Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-08 / 288. szám
A UJ KELET Hirdetés 1995. december 8., péntek 7 Napi háromszáz cipőt gyártunk a közeljövőben, melyet továbbra is a hazai piacon fogunk értékesíteni. A jelenlegi létszámunk 32 fő, de legalább tízzel több embert szeretnénk foglalkoztatni a későbbiekben. Terveink között szerepel egy cipőnagykereskedés létrehozása, valamint egy elárusító pavilon megnyitása is — mondja Garay Miklós ügyvezető igazgató, a Nyír-Cipő Kft. nyírszőlősi üzemében. EGY CIPŐBEN A NYÍRSZŐLŐSIEKKEL! Beszélgetés Garay Miklóssal, a Nyír-Cipő Kft. ügyvezető igazgatójával — A rendszerváltozást megelőző években is hasonló területen, azaz a cipőiparban dolgoztam — kezdte a bemutatkozást Garay Miklós. — 1990-ben családi vállalkozás keretében megalakították a Nyír-Cipő Kft.-t. Mi késztette Önöket erre a sorsfordító elhatározásra? — A régi munkahelyemen a volt szocialista országok piacainak elvesztése miatt kénytelenek voltunk nagyobb figyelmet szentelni a belföldi értékesítési lehetőségek felkutatására. Talpon maradásunk érdekében szükségessé vált új módszerek bevezetése. A cég vezetőinek javasoltam, hogy közvetlen árusításra vegyünk fel országjáró ügynököket. Kezdeményezésem nem aratott osztatlan sikert körükben. A sógorommal azon törtük a fejünket, milyen megoldást kellene kitalálni ennek a válságos helyzetnek a feloldására. Ekkor jutott eszembe a nagyszerű ötlet: ha nem tudod a cégednél az elképzeléseidet megvalósítani, akkor alakítsunk családi vállalkozás keretében egy önálló társaságot. így jött létre a Nyír-Cipő Kft. Nyíregyházán, a Törpe utcán kezdtük meg tevékenységünket. Az első időben mindössze 150—200 pár cipőt gyártottunk hetente. Ma már napi 200 párnál tartunk. Legfontosabb feladataink közé tartozott a legmodernebb gépek, berendezések beszerzése és üzembe állítása. Úgy érzem, ez sikerült, hiszen dolgozóink a napi feladatukat csak ezekkel tudják teljesíteni. Üzemünk Nyírszőlősön a Szegély utca 2. szám alatt van. Az épületet félkész állapotban vettük 1994 augusztusában. Négy hónap alatt beköltözhető állapotba hoztuk, és 18—20 fős induló létszámmal megkezdtük a termelést. — Ekkor az alapterméket, a mokaszint gyártották. 1995 végére azonban a választék jelentősen bővült. — Igen, termékskálánkat fokozatosan növeltük. Jelenleg 6- 7 fazont készítünk egyszerre: férfi és női cipőket gyártunk. Termékeink értékesítését magunk oldjuk meg, ügynökeink segítségével. Emellett szerződéses kapcsolatot építettünk ki több dunántúli áruházi hálózattal is. Ha — valamilyen oknál fogva — nem szállítunk ki néhány pár cipőt a megrendelőknek, akkor ezeket — általában péntekenként — itt, a helyszínen értékesítjük az egyéni vásárlóknak. — Milyen alapanyagokat használnak fel, és azokat hol szerzik be? — Kizárólag bőr alapanyagból dolgozunk, melyet magyar termelőktől vásárolunk meg. Külföldről nem importálunk. — Mondana néhány szót az itt dolgozó emberek munkájáról, lehetőségeiről? — Üzemünk létszáma 32 fő, melyben benne van a feleségem, a lányom és a fiam is — az egész családom. Tiszta teljesítménybéres rendszerben dolgozunk. Az előírt napi norma a gyárinak csupán a hatvan százaléka. Nem kérek többet, viszont a minőségi munkát szigorúan megkövetelem. Aki a három hónapos próbaidő alatt megfelel a követelményeknek, megtalálja nálunk a számítását. Dolgozóink főleg a környező településekről járnak be, illetve nyírszőlősiek. Azt tervezzük, hogy a tű- zöde- és az alja-üzemrészek nagyságát bővítjük, ami létszámemeléssel jár együtt. Tíz új dolgozó munkába állítását határoztuk el. — A környék lakóinak életében jelentős változásokat okozott a cipőkészítő üzem idetelepítése. Hogyan fogadták ezt az űj helyzetet? — Nagyon jól, csak felsőfokon tudok az itt élő emberekről beszélni. At- érezték annak a súlyát, hogy üzemünk termelésének indítása nem ellenükre, hanem az ő érdekükben is történt. Közös a célunk, úgy is mondhatom, hogy egy cipőben járunk: mindany- nyiunk megélhetési lehetőségeiről van szó. A családommal együtt annyira megszerettük az itteni embereket, ezt a környezetet, hogy úgy döntöttünk: nemcsak .dolgozni, hanem lakni is ide jövünk nemsokára. (x) NAGYÜZEM A MUNKAERŐKÉPZŐBEN! Az előterjesztések szerint ez év végére a regisztrált munkanélküliek száma várhatóan 580 ezer körül alakul. A kormányzat munkaerőfej- lesztő- és képző központok létrehozásával igyekszik segíteni a nehéz helyzetbe került embereken. Az országban jelenleg 7 regionális központ működik. A megyei intézetben Várkonyi István igazgatóval, Szemcsák Imre tanárral és két tanfolyami hallgatóval beszélgetünk. — A Bánki Donát Szakközépiskola vezetékes távközléstechnikai szakán szereztem oklevelet — mondja a 25 éves Jakucska Marianna. Az