Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-27 / 278. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. november 27., hétfő 15 Tiszavasváriban holnap dől el, hogy akarnak-e NB I-et Bravúrok és elhullajtott pontok A Tiszavasvári Alkaloida SE NB Il-es labdarúgócsapata — egy ponttal lemaradva a dobogóról — a negyedik helyen zárta az őszi idényt az NB II Keleti csoportjában. Szikszai Lajos (54) mégsem teljesen elégedett. Az edzővel az elmúlt időszakról, a téli átigazolásokról beszélgettünk, de kérdeztük arról is, hogy vajon tényleg jön-e a „kis” Plókai Hajdúszoboszlóról és adott esetben, ha kérnék, leülne-e a DVSC-Epona kispadjára. No és arról, mikor dől el, hogy akarják-e az NB I-et a városban... — Vereséggel kezdődött az idény, hiszen az első fordulóban 3-0-ra, simán kikaptak Diósgyőrben. így utólag, milyennek ítéli meg nyári felkészülésüket? — Ez a mérkőzés nem a legkellemesebb emlék számunkra. Egyértelműen egyéni hibák miatt kaptunk ki. Ha az egész bajnokság eredményeit nézem, akkor elfogadható volt a felkészülésünk. Csak annyit változtatnék benne, hogy néhány idősebb játékost kevésbé terhelnék. Egyetlenegyszer sem fordult elő az őszi szezonban, hogy fizikailag ne vettük volna fel a versenyt vetélytársaink- kal. — A diósgyőri vereség után hazai pályán a Hajdúnánáson vettek revansot, majd jöttek a nyögvenyelős, egygólos győzelmek... — így van. Egy góllal nyertünk Sényőn, Egerben és Hódmezővásárhelyen is, miközben számtalan gólhelyzetet elpuskáztunk. Egerben nevettek rajtunk, hogy hatan vittük két hátvédre a labdát, de nem voltunk képesek gólt szerezni. Csak magunkat okolhatjuk a kihasználatlanul maradt helyzetekért. Nem túlzás azt állítani, hogy az előbb említett három találkozón legalább tíz góllal többet kellett volna elérnünk. — Felemás képet mutatott ebben az időszakban a csapat, hiszen miközben szorgalmasan gyűjtötte pontjait, a mutatott játék, a lelkesedés nem tükrözte az együttesnek a tabellán elfoglalt előkelő helyét. Ráadásul derült égből villámcsapásként hatott a listavezető Kecskeméttől hazai pályán elszenvedett vereség. — Játékban nem voltunk rosszak, összességében a 16-osig nagyon szépen eljutottunk! Egerben például gyönyörűen kontráztunk. Inkább „elszórakoztuk” az előbb említett találkozókat. Kecskemét a mai napig bosszant. Ez az egyetlen őszi hazai vereségünk, ha ez a meccs megvan, most dobogósok vagyunk. Igazság szerint — bár mi ezen a mérkőzésen nem játszottunk jól — mégsem csak a mi hibánkból jött össze ez a vereség. —A hatvani mérkőzés fordulópontja volt az ősznek, mert azt követően Tiszavasvári nagyon jó sorozatot produkált. A Hajdúszoboszló és az NYFC elleni győzelem kiemelkedik a sorból. — Legalábbis az eredményeink ezt mutatják... Véleményem szerint igazán elfogadhatóan csak Hajdúszoboszlón játszottunk. A salgótarjáni döntetlen után eredményességben kicsit visszaestünk, hiszen a III. Kerület ellen, hazai pályán is pontosztozkodás született, majd jó játékkal kikaptunk Tiszakécskén. Az őszi idényt a Gödöllő elleni remek produkció zárta, ez javította az őszi összképet. TERVTELJESÍTÉS —Harminc pontot értek el a bajnokságban. Célként az l.