Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-06 / 260. szám
Házunk tája — Megyénk UJ KELET Találkozás az ördöggel Bevallom, nem gondoltam, hogy létezik. Amíg én magam kapcsolatba nem kerültem a sajtóval, azt hittem, csak a hanyag újságírók és nyomdászok mentsége, akire minden hibájukat rákenhetik. De amióta belülről látom, hogy minél inkább igyekszünk, annál gyakrabban és váratlanabbul üti fel a fejét, azóta másként gondolkodom. * * * Késő este van, az utolsó Új Kelet oldalt tördelem a csendes szerkesztőségben. Sporteredményre várunk. Azt hiszem, a napi munka elfárasztott, egy pillanatra lehunyom a szemem. Arra riadok, hogy fura alak ugrál a képernyőn. Nem, nem a legújabb játék szellemfigurája... — Ki vagy? — teszem fel a kérdést, mint Poe versében a hollónak. — A sajtó ördöge vagyok — feleli. — Minden gondod, bajod tudója, minden bosszúságod okozója, örökös társad, amíg újságnál dolgozol. —Nem hívtalak, takarodj innen! — Engem elzavarhatsz, jön helyettem másik. Igen sokan vagyunk! Első ősünk ott Aolt már Gutemberg műhelyében, mert megérezte a létrejövő új galaxis óriási távlatait és ördögi létlehetőségeit. O még csak az ólombetűket keverte össze. Azóta sokasodtunk és szakosodtunk. Ma betöltjük a médiát a reklámlapoktól a műholdas tévécsatornákig. Na, most megfogom az ördög lábát! — határoztam el. — Ha már itt vagy, mutasd be családodat, a bennünket kerülgető ördöghadat! —Örömmel áll rá, hiszen az ördögben is van hiúság. — A legkülső körbe azok az ördögök tartoznak, akik az újságírók, riporterek, szónokok, bemondók gondolatai közé fészkelik be magukat. Ők mondatják a hírolvasóval hogy ‘földművelődésügyi’ minisztérium, ‘kamionterminátor’, a képviselőnőről, hogy ‘hon- anya’. Ők tömik meg az újságírók ‘mondandóját’ szóvirágokkal vagy szóbogáncsokkal. Odasúgják az idegen szavakat, például hogy írja azt: ‘alternatíva’, azt persze már nem magyarázzák meg — kuncog vendégem —, hogy ez csak kétféle lehetőség közötti választásra utal! Egy kezdő ördögfióka aggatja tele a szövegeket értéktelen, a bizonytalanságot rejtő töltelékszavakkal, mint a ‘soksok’, ‘jónéhány’, ‘alig-alig’, ‘nemigen’, ‘igencsak’, ‘nemcsak’, ‘csaknem’. Egy másik adja a riporter szájába a ‘sokatmondó’ kérdést: „Mondana valamit magáról?” A harmadik a névelőkkel zsonglőrködik; hol ellopja, hol oda is kirakja, ahol semmi helyük. ‘Egy’ előszeretettel rakja be a határozatlan névelőt oda is, ahol a magyar nyelvben az fölösleges. Fineszes sógorom alkotta meg azt a mondatkaptafát, amelyre szinte minden esemény ráhúzható: „A vezetés átbogozta a történéseket és döntött abban, hogy nagyságrendekkel nagyobb eredményesség kerüljön megvalósításra, s a jövő időszakbani megmérettetéseken biztosítsa...” — Állj, állj! — vágok közbe. — Ne folytasd, mert még azt hiszik tanult kollégáim, hogy csak én kötözködöm velük! — Nem addig a’! Még be sem mutattam kisöcséimet, akik az írásjelekkel játszanak. Ellopják például a vesszőket a mellékmondatok, jelzők közül. Elcsenik a felkiáltójeleket a felszólító s az óhajtó mondatok végéről. S aztán pontokká gyúrva visszaszórják a levegőbe futó mondatvégekre... (Hadd gondoljon az olvasó, amit akar!) — Elég, elég! Unalmas. Nem vagytok korszerűek. —Nem-e? A korszerű technika az igazi területünk, amióta az ólombetűket kihúzták alólunk. Amióta elterjedt a számítógépes szövegszerkesztés, azóta bosszantjuk csak igazán—hála a Gonosznak! — az