Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-29 / 280. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. november 29., szerda 15 Jávor Pál veretes kívánságlistája „Aki hét közben firkál, az hétvégén sem tud szépen írni”! 15. FC Sényő 15 3 Egy esős júniusi napon — a Duna TV stábjának „csőre töltött” kameráitól pásztázva — dicső tett hajtatott végre. Nevezetesen: a sényői futballisták beiratkoztak a má- sod(ik)osztáiyba. Azóta eltelt fél év. Most nincs ideje az örömujjongásnak — az újonc legénység kiesőhelyen posztolt le. A csöpnyi település szeme fényei megbicsaklottak, olyannyira, hogy Rubóczki Tibor játékos-edző szeptemberben felmentését kérte a kettős teherviselés alól. Tőle Jávor Pál vette át a marsallbotot, aki a „kemény kezet” szorgalmazók reményeit testesítette meg. ;— Az első kellemetlen benyomás akkor ért, midőn szembesültem a csapat gyenge erőnlétével. Bevallom, meglepett: miként mertek egyáltalán ilyen fizikai állapotban nekivágni az NB 11-nek. Később folyamatosan szaporodtak gondjaim, mégpedig a játékosok képességeivel kapcsolatosan. Sokukban csalódtam! Természetesen biztos voltam benne, hogy mindegyikük számára új kihívást jelentett a feljutás, hiszen Szikszóin és Capatinán kívül senki sem kóstolt még bele a másodosztály levegőjébe. Némely embertől akkor is többet vártam, no nem azt, hogy ők viszik majd a prímet, és egyedül döntenek el mérkőzéseket, ám azt feltételeztem: így is helyt tudunk állni. Erre azonban jónéhányan alkalmatlannak bizonyultak! — A hatodik fordulót követően vette át az együttest. Azt az együttest, mely Salgótarjánban — egy igencsak mérsékelt teljesítményt nyújtó SBTC-től — kapott zúgó pofont (1-5). Ennek ismeretében tűzoltásra vállalkozott? —Esetemben nem helyénvaló a tűzoltás szó. Addig is láttam a Sényő valamennyi bajnoki találkozóját, tehát képben voltam. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de azt hittem tudok segíteni. Salgótarjánban azt tapasztaltam, amit annak előtte: a Tarján helyzetek nélkül rugdosott gólokat — megjegyzem, ez később is gyakran megtörtént. Ekkor arra számítottam, ha szerkezeti módosításokat hajtok végre, előreléphetünk. Az edzéseket vezetve aztán hamarjában rájöttem, radikális változtatásokra nincs lehetőség, drasztikusan nem nyúlhattam a csapathoz. Sürgősen hozzákezdtem az erőnlét növeléséhez, azt igyekezvén az optimális szint közelébe emelni. Úgy okoskodtam, hogy a nekünk álló meccseken lehetőleg hozzuk az eredményt, és tavasszal — jó felkészüléssel — elérhetjük a bennmaradást. KÉTKEDŐ ARCOK — A játékosok vevők voltak az új edző új módszereire? — Egynémely játékos — hisz a kerettagok közül páran már dolgoztak velem — biztosra vehette: kemény munkát követelek. Ők biztosak lehettek abban is, hogy mindenki1 11 15-41 10 vei szemben elvárásaim lesznek, értem ezalatt a rendezett magánéletet, a futball iránti alázatot. Akik ismertek, nem is lepődtek meg. Néha viszont azt olvastam le az arcokról: egyáltalán, kell ez? Hogy ne csak annyit szaladjunk, ami jólesik, hanem netalántán többet is? Vagy megéri-e ennyit gyakorolni, és a kétkapus játékot edzésen tényleg olyan odaadással kell végigküzdeni, mint a mérkőzésen? Szóval ezt is láttam. De meggyőződésem dr. Lakat Károlynak igaza volt, mert ő azt találta mondani: „Aki hét közben firkál, az hétvégén sem tud szépen írni”! Ez egy alapigazság, ami ellen kár ágálni. Arra döbbentem rá, hogy ezek a fiúk vagy ahhoz voltak hozzászokva, hogy firkálnak, s majd megpróbálnak szépen írni, vagy pedig azt gondolták, hiába fogják a kezemet — leg- belül érezve hiányosságaikat —, akkor sem fogok szépen