— 6. hely valamelyikének megszerzése szerepelt. Ön hány pontot tervezett be az idényre? — Huszonhetet. — A tavalyihoz képest jobb vagy rosszabb lett a bajnokság a színvonala? — Azt hiszem, a tavalyi bajnokság színvonala magasabb volt. Most nem félnék a kieséstől, ha a Tiszavasvári úgy szerepelt volna az idén, mint tavaly. Jelenleg hat olyan csapat van, amelyből bármelyik gyengébb, mint az egy évvel ezelőtt bukdácsoló Vasvári. Tavaly csak az MVSC folyamatos vereségét lehetett jó eséllyel megjósolni. Most hat olyan gárda van, amelyik majdnem mindig vesztesen hagyja el a pályát. Éppen ezért, ezeknek nem biztos, hogy az NB II- ben lenne a helyük. — A bajnokság előtt és közben többször beszélgettünk arról, hogy sok a jó játékos a csapatban, és éppen ezért többen nem kapnak elég bizonyítási lehetőséget. Utólag — az őszi eredmények ismeretében — indokolt volt-e a bő keret? — Végül is huszonegyes a keretünk, ami talán valóban egy kicsit bő. Ennek ellenére volt olyan mérkőzésünk, amelyen mindenki pályára lépett, akire számíthattam — vagy kispadra került. Ha két emberrel kevesebben vagyunk, akkor is ugyanilyen eredménnyel zártuk volna a bajnokságot. — A kapusposzton Szabó helye megingathatatlan, Simon nem jelent számára még konkurenciát. Elöl Rosu és Erdei kapott hétről hétre bizalSzikszai Lajos mat, Szilágyi jórészt csereként, Bernáth pedig egyáltalán nem lépett pályára. — Simon rengeteget fejlődött, jó formában van. Amíg Laci jól véd, addig nem vetély- társa Miska. Azt azonban bátran kijelenthetem, hogy afelől nyugodt vagyok, ha Lacival bármi történne, Simon bevethető lenne az NB 11-ben. A négy csatár közül Rosu és Erdei kapta a legtöbb bizalmat. Rosu tíz góljával bizonyította, hogy erre rászolgált. Csaba jó labdarúgónak számít. Egyenletes, jó teljesítményt várok tőle. Szilágyi eléggé szertelen, de jó felvillanásai vannak. Sajnos, nála tartani kell attól, hogy ha begorombul, esetleg kiállítják. Bemáth kapta a legkevesebb lehetőséget, elsősorban azért, mert az edzőmérkőzéseken nem mindig éreztem rajta, hogy helyet követel magának a csapatban. Debrecen ellen például kifejezetten jól játszott, alig vártam, hogy újra edzőmérkőzést játsszunk. Aztán semmi... JÖN-E PLÓKAI? — A helyi szurkolók között az a hír járja, hogy jön a „kis” Plókai Hajdúszoboszlóról. Mi ennek a pletykának az igazság- tartalma? — Mostanában mindenki az átigazolás felől kérdezősködik tőlem. Ami biztos: minden erősítési, igazolási kérdésben Pethe Sándorral és Mészáros Lászlóval, hármasban döntünk. Kedden egy órakor ülünk le először beszélgetni, szükség van-e egyáltalán erősítésre. Ha az év eleji hatodik hely mint alapcél marad, akkor a jelenlegi játékoskeret ennek eléréséhez elég. Akkor nem kell senki. Van néhány olyan játékosunk után az NB Il-ből és az NB Ill-ból érdeklődő, akik ősszel nem kaptak elég feladatot. Mi senkit nem küldünk el. Ha valaki távozni akar, elengedjük. A továbbiakban azonban csak az éri meg nekünk, ha helyettük olyan labdarúgókat hozunk, akikre akár kezdő játékosként is számíthatunk. A Plókai-ügy. Szerintem ő és Hajdúszoboszló erről nem is tud semmit. Tény: egyszeregy társaságban elmondtam, hogy idegenben nagy szükségem lenne egy robbanékony csatárra. Az már más kérdés, hogy rögtön utána szóba került Rumán (Kiskőrös), Plókai (Hajdúszoboszló), Domokos és Németh (utóbbi kettő NYFC) neve. Elmondtam, hogy közülük bármelyiket szívesen látnám. Az egész pletykának ez a beszélgetés adhatta az alapját, azonban csak eddig jutottunk, és egyelőre nincs tovább. — A csapatnál a bőség zavara igazán a védelemben és a középpályán mutatkozik meg. Nagyon sok a jó játékos... Amikor arra utalt, hogy ha egy-két játékos nem lenne a keretben, és akkor is ugyanezt az eredményt érték volna el, valószínűleg ön is erre célzott. — Igen. Ráadásul nagyon szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy védőt szükség esetén bármikor bevethetek középpályásként, illetve fordítva. Jó példa erre Horváth. HegedűsésHavelant, akik emberfogóként megállták a helyüket egy sorral előbb is. Én ezt a két posztot egyként kezelem. Ha bárki elmegy közülük, mert reménytelennek érzi a helyzetét vagy egy kis önbi zalmat akar szerezni alsóbb osztályban, akkor elengedjük, de senkit nem küldünk el. —Készült-e játékosrangsor? — Nem, mert az szubjektív. Inkább posztokat szeretek értékelni. Szabó jó teljesítményt nyújtott, de igazából nem sok dolga volt. A védelmünk tizenegy gólt kapott — tavasszal tízet —, ez elfogadható teljesítmény. A középpálya gólérzékenysége viszont visszaesett a tavalyihoz képest. Tavaly négyes gólátlaguk volt, jelenleg kettes. Pedig helyzeteik vannak bőven. A csatársorban Rosu teljesítménye kiemelkedő, a többi támadótól viszont többet vártám. SIKERES VASVÁRI HÁZASSÁGOK —Az elmúlt egy év alatt nemcsak a csapat szerepel bravúrosan, nemcsak a Tiszavasvári kerül egyre közelebb az NB 1- hez, hanem ön is. Vészedzőként érkezett, és most pályafutása során egyfajta csúcsra érkezett, hiszen ilyen jól szereplő csapatnál még nem dolgozott. Változott valamennyit az utóbbi hónapokban? — így van, NB Il-ben ilyen idényt még sohasem zártam. Valóban, úgy is lehet fogalmazni, hogy csúcson vagyok. Nem tudom... Azt hiszem, hogy 20 éves edzői pályafutásom alatt mind a húsz év jó volt. Nem tudom, mi a nagyobb siker? A Hajdúnánás esetében például egy, a megyei első osztályban kiesőhelyen álló gárdából sikerült NB Ill-as együttest csinálni. Annak idején Tiszavasvári éveken át ácsingózott az NB II-ért, és sikerült előbbre lépni, úgy, hogy közben a játékosok közül senki nem játszott még egy osztállyal magasabb bajnokságban. Úgy érzem, nem változtam semmit, de ezt egy külső szemlélő jobban el tudja dönteni. Az biztos, hogy nem lettem hirtelen SZAKEMBER. Remélem, nem érzi azt senki, hogy úgy kezdtem el viselkedni. Mellesleg Tiszavasvárival eddig minden „házasságom” jól sikerült. —-Ön közismerten Debrecenben él, a DVSC nagy szurkolója, nagyon sok szakemberbarátja van ott. Elvállalná a Löki irányítását? — Ezt már egyszer kérdezte tőlem egy debreceni újságíró. Nem hiszem... Az már túl sok, őszintén szólva azt sem hittem el, hogy az NB Il-ben megállóm a helyem. NB Ill-as edzőként valami nagy dolognak tűnt egy osztállyal feljebb dolgozni. — Végül is mit válaszolt a