olvasót! Ott vagyunk minden hard- és szoftverben ! — Hadd keljek a technika védelmére! A számítógépes rendszer 1) tud magyarul; 2) azt mutatja a képernyőn, ami a végeredmény lesz. — Csakhogy a billentyűzetre címkékét kell ranya- lazni, mert hiányoznák az ekezetes betűk. A legkedvesebb gonoszkodásom pedig, hogy a ‘z’ és az ‘y’ fel van cserélve, eyért gzakran rossyul olvasható a syöveg. — Azért vannak a korrektorok, hogy kijavítsák! — Ha észreveszik... De a sorvégi elválasztások hibáival szemben ők is tehetetlenek. A ‘garantáltan magyar nyelvű elválasztó program ’- ba is beépítettük a ‘Kár-oly’, ‘tan-árok’ elválasztásokat, meg azt az ‘apróságot’, hogy ő betűt tartalmazó szavakat nem szereti elválasztani, inkább átviszi az egész szót a következő sorba, s az előző sor félig üres marad! Ha-ha-ha! — S a számítógépes vírusok?... — Kikérem magamnak! Az egész becsületes ördögtársadalom nevében tiltakozom, hogy az emberi gonoszságot a mi mesterkedéseinkkel egy napon említsd! Mi nem arra törekszünk, hogy tönkretegyük a munkátokat, csak színesebbé, érdekesebbé és változatosabbá akarjuk tenni. Néha megnevettetni az olvasót, ha túl gyászosra sikerült a politikai beszámoló. Azért gonoszkodunk, hogy ébren tartsuk figyelmeteket. — Talán még köszönjem is meg nektek a bosszantó hibákat? Imádkozzak, hogy a mindennapi ‘sajtóhubánkat’ add meg nekünk ma? Na nem! Foggal-körömmel küszködöm veletek, mert én még hiszek a hibátlan újságban! Eredj Isten hírével! — Jaj, csak őt ne!... — mondta és lassan lepergett a képernyőről, mint egy jól nevelt potyogós vírus. * * * Megérkezett a sporthír. Befejezhetjük a lapot s a napot. Remélve, hogy ma más szerkesztőségeket látogattak meg a sajtó ördögei. Erdélyi Tamás 1995. november 6., hétfő 5 Senki sem marad ki Valamikor messze földön híres volt Nyírkércs az almáskertjéről. Mára siralmas képet mutat. Néhány sor kivételével már négy éve érintetlen a terület. A karvastagságú vízhajtások és a permetezés hiánya miatt idén még hullóalma sem termett. A falu mezőgazdaságáról Csorna Tiborné polgármester asszonnyal beszélgettünk. —Miért vált ennyire elhanyagolttá az ültetvény? — Akik részaránytulajdonba megkapták a gyümölcsöst, nem sokat törődtek vele. Az elmúlt években nem érte meg almával foglalkozni. Volt, hogy még a művelési költségeket sem fedezte a bevétel. Most ennek látjuk kárát és ezért kerül kilója közel száz forintba a piacon. Ez nemcsak nálunk, hanem az egész megyében gondot jelent. Az ültetvény gondos ápolással még tíz évig kibírta volna. Mára úgy néz ki, hogy menthetetlen, cserére szorul. Most lenne itt az ideje a fajtaváltásnak is, de tőkeerős befektetők nélkül nem megy. Somogyországban elég jó ütemben cserélik le a jonatánt és a delicseszt jobban értékesíthető fajtákra. Az is előfordulhat, hogy néhány év múlva a szabolcsi léüzemek somogyi almát fognak feldolgozni. —Az almán kívül a karfiol termesztésének van hagyománya a faluban. Mennyire éri meg ezzel foglalkozni? — Jól jövedelmez. Korábban a békéscsabai konzervgyár ösztönzésére honosodott meg ennek a növénynek a nagyüzemi módon történő termesztése. Minden év januárjában összehívjuk a kereskedőket, felvásárlókat és a falubeli termelőket, azzal a céllal, hogy ekkor próbáljanak meg egyezségre jutni. Sajnos a kereskedők olyan nevetséges árakat ígérnek, hogy csak nagyon kevesen kötnek velük szerződést. Az idén is a piaci árban állapodtak meg, és