Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-28 / 279. szám
UJ KELET Kultúra 1995. november 28., kedd 7 A tökéletesség varázsában A belső hangok igazabbak A minap Nyíregyházán, a Tomkins Énekegyüttessel adott közös koncertet Hauser Adrienn zongoraművész. A sokáig zúgó vastapssal zárt telt házas hangverseny közönsége nemcsak a pianista kivételes tehetségét ismerte el, hanem azt a felnőttet is köszöntötte, aki hétéves korában Mátészalkáról indult el a főváros konzervatóriumaiba. A neves muzsikust a fellépés után kérte rövid interjúra lapunk. — Valaha az ön neve a Kocsis—Hauser-előadópáros tagjaként vált ismertté. Az utóbbi egy-két évben azonban egy szólókarrierfelívelésének vagyunk tanúi. — Nem szeretem azt a szót, hogy karrier. Beszéljünk inkább zenei pályafutásról. Annak nincs pejoratív felhangja. — Gyakran megteheti-e, hogy eltér a kiadott műsortól? Ma este úgy döntött, hogy egy Chopin-keringő helyett egy Liszt-rapszódiát játszik el. — Ha a Tomkinssal szerepelek, akkor Dobra János művészeti vezető módot ad rá, hogy válogassak. —A koncertszervezők menynyire ragaszkodnak ahhoz, hogy népszerű darabokat mutasson be, amilyen a mai programban a Schubert: Asz-dúr Impromptu vagy a Strauss: Kék Duna-keringő volt? — Érezhető a közönségigények kiszolgálására való törekvés, de én csak olyan fellépéseket vállalok el, amiket a magam szempontjai szerint fontosnak tartok, s ha olyan műveket tűznek ki, amikben meg tudom mutatni a zene lényegét. Engem igazából csak a zene érdekel. Nem szeretem a hozzá kapcsolódó felesleges, külsődleges dolgokat. Nem váHauser Adrienn... gyom a pódiumra, inkább elbújnék valahová, ahol a kottafejeken, dallamokon, zongorán kívül nincs más, nincs ami elvonja a figyelmem. — Vannak-e kedvenc szerzői? — A legnevesebb szerzők is írtak rossz műveket, a névtelenek is írtak jókat. Csak jó és rossz zene létezik. Ha mégis választanom kéne, leginkább Bachot választanám. Ő a teljességet jelenti, amire én is törekszem. Most a Woltemperiertes Klavierrel foglalkozom. —Hogyan tudja beosztani az idejét egy teljes embert követelő hivatás és a családja között? — Nagyon nehéz. Azt az időt, ami gyakorlásra jut, megpróbálom teljes koncentrációval végigcsinálni. —Arról a művészi színvonalról, ahová ön jutott, már nehéz továbblépni. Ez nem nyomasztja? — Itt, a Földön senki sem érheti el a tökéletességet. Mégis törekednünk kell rá, mert ez ad rangot, értelmet az életünknek. — Az ön társa, Kocsis Zoltán közéleti szerepet is gyakran vállal. Például különböző chartákat ír alá. Önre ez nem jellemző. Miért? — Engem nem szoktak megkeresni. De annak idején, amikor Bors Jenőt egyik napról a másikra leváltották a Hanglemezkiadó éléről, a tiltakozást én is aláírtam. — Számít önnek a közönség tetszése vagy inkább a saját, belső értékítéletére hallgat egy- egy fellépése után? — Jólesik a taps, de a belső hangokat igazabbnak ítélem. — Kisebbik gyermekük, Rita zongorázik. Örülne, ha folytatná az Önök útját? — Azt hiszem, nem. A tehetség felelősség és teher. A kislányunk azért zongorázik, hogy legyen zenei műveltsége s örömét lelje a muzsikában. Boldog embert akarunk belőle, nem feltétlenül művészt. Gyüre Cseppek nélkül nincs óceán „Szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem pedig kapni.” (Erik Fromm) Ezzel a jelmondattal a meghívóján invitálta Szabolcs- Szatmár-Bereg megye segítőkész embereit a báljára szombaton a Korona Szállóban a KDNP megyei szervezete. Az első alkalommal megrendezett bál teljes