Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-30 / 281. szám
8 Állatvilág Kiscicák ápolása 1995. november 30., csütörtök Az egészséget veszélyeztető fertőzések A kutyáknál, ugyanúgy, mint az embereknél, gyakran lépnek fel különböző fertőző betegségek. Ha kellő figyelmet és törődést szentelünk négylábú barátunknak, védőoltásokkal még időben kivédhetjük ezeket a- fertőzéseket. Most azonban nézzük végig, mi okozhat problémát kutyusunk egészségét illetően. A veszettség ma már viszonylag ritkán előforduló vírusos fertőző megbetegedés. A betegséget a fertőző állat váladékai, főleg nyála terjeszti. A veszettség jellegzetes tudatzavarban, rendellenes viselkedésben, olykor dühöngésben nyilvánul meg. A veszett állat harapása — nyálának betegségterjesztése miatt — különösen veszélyes. A köztudatban kialakult kép a veszettséget a dührohamokkal, támadással azonosítja, holott főleg a rókánál, őznél feltűnő szelídségében nyilvánul meg a tudatzavar. A veszettség — ameny- nyiben a betegség tünetei kialakulnak — gyógyíthatatlan és halálos megbetegedés. A kutyák veszettség elleni védőoltása az állat 3 hónapos kora után kötelező, és elvégzését évente meg kell ismételni. A szopornyica a kutyák igen régóta ismert, egyik leggyakoribb vírusos fertőző betegsége, amely különösen a fiatal állatokra veszélyes, de az idősebbek is elkaphatják. A fertőzést elsősorban a beteg állatok vizelete, orr- és tüdőváladéka terjeszti. A betegség első tünetei magas lázban, bágyadtságban és étvágytalanságban nyilvánulnak meg. A későbbiekben jellegzetes tünetként jelentkezik a szem kötőhártyájának hurutos, gennyes Még ennél a hatalmas jószágnál is szükséges a rendszeres ellenőrzés gyulladása is. Esetenként hasmenés is megfigyelhető. Sajnos a már kialakult szopomyicás kórkép is csak tünetileg kezelhető, ezért a fő hangsúly a megelőzésen, a megfelelő időben beadott és megismételt védőoltásokon van. A fertőző májgyulladás főleg az egy év körüli kutyák vírusos fertőző megbetegedése. Igen jellegzetes tünetek a száj- és a pofa nyálkahártyáján kialakuló pontszerű apró vérzések, a szem- és a szájnyálkahártya piszkosvörös majd sárga színe, később az általános sárgaság a nyálkahártyákon. A megelőzés elveire a szopornyicánál leírtak érvényesek. A leptospirosis okozói olyan baktériumok, amelyeket kutyák gyakran egymás között terjesztenek. Eme fertőzés iránt a kutyák igen fogékonyak, de az esetek túlnyomó részében a fertőzés tünetmentesen zajlik le. A betegség az 1—2 évesnél fiatalabb állatokban többnyire heveny, idősebbeknél idült lefolyású. Fiatal kutyákban heveny, lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoznak ezek a baktériumok. Az 1—2 napig tartó magas lázat követően a nyálkahártyák, a combok belső felületének és a has aljának a bőre sárgásra színeződik, a vizelet barnássá válik, a máj- és vesetájék nyomásra fájdalmas. Idősebb kutyákban idült vesegyulladás és húgyvérű- ség alakul ki, gyakori hányással, hasmenéssel. A kutya lehelete kifejezetten bűzös, a száj és a pofa nyálkahártyáján, a nyelv szélén fekélyek alakulnak ki, a látható nyálkahártyák pedig barnás színűek. Az úgynevezett kombinált vakcinák általában e betegség ellen is védőhatást fejtenek ki. A parvo-vírusos fertőző bélgyulladás egyes elképzelések szerint a macskák fertőző gyomor- és bélgyulladást okozó vírusából alakult ki a genetikai változások során. A betegség kísérő tünete a hányás és hasmenés, mely egyben a legfőbb fertőzésközvetítő is. Elsősorban a kölyökkutyákon jelentkezik, igen heves tünetekkel. A kis állatoknál a szinte spric- celően híg bélsárürítéssel járó hasmenés hamarosan véres jellegűvé válik. A hányás és hasmenés miatt nagyfokú folyadékveszteség lép fel, ami kiszáradáshoz és a kölyökkutya pusztulásához vezethet. Ám az idejében, orvos által adagolt infúzió megmentheti a kutyus életét. A betegség megelőzésében a védőoltások szerepe a legnagyobb. A coronavírus okozta bélgyulladás hányással, hasmenéssel járó emésztőszervi megbetegedés. A tünetek sok esetben nehezen különböztethetők meg a parvo-ví- rus okozta bélgyulladástól. A beteg állat gyakran 7—10 nap alatt spontán meggyógyul. A legokosabb a jákópapagáj UJ KELET Ugye, milyen helyes kis jószág vagyok? Jó reggelt! Jó reggelt! — rikoltja P/ryw, a zöld—sárga