ez a termelőknek kedvezett jobban. —Az önkormányzat mivel tudja segíteni a gazdákat? — Valamikor a termelőszövetkezet hangolta össze a háztáji gazdaságokban folyó növénytermesztést és az állattartást. Ma a gazdajegyző feladata lenne, de tíz faluban egyszerre képtelen ellátni a munkát. A földhasznosítási és a vetési támogatást is az önkormányzat intézi. Itt helyben összegyűjtjük a több mint kétszáz darab igénylőlapot és együtt visszük be az APEH-hoz. A pénz egy összegben érkezik meg és mi osztjuk szét. így legalább senki sem marad ki. — A tél közeledtével — gondolom—már nem kell ilyen dolgokkal foglalkozni. Ekkor is kell szervező munkát végezni? , — A természet nyugovóra tér, de a parasztember nem tétlenkedik ilyenkor sem. Kezdődik a favágás és szaporodnak az ezzel együttjáró birtokviták. A fakitermeléshez tartizó ügyeket is ekkor intézésik be a falu lakói. Mi összegyűjtjük és egy tételben továbbítjuk azokat. Legalább nem kell mindenkinek beutaznia a megyeszékhelyre. Az önkormányzati törvény nem rendelkezik arról, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban milyen feladatai vannak a polgármesteri hivataloknak. Mégis, valakinek ezt is el kell végezni. Nem küldhetjük el az embereket. —Sch — Csorna l iborné a/ elvadult almaskertben Szaporodó jogszabályok —Az országban 0,3 százalékkal (10 százalékra) csökkent októberben az egy hónappal korábbihoz képest a munkanélküliség —jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Temesfalvi Miklós, a megyei munkaügyi központ igazgatóhelyettese. — Az említett adatok megyénkben 1,7, illetve 17,2 százalék. Októberben 1567 fővel csökkent a nyilvántartott állástalanok száma a megyében, így a hó végén közel 41 ezren szerepeltek a munkanélküliek statisztikai nyilvántartásában. A csökkenés okai, hogy nem nőtt a pályakezdő munkanélküliek — akik jelenleg ötezerkétszázan vannak a megyében és az összes munkanélküli 12,7 százalékát adják — száma és több lett a közhasznú munkás. A nem pályakezdő munka- nélküliek száma 36,9 ezerről 35,7 ezer főre mérséklődött. A hónap folyamán a megye munkaadói 1451 új betölthető álláshelyet jelentettek be a munkanélküli kirendeltségekhez, így összesen 2089 munkahelyre közvetíthettek ki munkanélkülieket (2467-tel kevesebbre, mint az előző hónapban). Az újonnan bejelentett álláshelyek negyede támogatott munkahely (közhasznú, illetve foglalkoztatásbővítő támogatásos) volt, és fele a feldolgozóiparból származott. A jövedelempótló támogatásra jogosult állástalanok száma közel ezerkétozázzal csökkent, de összességében még mindig sokan, több mint huszonegyezren tartoznak ebbe a munkavállalói körbe a megyében. Sajnos számításaink alapján az év végére — mivel lejár a közhasznú munkások szerződése — növekedni fog a munkanélküliség, várhatóan 45 ezer fölé fog emelkedni. Temesfalvi Miklós a munkaügyi központi kirendeltségek összevonásainak tapsztalatai- ról elmondta: — A kirendeltségek beolvasztását az ügyfélszolgálatok nyitva tartásának korlátozása nélkül szerveztük meg. Sajnos Nyíregyházán — elsősorban a reggeli órákban — torlódások alakaultak ki. A zsúfoltság csökkentése érdekében növeltük az információs irodán dolgozók számát, és új, hatékonyabb visszahívási rendszert vezettünk be. A tájékoztatón rövid ideig részt vett dr. Pulay Gyula, a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtikára, aki a sajtó munkatársainak kérdésére többek között