Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-07 / 261. szám

UJ KELET

Besenyőd

1995. november 7., kedd

5

Elfogadjuk egymás hitét

Három évvel ezelőtt tatarozták az 1928-ban épült besenyődi református templomot, ekkor villamosították a harangot is, egy hónappal ezelőtt pedig egy kis elektromos orgonát kapott az egyházközség. Tar Imre gondnok vezetésével a helyi gyülekezet megszervezte, hogy a faluból a fővárosba, Miskolcra, Debrecenbe és a külföldre kerültek is adakozhassanak az építkezéshez.

— A lelkek ápolása nehéz feladat — mondja az idős férfi — pláne, ha egyesek nem akarják, hogy ápoljuk a lelket. Bár már egyre több fiatal jár az istentiszteletekre, még mindig vannak, akik csak kereszteléskor, házasságkötéskor, vagy temetéskor jönnek a templomba.

November elsejétől minden héten egyszer házi istentiszteletet tartunk az önként jelentkezők lakásán. Ennek az az érdekessége, hogy nemcsak a reformátusok, hanem a katolikusok is részt vesznek rajta, ha akarnak, még úrvacsorát is vehetnek. Elfogadjuk egymás hitét.

— Nem vagyok elégedett a mai néppel — mondja Tar Imre. — Kevesen tartják be a konfirmáláskor tett ígéretüket, passzívak az emberek. A szószékről mindig kihirdetik, hogy ki fizetett egyházadót. Majdnem mindenki fizet, mert félnek a falu szájától és azt gondolják, hogy ezzel letudták kötelességüket.

Kilátástalan jövő

Juhász Sándor tizenhét évig dolgozott a nyíregyházi gumigyárban, aztán jött „korunk betegsége”, a létszámleépítés — július elsején munka nélkül maradt. Sajnos a feleségének sincs munkahelye, még szerencse, hogy három hónapra felvették közhasznú munkásnak. Az általa keresett 10 700 forintból élnek ketten, mert a férj csak decembertől kapja a munkanélküli segélyt.

— Siralmasnak látom a jövőt -— sóhajt keserűen Juhász Sándor. — A faluban, de még a környéken sincs munkalehetőség. Eredetileg üvegműves vagyok, de a baktai Universil is megszűnt. Nyírszőllősön van egy kis kft., ám oda nem vesznek fel, mert túl messze lakom. Nyáron akad egy kis idénymunka, ennyi az egész. Igazán nem tudom, hogyan tovább. Talán hajön a telefon, felvesznek segédmunkásnak. Rebesgették, hogy lesz Apagyon egy húsipari kombinát, mely háromszáz környékbeli embernek teremtene munkahelyet, de erről sem tudunk semmi biztosat. Úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi.

Kupecz József né, a Faház Presso tulajdonosa négy évvel ezelőtt még az ÁFÉSZ épületét bérelte, de a bérleti díj olyan magas volt, hogy már-már veszteségesre fordult az üzlet. Ezt a presszót ’92-ben építették.

— Nem megy tűi jól az üzlet, de valamiből élni kell — mondja Icuka mosolyogva. — A konkurens italbolttal nincsenek összetűzéseink, az én vevőim nem mennek oda, az ő vevőik nem jönnek hozzám — válaszolja kérdésünkre.

Jöhetnének a vállalkozók

Szegényedik a falu

Amikor legendás eleink 'vándorlásaik során ráakadtak a Kárpát-medencére, ez a tájék számos népcsoportnak adott otthont. Letelepült életmódot folytattak már a különböző szlávok, avarok, gepidák. Keresztülmasíroztak a bizánci seregek, be-be- törtek a kunok, a kazárok és gyakran portyázott erre egy titokzatos, azóta kipusztult, valószínűleg nomád nép, a besenyők. Arról, hogy itt voltak, néhány településnév is tanúskodik.

Besenyőd aprócska, alig több mint hatszáz lelkes falu Levelek mellett a 41 -es főút mentén. Levelek közelsége természetszerűleg még az 1991-es leválás óta is meghatározza a falu életét. Mivel a nagyközséggel egy körjegyzőségben működik, a besenyődi polgármesteri hivatalban a polgármesteren kívül csak a hivatalsegéd dolgozik.

— Szegényedik a falu — mondja Kálmándi István polgármester —, a helyi munkalehetőségek száma talán

A felső tagozatos besenyődi általános iskolások 1973-tól 1991 -ig a szomszédos Levelekre jártak iskolába. A falu önállósodásával az intézmény is különvált. Nyolcvanhat gyermek tanul itt hat csoportban, az alacsony létszám és a nem elegendő tanterem miatt négy osztályt — az elsőt és a harmadikat, valamint az ötödiket és a hetediket össze kellett vonni, így ők egy tanteremben tanulnak. Öt tanulócsoport délelőtt jár iskolába, de az egyik osztályra csak délután kerülhet sor. Van egy tanuló- szobás csoport is, annak tanulói délután is itt maradnak és naponta háromszor étkeznek az iskola konyháján. A gyerekekkel nyolc pedagógus foglalkozik.

— A leválás óta eltelt négy év alatt sokat javultak a tanítás tárgyi feltételei — mondja Lóránt Miklós igazgató. — Akkor még cserépkályhával fűtöttek az épületekben, legfontosabb feladatunk tehát az volt, hogy bevezessük a központi fűtést. Önkormányzati segítséggel

még a minimálisnál is csekélyebb. Van ugyan két-három vállalkozó, de ők is csak időszakosan tudnak munkát adni 15—20 embernek. Egyre kevesebben mernek belevágni valamibe.