hullámospapagáj. Bár kint már jócskán besötétedett, elnézzük neki tévedését, hisz kalitkájáról gazdasszonya csak az imént rántotta le a sötét takarót. — Tudja, ha nincs letakarva, folyton csicsereg. Délután itt járt egy régi barátnőm, de a fiatalúrtól szinte alig hallottuk egymás hangját. Nem tudtam mást tenni, ráborítottam a takarót. így ő azt hitte, éjszaka van, mi pedig szép csendben elbeszélgettünk — kínál hellyel özv. Pók Jánosné Teri néni, akinek a férje halálát megelőző húsz évben díszmadár-kereskedése volt. A „kollekcióból” mára már csak Pityu maradt, aki már három éve hű társa az idős asszonynak. Tapasztaltabb szakértőt keresve sem találhattam volna Tériké néninél, aki boldogan avatott be a papagájtartás rejtelmeibe. —Milyen szempontokat tartsunk szem előtt a madár vásárlásakor? — Először is nagyon fontos, hogy legyen elképzelésünk arról, milyen célból szeretnénk madarat beszerezni. Ha eltökélt szándékunk, hogy beszéljen, legokosabb, ha papagájt választunk. Ám közölük sem tanul meg mindegyik beszélni, erre a legalkalmasabb a hullámos- és a szürkepapagáj. — Milyen idős korban érdemes elkezdeni a tanítást? — Minél fiatalabb a madár, annál könnyebben tanul. A siker azonban nem jön magától. A papagájjal mindennap szorgalmasan és kitartóan kell foglalkozni. Az a legokosabb, ha a leckéket mindig ugyanaz a személy adja, hogy a tollas hozzászokhasson a hanghordozáshoz. Minél több madarat tartunk együtt, annál kisebb az esélye annak, hogy kedvenceink beszélni fognak. A szóképzés művészetét legkönnyebben magányosan sajátítják el. Talán még a hullámospapagájnál is okosabb a jákó-, szürkepapagáj, mert nemcsak hogy sok szót tanul meg, és azokat megfelelő alkalommal ejti ki, de még az emlékezőtehetsége is jó— Honnan lehet megtudni, hogy hím vagy tojó-e a papagáj? — A hullámos papagáj esetében ez nem olyan nagy dolog. Bár a nagyon fiatal madaraknál elbizonytalanodhat az ember, hiszen a fiatal hímek viaszbőre hússzínű, a tojóké pedig kékesfehér. Felnőtt korban már biztosabb képet kaphatunk, mert a hímek csőr feletti viaszbőre kék, míg a tojóké barna. — Mit esznek a tollasok? — Pityuka nagyon szereti a fehér- és vöröskölest, valamint a zabot és a fénymagot, no és, persze, a reszelt sárgarépát és az apróra kockázott, keményre főtt tojást sem veti meg. Ha azonban igazi örömet akarok okozni neki, akkor háztartási keksszel és almaszeletekkel kínálom. —Milyen gyakorisággal szaporodik a papagáj? — Legideálisabb az évi kétszeri szaporítás. Az ennél gyakrabbi költésnél egyrészt tolihibák jelentkezhetnek a fiókákon, másrészt pedig a szülőmadarak is kimerülnek. A tojók maximum 9 tojást tojnak, általában kétnaponta egyet. Éppen ezért a fiókák a tojás lerakása után 18 nappal egymás után fognak kikelni. Ez a madárfaj egyébként átlagosan 9— 10 évig él. — Szükség esetén hogyan foghatjuk meg a madarakat? — Mindenképpen törekedjünk arra, hogy a kézben tartás a lehető legrövidebb ideig tartson. Semmiképpen sem tanáBár az újszülött kismacska nem szép és ráadásul vaksi is, mégis van benne valami elragadó. Még jóformán meg sem született, máris tudja, hol található a tejecske. Szemét tíz-ti- zenkét nap múlva nyitja ki először. Szemszíne először kék, csak később nyeri el végleges színét. Egészséges esetben a kiscica 6—8 hétig szopik. Ezt követően már érdemes a kicsit fokozatosan hozzászoktatni egyéb táplálékokhoz is. Ha nem jutunk hozzá a készen kapható, megnövelt kalciumtartalmú macskaeledelhez, házilag is pótolhatjuk a szükséges vitaminokat, esetleg sajt joghurt vagy egyéb tejtermék formájában. Amennyiben egy módunk van rá, a cicát legalább 12 hétig hagyjuk az anyja mellett. Ekkor van csak elégséges ideje a mamának arra, hogy megtanítsa mindenre a kicsit, amire élete során szüksége lehet. Ehhez tartozik a macskák számára oly fontos tisztálkodás. Állítsunk tehát fel macskatoalettet a va- cok mellé. A kicsik igen gyorsan megtanulják a használatát, mihelyst olyan messze el tudnak gyalogolni. Nagyon fontos, hogy a toalett mindig tiszta legyen. Ha új jövevény áll a házhoz, az első órában mutassuk meg neki a WC-jét, hogy szükség esetén ott végezze el a dolgát. Ha a cica betöltötte a három hónapot, vigyük el az állatorvoshoz. Az első oltásokat legkésőbb ilyenkor kell megkapnia, a következők