elmondta: — A munkanélküliek ellátásában alapvető változásokat nem tervezünk. A bonyolult számítási rendszer miatt pontos összeget nem tudok még mondani, de biztos, hogy ez a megye jövőre több pénzt fog kapni az aktív foglakoztatáspolitika támogatására. A feketemunka visszaszorítása érdekében több jogszabály kidolgozásán munkálkodunk. Kötelezni fogjuk a munkáltatókat a nyilvántartások pontos vezetésére, ezeket ellenőrizni fogjuk, hiányosságok esetén szigorúan büntetnek az ellenőrök. Jogunk lesz szankcionálni, ha a munkáltató a munkavállaló szociális jogait megsérti. KvZ s Az Élvonal baklövése „... senkitől sem kaptunk ez idáig negatív visszajelzést a dátumra vonatkozóan” — olvasom a levélben, amit válaszként kaptam reklamációmra a Pannon GSM nevezetű élvonaltól, s ott olvasható az is, hogy több ezren vannak, akik nem adtak negatív visszajelzést. Ama dátum pedig, amiről szó van: október elseje. Történt ugyanis, hogy az Élvonal nagy akciót hirdetett: „Október 1 -jéig ingyen beszélhet!” Mármint az, aki augusztus-, szeptemberben előfizet a Pannon GSM-re. Mit tesz isten, úgy alakult, hogy éppen augusztus végén jött ki a lépés egy rádiótelefon vásárlására, s persze — erre számított teljes joggal a Pannon — a kedvezményes akciót választottam, így nem Westei-, hanem Pannon-előfizető lettem. Arra, persze nem gondoltam, hogy az Élvonal is tévedhet. Jött ugyanis az első számla, amelyen meglepődtem. Az állt benne, hogy október elsejétől működött a számláló, e naptól vagyok fizető beszélő. Hohó! — mondtam — nem erről volt szó! Ha október elsejéig ingyen beszélhettem, mint azt hirdették, akkor a számlának, csak október 2-ától szabadna szólnia! Kicsiny másodvonalbeli agyammal legalábbis ezt sütöttem ki. Nosza, reklamáltam egy levélben. Erre jött a már idézett válasz, miszerint sok ezren szó nélkül fizetik az október elsejei számlát is, annak ellenére, hogy (idézet a válaszlevélből): „Természetesen elismerjük, hogy a dátum okot adhat félreértésre, azonban a megtévesztés nem volt szándékos, így számítunk megértésére.” Ami azt jelenti, hogy nyugton maradok és fizetek. Legalábbis a levélből az tűnik ki, hogy így viselkedik egy élvonalbeli megértő. Akit egyébként arról is tájékoztatnak, hogy „a számláján szereplő összegekbe nem került hibás adat, így azok a valóságnak megfelelnek.” Az szóba sem jön, hogy a „félreérthető” dátum miatt elnézést kérjenek, netán — ha már elismerték a hibát — közöljék, hogy az október elsejei beszélgetésekért nem kell fizetni. Ez persze, érthető. Hiszen akkor az a bizonyos több ezer előfizető is megvakarná a fejét és megkérdezné: nekem miért kell fizetni azért a napért? Tanácsot viszont kaptam^ ha nem vagyok a válasszal elégedett, akkor „külön kérésre” részletes számlát küldenek, afnin megláthatom, mennyivel akarnak megrövidíteni, azaz mennyit beszéltem október elsején. A külön kérés itt azt jelenti, hogy külön kell érte fizetni. Az Élvonal tehát bakot lőtt, de ezzel el is intézi a dolgot. Pedig az igazi élvonalban ilyenkor nemhogy ennyit tesznek, hanem elébe mennek a magát átej tettnek érző fogyasztónak, a kedvét keresik, netán még pluszkedvezményt is felajánlanak stb. Különösképpen akkor, ha nem egyedi esetről van szó, hanem több ezer embert tévesztettek meg egy országban. Ami már számot tarthat a Fogyasztóvédelmi Tanács érdeklődésére is. Újabb levelem megírtam, várom a választ. Nagyon kíváncsi vagyok! T.Gy.
