Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-03 / 258. szám

Megyénk életéből 1995. november 3., péntek „Partizánt kerestek a zsebünkben” előtt terelték össze a kiszállítás­ra szánt emberek különböző csoportjait, így akkorra körül­belül már hétezren lehettünk. Ez a,.hadművelet” sok időt vett igénybe, este hétig ott álltunk a téren. Már sötét volt, amikor gyalog elindították a menetet Debrecenbe. Hajdúhadházon aztán olyan intermezzo történt, ami életem meghatározó ténye­zőjévé vált. Az egyik fogolytár­sunk észrevette menet közben hajdúhadházi sógorát, aki haza­rohant egy kis pálinkáért. A só­gor lélekszakadva utol is érte a menetet, és fél liter pálinkáért kiváltotta a rokonát... A menet továbbment, s ahogy haladtunk, úgy fogyott a ruszki pálinkája. — Hány őr kísérte a cso­portot? — Akkor már nagyon sokan voltak. Előre megmondták, hogy ha valaki kilép a sorból, felszólítás nélkül lepuffantják. Senki sem kísérelt meg szö­kést, de a mi oroszunk, felönt­vén jócskán a garatra, a cso­portba lőtt. A lövedék az arco­mon — a járomcsontnál — hatolt be, és hátul, kiszakítván a koponyacsontot, hagyta el a fejemet, a fülemet is szétron­csolta a golyó, azóta süket vagyok rá, és természetesen egyensúlyérzékem is majdnem a nullával egyenlő. — Az oroszok szállították ezután kórházba? — Nem. Ők az árokba dob­tak... Ott találtak rám később, és úgy vittek a debreceni klini­kára, ahol műtétek sorozatával mentették meg az életemet. Végig eszméletlen voltam. Semmire sem emlékszem. Akik bevittek, mesélték, hogy esz­méletlen állapotban is csak azt hajtogattam, hogy „vigyetek kórházba, élni akarok”. Hiába. Nagyon fiatal voltam... — Végül is akkor annak a lövésnek köszönheti az életét? — Sokszor mondom is, örü­lök, hogy akkor fejbelőttek, mert annak a valószínűsége, hogy a fogságból hazajöttem volna, nagyon csekély... Négyszázharmincból har­mincán tértek haza. A legtöb­ben csak pár évig éltek ezu­tán, mert belepusztultak a kint szerzett betegségeikbe. Én pedig itt vagyok, élek hetven­hat évesen, ötvenegy év után... —Palotai— A 22-es csapdája (Folytatás az 1. oldalról) A többlépcsős kamarai felépítés legfontosabb sejtjei az említett mezőgazdasági bizottságok lesznek, mert a helyi szintű piacszervezé­si feladatok ellátásához ők rendelkeznek a legtöbb információval. Munkájukat segíti a területi gazdajegyző, aki a kétirányú adatközvetí­tést, áramoltatást végzi. Az elnökség megvitatta a kamara és a tagok kölcsönös viszonyát is. Megállapítoták, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a 22-es csapdájának nevezhető az együttműködés, amibe a törvényadta helyzet sodorta bele mindkét felet. Ebben, az egyelőre ál­datlan helyzetben a tagdíj és a tagdíjért várható szolgáltatás körül forog a vita, s ebből fakad az agrárvállalkozói ellenállás is. A kamara szeretné a termelőket döntési helyzetbe hozni, de ehhez viszont információkra lenne szükség, amit össze lehet vetni az országos adatokkal. Várhatóan 1996-ig megalakulnak a helyi szintű bizottságok, s ez a probléma foko­zatosan megoldódik, az egyén jól felfogott érdekétől vezérelve. A megyében néhány mezőgazdasági ágazatban nőtt a kitermelt nyereség, amit az emelkedő felvásárlási árak is jeleznek. Viszont a régió hátrányos adottságai miatt még