írni! — Októberben négy mérkőzésből hét pontot ,,harácsolt” össze a Sényő — a diósgyőri vereség is megbocsátható. Mint később kiderült, ekkor érkezett zenitjére a gárda. — Igen, de ezek is nehéz összecsapások voltak. Ha jól emlékszem, akkor is azt nyilatkoztam, a Hódmezővásárhely sem leírható, ők öngyilkos taktikával jöttek nekünk, ezzel csak ki lehet kapni és ki is kaptak bárhová is mentek. A Gödöllőt izgalmas csatában múltuk felül. A Hajdúnánás elleni meccset azért sajnálom, mert reális esélyünk volt a győzelemre. Kihagytuk helyzeteinket, bár hozzáteszem, mindenképpen bravúrként könyveltem volna el a sikert. Ez az igazság! Csak ez a csapat ehhez még kevés! Nem tud bravúrt felmutatni. Játszhattunk jól, játszhattunk — egyszer, Diósgyőrben — fegyelmezetten, idegenben mindig vesztettünk. Miért? Ennek számtalan összetevője van. Való igaz, sokszor elmondtam, és biztos unják is már azok, akik elolvassák: ez NB II! Óriási különbség. Fel kell nőni a feladathoz, betartani az utasításokat, kitolni a teljesítőképesség határát. De a játék itt is ugyanaz, mint egy osztállyal lejjebb. A jó futball mindenüt jó futball, a rossz futball pedig rossz futball és rosszabb... Nincs köntörfalazásnak helye, ez tény. — Miért nem sikerült a bajnoki hajrá? — Szerintem a végére a fejekben keletkezett zavar. Kilógott a lóláb! Arra gondolok, hogy néhány játékos ekorra már magában lerendezte az NB Il-t. Úgy értve: Nekem itt nincs helyem, biztosan olyan gyenge vagyok, hogy nem is számítanak rám. Aztán az általam képviselt stílus hozadékaként kezdett letisztulni a kép. Nem tudok mosolyogni olyankor, amikor szigorúan kell nézni, lerí az ábrázatomról, hogy kiről mi a véleményem, de ezt egyébként közölni is szoktam. Azt hiszem, ez nem hiba, nem is baj, mert az őszinteség az előrelépés egyik záloga. Es a Jávor Pál szezon befejezéséhez közeledvén kicsit elfáradt a társaság... Na most fejemhez vághatják, hogy agyonhajszoltam a játékosokat, de az az érzésem, nem ebben rejlik a probléma. Inkább arra utalnak a jelek, hogy még erre sem volt felkészülve a csapat. Mármint hogy menetközben intenzív edzésekkel pótoljuk a lemaradást. Nem akartam mást, csak annyit: a kondíció javításával frisseséget kiváltani, erre építve jöhetett volna a minőségi futball. Ez lenne a hibám...? LANGYOS VÍZ ÉS KRITIKA — A KTE elleni vereség ugyan senkit nem vágott mellbe — a játék mégis bizakodásra adott okot. Akkor olybá tűnt, a hátralévő két találkozón stabilizálhatja helyét a Sényő. Ebből semmi nem lett! Mi történt ez alatt a két hét alatt? — A KTE elleni meccshez visszatérve nem szabad megfeledkezni arról, hogy az első félidőben borzasztóan gyengén futballoztunk. Hatásosan tömörültünk a kapu előtt, így elkerültük a hazai gólokat. A szünetben újra megkíséreltem csökkenteni a játékosok vállát nyomó terhet azzal: mégis csak az éllovas otthonában vagyunk, senkitől nem várok csodát. Annyit kértem: mindenki játsszon nyugodtan, csinálja meg a cselt, legfőképpen bátran támadjunk. Ebből aztán jó futball kerekedett, de tényleg... Ezt azért állítom határozottan, mert a helyi vezetők szerint is jobban játszottunk, mint a KTE. Annyival jobban fociztunk náluk a második félidőben, hogy az egész mérkőzést tekintve is jobbak voltunk. De kikaptunk! Mondtam is az öltözőben: nem kell elszállni, jól játszottunk, ám pontot nem szereztünk. Az utolsó két mécsesét megelőzően tulajdonképpen semmi nem történt, „csak” voltak zavaró tényezők. Elsősorban Balogh Tibi dolgára gondolok, majd észrevettem, hogy a kritikus hangot egyesek nem tudják, vagy nem is akarják elviselni. Említettem már, ez