érettségit követően különböző munkahelyeken dolgoztam, hosszab-rövidebb ideig. Sajnos egyik sem vált be, emiatt már jó ideje munkanélkülivé váltam. Ezért nagyon jókor jött az a lehetőség, hogy beiratkozhatok az átképző központ kiadványszerkesztői tanfolyamára. Bízom benne, hogy a januári sikeres vizsgáim után el tudok helyezkedni olyan cégnél, ahol számítógépes szövegszerkesztéssel, grafikai ábrák, újságok tervezésével foglalkozhatnék. — Egy helyen, a honvédségnél dolgoztam 31 évet — tájékoztatott Ladányi János. Villamosipari Műszaki Főiskolai végzettséggel rendelkezem. Sajnos a volt munkahelyemen a munkakörömet megszűntették, így 50 évesen munkanélkülivé váltam. Mivel az előző területen szerzett tapasztalataimat a polgári életben nem tudtam hasznosítani, ezért nagyon megörültem ennek az átképzési lehetőségnek. Beiratkoztam számítógép-műszerész szakra, melynek befejezése után, nagy valószínűséggel vállalkozóként fogok dolgozni. Szemcsák Imre a számítás- technikai rész vezetője 5 éve dolgozik a felnőttoktatás területén: — Meggyőződésem, hogy szükség van az ilyen képzésekre. A regisztrált munkanélküliek átérzik az új ismeretek megszerzésének szükségességét és ezt — az egész tanfolyami időszak alatt — magatartásukkal, hozzáállásukkal ki is fejezik. Nagyon intenzív tanulmányokat folytatnak, és igen szép eredményeket érnek el. Az itt végzettek országosan elismert szakképesítést szereznek. Várkonyi István igazgató főként azt hangsúlyozza; a regionális munkaerőfejlesztő- és képző központok nem a hagyományos képzési formát akarják felváltani, kiszorítani. Az iskolarendszerű oktatási forma mellett, azokat kiegészítve működnek. A munkaerőpiac igényeinek akarnak maximálisan megfelelni. Tovább- és átképzésekre, új szakmák megtanulására adnak lehetőséget nemcsak regisztrált munkanélkülieknek, hanem mindazoknak, akik igényt tartanak rá. — Tudomásul kell vennünk — mondta az igazgató —, hogy a mukaerőkereslet-kínálat is piaci kategória. A mindenkori igényeknek megfelelően képzést kell nyújtanunk a lehető leggyorsabban és legrugalmasabban. A képzéssel a piaci munkaerőszükséglethez kell igazodnunk! Ez a lényege a képzőközpontok oktatási rendszerének. — Tévhit az, hogy a központi költségvetés tart el bennünket, — folytatta — ma már ez bevételünknek csak kis hányada. Működésünk fedezetét különböző pályázatokból, segélyekből, alapítványi támogatásokból és nem utolsó sorban a hallgatói tandíjakból teremtjük elő. Ez utóbbit a kormányzat a regisztrált munknélküliek esetében át szokta vállalni magára. Sok esetben a munkaadók megrendelésére, célirányos a képzésünk. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy csaknem teljes egészében önfenntartók vagyunk. A piaci igényeket maximálisan figyelembe véve igyekszünk bevételeinket úgy növelni, hogy a támogatási igényeinket a minimálisra csökkentsük. A közeljövőben szeretnénk egy alközpontot kialakítani Mátészalkán. Azt tervezzük, hogy a környékbelieknek ott tartjuk meg az oktatásokat, a továbbképzéseket. Ha igény van rá a legkisebb településen is megszervezzük a képzést, kihelyezett tanfolyamok megtartását is vállaljuk. Mérken jelenleg cipőfelsőrész-készítő; Nagykállóban mezőgazda- sági, építőanyagipari Mária- pócson Nyírbátorban textilipari, Mátészalkán pedig személy- és biztonságiőr tanfolyamot és vizsgát tartunk... és még sorolhatnám a példákat. Ezeket a kihelyezett, vagy helyszíni foglalkozásokat legtöbbször külső munkatársak, szakértők bevonásával tartjuk meg. Ilyenkor ránk főleg a szervezés, az egyeztetés és az adminisztratív, vizsgáztatási feladatok hárulnak. Óriási az érdeklődés a képző központ által szervezett tanfolyamok iránt. Nyíregyházán kénytelenek voltunk a Kölcsey Ferenc Szak- középiskolától és a Megyei Pedagógia Intézettől tantermeket kérni. Teljes a nagyüzem a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központban. Van olyan nap, amikor egyszerre 3-4 tanfolyam indul és ezzel egyidőben több helyen vizsgáztatnak. Jelenleg a pedagógia intézettel közös átképzés indítását készítjük elő. Szeretnénk a munka- nélkülivé váló pedagógusoknak megadni azt a lehetőséget, hogy átképezzék magukat. A leszerelés előtt álló sorkatonáknak álláskereső tréninget tartunk. A most bevo- nulóknak pedig teljes értékű szakképzési lehetőséget nyújtunk. Kezdeményezéseink arra irányulnak, hogy mind több munknélküli, állástalan, a mai követelményeknek nem megfelelő, feleslegessé váló szakmával rendelkező munkavállaló ráébredjen arra; még nincsen minden veszve. Nálunk megtanulhatnak olyan szakmát, megszerezhetnek olyan ismereteket, mellyekkel keresett munkaerővé válhatnak a piacon. Ehhez szívósságra, akaratra és szorgalomra van szükség — mondta befejezésül Várkonyi István. (x)
