Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-04 / 259. szám

UJ KELET wmmm Főzési fortélyok Hétvége A főzés alfája és ómegája a jó szervezés. Ez, természetesen nem jelenti azt, hogy hirtelen támadt ötletünket száműzni kellene. Főleg kezdő szakács­nők esetében azonban nem árt előre végiggondolni, hogyan is kell elkészíteni a kívánt ételt. Ha így teszünk, nem fordulthat elő velünk, hogy ebéd vagy vacsora előtt fél órával a főz- nivaló még jéggé van fagyva a hűtőszekrényben. Nem feltétle­nül fontos minden étkezésre a legdrágább ételeket feltalálni. Vacsorára például nyugodtan adhatunk sült krumplit a délről maradt hideg hús mellé. Fogad­ják meg a jó tanácsot, és mielőtt kezükbe veszik a fakanalat, nézzenek szét, van-e minden a háznál, ami a főzéshez kell. Kellemetlen ugyanis, ha a rán­táshoz nincs liszt vagy ha eset­leg só nélkül fő meg a leves. Szintén személyes tapasztalat, hogy ha szakácskönyvből fő­zünk, mindig több időt szentel­jünk az elkészítésre, mint ahogy az meg van írva. Hiszen, ha tapasztalatlanok vagyunk még, nem jár olyan gyorsan a kezünk, mint mikor már har­madszor készítjük el például ugyanazt a főzeléket. Ha sok a ház körüli tenniva­ló, csak egyszerű fogásokat tegyünk fel főni, mert egyéb­ként munkánk egyik részével sem boldogulunk igazán. Egy­részt ezért, másrészt az esetle­gesen elrontott ételek helyreho­zására jó, ha mindig tartunk készenlétben néhány konzer- vet. Hogy tényleg gyorsan és fittül menjen minden, szeretnék olvasóink elé tárni néhány jó tanácsot. Amikor csak lehet, — és persze — ha lehetőségünk van rá robotgéppel vágjuk ap­róra a zöldséget, mert azzal lé­nyegesen gyorsabban megy. Ám még ennél is jobb megol­dás, ha a répát és petrezselymet csak jól megmossuk, és úgy teszük oda főni. így fürgébben elkészülünk és az értékes vita­minokat sem „űzzük” el. Az egytálételek ízesítéséhez kever­jünk össze hagymát, fokhagy­mát, sárgarépát és egy kis vi­zet. Turmixolva már csak hoz­zá kell keverni a fövő ételhez. Nagyanyáinktól azt tanultuk, hogy a szárazbab úgy fő meg leghamarabb, ha előző éjszaka beáztatjuk. Nekem erre is van egy jobb megoldásom. A hü­velyeseket keményen tegyük forró vízbe, főzzük 3-4 percig, majd egy órán át hagyjuk állni úgy, hogy a víz ellepje. Ezután a szokásos módon készíthetjük el az ebédet. Ugye mással is előfordult már, hogy összeragadt főzés közben a galuskatészta? Ezt megelőzhetjük, ha egy leveses- kanál olajat vagy majonézt ra­kunk a vízbe. A gyors főzéshez segítségeket is találhatunk a konyhában. Nálunk például rendszeres „látogató” a kukta és a rómaiedény. A kuktát nem- csak azért szeretem, mert gyors, de energiatakarékos is. Ügyesen el lehet készíteni ben­ne a leveseket, főzelékeket és más olyan érteleket, melyek egyébként lassan készülnek el. Ilyen például a körömpörkölt is. Emellett a kukta előnyei közé soroható az is, hogy a konyhában használatával keve­sebb a gőz, és a benne fövő éte­lek sem veszítenek aromájuk­ból. A kuktát csak kétharmadáig töltsük meg, hogy a benne lévő gőz szabadon mozoghasson. A rómaitál tulajdonképpen egy széles agyagedény, melyet különböző méretekben és for­mákban lehet kapni. Nekem főleg azért