szokatlan lehetett a fiúk számára. Ám ne higgye senki, hogyha cirógatjuk őket, akkor attól rend lesz. Igenis az a hátráltató, ha néhány emberrel közlöm a rossz véleményemet, míg másokat hagyok tovább úszkálni a langyos vízben. Amennyiben a hallgatást választanám, abban a pillanatban abbahagyhatnám az egészet... És lehet, hogy most sokan azt szűrik le, mit dumál ez itt, hát azt sem tudja, hogy mi az az edzősködés — állítom nem valami ördöngös műfaj edzőnek lenni. Ha viszont valaki nem őszinte, s nem hozza meg a kellemetlen döntéseket, akkor önmaga ellen tesz. Később már nem lehet helyrehozni a tévedéseket, a hibák elkendőzésével az érhető el, hogy egyszer csak menesztik a trénert a kispadról. Utána a homlokára csap: úristen, ha én ezt meg ezt tettem volna, akkor... Természetesen itt nem arra kell kihegyezni a dolgokat, hogy az én pozícióm biztos legyen, csak akkor biztos, ha jól szerepel a csapat. De ahhoz, hogy az eredmények jöjjenek, a konfliktusokat nem seperhetjük a szőnyeg alá. — Sokan a játékosok között megbúvó személyi ellentétekről suttogtak. Ez azzal van haragban, emez meg a másikat szapulta — terjesztették a jól értesültek. Mi ebből az igazság? — Aki járt már egy labdarúgócsapat öltözőjében, az tudja: ez előfordul. Olyat még nem láttam, hogy mindenki egymás nyakába borul. Valaki ezzel érzi jobban magát, Van, aki azzal. Az a lényeg, egyfelé toljuk a szekeret. Biztos, hogy volt ellentét, de — nem szeretem a szót — klikkekről nem beszélnék. Vannak ügyek, amit le kell rendeznie a csapatnak — a pályán vagy a nyilvánosságtól elzárva. Azonban baklövést követnék el, ha valamennyi fülembe jutó összezördülésbe beavatkoznék. A csapaton belüli hierarchiát nem felépítik, az folyamatosan alakul ki, emígyen a rendszer tagjainak tudniuk kell, meddig mehetnek el. Ha közbelépek, azonmód állást kell foglalnom valamely fél mellett. Ezt nem szabad! Ami rám tartozik, azt a problémát orvosolom. Véleményem szerint, az edző csak a legvégső esetben osszon igazságot, hisz a csapat ereje abban mutatkozik meg leginkább, miként küzdi le a nehézségeket. MI VAN VELED, VALÉR? — A csapatrészeket vizsgálva milyen konzekvenciákat vont le? — Ha a csapatot alkotóelemeire bontjuk, akkor észrevehető: rendelkezünk olyan futballistákkal, akik beváltak az NB II-ben, tehát bennük lakozik a továbblépés lehetősége. Nem biztos azonban, hogy eddig ők voltak reflektorfényben. No meg a listát átnézve övék a kissebbség. Lehetséges például, hogy az általában négytagú középpályássorból ketten remekelnek, ám a másik kétjátékos annyira gyenge, hogy mellettük elsikkad a kiváló teljesítmény is. A védelemre ugyanez vonatkozik. Csatáraink számszerűen jelen voltak, de szerintem igazi, kapuratörő csatárunk nincs! Kecskeméten hangoztattam a szünetben: aki az ellenfél térfelén, a kapunak háttal állva veszi át a labdát, s még visszafelé is kezdi vezetni azt, nos az ilyen labdarúgó játsszon inkább védőt. — Lerágott csont Capatina személyének előtérbe tolása. Kulcsemberről lévén szó, mégsem hagyhatjuk ki az összegzésből. Tőle reméltük a gólokat, a védők sakkban tartását — ehelyett lélektelen, gyatra játékot kaptunk cserébe. Alighanem joggal záporoznak rá a bírálatok. — Képzelje el: odakerül a csapathoz, és mivel a híre megelőzi, tudja ki a legképzettebb játékos. Igaz, látta addigi mérkőzéseit, amelyeken távolról sem futballozott jól, de azt gondolja, ha más feladatot szab rá, esetleg kötetlenebben, attól az illető szárnyakat kap. Kiderül, ez nem megy. Később, körülhatárolt feladatkört ráruházva, a középpálya tengelyébe állítva sem nőnek szárnyai. Capatinával nem