pedig a felhasznált oltóanyagtól függenek. Az oltásokat ezt követően évenként meg kell ismételni. A macskát veszettség, nátha, macskavész, esetleg leukózis ellen kell beoltatnunk. A rendszeres védőoltásnak három fontos oka van. Megóvja az állatokat a fertőzésekkel szemben, az ember védelmét biztosítja a macskák által terjesztett kórcsos a hosszas lefogás, mert ez túlzott mértékű vészreakciót válthat ki a madárból, mely életveszélyes, sokkos állapotot is jelenthet számára. Mielőtt a madarakat kivesszük a kalitkából, csukjuk be a helyiség ablakait, mert a fürge kis szárnyas könnyen megléphet. — Van arra mód, hogy elkaphassuk a kis szökevényt? — Ha a lakásban maradt, mindenképpen. Sőt, nekem két jól bevált módszerem is van erre. Az egyik az, hogy a szobát besötétítjük, és egész csendben becserkésszük a madarakat. A másik, ha seprűvel gyengéden addig kergetem körbe- körbe, nem engedve leszállni, amíg teljesen el nem fárad, majd egyre lejjebb ereszkedve végre lehuppan, és én meg tudom így fogni. okozóktól, valamint külföldi utazások esetén sok fölösleges izgalomtól kímélhet meg minket. Legyünk tekintettel arra, hogy a cica minden oltás után belázasodik és gyengélkedik egy napot. Az egyik legnagyobb ellenség a bolha, kevésbé élősködők a tetvek, a szőrtetvek és az atkák. Emellett említést érdemel a kullancs is. Mivel ez, mint a legtöbb élősködő, betegséget hordoz, feltétlenül el kell távolítani. A legjobb, ha bekenjük a kullancsot egy csepp olajjal, s kis idő múlva csipesszel könnyedén kitekerhetjük. (folytatjuk) (A Beteg a macskánk című könyv nyomán) Teknőcök, mint jó barátok Ha valaki állatot akar a közelében tudni, de nincs sok szabad ideje és nem is tart igényt közelebbi bensőséges kapcsolatra, leghelyesebb, ha teknősöket tart. így van ezzel a tizenhat éves Füleki Dávid is, aki parányi szobáján egyszerre két állatkával is osztozik. — Ha jól tartjuk és etetjük őket, hosszabb életkort élnek meg, mint a kutya. Az emberre nem veszélyesek, betegséget sem terjesztenek. Megfogásuk veszélytelen, hisz csak egészen kivételesen fordul elő, hogy ez a teknős kézből kiharapna egy darabot — hadarja szinte egy szuszra kis vendéglátóm, mikor látja, hogy igencsak bizonytalanul nyújtom tenyeremet kedvencei felé. —Milyen körülmények között kell tartani ezeket az állatokat? — A vízi teknősöket olyan akváriumban tartják, amelyben a vízen kívül megfelelő alkalmatosság is van, ahol kedvükre sütkérezhetnek a szárazon. A felnőtt állatok beérik a 22—23 fokos hőmérséklettel, a fiataloknak viszont még 26—27 fokos melegre van szükségük. — Mivel és milyen időközönként eteted a teknősöket? —Ricsi a legidősebb, ő hetente kétszer, míg a fiatal Micike minden második nap falatozhat. Általában apró száraz halakat vagy tubifexet kapnak. Ez egyszerűen beszerezhető a díszhalkereskedésekből. Ha sok időm van, ínyencségekkel is meg szoktam lepni őket. Nagyon szeretik a bőr nélküli, ledarált csirkenyakat, melyhez egy csipetnyi májdarabot szoktam tenni. Hetente egy alkalommal salátát kínálok nekik. Nekem, sajnos, nincs, de azt hallottam, hogy célszerű lenne békalencsét is telepíteni az akváriumba. — Milyen gondozást igényelnek az állatok? Lám, milyen aprócska egy ilyen ékszerteknó'c?! — Én például a nagyobb teknőst, Ricsit soha nem szoktam saját akváriumában etetni. Erre a célra külön edénye van, ily módon kevésbé válik zavarossá a víz és nem kell azt állandóan cserélgetni. Általában hetente, kéthetente szoktam kimosni lakhelyüket. Nem szabad azonban egyenesen a csapból folyatni a fizet az akváriumba, legokosabb, ha azt hagyjuk szobahőmérsékleten egy kicsit felmelegedni. Más különösebb gondozást egyikőjük sem igényel, leszámítva, persze, hogy néha 1 százalékos rézgálicoldattal letörölgetem hátukról az algákat. — Végezetül még annyit árulj el, honnan tudsz ennyi mindent a teknősökről? — Úgy vagyok vele, hogy ha az ember igazán szeret valakit vagy valamit, akkor természetes, hogy a legtöbbet szeretné nyújtani „kiválasztottjának”. S ha nem ismerném életüknek minden rezdülését, hogyan is tudnék gondoskodni róluk? Persze nem magamtól jött a tudás, hanem beszereztem már és végigolvastam minden, teknőssel foglalkozó szakkönyvet. S mára már biztos vagyok abban, hogy Ricsi és Micike jól érzik magukat nálam. /
