Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-04 / 259. szám
UJ KELET Interjú 1995. november 4., szombat Kovács Rita világbajnoki ezüstérmes hosszútávúszóval Ezeken a hasábokon szombatonként közéleti emberekkel beszélgetünk szakmájukról vagy egy-egy időszerű témáról. Talán azért is, mert néha kicsit megfeledkezünk arról, hogy a sportolók is közszereplők, ezúttal egy sportolót választottunk beszélgetőpartnerül. Ő természetesen a megye egyik legsikeresebb sportolója, tavaly elnyerte a világbajnoki ezüstöt, míg az idén Európa-bajnoki aranyat szerzett. Kovács Rita hosszútávúszó vall sportpályafutásáról. O Emlékszik még, hogyan kezdődött az úszókarrierje? — Az nem most volt. Várjon... azt hiszem, 1975-ben, amikor még óvodás voltam. Gyula Sándor tanított meg úszni, és utána kerültem Szűcs Csabához. Hosszú évekig ő volt az edzőm. ü Már akkor is a hosszabb távokat kedvelte? — Igen, a medencében a lehető leghosszabb távon, 800 méteren versenyeztem. QMilyen eredményeket ért el? — Az ifjúsági Európa-baj- nokságon harmadik lettem, ez a legjobb eredményem medencében. Emellett az IBV-viada- lokon (az Ifjúsági Barátság Versenyeken; abban az időben a szocialista országok minden évben rendeztek utánpótlásversenyeket ezzel a megnevezéssel) nagyon jól szerepeltem, általában az előttem „járó” korosztályt is megelőztem. O Ezenkívül néhány vidékbajnoki címet is begyűjtött, aztán abbahagyta. Mikor? — Az érettségi után döntöttem úgy, hogy nem folytatom. Utána már csak kedvtelésből jártam ki Sóstóra úszni. U Hogyanfolytatódott úszókarrierje? — Hogyan...? Hajói emlékszem, Vajda Tamás készült Szabó Tündével a sóstói medencében, és ő mondta, hogy még mindig jól úszók, érdemes lenne folytatnom. Aztán a sportújságban olvastam egy hirdetést a Balaton-átúszó bajnokságról, és beneveztem. Meg is nyertem, és azóta indulok hosszútávon. A következő év januárjában, 1991-ben az ausztráliai Perth-ben volt az úszóvilágbajnokság, és azzal egy időben megrendezték a hosszútávúszó-versenyt is 25 km-es távon. Ott szerepeltem először világversenyen, és negyedik lettem. üAzután milyen eredményeket ért el? — A következő évben, az Európa-bajnokságon harmadik lettem. 1992-ben világkupaversenyeken vettem részt, és a sorozatban a második helyezést szereztem meg. A következő évem nem nagyon sikerült. Nem volt edzőm, Szűcs Csaba akkor már nem dolgozott az NYVSC-nél. 1993 őszétől lett Vajda Tamás az edzőm, azóta vele készülök a versenyekre. LJ A következő évben ismét világbajnokság következett, és ott második lett. —Igen, a római világbajnoksághoz egyébként is kellemes emlékek fűznek. A Földközitengerben úsztunk, és kellemes volt a víz hőmérséklete is. Nem úgy, mint például Kanadában, ott Világ-kupa-versenye- ket szoktak nyáron rendezni, de mégis majdnem megfagyok a tengerben. QMennyit kell edzeni, hogy ilyen eredményeket érjen el? — Hét közben mindennap kétszer van edzés, és attól függően, hogy hol tartunk a felkészülésben, 50 és 100 kilométer közötti távot teljesítek. Q Ha ezeket összeadnánk, jobb!" — kiáltja. Aztán jön a következő: „Ez már majdnem jó!” -— kiabálja a mester. A negyedik után újra hangos!. „Sikerült, Rita! Húzz bele még egyszer!” Aztán Rita leússza még gyorsabban az