egy jó ideig nem lehet nélkülözni az állami segítségnyújtást. A fejlesztési ügynökség által koordinált és elkészítetett megyei fejlesztési koncepciót üd­vözölte a kamara vezetősége, s szorosabb együttműködést aján­lottak fel az agrárszféra versenyképesebbé tétele miatt. A november 16-ai, parlamenti agrár nyíltnappal kapcsolatosan elhangzott, hogy a vállalkozói, termelői konstruktív hozzászólá­sok tolmácsolásában a kamara segít, mintegy koordinálva a ja­vaslatok célbajuttatását. —vip— ÚJ KELET mm kalocsay Imre A nagy sebtében összeterelt és elhurcolt vasutasok egyike volt Kalocsay Imre gépészmérnök, nyugdíjas vasúti műszaki tiszt is, aki most már hálát ad az Isten­nek, hogy súlyosan megsebe­sült, mert így elkerülhette azt a munkatábort, ahonnan négy­százharminc bajtársa közül csak harmincán tértek vissza...-— Kérem, mondjon valamit arról, hogyan kezdődött az a nap. — A nyíregyházi állomás újjáépítéséhez önkénteseket to­boroztak. Természetesen mi, vasutasok azonnal jelentkez­tünk a megadott helyen, és egy csoportban várakoztunk a be­osztásunkra. Reggel hét óra volt. Emlékszem, a vezénylő tiszt Sulyok úr volt, az okta­tótiszt pedig Jeney Dezső. Négyszázharmincan voltunk összesen. Váratlanul megjelent két orosz davajgitáros katona, sorba állítottak, és — azzal az indokkal, hogy majd a parancs­nokságon mindenkinek adnak olyan papírt, ami mentesít az egyéb közmunkák végzése alól — a belváros felé tereltek min­ket. A menet azonban — amint a végén kiderült — a parancs­nokság helyett a börtönben kö­tött ki. Ekkor újra sorakoztat­tak minket, és azzal a címszó­val, hogy „partizánt” keresnek a zsebünkben, mindenünket el- zabrálták. Harmincharmadma- gammmal bezsúfoltak egy négyfős cellába. Hajnali három órakor kitereltek mindenkit a ki végzőudvarra, ahol ekkor egy orosz tiszt nemes egyszerűség­gel közölte velünk, hogy érez­zük magunkat hadifogolynak. — Rögtön továbbszállítot­ták önöket? —Nem. Reggel hét óráig áll­tunk a dermesztő hidegben az udvaron. Ekkor elindították a menetet. A katolikus templom „Megerőszakolt” gazdaság A költségvetés ellenzéki-szemmel Az idei és a jövő évi kormányzati gazdálkodást a termőföld szisztematikus felégetéséhez lehetne legjobban hasonlítani. Mindezt Takács Péter , az MDF országgyűlési képviselője mondta a csütörtökön, a kormányzati gazdaságpolitika elem­zésével foglalkozó sajtótájékoztatóján. Az általa tolmácsolt ellenzé­ki vélemény szerint a költség- vetési visszafogásokra alapo­zott pénzügypolitikának csu­pán két pozitív hatása lesz ta­pasztalható. Az egyik a kincs­tár felállítása lehet, amit, ha idő­ben, megfelelő jogi szabályo­zás mellett létrehoznak, akkor mintegy 40—70 milliárd forin­tos megtakarítást eredményez­het. A másik az úgynevezett gulyáskommunizmussal való végleges szakítást jelentő, a tár­sadalombiztosítás által kifize­tendő összegek csökkentése, ami további 18-—20 milliárdos pluszként jelentkezhetne a bü­dzsében. Ezeken kívül a reformként beharangozott gazdaságpoliti­ka szomorú jövőképet vetít elő­re. 1996-ra a költségvetési program mintegy 130 milliár­dos hiányt szeretne pótolni, amit meg is tudna valósítani, de olyan áron, hogy a közép­hosszú távú bevételi forrásokat leépíti. Emellett az idén befo­lyó 150 milliárdos privatizáci­fc. ^ Si, •?