tesz jó szolgálatot, mert egyszerre tudom benne sütőbe dugni a húst és a köre­tet. Nem kell tartanom attól, hogy odaég, ha magára ha­gyom. Bár a főzés benne kicsit tovább tart, mint hagyományo­san, de ez idő alatt sok más házimunkát el tudok végezni. S. T. 1995. november 4., szombat Mosási praktikák 9 Hogy olcsóbb legyen Annyit írtunk mostanában lapunkban a központi és gáz­fűtés előnyeiről és hátránya­iról, hogy úgy gondoltam, végre néhány olyan praktiká­ról is szólhatunk, melyekkel csökkenthetjük a fűtés költ­ségeit. Hiszen a számlák ren­dezése szinte minden háztar­tásban felemészti a havi be­vétel tetemes részét. Beszél­jünk először a központi fű­tésről. Nem árt, ha legalább évente egyszer leellenőriz­tetjük a rendszert. Ha vala­melyik fűtőtest nem meleg­szik fel, valószínűleg légte­leníteni kell. A fűtőtestek mögé elősorban a külső fa­lakra ragasszunk alumínium­fóliát, mert ezáltal a hő visz- szaverődik és nem tud a fa­lakon át a szabadba távozni. A fűtőtesteket általában min­den lakásban az ablakok alá szerelik fel. Hogy a hő a szo­ba belsejébe, és ne az abla­kokhoz terelődjön, tegyünk deszkalapot a radiátor fölé. Nem célszerű az sem, ha a függöny eltakarja a fűtőt, mert így visszatartja a mele­get. Ha mindenképpen ra­gaszkodunk a hosszú függö­nyökhöz, a radiátornál akasz- szuk fel az alját az ablakki­lincsre. Az éjjeli hőtárolós kály­hákról tudni kell, hogy akkor termelik a hőt, amikor az ál­talános áramfogyasztás ala­csony és olcsóbb az áram. A takarékosságnak viszont el­engedhetetlen feltétele, hogy a hőleadás mennyiségét ter­mosztát vezérelje. Ezt igé­nyeinknek megfelelő hőfokra állíthatjuk be, s a rendszer ki­kapcsol, ha a hőmérő a kívánt hőfok fölé emelkedik. Saját tapasztalatból tudom, hogy a gázüzemeltetésű kon­vektorok mellett sokat meg­spórolhat az ember. Persze elősorban akkor, ha főként csak este tartózkodik otthon a család. A reggelente gyúj­tólángra vett fűtőtest napköz­ben alig fogyaszt valamit, délután pedig könnyen fel- fűthető segítségével a szoba. Nem árt, ha a fűtési idény kezdetén leellenőrizzük, hogy jól zárnak, szigetel- nek-e az ablakok. Ha az ab­lak széleit körbevonjuk pur- fix szigetelővel, sok meleget tarthatunk bent és hideget kint. A jó szigetelést segíthet­jük elő azzal is, ha az ablak­szárnyak közé összecsavart plédet teszünk. Ha a helyiségben túl meleg van, legokosabb, ha lejjebb vesszük a fűtést és kiszel­lőztetünk. Az azonban sem­mi jóra nem vezet, ha magas hőfok mellett résnyire mindig nyitva hagyjuk az ablakot, hiszen egyrészt komolyan megfázhatunk, másrészt így jócskán pocsékoljuk az ener­giát. Sikli A mosószer anyagai igen erősen károsítják a környezetet. A kímélés érdekében fogadja­nak meg néhány jó tanácsot: A mosópor adagolásánál vegyük figyelembe a víz ke­ménységét. Hogy mekkora ez az érték, a helyi vízügyi szer­vek szakemberei pontosan meg tudják mondani. Ez azért fon­tos, mert a lágy víz kevesebb mosószert igényel, mint a ke­mény. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a mosósze­resdobozok oldalán feltüntetett tájékoztatót sem. A mosógép­be célszerű mindenkor a lágy víznek megfelelő mennyiségű mosószert tenni, és azt kiegé­szíteni foszfátmentes vízlágyí­tóval. Ezáltal kevesebb tenzid, enzim és fehérítőanyag kerül a környezetbe. Soha ne indítsuk be a mosógépet egy-két ruha­darab miatt, mert így nemcsak mosószert, de tetemes mennyi­ségű vizet és energiát is elpo­csékolunk. A finom mosópor­ok, amellett, hogy 60 fokos mosásig szépen tisztítják a ru­hát, sokkal környezetkímélőb­bek, mint az általános szerek. Az erősen szennyezett ruhákat nem árt mosás előtt beáztatni. Főzőmosást viszont csak cse­csemők és betegek ruhadarab­jainál szükséges alkalmazni. Kevesen tudják, de a finom öblítők használata nemcsak fe­leslegesbe a környezetet is to­vább szennyezi. Tenzidet tar­talmaznak ezek is, mely rész­ben a ruhában marad, és csök­kenti a nedvességfelvevő ké­pességet. Ezenkívül bőrviszke­tést, a babák bőrének kisebese- dését, sőt, allergiát is okozhat­nak. Amikor csak lehet, szárítókö­télen szárítsuk ruháinkat, ne pedig szárítógépben. Ez egy­részt kíméli az anyagot, más­részt energiát takaríthatunk meg. Már óvodás vagyok! Ezt a büszkeséget hirdeti a saját kulacs, a tornazsák és a kispárna huzatára hímzett jel. Vegyük meg együtt az uzson­natáskát is, hadd örüljön az ap­róság. Válasszunk lehetőleg oldaltáskát vagy kis hátizsákot, így a kicsinek mind a két keze szabadon marad. Nem árt, ha anyaga lemosható, hisz elkerül­hetetlen, hogy rá ne kenődjön némi ételmaradék. Szükség van még benti papucsra vagy ci­pőre, törölközőre, fésűre és fogmosópohárra is. Az első hetekben nyugodtan elkísérhet minket a nagy útra a kedvenc mackó, esetleg kisautó is. A kedvencek majd a ruhazsákban pihennek addig, míg kis gazdá­juk végez egész vagy félnapos „tennivalóival”. Legyünk kö­vetkezetesek, de lehetőleg ne kényszerítsünk olyat a gyerek­re, amit ő maga nem akar. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a kicsi számára az először oly nagy izgalommal várt óvo­dába járás kényszerű köteles­séggé, börtönné váljon. Mindig legyen zsebkendő az aprócska zsebekben, és ne fe­ledkezzünk meg a játszóruhá­ról sem. A habos-fodros „köl­temény” nemcsak hogy kényel­metlen viselet egész napra, de, gondolom, a mamák sem örül­nének annak, ha a fehér kis- ingből kellene „kivarázsolni” a gyurma- és festékfoltokat. Eb­ben az időszakban érkezik meg az első babazsúrok ideje is. Ezekre az összejövetelekre lehetőleg kevés gyereket hív­junk meg, s a zsúr ne legyen nagyon hosszú. Egészen ki­csiknek csak apró harapnivaló- kat kínáljunk, például kekszet, zsömlét vagy pudingot. A gyerekek mindig rendet­lenséget Csinálnak, így a zsúr előtt ne takarítsunk és az étele­ket olyan műanyag tányérokon tálaljuk, melyeket a „buli” vé­gén kidobhatunk. Az 1—2 éves babák szórakoztatására elég néhány játék, míg az idősebbek szívesen veszik, ha közös mó­kát eszelünk ki. Minden gyerek örül, ha egy-egy ilyen találko­zásról aprócska emlékkel térhet haza. Nincs szükség drága vagy nagy dolgokra. Egy színes ce­ruza vagy gyufásdoboznyi ap­róság tökéletesen megfelel erre a célra. 'HR. PÁC0. B/J WNT A » < WMC ELNÖte, 0N6BN M ZLOZo Ton-éieresev rtee&zorf. AMALMVtíTAtM MAP tt/MT mAP ZlTuíAjűo v/roTTAK^ JopA fe PouWa A VAsSZAbek. aPAff.; (f

Next

/
Thumbnails
Contents