A földkiadó bizottságok kiadták a földeket, de a magas művelési költségek sokakat elriasztottak a gazdálkodástól. Bérbeadták azokat, vagy egyszerűen meg sem művelték. A faluban közel 80 munkanélkülit tartunk számon, nem kevés

még a tél beállta előtt sikerült elkészülnünk a munkálatokkal. A WC-k életveszélyes állapotban voltak, ezeket lebontottuk és újat építettünk. Félmillió forintot nyertünk különböző pályázatokon, ebből vásároltunk többek között ötven darab földrajzi, történelmi térképet és más szemléltetőeszközöket: színes televíziót, videót, fénymásolót és amiről azelőtt csak álmodhattunk — egy pianínót. A test nevelésének feltételeit javítja egy körülkerített, modem aszfaltpálya, melyet tomabemuta- tóval egybekötve 1993-ban avattunk fel. Egyébként rendszeresen tartunk ilyen bemutatókat.

— Az önállóvá válással felpezsdült az élet. Iskolai színjátszócsoport alakult, mely a helyi fellépés után igazi kis „turnéra” indult a környező településekre. Örömmel mondhatom, hogy nagy sikert arattak. A gyerekek itthon már előadták az új darabot, a Sári bírót is, és készülnek az újabb vendégszereplésre. Azért, hogy a profikat is lássák, évente kéttehát a szociális segélyben, jövedelempótló támogatásban részesülők száma sem.

— Az önkormányzat anyagi lehetőségei igencsak behatároltak, az alapellátáson — az óvodának, az iskolának, a napközinek és az öregek napközi otthonának működtetésén kívül jóformán semmire sem marad pénze. Ami mégis marad, azt az infrastrukturális beruházásokra felvett kölcsön törlesztésére kell fordítanunk, melynek kamatait a kezdeti 24 százalékról

szer-háromszor elmegyünk a nyíregyházi színházba. A tanulmányi eredmények sokat javultak, a bukások száma minimális. Tanulmányi versenyeken is részt veszünk, legutóbb például tíz környező község legjobb mesemondói mérték össze tudásukat, Nagy Zsuzsa harmadik osztályos tanulónk első helyezést ért el. Molnár Mátyás emlékére megyei szintű történelmi vetélkedőt tartottak Vaján, felső tagozatosokból álló ötfős csapatunk a tiszteletreméltó tizedik helyet szerezte meg.

Sok kirándulást szervezünk, a négy év alatt voltunk már szatmári körúton, Egerben, Salgótarjánban, Gyulán, Szarvason, Szegeden, Békéscsabán, még az Országházba is bejutottunk a gyerekekkel. Az utazások költségeit támogatja az ön- kormányzat, de a hulladék- gyűjtésből és a színjátszásból származó pénzzel részben a gyerekek is fedezik a költségeket.

Az iskolának még egy tanteremre lenne szüksége, hogy egyik osztálynak se kelljen délután tanulnia. Elképzeléseink vannak már erre vonatkozólag, de a képviselő-testületi ülés előtt még nem tudunk semmi biztosat. Ahhoz, hogy több pénzből gazdálkodhassunk, ezáltal jobb körülményeket teremthessünk a gyerekek létszámának emelkedése is fontos lenne. Ebben a vonatkozásban bizakodó vagyok, ugyanis a statisztika szerint évről évre. több gyermek születik Besenyődön.

35 százalékra növelték. A rendszerváltás utáni első szabad választás óta eltelt évek alatt a falu útjait kivétel nélkül szilárd aszfaltburkolattal láttuk el, ’92- ben és ’93-ban — részben pályázati forrásból, részben saját erőből — megépítettünk egy 3,7 kilométer hosszú, Ófe- hértóra vezető utat is. Tavaly fejeződött be a gázberuházás és a tisztítóművel ellátott szennyvízelvezető rendszer megépítése. Hét környező település összefogásával elkészült az ivóvíztisztító rendszer is. A telefonvonalak bevezetését 1997-re ütemezték, és nem sok esély van rá, hogy ez idő előtt megvalósuljon a beruházás.

— Jó lenne, ha ide tudnánk csábítani néhány vállalkozót, akik munkát adhatnának a falubelieknek. Az infrastrukturális feltételek megvannak, egy üzletember pedig szükség esetén a telefonállást is meg tudja oldani. Igazi fellendülés azonban mindaddig nem várható, míg a kormány nem lazít az ön- kormányzatokat fojtogató gyeplő szorításán.

Élünk, ahogy lehet

Hatvanhét százalék. Ez az adat állt Kiss János le- százalékolási dokumentumán. Harmicöt évet húzott le Besenyőd, Magy és Levelek közös termelőszö vetkezetében. A téesz megszűnt, Kiss János pedig munkanélküli lett. Áprilisban újabb csapás érte; meghalt a felesége. Kevesebb mint tízezer forintot kap havonta és ebből hatezret azonnal a lakás törlesztőrészletére kell fordítania. A menyével él egy háztartásban, mert a fia Debrecenben dolgozik és csak hét végére jön haza.

— Ebben a faluban semmi nincs — legyint rezig- náltan —, se munka, se pénz, se semmi. Ha nem tartanánk jószágot, még sokkal nehezebb lenne a megélhetés, így hát vágjuk a csirkét, kacsát, évente leölünk két-három disznót is. Elünk, ahogy tudunk és főleg ahogy lehet.

„Turnéztak” a besenyődi színjátszók