bevételét a megye hátrányos helyzetű gyermekeinek segítésére szánta az Együtt egymásért Szolidaritási Alapítvány. Dr. Szilágyiné Császár Teréziát, a KDNP megyei elnökét, országgyűlési képviselőjét, az alapítvány kuratóriumának elnökét és a bál fővédnökét kérezte az Új Kelet: — Hányán jöttek el erre a bálra, s mekkora bevétel remélhető? — Ez a rendezvény nem pártalapon szerveződött, csak a KDNP kezdeményezésére. Orvosok, mérnökök is eljöttek, ugyanúgy, mint kis-, közép- és nagyvállalkozók. Nemcsak KDNP-tagok, - szimpatizánsok voltak itt, hanem olyanok is, akik segíteni akarnak. így a kellemest a hasznossal egybekötve mintegy százötvenen szórakoztak. A belépőkből, felajánlásokból több mint másfél millió forint gyűlt össze. —Mi lesz ennek a pénznek a sorsa? — Nagycsaládosok, nehéz körülmények között élők gondjait szeretnénk enyhíteni a megyében. Tandíjtámogatással is segítenénk azokat, akik megpályázzák ezt az ala- pítvány kuratóriumától, a KDNP-központnál. Közeleg a szeretet ünnepe, ilyenkor fontos, hogy a nehezebb körülmények között élők érezzék, vannak, akik próbálnak segíteni nekik. —Mint országgyűlési képviselő miért gondolja, hogy itt lehet segíteni ezeken a gondokon, nem pedig a parlamentben? — Ellenzéki képviselőként átélem azt a tehetetlenséget, hogy a törvények nem az emberekről szólnak. Ide mindenki azért jött — a szórakozás mellett —, hogy segítsen. Vannak itt olyanok is, akik nem élnek luxusban, nehezen marad talpon a vállalkozásuk, de mégis szánnak erre a célra. Lehet, hogy az ő hozzájárulásuk és ez a mai este csak csepp a tengerben, de cseppek nélkül nincs óceán sem. Földes László vall a politikáról, kultúráról „Nem lehet két hazád” Akárhogy is tiltakozik ellene ő maga, azért ma már ki lehet jelenteni: Földes László, azaz Hobo élő mítosszá vált. Harmincévnyi énekesi, szövegírói pályafutása során mindvégig meg tudott maradni igazmondónak, szabadgondolkodónak, hitelesnek. Ez a beszélgetés a tizenhét éves Hobo Blues Band legújabb CD-jének, kazettájának és a frontember hozzájuk kapcsolódó könyvének nyíregyházi bemutatóján készült. A kiadványok A 66-os úton címet viselik, s a valóságos amerikát igyekeznek szembesíteni a Magyarországról elvágyódok illúziójával. — Végigbarangoldtad Los Angelestől Chicagóig a híres 66-os utat, ahogy Jack Ke- rouac is tette. Mégsem érezted jól magad. — Én nem Nyugat-imádó vagyok, hanem szabadságimádó. Láttam a vidéki Amerikát, a kirakatokban por- celáncicuskákkal, s rájöttem: az sem az igazi. Persze itthon sem könnyű. Amíg régen egyfajta politikai-szellemi terror ellen kellett harcolni, addig most többféle ellen kell. A rendszer új, az ország a régi. Ezt nem véletlenül írtam. S persze azt sem: „Menj vissza, vándor, nem lehet két hazád. Ez a legfrissebb CD címadó dala. Paczolay Béla fantasztikus klipet készített hozzá. Jobbat, mint a Három testőr volt. Pedig azzal nyert meg legutóbb egy filmművészeti díjat a klipek kategóriájában. , — Meddig engedhet a pénz csábításának egy legendás zenész anélkül, hogy elveszítené a hitelét? Hívott-e például Koncz Zsuzsa, Bródy János vagy Kóbor János a Hungaroton Hanglemezkiadó Vállalatot megszervező Magyar Művészek Konzorciumába ? — Nem hívtak, nem is mennék. Biztos voltam ebben, hogy az említettek nem állnak ellent a kísértésnek. Már nem is várom el tőlük. Cseh Tamástól várom el. —Te tényleg nem gazdagodtál meg a kitaszítottságról szóló dalaidból, fordításaidból vagy a számos színpadi és filmes szerepedből? — Kétszer váltam el, kétszer