*? 1 í Ennyi vásárlás után is így kell kaparásznunk Fotó: Rocskó Latorczai János megyénkben A KDNP felkészült a kormányzásra is A KDNP Országos Választ­mánya soron következő, kihe­lyezett ülését Nyíregyházán tartotta tegnap, melynek kere­tében délután sajtóbeszélge­tésre is sor került a helyi mé­diák képviselőinek részvételé­vel. Szilágyiné Császár Teré­zia, a KDNP megyei elnöké­nek köszöntő szavai után Latorczai János , a párt orszá­gos választmánya elnöke tájé­koztatta az újságírókat a párt politikájáról, a közelgő orszá­gos választmányi ülés előké­születeiről. Latorczai János elmondta, hogy szabolcsi vendégeskedé­se során találkozott a KDNP helyi vezetőivel, az országos választmányi küldöttekkel. Az élő találkozás a legjobb infor­mációs csatorna — mondta —, amelyre a párt tagjainak és ve­zetőinek egyaránt szüksége van, nemkülönben a halmo­zottan hátrányos helyzetű ré­gióban. Mint beszélt róla, az országos választmány június 17-ei felhívásának 10. pontja tagjaikat a működési területü­kön az ellenzéki erőkkel va­ló együttműködésre, együtt­gondolkodásra szólítja fel. A Polgári Szövetséggel kapcsolatosan elmondta, hogy nem tud olyan útról, amely el­kötelezte volna magát a szö­vetség felé. A négy alternatí­va közül majd a november 11- ei országos választmányi ülés fog dönteni arról, hogy a KDNP milyen politikai utat akar. Ami bizonyos: a keresz­ténydemokraták nyitottak szándékoznak lenni, ugyan­akkor csakis a pártprogramok mentén válaszható: mi az, ami felvállalható, mi az, ami kompromisszumot igényel, s melyek amik elutasításra ta­lálnak. Tény, hogy a meg­újuló párt nem kívánhatja saját arca feladását, az elszür- külést egy megvalósuló szö- vétségben; miként az is tény, hogy az ellenzéki erők válasz­tási szövetségére feltétlenül szükség van az egyenjogúság, az egyenrangúság alapján. Az elnök véleménye szerint felkészültek az országos vá­lasztmányi ülés megtartására, meggyőződése, hogy oda mandátummal felruházottan érkeznek a küldöttek. A kormány gazdasági poli­tikájával kapcsolatosan el­mondta, hogy a mai szocialis­tákból éppen a szociális érzé­kenység hiányzik. A reform­kommunisták programjai el­haltak, lényegében a nomen­klatura elemei jöttek elő. A 209-es többségét a nagyobb koalíciós párt nem tudja érvény­re juttatni, a kisebb párt akarata a meghatározó. Az ígéretekből az embereknek már elegük van, éppen ezért a kereszténydemok­raták az esetleges kormányzás­ra is felkészültek — fejezte be Latorczai János. (lefler) ós bevétel mellett jövőre plusz 100 milliárd forinttal számol­tak a Pénzügyminisztériumban. Az adóbevételek növelése is szerepel a tervek között a maga közel 30 milliárdos nagyság­rendjével, ami a gerjesztett inf­láció által felnyomott bérek miatt be is fog folyni a pénz­tárba. így 1997-re elapadnának a pénzügyi források. A három év múlva jelentkező kötelezett­ségeink, mint például az eset­leges NATO- vagy EU-csatla- kozási lehetőségek financiális alapjai nem fognak létezni a kormányzat időbeni rövidlátá­sa miatt. A megszorító gazdaságpoli­tika nem kellő mélységben való átgondolása és kapkodó alkal­mazása miatt hatalmas társadal­mi feszültség és elbizonytala­nodás tapasztalható. Hazánk kifacsart társadalmában az el­múlt közel egy év alatt 20 ezer vállalkozás