják, míg a Redentin 75 készít­mény szabadon vásárolható és használható rágcsálóirtó szer, amely a házikerttől az áruter­melő területekig, valamint a rak­tározott termények rágcsáló- mentesítésére egyaránt engedé­lyezett. Alapanyaga a méreggel átitatott aprított kukorica. E mérgek mind üzemi, mind házikerti használata óvatosságra int, részben környezetvédelmi szempontokból, részben pedig azért, mert más állatokat (nyúl, őz) sem kímél meg a pusztulás­tól, a házikertekben pedig a tel­jes baromfiudvar kipusztulását okozhatja. A ház körül e meg: fontolásból a mechanikus egér­fogók használata aljánlött. Jég veled Kocsordon A kocsordi általá­nos iskola nevelőtes­tülete és tanulói, va­lamint a polgármes­teri hivatal segítségé­vel Iskola-tó létesült a községben. Egy lé­pes terület kitisztítá­sával megoldották egy korszerű halas­tó üzemeltetését. Nyá­ron csónakázni, pe- cázni, télen pedig — képünk tanúsága sze­rint — korcsolyáz­ni, jéghokizni lehet a tükrösre fagyott vizen. , • . • .. * e. Ha elég vastag a jég! Pénzes László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents