Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-07 / 261. szám

12 1995. november 7., kedd Kultúra UJ KELET Lehetőséget a tehetségeknek Több mint kabaré dr. Bánhidiné Maróti Magdolna Fotó: Racskó Rési idők szocija a Móricz Zsismond Színházban Kicsöngetnek. A folyosó megtelik diákokkal, majd ké­sőbb megjelennek a tanárok is táskáikkal, könyveikkel, napló­ikkal. A legtöbbjük fiatal. Kül­sejük amolyan korrekt tanáros. Szinte egyformák. Belesimul­nak az iskolai képbe, a kék kö­penyes diákvilágba. Azon gondolkozom, szüksé- ges-e ez, amikor megjelenik akire várok, Maróti Magdolna. Olyan, mint egy „jelenés”! Mintha egy amerikai filmből lépett volna ki. „Levegője van”. Szolid, de nagyon elegáns ru­hában, vállig omló szőke haj­jal. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak én, de diákjai is fel­üdülnek, ha meglátják... — Kérem, világosítson fel arról, miért éppen a nyíregyhá­zi Zrínyi Ilona Gimnáziumban történik mindig valami olyasmi a művészeti élet területén, ami­re érdemes odafigyleni? — Mert nem az események­re, hanem a tehetségekre kell figyelni — mosolyodik el a tanárnő —, ugyanis minden is­kolában vannak tehetségek. Pontosan annyian, mint ná­lunk...-— Ez csak feltételezés, vagy tény? — Gondolom, tény. A felvé­teliknél számba sem jön a ze­nei, vagy a sporttehetség kér­dése, hiszen országos felvételi követelmények a mérvadóak. A felvett diákok közt kell keres­ni! Ha van az iskolában olyan ember, mint például nálunk Bartha Dénes tornatanár úr, akkor eredmények is várhatók a sport területén... — Hány éve tanít éneket a Zrínyiben ? — Kilenc. — Mikor kelt életre a ZIG zenéje — a Webber kórus, il­letve a ZIG Singers? — Kilenc éve. — Akkor csak van valami összefüggés a két dátum között? — Én nem kötöm ezt ma­gamhoz, de tény, hogy előtte nem volt. Régen mindenki azt mondta nekem, hogy ne is re­ménykedjek: egy gimnázium­ban nem lehet, illetve nagyon nehéz éneket, zenét tanítani. A diákok nem szeretik ezt a tár­gyat. Most már tudom, hogy ebből egy szó sem igaz. Jó módszert kell választani. Olyan zenei anyagokkal kell közelíte­ni a diáksághoz, amelyik köze­lebb áll az ízlésükhöz, korosz­tályukhoz. Könnyűzenei anya­gokkal, dzsesszel, musicallel és valóban jó komolyzenei mű­vekkel csak az nem fogható meg, akinek valóban nincs semmilyen zenei vénája. Ilyen ember pedig nagyon kevés lé­tezik. . Jót kell nyújtani. Élvezhetőt. Eny- nyi. Én sem sze­retek minden klasszikus művet. Miért várnám el mástól az ellen­kezőjét? Amit meg kell tanulni, az ilyen tálalás­ban már könnyen fogyasztható. — Szeretik a diákjai? — Azt hiszem, megszerettek. Eleinte sokszor arra kértek, hogy énekeljek nekik. Örömmel megtet­tem. így az ének­órán jobban elfo­gadtak... Furcsa megközelítése a dolgoknak, de vé­gül is igazságos. Ha én énekelte­tem őket, miért ne tehetnék ők is ugyanezt? — Teljesen szabad kezet ka­pott a tárgya oktatásában? — Tantervileg meglehetősen komoly szabadságot „engedé­lyezek magamnak”, de a gye­rekeknek is! A zene egy! Ma már összemosódnak a komoly­zene, a könnyűzene, a népzene határai. Mondom, csak jó, vagy rossz zene létezik. így aztán diákjaim véleményt mernek mondani a klasszikusokról is! Ez remek dolog! A zene- és énektanításban is igaz kell le­gyen az oktatás célja: a kritikus és gondolkozó emberré neve­lés. — A vezetői tehát támogat­ják módszereit, céljait. így van ez a kollégákkal is? — Igen. Külön köszönettel tartozom a megértésükért a ZIG Singers tagjai ügyében. Persze előfordulnak kisebb nézetelté­rések, hiszen egy-egy hangver­senyt követően másnap — főleg, ha nagyon késő este érünk haza a kórussal — a gye­rekek bizony készületlenül és fáradtan mennek az órákra. Igyekszünk mindig megkeres­ni és megtalálni a kollégákkal a megoldást. Tudom, hogy mindenkinek feszített a tanter­ve, de nem biztos, hogy pont egy hangverseny utáni napon kell felmérő dolgozatot íratni... Egy koncertnél többet lehetőleg nem vállalunk egy hónapban. Ez mozgat, sikerélményt ad, ennyi viszont kell! — Hogyan kezdődött ez az országos hírű tevékenység? — 1986-ban alakult a Web­ber kórus. Betanultuk a Macs­kák című musicalt, és bemutat­tuk. A siker olyan nagy volt, hogy akkor már tudtam: a csa­pat együttmarad. 1993-ban vet­tük fel a ZIG Singers nevet. — Hány főből áll az együt­tes? — Általában hetven-nyolc- vanan vagyunk. A létszám vál­tozatlan, a tagok természetesen cserélődnek. Ez nehezíti is a feladatot, viszont a tevékenység lényegi része. Ettől szép! Új gyerekek jönnek, régiek men­nek. Lehetőséget adni a tehet­ségnek! Lehetőséget a kibonta­kozásra. Sokan nálunk jönnek rá képességeikre! Ez óriási eredmény. A lehető legjobb is­kolai eredmény! — Vannak olyanok, akik az énekesi pályán folytatják tanul­mányaikat? ' — Egy fiú — Pankotay Pé­ter— a Rockszínház tagja. Egy másik — Kárpáti (Kovács) Norbert — most másodéves a Színművészeti Főiskolán és Szolnokon a Szigligeti Színház­ban vezető szerepet játszik a West side story-ban. Biztos va­gyok benne, hogy még sokan követik őket... Jelenleg is van­nak olyan gyerekeim, akik má­sodik választásként a művészeti pályát tűzték ki célul maguk elé. — Kap támogatást a kórus? Miből teremtik elő a működés feltételeit? —Az idén is kétszer kaptunk városi segítséget. A fellépése­kért is pénzt kérünk, ebből vesszük „a technikát”. Az utaz­tatás költségeit pedig mindig a meghívó állja. — Hol léptek fel eddig? — Azt nagyon nehéz lenne kilenc év távlatából elmonda­ni. Mostanában Miskolcon az egyetemen , a német követsé­gen Budapesten, Mátészalkán, általában a megyében „minden­ütt”, Iserlohnban Németország­ban. Nemrég osztrák vendégek hallgattak meg minket és azt mondták, hogy előkészítik az utunkat. Most várjuk a konkré­tumokat. — Kérem tanárnő, végezetül mondjon magáról néhány szót! — Magyar—ének szakos ta­nár vagyok, ezen felül Buda­pesten a Konzervatóriumban elvégeztem a dzsessz tanszakot. Jelenleg ez az oktatás már a Zeneművészeti Főiskola fel­adata. A vezető tanárom Gonda János, az ének tanárom pedig dr. Vukán György volt. Elő­adóművészi végzettségem van. — Szokott koncerteket adni? Önállóan is fellép? — Már nemigen... Önállóan nem. A kórussal együtt azon­ban sokszor előfordul... — Miért nem? Még talán ve- télytársa sem lenne megyénk­ben... A közönség pedig szereti ezt a műfajt... — Rengeteg a dolgom. Ott­hon is, itt az iskolában is. Félgőzzel nem tisztességes az ilyesmi... Van még egy jó okom. Mindent akkor kell ab­bahagyni, amikor valaki a csú­cson van, akkor szépen emlé­keznek rá... —Miért mondja ezt? Ön még valóban olyan fiatal... — így érzem jól magam — mosolyodik el Maróti Magdol­na. Ahogy így elnézem, el is hi­szem neki. Irigylésre méltóan boldog ember! Palotai István Tegye fel a kezét, aki még kommunista! (2) — Aki SZDSZ-es! (2) Aki fideszes! (4) Aki szoci! (3) — Hát hon­nan a francból volt ezeknek öt­venkét százalékuk? Itt majd­nem hatszázan ülnek... — tette fel az időszerű kérdést Verebes István, és valószínűleg eleve­nünkre tapintott, mert mi csak kuncogtunk, feszengtünk... Mert mi akartuk! Ez eddig rendben is volna (ha rendben volna). Ők okosak, mi meg hü­lyék vagyunk. Ez is tény. Be­szálltunk egy olyan gépbe, amelynek rövidlátó a pilótája. Az irányítótorony segítségével végül is felszálltunk — annak kétségbeesett végső sikolyára Az idegennyelv-ismeret nap­jainkban nem csak előny; meg­léte a munkaerőpiac számos területén alapkövetelmény. Egyre több középiskolás diák álma a „bűvös”, minimum kö­zépfokú szintű állami nyelv­vizsga, melyet az érettséginél figyelembe vesznek, s amellyel a felvételinél beszámítható többletpontokat nyerhetnek. Az elmúlt években nehéz dolguk volt a vizsgázni vágyó ma- turandusoknak: ha negyedik osztályra tervezték a nyelvvizs­gát, de az őszi — októberi — rostán kihullottak, az érettségi­felvételi előtt hajrában már rit­kán iratkoztak fel a márciusi vizsgázók listájára. Legfeljebb más városban, más vizsgahe­lyen próbáltak szerencsét. Nyíregyházán több évtizede szervez a TIT Nyelviskola ál­lami nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamokat, illetve bonyolít­ja le a vizsgáztatást. A jövő évtől bővül a „reper­toárunk” — tudtuk meg Papp Ágnestől, a TIT Nyelviskola szaktitkárától. — Iskolánk —, de most már le kéne szállni valahogy. Ez macerásabbnak tűnik... Elképzeltük — Verebes felszólítására —, hogy mi lett volna, ha még rendszerváltás is lett volna... Megborzongunk jelenen és múlton. Mi válto­zott? Egyetlen mássalhangzó. Régen tankok tartottak bennün­ket sakkban, ma bankok... Itt ülünk, egy még meg sem szü­letett torzszülött kapitalizmus­ban nyakig. Lába nincs még, mert megállni nem tud rajta, feje... az meg aztán végképp sehol. Keze van, mert lopni re­mekül tud... Élvezzük a ma bol­sevik nagyvonalúságát, a sza­badságot — kimehetünk pisil­ni, ha kell... A fogyasztói tár­1996-ban ünnepli fennállásá­nak 30 éves jubileumát, s ezt a jeles eseményt szeretnénk ne­vezetessé tenni speciális, ide­gennyelvi kurzusok (például: 100 órás intenzív főiskolai­egyetemi felvételi előkészítő) és szakmai tanfolyamok (óvo­dapedagógusoknak) indításá­val. Képezni kívánunk titkárnő­ket nemzetközi- és tb-ügyinté- zőket középfokú szinten, de számítógépkezelést is tanítunk haladóknak és kezdőknek egy­aránt. A szaktitkár elmondta továb­bá, hogy a korábbi évek tapasz­talatait figyelembe véve város­unkban igénylik a nyelvvizsgák gyakoribb megtartását, a jelöl­tek. első ízben jelentkezhetnek a januári állami nyelvvizsgára angol, német, orosz, olasz, fran­cia, spanyol nyelvből, a jelent­kezési határidő: december 15. Persze gondoltak azokra is, akik külföldi munkavállalás, tanulmányút vagy ösztöndíj ügyében kénytelenek felmutat­ni a nyelvtudásukat igazoló pa­pírost; nekik ajánlják az ICC sadalom is alakul, már mást is kapni, mint albán harcsatöpör- tyűt! Nevetünk, nevetünk, közben pedig majdnem lesül a bőr a képünkről, ahogy a Verebes István által élénkbe tartott tü­körbe nézünk. Ez több mint kabaré! Sokkal több. Mély tár­sadalomismeret, bölcsesség, és jóakarat. Nincsenek üresjárat­ok. A gondolatokat úgy fűzi kalárisba, hogy az pont a nya­kunkba illik. Terítékre kerül a privatizáció, az ÁPV Rt. har­mincnégy ügyvezető igazgató­ja, két vezérigazgatója és az ál­taluk kitermelt semmi. A tény­szerű és összegszerű csalások adatai, az összegek „flexibili­tása”... Ez már nem is kabaré. Ez már vádirat! Mi mégis ne­vetünk — máson, magunkon. „Aki nem lopott az nem is nyert eddig semmit.” Érdekes... Tud­juk, hogy nem csak áldozatok és balekok vagyunk, hanem vállalnunk kell a némák bűne­it, cinkosságuk miatt. Vagy a cinkosok büntetését némaságuk miatt? Ki tudja? Mindegy... Egy kutya... A Régi idők szocija a legjobb és legértékesebb kabarék közül való. Semmi olcsó, alpári mód­szer. Semmilyen üres, semmit­mondó cél. Megkóstolhatjuk néhányszor az elsöprő humort is (orvosi vizsgálat, napkelte­paródia) de ezekben a részek­ben sem hagy bennünket gon­dolkodás nélkül lubickolni az előadásban. Ünnepet nem ront, mert nincs ünnepelni való idő! Verebes és Bede Fazekas rap- elnek, a közönség hol felkacag, hol felszisszen. Van min. A szöveg elevenbe hasít! Pre- gitzer Fruzsina „kupléja” való­di kis remekmű. Kiváló inter­pretálásban. One man show? Kabaré? Netán politikai kabaré? Ragoz­hatjuk: politikai gazdasági ka­baré? Mindez együtt. Csillogó intelligencia, éleslátás, szar­kasztikus humor, elegancia. Remekbeszabott színházi este. Megtisztító, katartikus végkifejlet. Remek kép, remek zene, remek gondolat. „Remél­jük, hogy győz az ész!” Palotai (International Certificate Con­ference) nyelvvizsgákat, me­lyek főleg a köznapi életben fontos nyelvtudást kérik szá­mon. A diák csak saját helyzetét könnyíti meg azzal, hogy lehe­tőségei szerint minél hamarabb „letudja” a vizsgázás procedú­ráját, hiszen a majdani diploma — középfokú nyelvvizsga­bizonyítványhoz lévén kötve — ezt megkívánja. A felsőoktatásban bevezetett megszorító intézkedések és az oktatói létszámleépítések miatt a nyelvtanárokkal együtt csök­ken a nyelvi órák száma, a ha­tékony kiscsoportos oktatási formák kibővülnek, sőt néhány intézményben azt is tervezik, hogy a hallgató külön fizet — egyelőre jutányos összeget — a nyelvi órákért. Érdemes tehát középiskolá­ban „ráhajtani” a nyelvtanulás­ra, mert az jár jól, aki egy-két középfokú nyelvvizsgával a birtokában kezdi meg az egye­temi, főiskolai tanulmányait. Orosz Edina Verebes István, a Szoci csapatkapitánya Bozsó Katalin felvétele Újít a TIT

Next

/
Thumbnails
Contents