utolsó százat, mint előtte bármelyiket. reket is teljesíthetem, aztán ő elhiteti velem. O Nem lehet megkerülni a kérdést: Mi történt Bécsben? Tudom, nem szívesen gondol az akkor történtekre. De végül is Európa-bajnok lett. Miért eny- nyire elégedetlen? — Először is az eseményekről röviden annyit, arcüreggyulladásom volt, és a huszonöt kilométeres táv teljesítése közben belázasodtam. Egyszerűen képtelen voltam folytatni a versenyt. Hogy miért vagyok elégedetlen? Ez nem is jó szó. inkább csalódottnak, becsapottnak éreztem magam. Nagyon készültünk erre a versenyre. Rengeteget úsztam, csak egy példa: a verseny előtt hat héttel, kedden leúsztam a huszonöt kilométert, aztán ezt a versenyig minden kedden megismételtem. Nagyon jó erőben éreztem magam. Az öt kilométeres versenyen is tapasztaltam. - hogy tulajdonképpen könnyedén el tudok úszni a többiektől. Szóval úgy éreztem, felesleges volt az a sok energia, amit befektettem. Tamás most is azt mondja, nem volt felesleges, de ezt egyelőre nem nagyon hiszem el. O A versenyek nagy részén együtt indulnak a férfiakkal, aztán a végén legtöbbjüknél hamarabb érnek a célba. Mit szól ehhez az erősebbik nem? — Ez sokszor így van, Rómában például az aranyérmes ausztrál lányt és engem csak két fiú tudott megelőzni. Persze, hogy mondtuk a magúnkét a fiúknak. Egyébként is, szinte mindenki ismeri egymást a sportágon belül, így nagyon családias a hangulat például a Világ-kupa-versenyeken, ahol általában több napig is együtt vagyunk, együtt utazunk. U Ha már itt tartunk, mikor várható, hogy olyan rangja legyen a hosszútávúszásnak, mint 'például a maratoni futásnak? — 2000-ben Sydneyben rendezik az olimpiát, és ott bemutatóversenyként szerepel majd sportágunk. Egyébként az ötödik kontinensen nagyon népszerű a sportág, és ott van a legtöbb versenyző is, ott rendezik a legtöbb versenyt. Szóval, az olimpiai bemutatkozás nagy előrelépés lenne. De már most is évről évre érezni az érdeklődés fokozódását. ültthon különösképpen háttérbe szorul a sportág, gondolom, a medencében úszók olimpiai sikerei miatt is. Lehet ezen hamarosan változtatni? —Egyik napról a másikra biztos nem változik meg ez a szemlélet. Magyarországon mindent olimpiai pontszámban mérnek, az alapján adják az állami támogatásokat. Az úszók több száz milliós állami támogatást kapnak felkészülésükhöz, mi pedig semmit. Most, a bécsi verseny után már érezhető volt, hogy a szövetség is érdeklődik eredményeink után. Eddig az volt a véleményük, hogy alakítsunk külön sportági szövetséget, mert mi nem hozzájuk tartozunk. Annak ellenére mondták ezt, hogy a hosszútávúszók mindenütt másutt a világban az úszószövetségekhez tartoznak, és onnan kapnak támogatást. Talán attól féltek, hogy nekik kevesebb pénz jut. Ezért is sajnálom, hogy Bécsben nem sikerült még egy aranyérmet szerezni, mert ha mindkét számot megnyerem, talán jobban odafigyelnek ránk. URita, az elmúlt években nagyon sok helyen járt. Németországban több hétig edzett is. Külföldön hogyan támogatják a hosszútávúszókat? — Ha csak a német példát veszem, ott is összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet. A hosz- szútávúszók nem kapnak pénzt a versenyzésért, de az utazások költségeit a klubjuk fizeti. Márpedig a Világ-kupa-versenyeket Dél-Amerikában, Ausztráliában és Kanadában rendezik, így ebben a sportágban a legnagyobb költséget az utazások jelentik. Ezzel szemben nekem szinte kalapolnom kell, ha egy ilyen útra készülök. O Nyíregyházán mennyire támogatják az Ón „világjáró” útjait? — Az anyagi háttér biztosításával elsősorban az edzőm, Vajda Tamás foglalkozik, ugyanis ő az úszószakosztály vezetője, erről őt kellene inkább megkérdezni. Azt viszont érzem, hogy a megyében elismerik teljesítményemet, sokan szurkolnak sikereimért. OMár többször úgy döntött, hogy abbahagyja az úszást, aztán, szerencsére, folytatta. A világért sem akarnám lebeszélni a további versenyzésről, de ha egyszer abbahagyja, mit szeretne csinálni? — Sokféle tervem, elképzelésem van. Egyelőre még nem döntöttem erről. Egyébként sem szoktam nagyon hosszú távra előre tervezni. Mindig a következő nagyobb feladatra készülök. OMit jut eszébe, ha mondok egy számot: 70,88? — Az a PB rádió hullámhossza. Ott dolgoztam egy ideig. Műsorok készítésében működtem közre. Nagyon érdekes az a munka. Főként az érdekelt, hogyan lehet az emberekkel kapcsolatot teremteni, hogy őszintén elmondják a véleményüket a mikrofon előtt. Izgalmas volt, de egész embert kívánt. Nekem pedig, amíg sportolok, sokat kell utaznom a versenyekre, így nem tudtam a kettőt összeegyeztetni. O Nem gondolt arra, hogy edzőként folytassa? — Nem, nem. Ahhoz túl engedékeny, túl megértő, elnéző vagyok. Nem tudnám megkövetelni a gyerekektől, hogy elvégezzék azt az irdatlan mennyiségű munkát, ami az élvonalbeli úszáshoz szükséges. OMika legfontosabb feladatai az elkövetkező évben? Hiszen világversenyt nem rendeznek. — Egyelőre a legközelebbi feladatomra készülök, az év elején elntazok Dél-Amerikába, a Világ-kupa-sorozat ottani versenyeire. Egy-két hetet Németországban töltök, és ott edzek. OHa van egy kis szabad ideje, mivel tölti? —Nagyon szeretek kirándulni, a hegyekben túrázni, a hétvégék általában ezzel telnek el. ü Ha ma vinnék el az uszodába először, újrakezdené? — Nem is tudom. Lehet, hogy más sportot választanék. Az úszás nagyon hálátlan tud lenni. Rengeteget kell gürizni, és aztán egy évben van egy-két nagyobb verseny, de ha azokon nem sikerül bizonyítani, az egész évi munka kárba vész. Q Miért vállalja a rengeteg munkát, mi motiválja? Az eredmény, a győzelem vagy maga a verseny? — Az eredménynek nincs jelentősége, hisz mindig másfajta körülmények között úszunk. A győzelem lehetősége a motiváló. Nem is az, hogy másokat legyőzök, hanem a győzelem öröme. Nehéz ezt a lelki állapotot szavakba önteni, de ezért érdemes annyit dolgozni. No, meg a bizonyítás vágya. Persze az elismerések is nagyon jólesnek. *** Kovács Ritával munkatársunk az elmúlt hét végén beszélgetett, mivel az úszónő hétfőn elutazott Németországba. Azóta a helyi sajtóban lábra kapott a hír, miszerint az NYVSC versenyzője végleg Németországban mai ad, és nem kíván tovább Nyíregyházán készülni. Ezért telefonon megkerestük Ritát, hogy igaz-e a hír. — Nem tudom, honnan származik ez a kacsa, én senkinek sem mondtam ilyet. Szó sincs arról, hogy ne mennék haza. Csak egy pár hétig maradok itt. Sőt, ha úgy érzem, hogy valami gond van az edzésmunkámmal, a