kerültem mínuszba. Most fogok életemben először a saját házamba költözni, huszonhárom éves bölcsész fiammal, aki az első házasságomból született. Az építési költségek fele banki kölcsön, amit háromévi munkával fogok tudni visszafizetni. — Ötvenedik születésnapodon nem fordult meg a fejedben, hogy neked, az ország hivatásos csavargójának nem kellene az állam magas kitüntetését átvenni? — Gondolkoztam ezen, de úgy döntöttem, Göncz Árpádtól, aki épp eleget ült valaha börtönben, átvehetem. A magyar könnyűzenében valamikor tízévenként következtek azok a megújulási folyamatok, amik arra tettek kísérletet, hogy megfogalmazzák az aktuális korhangulatot. Vagyis: társadalmi problémákról beszéltek. —Ilyen volt a beatmozgalom vagy az alternatív zene a 80-as évek elején. Ma már nem jönnek friss eszméket hozó, generációkat összefogó zenék. Szerinted miért? — Mert a CD-ROM-ok, videók, komputerek világában a kultúra összes eddigi megnyilvánulási formájának leáldozott. A költészetnek is, a blueszenének is. Nem azt mondom, hogy ezután már nem lesz művészet, hiszen az már az írásbeliség előtt is volt. S mindig akad az embereknek egy kicsi része, amelyik ki akarja fejezni magát. A mód lesz más. — Milyen a te közönséged? Elöregedő? — Nem, hiszen a régi hobó- sok már a gyerekeiket is hozzák magukkal. A mi zenénk nem egy generációnak szól. Nem is egy rétegnek. Csak az ügyeletes slágergyárosok céloznak meg előre egyes csoportokat. Magyarul: szerepet játszanak. A blues lényege viszont az emberek közötti kapcsolatok kiépítése, az őszinteség, a szókimondás, az intenzív belső élet felmutatása, kitakargatása. Nekem például most sem kattog azon az agyam, hogy az előző interjúkban produkált ló- dításaim hogyan fognak összeférni a ma mondott dolgokkal. Hiszem, hogy a tisztesség hosszú távon győzelmet hoz. — Ezek szerint rövid távon nem. — Néhány éve magyar blueszenekarok létrehozták a Magyar Blueszsövetséget, melyből kizárták a HBB-t meg a Deák Bili Gyula Blues Bandjét. A cél nyilvánvaló volt: elszigetelni bennünket, elzárni a fellépési lehetőségek elől. Akik ezt tették, valaha ott ültek a lábunk előtt a koncerten. Mostanra a viszály feloldódott, meghívjuk egymást a másik bulijára. — Hogyhogy nem a Hobo Blues Band volt augusztusban a Rolling Stones magyarországi fellépésén az előzenekar? — A Rolling Stones koncértjét a Takács Tamás Dirty Blues Band menedzsere szervezte. Takács Tamásék becsületére legyen mondva: meghívtak fellépőnek maguk mellé. Udvariasan megköszöntem, és kész. — Azért nonszensznek érezted a helyzetet, nem? — Igen, és talán mások is. — Ötvenegy éves korodra azt várná az ember, hogy majd nyugodt, filozofáló dalokat alkotsz, s nem fűtőd fel magad folyton. — Még tele vagyok indulattal, mondanivalóval. Az filozofáljon, akinek már nincs ereje a tettre. Nekem még van. —Jövőbeli terveid? — Szeretném kiadatni a Rolling Stones-könyv folytatását, a Vadászat című dupla album cenzurázatlan változatát, tizenhat, egykor betiltott dallal. Operán dolgozunk Márta Istvánnal és Fuchs Lászlóval, készülök egész lemezoldalt betöltő dalokat írni. —A Hobo Blues Band történetét nem írod meg? — Az nem az én dolgom. Decemberben jelenik meg Hernádi Krisztina könyve rólam, azt követően pedig Fodor Lajos zenekritikusé. — Elégedett vagy a lemezeiddel? — Nem szeretem a lemezeinket, csak egyes dalokat tartok jónak. Úgy érzem, a legjobb HBB-albumot még nem írtam meg. Gyüre Agnes Csonka Róbert felvétele ...és a Tomkins énekegyüttes (Fotó: CsoRo)
