Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-08 / 262. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 8., szerda 5 Nagy volt a torlódás Hull a hó és hózik..., legalábbis hétfőn délután és éjszaka hatalmas pelyhekben havazott. A habfehér égi csoda reggelre sem olvadt el, így némi fennakadást okozott a megye közlekedésében. Mint azt a Közúti Igazgatóság szakembereitől megtudtuk, a legnagyobb hó, jó huszonöt centiméter Domb- rádon és Kisvárdán esett. Emellett igazán elenyészőnek tűnt Nyíregyházán az öt—tíz centis fehérség. A megyén kívüli útszakszokon sem volt jobb a helyzet, hiszen késő délutánra a 4-es főút Debrecen felé vezető szakaszán sem lehetett többel haladni óránként, mint harminc-negyven kilométeres sebességgel. Kisvárdán éjjel— nappal, váltott műszakban dolgoztak a sózó és kotrógépek. A főutakat alásózták, és a hóekék is munkába álltak. A helyzeten most még könnyű úrrá lenni, a gondok majd csak akkor kezdődnek, ha esetleg hófúvás köszönt be. Akkor ugyanis üzembe kell helyezni a hómarókat és ekéket is, s így nem marad elég embere a Közúti Igazgatóságnak a sózásra, mellékutak tisztogatására. Bár az igyekezet figyelemre méltó volt, az utakon a csúcsforgalom időszakában mégis nagy torlódás fogadta a közlekedőket. Az első buszjáratoknak még sikerült időben elindulniuk, de hét óra környékén már a városi és vidéki járatoknál egyaránt harminc-negyven perces volt a késés. A hó azonban nem bizonyult tartósnak, hisz az első napsugarak már olvasztani kezdték a „tejszínhabot”. Csúcsforgalom Nyíregyházán hóesésben (Harascsák) Virág a hó alatt (Harascsák) Hósétány (Harascsák) Éjjeli hóvirág (Racskó) Fehér ruhában Előző nap megcsodáltam egy autót, amelynek csomagtértetején kisebb hókupac sütkérezett a jeges szélben. A mi vidékünkön nem gyakran látni a vizet november elején ilyen halmazállapotban. Másnap reggel az ébresztőóra megnyugtatása után még bebújtam egykét percre előmelegített takaróm alá. Vártam a lazításhoz kiváló hajnali csöndet, az azonban semmiképpen nem akarta betakarni kis lakásunkat. Ennek okát kutatva először valami nehéz ételre gyanakodtam, de egyre erősödött bennem a sejtés, nem hallucinálok. Az ablak foghíjas szigetelésén és előregyártóit falainkon be- lopózva kitartóan biztatott a felkelésre egy jellegzetes zaj, a hólapát súrlódó hangja a betonon. Ha hólapát, akkor hó, márpedig ha ez nem érzékcsalódás, akkor itt a tél. Döntöttem. Félretéve lustálkodási vágyaimat az ágyból az ablakhoz ugrottam. A vastag sötétítő függöny szerecsen barnasága mögött fehérbe öltözött világ éles fénye rántotta össze szemhéjaimat. Mikulás, karácsony, szilveszter, farsang, hosszú éjszakák, báli szezon, szánkó, sí, hóember. Nekem ez ugrik be, talán azért, mert sosem voltam kisnyugdíjas vagy hajléktalan. Ok a hidegtől kék testet és a fagyhalált is leltárba vennék. Ezen az éjszakán hat ember fagyott meg Magyarországon! Leesett az első hó, Mátészalka fehér ruhát öltött. Akár a tündérek. Dojcsák Tibor Áramvonalak (Harascsák) Indulás előtt elő kellett keresni nemcsak a sluszkulcsot, hanem az autót is (Harascsák) Interjú — Nem tudom, hogy milyen jogviszonyban áll ön a Köztisztasági Kft.-vel. Fellebbentené az olvasó előtt a fátylat? — Hogyne. Az Új Kelet olvasóinak ezer örömmel. Tehát mondhatni a Köztisztasági Kft.-vel kettős jogviszonyban állok. Munkaadójuk és egyben külső munkatársuk vagyok. —Azt nyilatkozták, hogy felkészültek a télre. — Igen. Azt szokták nyilatkozni. Nyilatkozattal azonban nehézkes a hóhányás. — Arra céloz netán — mint munkaadó —, hogy állításaik nem fedik a valóságot. — Nézze. Nem akarok elvtelen kritikát gyakorolni. Lehetséges, hogy néha én is nagyon elvetem a súlykot és túlzottak az elvárásaim. Az viszont tény, hogy most mint külső munkatársnak. nekem kellett megmentenem a helyzetet... — Munkaadói vagy külsős feladatait szereti jobban? — Tudja, nehéz ezt megítélni. Mindkettő más-más hozzáállást igényel. Az egyik kötelező, a másik pedig a szívügyem. Pedig nem ebből élek. — Hogy van megfizetve? — Szó-szó... Tudja, ez ^Bokros nekem is sok egy kicsit, de még megvagyok. A kötelező feladataimért sok átkot szórnak az én fejemre is. Hiába. A piszkos munkát is el kell végezni. Látja, milyen érdekes? A külsőzésért meg áldják a nevem... A végtelenségig azonban nem hajszolhatja senki sem a népszerűséget. Komolyan kell venni a dolgokat. Ez egyszer még módomban állt a külsőzés, de most már semmit sem ígérhetek. — Köszönöm az interjút. Istenem. — tai — Ok nagyon örültek a hónak (Harascsák) Hórajzok (Racskó) Holnap már nem lesz ilyen szép (Racskó)