tervezettnél hamarabb hazaindulok. Továbbra is az NYVSC sportolója vagyok — és az is maradok. Az edzőm továbbra is Vajda Tamás — és ő is marad. O Azt is hírül adták, hogy 800 méteren, medencében szeretne versenyezni. Ez igaz? — Ahogy a beszélgetés során is mondtam, mindig a következő fontos feladatra készülök. Hogy utána mi lesz, egyelőre csak elképzelés, még nem döntöttem. Addig ez hadd maradjon az én titkom. Révay Zoltán Kovács Rita autogramot osztogat a gyerekek kezére már az óceánt is átúszhatta volna. Egy edzés is körülbelül két óra. Hogy lehet bírni ezt a terhelést? — Azt gondolom, csak úgy, hogy valóban akarom. Enélkül nem lehetne csinálni. Ennek ellenére is van úgy, hogy azt mondom: Kész! Befejeztem! Nem csinálom tovább! Aztán másnap reggel Ötkor újra felkelek, és indulok Sóstóra. Beugrók a vízbe — hozzáteszem, az megy a legnehezebben, mert legtöbbször hideg a víz, legalábbis nekem, meg egyébként is... —, és leúszom a kilométereket. (Igen — mondja könnyedén Rita. Leússza, magam is így gondoltam, hogy ennyi. így gondoltam, míg nem láttam néhány edzést. Csakhogy az edző nem azért van a parton, hogy úszótechnikáját csodálja. Vajda Tamás—Rita edzője — általában egy órát szorongat a kezében, s méri ötven-, száz-, kétszázméterenként az időt. Nem csak méri, de véleményt is formál az úszó teljesítményéről. Nem csak véleményt formál, de követel is. Ráadásul fokozatosan többet. Mondjuk reggel hat órától tart az edzés, Rita már vagy kilenc és fél kilométert leúszott, de még hátravan 500 méter, s akkor az edző bemondja, hogy mennyi idő alatt kell teljesíteni a következő száz métereket. „Természetesen” ez jobb, mint előtte aznap bármelyik százas eredmény. Aztán Rita a vízben megpróbálja. Az első száz után még elégedetlen a mester: „Rita, sokkal gyorsabban, ez nagyon kevés!" Aztán a második száz után már egy kicsit halkabb: „Ez már Belegondolni sem könnyű! Egy kétórás edzés alatt körülbelül 10 kilométert úszik. Számolok: 10x50 az ötszáz, 100x50 az ötezer... Tíz kilométer az kétszáz hossz a medencében. Kétszáz- szőr oda-vissza, faltól falig — a hideg vízben). U Órákat tölt el naponta a vízben. Mire szokott edzés közben gondolni? — Nem nagyori szoktak el- - kalandozni a gondolataim. Figyelni kell edzés közben a parton elhelyezett órát, aztán legtöbbször a tempószámot is kell számolni, úgyhogy nem nagyon tudnak a gondolataim elkalandozni. O És a versenyeken? Egy huszonöt kilométeres összecsapás általában öt órán keresztül is eltart. — Verseny közben sem nagyon szoktam másra gondolni. Figyelek a mozgásomra, a többiekre és a víz áramlására. Azért ez egyénenként változik. Ismerek olyan hosszútávúszót, aki walkmant (swimmingmant?) hallgat edzés közben. O Visszatérve az edzésekre., úszókörökben azt hallani, hogy még a legjobb edzők is nagyon szigorúak, és ha engedetlen a tanítvány, akár meg is ütik. Tapasztalt ilyet korábban? — Itt, a sóstói medencében soha nem láttam ilyet egyik edzőtől sem. Tamás, ha nagyon mérges valakire, az úszódeszkát vágja be a vízbe. O Ha már itt tartunk, nem szokott haragudni az edzőjére a követelmények miatt? — Hát... Előfordult már. Inkább az a gyakoribb, hogy nem hiszem el egy-egy edzés végén, hogy még az utolsó száz méte