debreceni kollégának? — Akkor kérdeztek erről, amikor a Löki 2-3 gyengébb eredményt ért el. Állítólag azt beszélték a pálya környékén, hogy én leszek az utód. Nem is hallottam ezt a pletykát. Szerintem kacsa volt, ennyi erővel szövetségi kapitánynak is jelölhettek volna. Álmokat sohasem kergettem, nem gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha a Löki vezetői megkeresnének. Ha nagyképű akarok lenni, elmondom, hogy NB I-es csapatot is el lehet vállalni, lelkiismeretesen meg is lehet csinálni. Sohasem hittem, hogy NB Il-es edző leszek, azt meg végképp nem, hogy egyhuzamban 75 mérkőzésen a kispadon ülök. Ha a magam példájára gondolok, az jut eszembe, nem kell ahhoz fantasztikusan nagy képesség, hogy az ember egy osztállyal feljebb is ellássa feladatát. Száraz Attila Szűcs egy percet sem hiányzott A gyógyszergyári együttes őszi negyedik helyezésének húsz labdarúgó volt részese. Egyedül Rékasi nem kapott lehetőséget, ami nem csoda, hiszen a fiatal hátvédnek Szűccsel kellett a csapatba kerülésért versengenie. Kezdőként tizenhét focista jött számításba, közülük Kurilco csak egyszer, s akkor sem játszott végig. Csereként rajtuk kívül még hárman jöttek szóba. A legtöbbet — egy percet sem hiányzott — Szűcs volt pályán, utána Szabó következik tíz perc lemaradással. A legkevesebbet a kapustárs (rá ugyan igaz, mint Rékasira) Simon játszott, őt Bernáth hét perc különbséggel előzi. Minden meccsen ott volt a már említetteken kívül, Fecs- ku, Bohács, Veres és Rosu, utóbbiak közül a középpályás egyszer, az ék háromszor csereként, míg Erdei és Ha- velant egyszer hiányzott. A legtöbbször Rosut cserélte le Szikszai mester, és a legtöbbször Kurilcót be. Egy meccsen a legkevesebbet Fige volt pályán, a kerület ellen egy percig sem tartott a bemutatkozása, és lefújták a találkozót. Ugyanezen a havas a délutánon Lente még rosszabbul járt, a hideg ellen mindent magára vett, csak a mezét felejtette el felhúzni, így maradt le a játékról. Bohács Sándor Kezdők voltak: (a nevek után a zárójelben az első szám azt mutatja, hányszor volt kezdő a focista, a második azt, hány percet játszott kezdőként.) Szűcs (15/1350), Szabó (15/1340), Bohács (15/1290), Fecsku (15/1266), Veres (14/ 1247), Erdei 14/121, Have- lant (13/1085), Horváth (12/ 1050), Rosu (12/945), Szarka (10/848), Hegedűs (7/ 613), Gaica (8/526). Lente (6/ 452), Szilágyi (3/233), Rása (3/206), Fige (1/90), Kurilco (1/61). Cserék voltak: Kurilco (10/227), Lente (4/197), Szilágyi (4/92), Hegedűs (3/83), Rosu (3/76), Fige(3/42), Sin- ka (2/61), Rása (2/47), Bernáth (2/17), Horváth (1/84), Veres (1/34), Havelant (1/11), Simon (1/10). Diósgyőr—Tiszavasvári 3-0 (0-0) Tiszavasvári—Kecskeméti SC 1-0 (0-0) Tiszavasvári—Nyíregyházi FC 3-0 (1-0) Tiszavasvári—Hajdúnánás 3-0 (1-0) Hatvan—Tiszavasvári 0-0 Salgótarján—Tiszavasvári 1-1 (1-1) Sényő—Tiszavasvári 2-3 (1-1) Tiszavasvári—Kezincbarcika 2-1 (2-1) Tiszavasvári—HI.ker.TVE 1-1 (1-1) Tiszavasvári—Kecskeméti TE 0-1 (0-0) Hódmezővásárhely—Tiszavasvári 1-3 (1-2) Tiszakécske—Tiszavasvári 1 -0 (0-0) Eger—Tiszavasvári 0-1 (0-1) Kaba—Tiszavasvári 0-1 (0-0) Tiszavasvári—Gödöllő 5-0 (2-0)