kivételeztem, nem tettem neki engedményeket. Sajnos, édesanyja megbetegedett—el is hunyt—, ami formájában visszavetette. Ezzel kalkuláltam, hisz emberék vagyunk. A tragédiát és annak előzményeit nem feledhetjük, mindazonáltal sokkal többet vártam Valértől. Az edzéseken mindent megcsinál a labdával, majd következik a hétvégi meccs, s ennek töredékét sem képes bemutatni. Ez valóban elfogadhatatlan! Csakúgy, mint társaival szemben, Capatina felé is élt a bizalom — él továbbra is, de most már ideje lenne változtatnia hozzáállásán. — Lesz-e névre szóló értékelés? — Mint az napvilágot látott, új felállás lesz Sényőn. Ez érintheti személyemet is. Engem a leköszönt elnök invitált ide, s megeshet, hogy az új elnökség nem mellettem teszi le a voksát. Ha továbbra is bizalmat kapok, úgy folytatom, ahogy eddig is tettem. Mindenkivel el akarok beszélgetni, őszintén feltárva a valóságot. Történetesen egyesek figyelmét fel fogom hívni arra, hogy talán, ha mélyen magukba néznek, észreveszik: ilyen mérvű feladat megoldására alkalmatlanok. Ugyanakkor a társaság egyik részét „spannolni” fogom: igenis mutassák meg, képesek a túlélésre. Azt hiszem, sokat ártanék vele, ha a játékosok produkciójáról nyilatkoznék, mert ki tudja, lehet, hogy a hivatalba lépő vezetés elképzelései nem egyeznek az enyémmel. Nem kívánok sebeket okozni egy játékosnak sem, szerencsétlen dolognak tartanám a tetemre hívást. — Ahhoz, hogy a célként megjelöt bennmaradás ne csupán illúzió legyen, mely posztokon kell erősíteni? Vagy ezt a kérdést „jegeljük” ? — Minden csapatrészben erősítést szeretnék. De komolyan. Nagy szükségét érzem magas kvalitásokkal bíró labdarúgók szerződtetésének, akik már megfordultak ebben a közegben. Nem azt mondom, hogy akkor végigvernénk a Keleti csoportot, viszont sokkal markánsabb arcot ölthetne a csapat. — Kik jöhetnek számításba? — Kedvemre volna, ha Sényőn futballozna Gebri István (Kecskeméti TE), Balogh Zoltán (Nagykálló), Gdovin János (Baktalórántháza), Czipf Zoltán (Kaba), Gyöngyösi Mihály (Eger), Kovács István (Balmazújváros), Lukács Iván (Kazincbarcika)! Legalábbis közülük néhányan. Koncz Tibor Eredmények: Sényő—Hatvan 3-2, Kazincbarcika—Sényő 6-1, Sényő—Tiszavasvári 2- 3, Kaba—Sényő 1-0, Sényő—Nyíregyháza 0-1, Salgótarján—Sényő 5 -1, Sényő—III. Kér. 0-6, Tiszakécske—Sényő 3- 0, Sényő—Gödöllő 2-1, Diósgyőr—Sényő 3-0, Sényő— Hajdúnánás 0-0, Sényő—Hódmezővásárhely 4-0, Kecskeméti TE—Sényő 2-0, Sényő— Eger 2-6, Kecskeméti SC— Sényő 2-0. Varró és Szegedi biztos pont Az FC Sényő játékosai közül Varró kapus és Szegedi együttese valamennyi őszi bajnoki mérkőzésén pályára lépett, sőt le sem cserélték őket. A lista Rubóczki és Herman nevével folytatódik, akik tizennégy alkalommal jutottak szóhoz, s mindannyiszor a kezdő tizenegyben kaptak lehetőséget. Több mint érdekes, hogy a keretben lévő tizenkilenc labdarúgó mindegyike legalább egyszer a kezdő csapatnak is tagja volt. Egyedül a hálóőr, Krizsa- novszky „koptatta” mindvégig a kispadot, bevetésére egyszer sem került sor. Kezdők voltak: Varró (15 mérkőzés/1350 perc), Szegedi 15/1350). Herman (14/1098), Rubóczki (14/1030), Torda (12/1080), Balogh (11/ 945), Szikszai 11/945), Horváth 11/743), Capatina (10/847), Dudás (9/709), Knoblok (9/702), Krasznai 7/544), Herczeg (6/525), Karóczkai (5/450), Stefanik 5/450), Jávor (5/387), Tóth (4/353), Czövek (1/90), Ványi (1/90). Cserék voltak: Jávor (6/116), Ványi (6/102), Krasznai (5/159), Tóth (4/102), Czövek (4/99), Knoblok (3/56), Dudás (2/90), Stefanik (2/ 79), Balogh (2/52). Karóczkai (2/46), Horváth (2/36). Torda (1/66), Herczeg (1/45)