ment tönkre. A va­lamelyest talpon maradó kis magánvállalkozások képtele­nek hitelekhez jutni, a nagyvál­lalatok is mindinkább a külföl­di, alacsonyabb kamatlábú tő­kéhez folyamodnak. A bankok­nak folyamatosan nő a hitel­kintlévősége. A felvett banki kölcsönök nem a termelésbe forognak vissza, hanem ma­gas kamatozású állampapírok­ba fektetik az igénylők. így duzzadhatott fel a lakossági betétállomány több mint 300 milliárd forintra, miközben egyre csökkennek a lakos­sági megtakarítások. Mindez egy totális és nem túl távoli gazdasági összeomlást jelez előre. A politikai, társadalmi élet­ben félő, hogy a reakciók ne­gatív irányban, a szélsőjobb­vagy az ugyanolyan veszélyes szélsőbaloldal irányába tolód­hatnak el. A kormányzatnak valame­lyest jobban kellene közelítenie a nemzetgazdaság teljesítmé­nyét a jövedelmi viszonyok­hoz, mert a feszültség szétrob­banthatja az amúgy is gyenge lábakon álló társadalmunkat. —vip— Tágasabb határátkelő Tegnap újabb állomásához érkezett a záhonyi határátkelő- hely bővítése. A határ menti város polgármesteri hivatalá­ban dr. Nagy János dandártábornok, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának helyettes vezetője és dr. Petrus István, a Nyírbau Útépítő Kft. igazgatója megállapodást írt alá, amely alapján az átkelőhely átépítése első ütemének be­ruházója a kft. lesz. A munkálatok értéke 300 mil­lió forint. Hét hónap alatt el kell végezni az építőknek a terep- egyengetést és a földmunkákat. Jövő nyárig kiépítik a víz, a szennyvíz, az elektromos áram és a távközlés hálózatát. Elkészül 46 ezer négyzetméternyi út és parkolóterület, valamint a térvi­lágítás. Az építkezés után figyel­met fordítanak a terep- és tájren­dezésre. A második ütem (a ma­gasépítési munkák) tervdoku­mentációit a PHARE jóváhagy­ta, így előreláthatólag hamarosan megkezdődhetnek arra is a ver­senytárgyalások, utána pedig a kivitelezési szerződések megkö­tése. Dr. Nagy János dandártá­bornok sajtótájékoztatótáján töb­bek között elmondta: A záhonyi átkelőhely átépí­tése egy folyamat része, hiszen PHARE- és állami pénzből — fele-fele alapon — hat átkelőt bővítünk, igyekszünk a technikai feltételeket és az ellenőrzést eu­rópai színvonalúvá tenni. Zá­honyban az átépítés összértéke egymilliárd forint lesz. A sze­mélyforgalom a jelenlegi átkelőn haladna át. A kamionterminálok számát hatvanra — huszonöt ki­ás harmincöt belépő—növeljük. Az ellenőrzések halszálkamód­szerrel, egymás mellett lesznek, így ha egy-egy kamiont alapo­sabban kell a vámosoknak vizs­gálniuk, nem alakul ki torlódás. Várható, hogy az ukrán oldalon is bővítik az átkelőhelyet. A jövő évben ötszáz új vámost veszünk fel és képezünk ki — az ország költségvetésében ez szerepelni fog —, ők elsősorban a kritikus helyzetű határszakaszokon lép­nek szolgálatba. Nagyszabású számítógép-fejlesztési program­ba kezdünk, jövőre egymilliárd forintért veszünk komputereket. Szeptembertől egy — minden vámhivatalt összekötő — orszá­gos adatátviteli hálózatot építet­tünk ki. A várakozási időt nagy­mértékben kívánjuk a jövőben csökkenteni: jövőre csatlakozunk az európai vámközösség rendsze­réhez, melynek követelményei alapján egy kamion ellenőrzése csak tíz percig tarthat. KvZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents